Happy endre várva

A járványban is a hagyományos versengés jellemzi a közszolgálati, illetve a Berlusconi által fémjelzett televíziós programokat. Ez még a miseközvetítésekre is igaz.

Európában az egyik legnagyobb televíziós kínálat Olaszországban van. A kontinensen az elsők között, már 1976-ban egy bírósági döntés nyomán liberalizálták a televíziós műsorsugárzást, s ebben Jugoszlávia örökös elnökének, Joszip Broz Titónak is volt némi szerepe. A mai Szlovénia területéről 1971-ben kezdte meg adását részint olasz nyelven a TV Koper/Capodistria, amely Forma 1-es futamok, illetve futballmeccsek közvetítési jogát is megvásárolta, így olaszok sora építtetett tetőantennát, hogy a Jugoszláviából sugárzott programot nézhesse. Az olasz bírósági döntés nyomán azonban ez a monopólium megszűnt, így tévéállomások sora létesült Itáliában. Gombamódra szaporodtak a helyi, esetenként csak a háztömbben fogható csatornák, így pontos adat sincs arról, hány tévé működhetett. Becslések szerint a nyolcvanas évek közepére országszerte az ezret (!) is meghaladta a csatornák száma. Mindez akkor, amikor Magyarországon összesen két program volt. A tévé hatalom, ez Olaszországba különösen igaz. Médiabirodalmának köszönhette politikai karrierjét Silvio Berlusconi volt olasz kormányfő.

Az olasz közszolgálati tévé, a RAI számos csatornával rendelkezik. Bár az olasz közismerten vallásos nép, még március elején is elképzelhetetlen lett volna, hogy a köztévé rózsafüzért közvetítsenek élőben. A növekvő félelem mindennapjaiban azonban az emberek mindinkább a vallás felé fordultak, így nem meglepő, hogy nézettségi rekordokat döntöttek Ferenc pápa a Rai 1, illetve az Olasz Katolikus Püspöki Konferencia fémjelezte TV2000 csatorna által közvetített szentmiséi, valamint Angelo Comastri bíboros, a pápa vatikánvárosi helynökének rózsafüzérjei. Az abszolút rekordot március 19. tartja, akkor e két csatornán4 millióan nézték ez utóbbi programot. Ehhez hasonlóra csak egyszer, 2003-ban volt példa, amikor II. János Pál pápa Pompeiből közvetített rózsafüzérjét figyelték több millióan. A RAI-nál egyébként a miseközvetítések egyidősek az 1954-ben alapított tévécsatornával.

Később a Berlusconi által fémjelzett Mediaset is felismerte, az olcsó sorozatok helyett az embereknek most komoly lelki táplálékra van igényük. Március vége óta a konszern legnézettebb csatornájára, a Canale 5-re került a Rete 4-ről a vasárnapi szentmise élő közvetítése, amit 1996-ban száműztek onnan. S ez várhatóan egy ideig így is marad, hiszen Itáliában továbbra is csak online misékre van lehetőség. Talán nem véletlen az sem, hogy a Canale 5 most kezdte sugározni az olaszok egyik legnépszerűbb szentjéről, az 1968-ban elhunyt Pio atyáról szóló sorozatát.

Az olaszok imádják a nagy közönség előtt felvett show-műsorokat, amelyeknél az ottaniakat kevéssé ismerőkben felmerülhet a kérdés: a moderátorok halláskárosodásban szenvednek-e? A válasz nem, ez az üvöltés megszokott, mondhatni alap-hangerő. A koronavírus miatt elrendelt korlátozások nyomán azonban ezen programokról le kellett mondaniuk.

Kiválóan értenek a dramatizáláshoz, ami most, a járvány idején nagyon is érthető. Mintegy 30 ezren haltak meg az országban a vírus következtében, olyan trauma érte az embereket, amilyenre a második világháború óta nem volt példa. Múlt héten egy családot mutattak be az egyik közszolgálati csatornán: az apuka több hét után tért haza, s „rejtett kamerával” követték nyomon, amint felesége és gyermekei könnyek között fogadták. A Raiuno Storie Italiane című, kedden sugárzott műsorában egy nő sorsával foglalkoztak, aki tavaly novemberben szervezte meg esküvőjét, de a járvány miatt el kellett halasztania azt. Ráadásul külföldön ragadt, így majd két hónapon át szeretteit sem láthatta. A korlátozások feloldása első hétfői fázisának köszönhetően a hét elején hazatérhetett. A római repülőtéren készítettek interjút vele, s ezután vőlegénye a nyakába ugrott.

A történet happy enddel zárult. S ez is jellegzetesen olasz: történjék bármekkora tragédia is, igyekeznek olyan sorsokat bemutatni, amelyek után örülni lehet a másik boldogságának és a néző reménykedhet abban, hogy hamarosan vele is történik végre valami jó.

Amiről az olaszok biztosan nem tudnának lemondani még a vesztegzárban sem, az a zene. Az évről évre nézettségi rekordokat döntögető sanremói dalfesztivált februárban még le lehetett bonyolítani, márciusban és áprilisban a karanténban az olaszok erkélyeiről gyakran csendült fel Diodato győztes dala, a Fai rumore. Itáliában májustól mind gyakrabban tartanak különböző regionális zenei fesztiválokat, erre azonban most nem lesz lehetőség. De erre is van megoldás, a Rai 3 május 1-re rendhagyó koncertet szervezett, neves veterán olasz előadók zenéltek otthonukból, így Zucchero, Gianna Nannini, Vasco Rossi, Alex Britti és mások. Meglepő lenne, ha a közeli jövőben valamelyik Berlusconi-féle csatorna nem állna elő hasonló kezdeményezéssel.