A szép idő kicsalja az embert, mondja Tolnay Klári Básti Lajosnak Keleti Márton 1968-as, sokszor játszott filmjében, az Elsietett házasságban. Két özvegyet játszanak, akik a temetőben volt párjaik sírjánál ismerkednek meg. Akkor még híre sem volt a karanténnak, egyikük sem tartozott a vírus szempontjából veszélyeztetett korba, mégis egyfajta menekülésként jártak a temetőbe. Otthonról menekültek, a gyerekeik elől. A köztévén matiné időpontban vetített film még most, jó néhány évtizeddel a forgatás után is, igazi felüdülés. Tolnay és Básti annyira erőteljesen és természetesen játszanak és annyira kitűnik színészi nagyságuk, hogy az ember bármeddig nézné őket. Elegánsak, könnyedek és igaziak. Persze mai szemmel furcsának tűnnek az akkori társadalmi viszonyok és rejtett üzenetek, a nyugdíjról és a lakáshoz jutásról. De a lényeg a szerelem és másfél órára a két korszakos színésznek tényleg elhisszük, hogy bármilyen közhely, de a szenvedély bizony nem ismer korhatárt. Mindez Gyárfás Miklós sokszor játékos és humoros dialógusával igencsak itt tartja a nézőt a képernyő előtt, ha már nem engedett a jó idő csábításának.
Véletlenül kapcsoltam aztán TV2-re, a csatorna Szilágyi Istvánra emlékezve vette elő a délutáni sávban a nagy klasszikust a Keménykalap és krumpli orr című alkotást. Sokszor láttam, az elmúlt napokban azonban Szilágyi tragikus halála miatt mindenhol megjelentek a plakátragasztó, Lópici Gáspárt megidéző emlékezetes képsorok és mondatok. Csukás István, a film írója is nemrég hagyott itt bennünket. Most az utolsó tizenöt percet csíptem el. Szilágyinak ebben a negyedórában egy snitt jutott, amikor közeliben belenevetett a kamerába. Tényleg egyéni karakter volt, nem hiába filmezett sokat, de Alfonzó és Haumann Péter, illetve gyerekszínészként Kovács Krisztián is a legjobb formájukat futották. Az is közhely, hogy a hetvenes években aranykorát élte a tévéfilm, de látva ezt a néhány percet, nehéz lenne cáfolni ezt az állítást.
Ugyancsak a kapcsolgatás miatt tévedtem még szombat délelőtt a Duna Televízió heti divat és design magazinjára. Nagyra tartom mindkét művészeti ágat, de azért az feltűnő, hogy épp designműsor készül most is minden héten, más műfajok pedig a leállás miatt szinte eltűntek a képernyőről. Ha olvasunk híreket tudjuk, hogy a hatalom számára is fontos a divat és a dizájn, nemcsak a foci. Ez örvendetes valóban, de amikor erőltetett ideológiai üzeneteket hallunk az alkotóktól a műsorban, mondjuk, hogy miért fontosak a magyar termékek, akkor gondolom, valóban túllendültünk a szakmaiságon. Maszkokat is varrnak a dizájnerek, persze az is öröm, ráadásul rúzsos szájak kerülnek a kórházi dolgozóknak szánt darabokra. Nagyszerű, mégis az embernek, ha manapság a dizájnra gondol, az a sokszor idézett mondás jut az eszébe, hogy vannak egyenlők és egyenlőbbek.
Ugyancsak köztévés műsor és ráadásul az egyik rész ismétléseként került adásba a Családi kör. Már csak a karanténos időszak miatt is izgatott, hogy akkor mi is a helyzet a családdal. A szombaton vetített epizódban a nők otthoni és munkahelyi szerepvállalása volt a téma, építhet-e karriert egy anya, akinek kicsi gyereke, vagy gyerekei vannak. Emlékszem a műsor azonos című elődjére. A nagyszerű filmes jelenetekre, illetve Ranschburg Jenő pszichológus és Kelemen Endre műsorvezető hatásos jelenlétére. A mostani sorozat, illetve a tavaly felvett epizód házigazdái Rókusfalvy Lili és Rókusfalvy Pál. Apa és lánya. Vártam is, hogy ha már így alakult, akkor ez a családi személyes motívum miként jelenik meg a Családi körben. Elárulom, aki még nem látta, sehogy. Valószínű, ez a koncepció, de akkor nem kell ilyen műsort vezetni együtt. Attól hiteles ugyanis, ha magukat is beleadják a műsorba a házigazdák és ha már apa lánya, akkor érdekes lett volna, hogy Lili édesanyja miként küzdött meg ezzel a témával, amikor Lili kicsi volt. A vendég Náray Erika színésznő szabadon, őszintén előállt személyes történetekkel, azzal nem volt baj. Összességben azonban inkább hiányérzettel léptem tovább a televízió távirányítójával. Egy olyan műsorra, amit már rég kinéztem magamnak. Igaz 2014-es felvétel, Dés László 60. születésnapi koncertjén készült az Arénában. Adta már az ATV, de még nem láttam. Voltam ugyan Dés Aréna-koncerten azóta, de egy későbbin. Ismerem a dalait, találkoztam a szuggesztív zenei improvizációival, de mindig jó újra látni színpadi profizmusát, etikai arányérzékét. Nem tolakodik előre, inkább kísér, mint primadonna, akkor azonban amikor szólózik, vagy zongorázik és énekel is, maximális erődobással van jelen. És tud primadonna is lenni, nem erőltetve, kierőszakolva, csak úgy ösztönből. Az egyik ismert dal egyik sorával aludtam el, ami így járványos időszakban igencsak különösen aktuális, muszáj benne bízni: „ Majd lesz talán igazán még egy fényes könnyű élet...”
Infó:
Elsietett házasság, Családi kör, Duna World
Divat & dizájn, Duna TV
Keménykalap és krumpliorr, TV2
Dés László – Nagy utazás, ATV
