Sokan látják úgy, hogy Alekszandr Lukasenko a történelmi emlékezetért folytatott kis Minszk-Moszkva háborúban kész újabb ezreket feláldozni. Az országát huszonhat éve uraló despota számára kitalált, a szovjet marsallokéra emlékeztető egyenruhában, mondott beszédében azt mondta: a parádé megtartása érzelmi döntés volt, a „belaruszok nem tehették meg, hogy ne emlékezzenek meg a Győzelem 75. évfordulójáról. Az oroszok – akiket Lukasenko korábban a „Győzelem privatizálásával” vádolt, erre képesek voltak. Lemondták a díszszemlét, annak csak égi részét tartotta meg az orosz légierő Moszkva és még 47 orosz város felett. Viszont 43 napos bujkálás után megjelent a nyilvánosság előtt Vlagyimir Putyin, beszédet mondott és megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját. A parádé látványára éhes oroszokat pedig megnyugtatták, hogy később lesz (talán szeptember 3-án, Japán megadásának napján?) nagy katonai felvonulás.
Minszkben 3000 katona és 150 harci jármű dübörgött a tribünök előtt, ahol tízezresre becsülik a résztvevők számát. Lukasenko előzőleg azt mondta, senkit nem kényszerítenek megjelenésre, de a belarusz közösségi portálokból kiderült, a részvétel „kikényszerítetten önkéntes” volt sokak számára. Munkahelyeken némi béremeléssel kecsegtettek, az egyetemistáknak az ellógott órák törlését, a diákotthoni elhelyezés javítását ígérték. Előírták: megjelenés zászlócskákkal és maszk nélkül. Fehéroroszok sokasága ráadásul elhiszi az állami propagandát, amely szerint nincs koronavírus, hiszen senki sem látta.
A Minszkben élő Szvetlana Alekszijevics Nobel-díjas író a szombati díszszemlét az 1986-os május elsejéhez hasonlította. A hatóságok, akkor a csernobili katasztrófa tudatában hajtották ki az embereket a felvonulásra. Az írónő a spanyol El Paísnak nyilatkozva úgy vélte, a fehéroroszok félnek ellenállni a rezsimnek. Minszk és Moszkva viszonyát jellemzi, hogy Alekszijevics mondatát azonnal átvette az orosz állami média, pedig a kritikus hangú alkotó egyébként nem létezik az orosz rezsim számára. Most azonban ez is része a két autoriter rendszer közötti helyi hadakozásnak, amely eddig főleg a szénhidrogénárakról és a belarusz tejtermék kitiltásáról szólt. Most ennek része az emlékezetháború is. Ez korábban orosz kezdeményezésre indult, s egyebek között az 1939-es Hitler-Sztálin paktum újra értelmezéséről szólt, illetve azt sugallta, hogy jogos volt a sztálinista kliens-rezsimek fenntartása Közép-Európában és a Baltikumban. Ez az eszme, azaz az orosz birodalmi erő és nagyság helyreállítása, lett a putyinizmus egyetlen ideológiája. Aminek a soros ünnepe lett volna a május 9-i díszszemle, amit a belarusz vezető átvezényelt a maga térfelére.
