Elmaradt forradalom

Csődület vette körül a piros Renault 4-est Róma központjában, a Via Michelangelo Caetanin. Egyenruhások kordont húztak, hogy távol tartsák az izgatott bámészkodókat. Egy férfi holttestét emelték ki a csomagtartóból. A jelenet példátlan túszdráma végkifejlete volt 1978 májusában. Az áldozat Aldo Moro (1916–78) kereszténydemokrata vezető, korábbi miniszterelnök, akit ötvenöt napon át tartott fogva a Vörös Brigádok.
Március közepén rabolták el a szélsőbaloldali gerillák. Kocsijának útját eltorlaszolták, hidegvérrel agyonlőtték öt testőrét, majd elhurcolták. Szabadon bocsátásáért cserébe bebörtönzött társaik elengedését követelték. A kormány tizenhat fegyencért kiválthatta volna a túszt, de ragaszkodott hozzá, hogy „terroristákkal nem tárgyal”. Hiába kérlelte a kétségbeesett család, hiába VI. Pál pápa is. A fogoly levélben egyezséget sürgetett, de ezt a kabinet lesöpörte azzal, hogy kényszerítették rá.
Elrablásakor a politikus éppen a képviselőházba tartott, fontos tárgyalásokra. Egy bizalmi szavazáshoz próbálta megnyerni a kommunista frakció támogatását. Remélte, újszerű együttműködés kezdődhet, „történelmi kompromisszum” alapján. Csakhogy a compromesso storico ideája nem illett a hidegháborúba. Washington nem akarta, hogy kommunisták kerüljenek hatalomközelbe egy NATO-országban, Moszkva nem akarta, hogy az OKP a maga útját járva inkább olasz legyen, mint kommunista. 
Sokan, akik ebből a konfliktusból kiindulva magyarázzák a gyilkosságot, a CIA vagy a KGB titkos machinációit gyanítják a háttérben. Jó néhány ilyen változat forog közszájon, perdöntő bizonyíték nélkül. Az összeesküvés-elméletek kulcsszereplője a maffia, amelynek volt indítéka, és polipkarjai messzire elértek. Meg persze a minden hájjal megkent Giulio Andreotti miniszterelnök, aki makacs következetességével de facto halálra ítélte riválisát – így megszabadult tőle, és még sokáig folytathatta kétes hatalmi játszmáit.
Később a Vörös Brigádok egyik elfogott vezetője, Mario Moretti beismerte, hogy ő lőtte agyon az áldozatot, végrehajtva a terroristák „népbíróságának” ítéletét. A frakció militánsai dühöngtek a kommunista párt árulása miatt, cselekedni akartak. Fogolycsere híján Moro megölésével élezni az osztályharcot, sztrájkot, felkelést kirobbantani. Lenini értelemben vett forradalmi helyzetet teremteni, amelyben az északi iparvidékek munkásai összefognak a dél szegény agrárproletárjaival, együtt kergetik el kizsákmányolóikat, és megdöntik a düledező kapitalista rendszert Itáliában.
Ha komolyan gondolták, az negyvenkét év távolából képtelenebbnek tűnik minden alternatív magyarázatnál. Annyira abszurd, hogy meg se lepne, ha hivatalos verzió létére igaz volna. 
Akárhogy is, Aldo Moro halála tragikusan értelmetlen volt. Cossiga belügyminiszter lemondott ugyan, de a forradalom érdeklődés hiányában elmaradt. Idővel a hatszoros életfogytiglanra ítélt tettest is kiengedték a börtönből, minden visszatért a régi kerékvágásba. Zavartalanul üzemelt tovább a maffiaállam, a munkásosztály nem ment a paradicsomba.
Szerző
Bártfai Gergely

Bárhová, máshová

A kormánypárt eljutott a láthatatlan ellenség üldözésének fázisába. Az évek óta alig-alig feltünedező migránsok és a koronavírus elleni élet-halál harc közben Csepel fideszes csendőrei egy kicsit uszítottak a hajléktalanok ellen is. Akik még nincsenek is ott, sőt valójában azután is láthatatlanok lettek volna, ha megérkeznek. A lényeg éppen az lett volna, hogy a negatív teszttel rendelkező otthontalanokat Karácsonyék karanténba zárva megóvják a fertőzéstől, ami a javarészt idős, krónikus beteg embereknek minden bizonnyal végzetes lenne. 
De az „egyetlen magyar ember sincs egyedül a bajban” pátoszos üzenetébe, úgy tűnik, ők nem tartoznak bele. Csak akinek otthona van, aki hasznos, aki megfelel a Fidesz igaz magyar emberről alkotott képének. Mert ugye, mindenki annyit ér, amennyije van. Ha csak két guberálószatyra, akkor semmit. 
A kormány hosszú ideje látványosan nem foglalkozik a leszakadókkal, a megcsúszókkal. Ezen a járvány se változtatott. Csepel volt és jelenlegi polgármestere csak tükrözi a Fidesz és híveinek elveit. Mindazokét, akik karmos ujjakkal kapaszkodnak a vasárnapi „kirántott” húsba, akik mélyen rettegnek attól, hogy egyszer csak ők is az utcán találják magukat. Ne tagadjuk el: a Fidesz mesterien használja fel saját céljaihoz az emberi gyarlóságot. Súlyos cinizmusként keresztény köntösbe bújtatva. De „a szeretet nélkül semmi sem vagy” passzusa valahogy nincs meg nekik. 
Karácsonyék - bár az épület a fővárosé, és éppenséggel azt tehetnének vele, amit gondolnak - nem csúsztak bele az alpári vitába, inkább politikailag sem megvetendő húzással a Városháza Budapest Galériának ígért termeibe költöztetik be a Csepelről kiutált hajléktalanokat. S ezzel egyúttal azoknak is üzennek, akik a szomszéd háza elé tennék a buszmegállót, a szomszéd városba a szemétlerakót és a szomszéd ablaka elé a játszóteret.
Szerző
Szalai Anna
Frissítve: 2020.05.06. 06:11

Ott, ahol

Ahol az országot tíz éve vezető miniszterelnök anyák napján csak a fiúkat szült édesanyákat köszönti; ahol ugyanez a nagyfőnök az előző ciklusban azt mondhatta, azért nincs a kormányában nő, mert nem tudják kezelni a karaktergyilkosságot; ahol a parlamenti többséget adó párt tagjai önfeledten vihognak, ha a soraikban ülő házelnök kimondja, azt szeretnék, „ha a lányaink az önmegvalósítás csúcsának azt tartanák, ha unokákat szülnének nekünk”; ahol ugyanez a Kövér László – miután a róla elnevezett showban Bayer Zsolt is szénné alázta az ellenzék soraiban dolgozó nőket – nyugodtan kijelentheti, hogy szánalommal tekint azokra a képviselőkre, akiknek a személyi száma kettessel kezdődik; ahol az ország horgász nagykövete bajsza alatt somolyogva tűri, hogy bármi megtörténjen nőkkel, zsidókkal, melegekkel, csak a szivárványos pisztrángok jól érezzék magukat; ahol fideszes képviselők vígan mondhatnak olyanokat az Országgyűlésben, hogy aki sok gyereket szül, azt otthon sem fogják megverni, vagy hogy „attól, hogy ön szép, még nem következik, hogy ön okos”; ahol nem zavarják haza azt a fideszes képviselőt, aki elveri az élettársát, majd a kék foltokat a vak komondorra fogja, s ahol minden ötödik nő olyan családban nőtt fel, ahol az apja verte az anyját, és havonta legalább három nőt meggyilkol a férje vagy a volt férje, élettársa, volt barátja, alkalmi partnere, szóval, ahol mindez megtörténhet, ott senki ne csodálkozzon, hogy a keresztényi értékek jegyében a férfitársak azzal alázzák porrá a KDNP frakció egyetlen nőtagját, hogy vele adatják be a családon belüli, különösen a nők elleni erőszakot elítélő isztambuli egyezményt végleg elutáló beadványukat, majd a Fidesz is kiállítja a maga női szónokát, hogy értsen vele egyet. 
Nincs itt családon belüli erőszak, pláne nem nők elleni, s ha mégis, azt jól kezelik a meglévő törvények. Meg egyébként is, ha jobban megnézzük, ez a szöveg csúnyákat állít a férfiakról. Azt, hogy olyan primitívek is tudnak lenni, mint a fentebb idézett sikerpolitikusaink.
Szerző
Gulyás Erika
Frissítve: 2020.05.06. 06:11