Szórakozás

Az igaz történetek nem mindig szórakoztatóak, különösen járvány idején. Megrázó eseteket lehetett hallani arról, hogy az ágyfelszabadítási harc keretében hazaküldtek betegeket, vagy nem láttak el megfelelően olyanokat, akiknek igazán szüksége lett volna erre (értsd: az életük múlt rajta). 
Érdekes helyzetbe lavírozta magát rövid parlamenti vizitje alatt Kásler Miklós, amikor ellenzéki képviselőknek néhány percre sikerült elcsípniük őt. Kérdezték tőle például, hogy a mostani egészségügyi újranyitás keretében hogyan tudnak visszatérni a kórházakba azok a betegek, akiket kiraktak. Erre egyszerűen az volt a válasz, hogy „egyetlenegy beteget sem raktunk ki”, és az „ágyak 58 százaléka üres volt”, amikor az ágyfelszabadítást elrendelték. Arról, hogy itt nagyon nem jön ki a matek, lapunk írt korábban (és most hagyjuk azt is, hogy miért kell 36 vagy 38 ezer üres ágy, amikor a vírusplatón vagyunk, és a tegnapi adatok szerint alig 2 ezer „aktív” igazolt fertőzött volt). Szembesítették viszont a minisztert egy 32 éves, két gyerekes anya történetével. A nő ugyan nem volt koronavírusos, mégis meghalt, mert nem jutott időben ellátáshoz. Erre az volt a miniszteri válasz, hogy „igaz történetekkel tetszett szórakoztatni a parlamentet”. 
A történet tehát igaz volt. De vajon ha senkit nem küldenek el, azaz mindenki ellátáshoz jut, akinek erre szüksége van, akkor miként lehet, hogy a megfelelő ellátás hiányában hal meg egy beteg? A kettő együtt nem lehet igaz. És akkor jött Kásler magyarázata (egy másik esetre, amikor elhunyt egy 41 éves, koronavírusos egészségügyi dolgozó): „ha történt hiba, az az ellátó intézmény és az ellátó orvos felelőssége”. Ő viszont – aki az egyre jobban lerohadó rendszer csúcsán ül miniszterként – ezek szerint nem felelős. 
Ezzel körbe is ért a történet, de a szórakoztatásra vonatkozó megjegyzést így sem értjük. Hacsak nem arra gondolt, hogy három hét múlva újra be kell mennie a Parlamentbe, hogy válaszoljon az azonnali kérdésekre, de ő inkább bújócskázni fog.
Szerző
Markotay Csaba
Frissítve: 2020.05.07. 06:12

Napirenden vagyunk

A Fehér Kobra, a Király Kincsének hatalmas őrzője majdnem két és fél méteresre nőtt, de nem volt foga. Ezt persze titkolta, mert ha kiderül, akkor többé nem féltek volna tőle, és a népek széthordták volna a Király Kincsét. Kiplingnek fogalma sem volt róla, de pontosan írta le az Európai Uniót: mesés kincsen ül, de nincs méregfoga. Nem kihullott neki, mint a Dzsungel könyvében, sose volt. Sokáig titkolta, de már nyilvánvaló, hogy képtelen mit kezdeni a kincseit dézsmálókkal. Ők ettől elszemtelenedtek, egyre többet markolnak, és egyre kevésbé tartanak a Fehér Kobra dühös sziszegésétől.
Az Európai Parlament a jövő héten újra napirendre tűzi a jogállamiság magyarországi helyzetét. A portugál Ruí Tavares és a holland Judith Sargentini után most a francia Gwendoline Delbos-Corfield próbálja meg rábírja Európát, hogy tegyen valamit az áttetszően vékony lepellel takart magyarországi egyeduralommal. Mindenkinek világos minden: 2010-es választási győzelmét kimaxolva Orbán Viktor egyszemélyes politikai és gazdasági hatalmat épített ki, deklaráltan fütyül minden külső tanácsra és bírálatra, ellenben szívlapáttal pakolja saját rezsimjébe az európai adófizetők pénzét. Mindezért csupán azzal fizetett, hogy Jean-Claude Juncker – csak félig tréfásan - diktátornak szólította, és a kamerák előtt képen törölte. Megalázó, de mint a példa mutatja, túl lehetett élni. Van az a pénz.
A kérdés nem is az, hogy Orbánnak miért nem sül le a bőr a képéről, miért hagyja magát pofozni, hanem az, hogy az Unió miért nem üti keményebben. Arra nem hivatkozhatnak, hogy nem kaptak időben figyelmeztetést. Brüsszeli meghallgatásokon már a „médiaalkotmány” elfogadásakor, 2010 őszén elhangzott, hogy a veszély nem fog megállni Hegyeshalomnál. Ha hagyják, ha ezt meg lehet tenni egy tagállamban, akkor a többiben is meg fogják majd próbálni. Lám, Ausztriában a félnáci Strache is olyan médiát akart magának, amilyen Orbánnak van, cserébe állami megrendelésekkel fizetett volna, mint példaképe tette előbb Simicskával, most meg Mészárossal. Az EU nem lőtte le Orbán kísérleti léggömbjét, így ő és mások is megtudták, merről fúj a szél. Azóta múltak az évek, és a probléma, ahogy az előre látható volt, egyre súlyosabb, a helyzet viszont egyre egyszerűbb lett: Európának nincs foga.
Nem is akarja, hogy legyen. Az Európai Unió ugyanis, bármit hazudjon erről Orbán, nem a brüsszeli apparátus, hanem a tagállamok összessége. Szíve mélyén talán a Tanácsban ülő állam- és kormányfők egyike sem akarja, hogy hatékonyan szankcionálhassák az egyes országok kihágásait. Ma a magyar Orbán, holnap a lengyel Duda, holnapután talán én, gondolják, és inkább nem lépnek erre az útra. A magyar kormányfőt antipatikusnak tartják, de a status quo végül is megfelel, a multik helyi vállalkozásai szépen tejelnek, Orbán szavakban még mindig demokrata, a magyar társadalom meg majd hajánál fogva kihúzza magát a mocsárból. 
Akinek volt is, mostanra annak sincs illúziója. Azért rendes tőlük, hogy legalább napirendre veszik a nyomorunkat.
Szerző
Horváth Gábor
Frissítve: 2020.05.07. 06:12

Öklöt, szívet ellazítani

Ady Endre egyszer véletlenül kijózanodott, és rögtön tudta, hogy mit kellene neki csinálnia: elmenni levéltárosnak egy Isten háta mögötti kisvárosba. Fix fizetés, semmi politika. Valahol a Partiumban élni az ajzószerek és a napi hírek izgalma nélkül, nyugodtan hallgatni naphosszat, jelentéktelen régi iratok között csöndesen keresgélni, a dolgokba nem belepofázni. Nem írni. A poratkatenyésztéssel foglalkozó kisvárosi levéltárból délután ötkor hazaindulni és tényleg haza is menni, útközben kávéházba nem beülni, nem inni, nem verselni, nem ordítani, nem ismerni, nem érezni. 
Ez a titka, hogy a magyar ugar ne fájjon. Nem odanézni, mikor a közös pénzünkből két kézzel lopnak. Fejet gyorsan elfordítani, gondolatainkat azonnal elterelni, húsos, buja nő melléről álmodozni. Nem észrevenni a százezernyi magyart, aki fogatlan, rongyos és büdös, mert lopják a múltját és jövőjét a pénzével együtt. Kórházban a betegekre hulló vakolatot nem fixírozni, iskolában a megalázott tanárság panaszát nem meghallgatni, hivatalban a pökhendi hivatalnokot nem képen törölni. Nem írni, nem írni. 
Nem rácsodálkozni a helyi képviselő úrra, aki két ciklussal ezelőtt még olyan szegény volt, mint a templom egere, és most is ugyanolyan szegény, csak éppen az anyósa nevén már repülőgép van. Nem ordítani a másik képviselő úrral, aki az apósa nevére puccos motorcsónakot íratott, az anyjáéra meg disznóhízlaldát. Disznókra és köztolvajokra nem ránézni. Szemet lesütni, cikket ellenük nem fogalmazni, asztalt ököllel nem verni, dühöt lenyelni, hazasétálni, és útközben a virágzó fákat nézni. Beleszagolni a magyar levegőbe, és nem indulatot érezni, hanem hársfavirágot. 
Miniszterelnököt, ha gyűlésre hazudni jön, nem leköpni. Nem odamenni. Megfordulni, elmenni. Ökölbe szorított kezet ellazítani, az ujjak közé tollat nem fogni. Nem írni, nem írni, nem írni. Hajnalban nem felriadni, nem átkozódni, nem fájni. Éjszaka húsos, buja nő mellével álmodni, nappal a járdát kaparó közmunkást nem megsajnálni, továbbtanulásra nem képes, lődörgő gyerekkel nem együttérezni, az utcán előttünk botorkáló, éhező kisnyugdíjast nem megszánni. Nem figyelni, nem mérlegelni, nem értékelni, nem minősíteni. 
Napot nem hírekkel kezdeni, az esti harangszót nem túlüvölteni. Összefacsarodott szívünkre nem hallgatni, panaszos szánkat befogni, patrióta lelkünket csitítani. Történelemből nem tanulni, figyelmeztető mutatóujjunkat leengedni, kezet zsebre tenni, menni tovább, mintha nem történt volna semmi. 
Mintha nem ide születtünk volna. Mintha nem íróembernek teremtettünk volna. Úgy tenni, mintha. Úgy élni, mintha. Úgy halni, mintha. Tehetségünket eltékozolni, erőnket felélni, szemünket lehunyni, fülünket becsukni. Ez a titka, hogy a magyar ugar ne fájjon. Elbújni, megbújni, kibújni. Bús magyar fejünket a durva magyar homokba dugni, és egészen addig benne hagyni, míg azt is el nem lopják. 
Szülőhazánk miatt nem szégyenkezni. Nem olvasni, nem írni, nem lenni. Fejet lehajtani. Lenni igaz senkinek igazi senkik között.
Szerző
Kácsor Zsolt
Frissítve: 2020.05.07. 06:12