Szórakozás

Az igaz történetek nem mindig szórakoztatóak, különösen járvány idején. Megrázó eseteket lehetett hallani arról, hogy az ágyfelszabadítási harc keretében hazaküldtek betegeket, vagy nem láttak el megfelelően olyanokat, akiknek igazán szüksége lett volna erre (értsd: az életük múlt rajta).

Érdekes helyzetbe lavírozta magát rövid parlamenti vizitje alatt Kásler Miklós, amikor ellenzéki képviselőknek néhány percre sikerült elcsípniük őt. Kérdezték tőle például, hogy a mostani egészségügyi újranyitás keretében hogyan tudnak visszatérni a kórházakba azok a betegek, akiket kiraktak. Erre egyszerűen az volt a válasz, hogy „egyetlenegy beteget sem raktunk ki”, és az „ágyak 58 százaléka üres volt”, amikor az ágyfelszabadítást elrendelték. Arról, hogy itt nagyon nem jön ki a matek, lapunk írt korábban (és most hagyjuk azt is, hogy miért kell 36 vagy 38 ezer üres ágy, amikor a vírusplatón vagyunk, és a tegnapi adatok szerint alig 2 ezer „aktív” igazolt fertőzött volt). Szembesítették viszont a minisztert egy 32 éves, két gyerekes anya történetével. A nő ugyan nem volt koronavírusos, mégis meghalt, mert nem jutott időben ellátáshoz. Erre az volt a miniszteri válasz, hogy „igaz történetekkel tetszett szórakoztatni a parlamentet”.

A történet tehát igaz volt. De vajon ha senkit nem küldenek el, azaz mindenki ellátáshoz jut, akinek erre szüksége van, akkor miként lehet, hogy a megfelelő ellátás hiányában hal meg egy beteg? A kettő együtt nem lehet igaz. És akkor jött Kásler magyarázata (egy másik esetre, amikor elhunyt egy 41 éves, koronavírusos egészségügyi dolgozó): „ha történt hiba, az az ellátó intézmény és az ellátó orvos felelőssége”. Ő viszont – aki az egyre jobban lerohadó rendszer csúcsán ül miniszterként – ezek szerint nem felelős.

Ezzel körbe is ért a történet, de a szórakoztatásra vonatkozó megjegyzést így sem értjük. Hacsak nem arra gondolt, hogy három hét múlva újra be kell mennie a Parlamentbe, hogy válaszoljon az azonnali kérdésekre, de ő inkább bújócskázni fog.