„Ideologikus alapú gumicsont" az isztambuli egyezmény megtagadása

Csak annyi történt, hogy írásba foglalták eddigi passzivitásukat, hiszen a kabinet 2014 óta nem ratifikálta a szerződést – értékelt a nemzetközi jogász.

Egyszerű politikai PR fogásnak tartja a nemzetközi jogász, hogy a magyar parlament kormánypárti többsége tegnap elfogadta a kereszténydemokraták politikai nyilatkozatát, amely megtiltja a családon belüli, különösen a nők elleni erőszakot elítélő isztambuli egyezmény magyar jogrendbe emelését, vagyis ratifikálását. Kimondták, amit eddig is tudtunk – fogalmazott Lattmann Tamás, aki szerint semmi nem változik meg attól, hogy van egy ilyen szöveg is a kormány eddigi passzivitása mögött, hisz az Orbán-kabinet írta alá 2014-ben az egyezményt, de azóta nem tett semmit.

A történtek furcsasága, hogy a KDNP csak hétfőn délelőtt nyújtotta be a nyilatkozattervezetet és a kormánytöbbség egyetlen nap alatt át is verte az Országgyűlésen a róla folytatott vitát és a szavazást. A kormánypártok nem adtak magyarázatot arra, miért volt szükség magára a nyilatkozatra és miért kellett ilyen gyorsan elfogadni azt. A szavazás alatt az ellenzék női képviselői kormánypárti politikusok által korábban tett hímsoviniszta megjegyzéseket („Attól, hogy ön szép, még nem következik, hogy okos”, „Mit pofázol bele kisanyám?”, „Vetkőzz Ági!”) tartalmazó papírokat mutattak fel, majd minden ellenzéki képviselő felállt és hátat fordított a kormánypárti padoknak.

A tegnapi szavazástól függetlenül ez, vagy egy más összetételű kormány bármikor dönthet úgy, hogy mégis ratifikálja az egyezményt – indokolta az általa csak „ideologikus alapú gumicsontnak” nevezett lépés feleslegességét Lattmann Tamás. A KDNP azért utasítja el az isztambuli egyezményt, mert elfogadhatatlannak tartja a társadalmi nem, a gender fogalmának használatát, másrészt elutasítja a menedékjog nemi alapon történő biztosítását. (A genderkutatók azt vizsgálják, hogyan lehet túllépni azon a szemléleten, hogy a nők feladata gyereket szülni és főzni, míg a férfiaké pénzt keresni. Az ilyen típusú diszkriminációt tiltaná az egyezmény.) A nemzetközi jogász szerint sántít az az érvelés is, hogy a nemi identitása miatt üldözött személyt kötelezően be kellene fogadni, hiszen ma is uniós alapelv, hogy aki valami elől menekül, azt védeni kell. Ami pedig azokat a kifogásokat illeti, hogy nem elég hangsúlyosan szerepelnek az egyezményben a férfi áldozatok, az a felelet: senki nem tiltaná a ratifikálás után, hogy a bántalmazott férfiak érdekében új szabályokat vezessenek be.