Előfizetés

Egy fényes, könnyű élet

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2020.05.11. 10:00

Fotó: Vasvári Tamás / MTI
Romantikus történet hétvégi matinéra, újranézett ifjúsági klasszikus, köztévés furcsaságok és szerethető minőségi koncert éjszakára. Szubjektív összegzés karantén idején.
A szép idő kicsalja az embert, mondja Tolnay Klári Básti Lajosnak Keleti Márton 1968-as, sokszor játszott filmjében, az Elsietett házasságban. Két özvegyet játszanak, akik a temetőben volt párjaik sírjánál ismerkednek meg. Akkor még híre sem volt a karanténnak, egyikük sem tartozott a vírus szempontjából veszélyeztetett korba, mégis egyfajta menekülésként jártak a temetőbe. Otthonról menekültek, a gyerekeik elől. A köztévén matiné időpontban vetített film még most, jó néhány évtizeddel a forgatás után is, igazi felüdülés. Tolnay és Básti annyira erőteljesen és természetesen játszanak és annyira kitűnik színészi nagyságuk, hogy az ember bármeddig nézné őket. Elegánsak, könnyedek és igaziak. Persze mai szemmel furcsának tűnnek az akkori társadalmi viszonyok és rejtett üzenetek, a nyugdíjról és a lakáshoz jutásról. De a lényeg a szerelem és másfél órára a két korszakos színésznek tényleg elhisszük, hogy bármilyen közhely, de a szenvedély bizony nem ismer korhatárt. Mindez Gyárfás Miklós sokszor játékos és humoros dialógusával igencsak itt tartja a nézőt a képernyő előtt, ha már nem engedett a jó idő csábításának.
Véletlenül kapcsoltam aztán TV2-re, a csatorna Szilágyi Istvánra emlékezve vette elő a délutáni sávban a nagy klasszikust a Keménykalap és krumpli orr című alkotást. Sokszor láttam, az elmúlt napokban azonban Szilágyi tragikus halála miatt mindenhol megjelentek a plakátragasztó, Lópici Gáspárt megidéző emlékezetes képsorok és mondatok. Csukás István, a film írója is nemrég hagyott itt bennünket. Most az utolsó tizenöt percet csíptem el. Szilágyinak ebben a negyedórában egy snitt jutott, amikor közeliben belenevetett a kamerába. Tényleg egyéni karakter volt, nem hiába filmezett sokat, de Alfonzó és Haumann Péter, illetve gyerekszínészként Kovács Krisztián is a legjobb formájukat futották. Az is közhely, hogy a hetvenes években aranykorát élte a tévéfilm, de látva ezt a néhány percet, nehéz lenne cáfolni ezt az állítást.
Ugyancsak a kapcsolgatás miatt tévedtem még szombat délelőtt a Duna Televízió heti divat és design magazinjára. Nagyra tartom mindkét művészeti ágat, de azért az feltűnő, hogy épp designműsor készül most is minden héten, más műfajok pedig a leállás miatt szinte eltűntek a képernyőről. Ha olvasunk híreket tudjuk, hogy a hatalom számára is fontos a divat és a dizájn, nemcsak a foci. Ez örvendetes valóban, de amikor erőltetett ideológiai üzeneteket hallunk az alkotóktól a műsorban, mondjuk, hogy miért fontosak a magyar termékek, akkor gondolom, valóban túllendültünk a szakmaiságon. Maszkokat is varrnak a dizájnerek, persze az is öröm, ráadásul rúzsos szájak kerülnek a kórházi dolgozóknak szánt darabokra. Nagyszerű, mégis az embernek, ha manapság a dizájnra gondol, az a sokszor idézett mondás jut az eszébe, hogy vannak egyenlők és egyenlőbbek.
Ugyancsak köztévés műsor és ráadásul az egyik rész ismétléseként került adásba a Családi kör. Már csak a karanténos időszak miatt is izgatott, hogy akkor mi is a helyzet a családdal. A szombaton vetített epizódban a nők otthoni és munkahelyi szerepvállalása volt a téma, építhet-e karriert egy anya, akinek kicsi gyereke, vagy gyerekei vannak. Emlékszem a műsor azonos című elődjére. A nagyszerű filmes jelenetekre, illetve Ranschburg Jenő pszichológus és Kelemen Endre műsorvezető hatásos jelenlétére. A mostani sorozat, illetve a tavaly felvett epizód házigazdái Rókusfalvy Lili és Rókusfalvy Pál. Apa és lánya. Vártam is, hogy ha már így alakult, akkor ez a családi személyes motívum miként jelenik meg a Családi körben. Elárulom, aki még nem látta, sehogy. Valószínű, ez a koncepció, de akkor nem kell ilyen műsort vezetni együtt. Attól hiteles ugyanis, ha magukat is beleadják a műsorba a házigazdák és ha már apa lánya, akkor érdekes lett volna, hogy Lili édesanyja miként küzdött meg ezzel a témával, amikor Lili kicsi volt. A vendég Náray Erika színésznő szabadon, őszintén előállt személyes történetekkel, azzal nem volt baj. Összességben azonban inkább hiányérzettel léptem tovább a televízió távirányítójával. Egy olyan műsorra, amit már rég kinéztem magamnak. Igaz 2014-es felvétel, Dés László 60. születésnapi koncertjén készült az Arénában. Adta már az ATV, de még nem láttam. Voltam ugyan Dés Aréna-koncerten azóta, de egy későbbin. Ismerem a dalait, találkoztam a szuggesztív zenei improvizációival, de mindig jó újra látni színpadi profizmusát, etikai arányérzékét. Nem tolakodik előre, inkább kísér, mint primadonna, akkor azonban amikor szólózik, vagy zongorázik és énekel is, maximális erődobással van jelen. És tud primadonna is lenni, nem erőltetve, kierőszakolva, csak úgy ösztönből. Az egyik ismert dal egyik sorával aludtam el, ami így járványos időszakban igencsak különösen aktuális, muszáj benne bízni: „ Majd lesz talán igazán még egy fényes könnyű élet...” Infó: Elsietett házasság, Családi kör, Duna World Divat & dizájn, Duna TV Keménykalap és krumpliorr, TV2 Dés László – Nagy utazás, ATV

Meghalt Fülöp Attila operaénekes

MTI
Publikálás dátuma
2020.05.09. 18:42

Fotó: Shutterstock
Életének 78. évében elhunyt Fülöp Attila, a Magyar Állami Operaház egykori magánénekese, művészeti titkára, ügyvezető igazgatója – közölte a dalszínház szombaton az MTI-vel.
Fülöp Attila 1942-ben született Szombathelyen, tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte, ahol 1966-ban villamosmérnökként diplomázott. Első munkahelye a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat volt, ahol hangmérnökként dolgozott, ezzel párhuzamosan 1965-től magánúton tanult énekelni. Az Operához 1971-ben ösztöndíjasként került, egy évvel később magánénekes lett. A Bánk bán Ottójaként debütált, majd énekelte Tamino szerepét A varázsfuvolában és A sevillai borbély Almaviva grófját, a Hunyadi Lászlóban V. Lászlót, A Rajna kincsében Frohot és később Mimét. Három évtizedes színpadi karrierje alatt több tucat emlékezetes lírai és karaktertenor-alakítás kötődik a nevéhez, repertoárja a preklasszikus szerepektől a kortársakig terjedt. Magánénekesi karrierje mellett előbb szakszervezeti vezetőként tevékenykedett, majd Szinetár Miklós igazgatása alatt 1996-tól az Opera főtitkára, 2003 és 2005 között ügyvezető igazgatója lett. A közelmúltban a Budapesti Operabarátok Egyesületének klubdélutánjait vezette.

A legnagyobb Little

Hegyi Iván
Publikálás dátuma
2020.05.09. 18:21

Fotó: STEPHANE DE SAKUTIN / AFP
„Sohasem lehetett valamikor...” – kezdeném magamban a nótát. Mi, az hogy valamikor?! Történt, ami történt, maradjunk a refrénnél: „Little Richard énekel.” Így, jelen időben.
Novai Gábor mondogatta még a Hungaria tagjaként: egy produkció igazából három évig él. A „szuper Nova”, ahogyan rajongói nevezik, ötven esztendeje van a színpadon... Little Richard sem töltött ott kevesebbet, de a legnagyobbak közül ő támasztotta alá a leginkább Novai igazságát. Három év alatt örök érvényű számok sorát interpretálta a maga összetéveszthetetlen stílusában, aztán ötvenhétben hosszú időre eltűnt a színpadról, de ha nem tért volna vissza, akkor is ugyanaz maradna mögötte, amit nyolcvanhét esztendős korában hátrahagyott. Ám éppen az a szép, hogy a három év során dekádokra felforgatta a világot. Mi akár magyar előadónak is tekinthetjük, hiszen azóta, hogy az Illés eljátszotta: „Little Richard énekel”, egy ország tudja, köztünk élt egy amerikai énekes. Bródy János szövege nyomán még a nevét is fejből fújja szinte minden honfitársunk: Richard Wayne Penniman. Az Illésre hatott, akárcsak a Hungariára (az is közszájon forgó hazai megközelítés, hogy „Kicsi Ricsi énekel”), továbbá bizonyos Beatlesre, Rolling Stonesra, Jimi Hendrix pedig egy darabig Little Richard zenekarában gitározott. Richard a színpadon nem mozgott rosszul, jóllehet az egyik lába rövidebb volt, mint a másik. Ez a legkevésbé sem zavarta abban, hogy felmásszon a zongora tetejére, ahogyan Jerry Lee Lewis, akivel – meg Chuck Berryvel – a Kisstadionban is koncertezett már inkább koros, mint kicsi Ricsiként. Amikor fent állt a hangszeren, lent standing ovation volt. Annál azért több is. Noha tudták róla, hogy gyerekkorában anyja ruhájába öltözött, és sminkelte magát – amiért az apja agyba-főbe verte –, a koncertek közben a nők magukról készült meztelen fotókat és bugyikat hajigáltak elé. Már csak azért sem vette az ilyesmit zokon, mert mindkét nemhez vonzódott, sőt három napot börtönben kellett töltenie szexuális jellegű közbotrány-okozás miatt. Na, de az, amibe mindenki beleszeretett... Az tényleg nem volt akármi. A Tutti-fruttival kezdődött 1955-ben – Richard úgy mondta, a ritmust a házuk előtt elhaladó vonatok kattogásából merítette –, s aztán sorra kerültek elő a további korszakos dalok, a Long Tall Sally, a Ready Teddy, a Lucille, a Good Golly Miss Molly. A Lucille a rocktörténet legtöbbet játszott számai közé tartozik, de mindegyik egy-egy mérföldkő; nem csoda, ha Little Richard lemezeiből csak 1956-ban és 1957-ben harminckét millió kelt el. Segített az eladásban, hogy „a rock and roll igazi királya” – miként rajongói nevezték – több filmben is szerepelt, az egyik mozi címadó dalát (The Girl Can't Help It) történetesen ő énekelte. Azután, hogy hosszú esztendőkre visszavonult, mert megcsömörlött a koncertek özönétől meg a drogoktól, prédikátorként szolgált. Amikor megtérése után, már a hatvanas években, ismét színpadra lépett, új számokkal nem tudta elbódítani a publikumot. Ám így is az elsők között választották (1986-ban) a rock and roll halhatatlanjai közé. „Sohasem lehetett valamikor...” – kezdeném magamban a nótát. Mi, az hogy valamikor?! Történt, ami történt, maradjunk a refrénnél: „Little Richard énekel.” Így, jelen időben. 
Kapcsolódó
Elhunyt Little Richard