A generációs hovatartozás nem egy doboz – Interjú Steigervald Krisztián generációkutatóval

Publikálás dátuma
2020.05.13. 11:00

Fotó: Shutterstock
Míg korábban az idősek tudása megkérdőjelezhetetlen érték volt, az utóbbi évtizedek alapvető változásokat hoztak. A különbözőségek tudatosítását és az egymás felé közeledés fontosságát hangsúlyozza Steigervald Krisztián áprilisban megjelent Generációk harca című könyvében.
A könyv elején leszögezi, a megértés, és annak tudatosítása volt a célja, hogy egyik generáció sem hibásabb a másiknál. Mennyire nehéz ezt belátni Ön szerint a mindennapi „harcok” közepette? Az idősebb generációk kezelése mindig sokkal nehezebben megy. Ez inkább lefelé működik: a gyerekeiket tudják jobban megérteni az emberek, a szüleiket kevésbé. A könyv is arról szól, hogy alapvetően az utánunk következő generációk tapasztalatait éljük meg: talán könnyebb megérteni a gyerekeket, hiszen az ő élményeiket átéltük, a szülőkét viszont nem. Ez azért is érdekes most, mert a karanténban számos dolgot átvettünk és használunk, ami a szüleink sajátja, ilyen a kenyérsütés, vagy a kovász nevelgetése. Mégsem tőlük kérdezzük meg, hogy kell kenyeret sütni: ahogy ők elmondják, az lassú, körülményes, macerás, de ha megnézel egy YouTube videót az sokkal érthetőbb. Használjuk a tudásukat, de a mód, ahogyan átadnák azt a fiatalabb generációknak általában nem jó. Hat generációt különböztet meg a kötetben. Hogyan határozhatók meg a határok, mennyire befolyásolja ezeket az egyéni környezetünk, társadalmi elhelyezkedésünk? Az én felfogásom szerint a generációs hovatartozás nem életkori kategória, nem egy doboz, a besorolások inkább attitűdöket, magatartásformákat jelentenek. Ugyanakkor ezek mellett nagy hatása van a családnak, a személyiségjegyeknek, a mikrokörnyezetnek. Leginkább trendekről van szó, amelyek adott évszámokhoz kötődnek, mivel akkor történt olyan változás, ami a következő tíz-tizenöt évet befolyásolta. Egy generáció története tulajdonképpen arról szól, hogy ha abban az időszakban születtél, rád hatnak leginkább az akkori folyamatok. A többiekre is, csak nem annyira intenzíven, de ők is átveszik, használják azt. A nosztalgia nagy mértékben jelen van az életünkben, az is ehhez köthető? Szerintem ez életkori sajátosság: az tud nosztalgiázni, aki átélte az adott időszakot, ezért általában arra gondolunk vissza, amikor fiatalok voltunk. Ahogy öregszünk a spontán, tudatalatti emlékek a gyerekkori, fiatalkori élményeket hozzák elő a hosszú távú memóriából, mert jobban rögzülnek érzelmileg ezek a pillanatok. Ha idősebb korban arra gondolunk, hol volt jobb, erőteljesebben jönnek elő a fiatalkori emlékek. Ez nagyon sokszor kötődhet politikai rendszerekhez is, miközben szerintem valójában semmi köze ehhez, csak akkor voltunk fiatalok.
Mennyiben különböznek a magyarországi generációs viszonyok más országokéitól? Nem mindenhol ugyanezek a besorolások, de az úgynevezett fejlett nyugati világban a globalizáció hatására mindenhol megnőtt a várható élettartam, idősödő társadalmak vannak. Amerika nem annyira idősödő, de nagy a rés az idősebb és a fiatalabb generációk vagyonosodása között: előbbiek gazdagok, míg utóbbiak szegények. Ez Európában is igaz. Az idősebb generáció a huszonegyedik századra vagyonosabb helyzetben van, mint a fiatalok: ez önmagában már okoz egyfajta feszültséget és társadalmi ellentétet. Az idősebb korosztály a munkahelyi helyzetéhez is ragaszkodik: 1990-ben a nyugdíjkorhatár 55 év volt, míg ma egy 55 éves nagyon messze van a nyugdíjtól, előfordulhat, hogy még van otthon élő gyereke is, nyilván ragaszkodik a pozíciójához. Annyira megváltoztak a családi életszakaszok, kitágultak a lehetőségek, hogy ez már magában hordozza a feszültséget. De érdemes szerintem az idősebbeknek is tanulni a fiatalabbaktól, gyakran ők is vakok arra, hogy mi zajlik most azokban a generációkban: azt gondolják, ugyanúgy élik a fiatalkorukat, mint ők élték harminc-negyven-ötven éve, de ez nem igaz. Hasonló eltávolodás volt korábban is a két szélső generáció között? Mindig is arra volt minta az emberiségben, hogy az idősek tudása, tapasztalása az érték, és a fiatalok meg akarták tanulni azt. Viszont az utóbbi ötven-hatvan évben olyan szinten felgyorsult az életünk, hogy nem csak idős-fiatal esetben, hanem akár az egymást követő generációk között is messze lehet egymástól a hasznosítható tudás szintje. Jelenleg a legnagyobb generációs kihívás nem a fiatalok felemelése – ők felemelik saját magukat –, hanem az idősebbek önbizalmának felépítése, mert sokan azt gondolják, az ő tudásuk már nem versenyképes. Ez nem igaz, csak meg kellene fogni az X-esek, a baby boomerek, a veteránok kezét, és a tudásukat áthelyezni a mai igényeknek megfelelő kommunikációs szintre. Tehát élethosszig tartó tanulásra lenne szükség. Oda-vissza. Minél idősebb vagyok, annál inkább azt megtanulni, hogy a tudásomat hogyan tudom átadni a fiataloknak. Nekik pedig azt kellene megérteniük, hogy sokkal gyorsabban és hatékonyabban fognak előre jutni, ha meghallgatnak olyan dolgokat, amiket más már megtanult, feltalált.
Már érintette a járványhelyzetet: hogy látja, milyen tanulságai lehetnek? A könyvvel az volt a célom, hogy tudatosítsam a különbözőségeket. Ha tudatosan kezeljük magunk és mások viselkedését, megvalósulhat valamifajta közeledés. Most olyan mértékű érzelmi túltengésben vagyunk a bezártság által, hogy ha nem tudatosítjuk, mi történik és hogyan viselkedünk, az sokkal inkább veszekedéshez, frusztrációhoz, családon belüli erőszakhoz, váláshoz vezethet, mint önmagában a megértéshez. Ez nem az az időszak, ami megkönnyíti a dolgunkat. Jelenleg kényszerhelyzetben van az emberek többsége, ezért nagy önkontroll kell, hogy ne megőrülj, hanem azt mondd, tudnék tanulni a másiktól. Talán, amikor vége lesz, akkor lehet levonni következtetéseket, amiket hasznosítani tudunk. Közben persze sok mindent elsajátítunk, csak nem tudatosan, de ez is beépül valahogy a viselkedésünkbe. Össztársadalmi szinten is tanulunk dolgokat, például, hogy hogyan lehet olyan szakmákat elismerni, amelyekkel korábban nem törődtünk: a kukásokat, a boltosokat, az egészségügyi dolgozókat. Mi várható Ön szerint ezután? Február végéig a legtöbb szakértő azt gondolta, a következő generációs váltás digitális fordulathoz fog kötődni, mint például a mesterséges intelligencia általános elterjedéséhez. Ám március eleje óta felmerült, hogy olyan dolog fogja elindítani az új generációt, ami sokkal inkább a Földhöz, a természethez, magához az emberhez kötődik, kevésbé a digitalizációhoz. Minden felgyorsult, és eljutottunk oda, hogy a mai kor embere el nem képzelte volna, hogy van egy olyan betegség, ami az egész világon elterjedhet, nem tudjuk egy bogyóval megoldani, és bezárkózunk. Nehéz azt mondani, hogy a vírusnak lesz olyan hatása, ami megváltoztatja az emberiséget: szerintem nem, ezért nem is hiszem, hogy lenne majd vírusgeneráció. Azt inkább el tudom képzelni, hogy olyan rövid-középtávú hatása lesz, ami miatt a következő generációknál elindul a visszatérés a természethez, a léthez. Meglátjuk, hogy így lesz-e, vagy épp a járvány miatt a mesterséges intelligencia hirtelen belép az életünkbe. Infó: Steigervald Krisztián: Generációk harca – Hogyan értsük meg egymást? Partvonal Könyvkiadó, 2020. 

Definíció szerint

A generációk Steigervald Krisztián meghatározása szerint az egymással nagyjából egy időben születettek olyan csoportjai, amelyek tagjai hasonló gyerekkori szocializációjuk miatt sok egyforma tulajdonságot, értéket, szokást és hasonló világlátást hordoznak magukban.

Hat generáció

Steigervald Krisztián meghatározásai szerint hat ma élő generációt különböztetünk meg Magyarországon. Az 1945 előtt születettek a veterán vagy építők generációja, őket követik az 1946-1964 között születettek, a baby boomerek, és 1965-1979 közé esik az X generáció születési éve. Az Y generáció tagjai 1980-tól 1994-ig születtek, őket a Z generáció követi 1995-től 2009-ig, az alfa generáció tagjai napjainkban maximum tíz évesek, 2010 után születtek.

Névjegy

Steigervald Krisztián generációkutató 1999-ben szerezte meg közgazdászdiplomáját. Huszonöt évnyi „vidéki” lét után költözött Budapestre, ahol nyolc évig egy nemzetközi piackutató cégnél dolgozott. Ez idő alatt kezdte meg pszichológiai tanulmányait. A generációk kutatásával húsz éve, szülői, pedagógusi, vezetői, céges workshopokkal, tréningekkel öt éve foglalkozik. Generációk harca című könyve 2020-ban jelent meg, jelenleg ennek folytatásán dolgozik, amely hétköznapi, gyakorlati tanácsokat kínál majd.

Szerző

Központi segítséget sürgetnek az osztrák színházak

Publikálás dátuma
2020.05.13. 09:00

Fotó: Shutterstock
Bár az ausztriai közgyűjtemények szigorú óvintézkedések mellett újra kinyithatnak pénteken, az osztrák kulturális szférában nagy az elégedetlenség.
Hétszázmillió eurót kapnak az osztrák közhasznú szervezetek, amelyek közé számos kulturális intézmény tartozik – jelentette be vasárnap az osztrák zöld párt elnöke, Werner Kogler alkancellár, hozzátéve: a nagyobb kulturális intézmények, színházak esetében egyéni támogatási megállapodások fognak születni. A politikus nyugtatásnak szánta a nem részletezett összeg megnevezését, csitítani a mintegy kétszázezer kulturális dolgozó háborgását. Az elégedetlenség nem csupán annak szól, hogy az Ausztriában amúgy kiemelten kezelt kulturális szféra – színházak, operák, zenei intézmények, mozik – egyelőre nem kap elegendő pénzügyi támogatást a koronavírus okozta károkkal szemben, csak kis összegű segélyeket.

Átfogó központi intézkedések sem készültek még el az intézmények jelenlegi és jövendő működésére vonatkozóan. A helyzet annyira súlyos, hogy a bécsi polgármester, Michael Ludwig nyílt levelet tett közzé kedden a sajtóban azzal a címmel, hogy a művészek perspektívát igényelnek. „Nincs irányvonal, időkeret, a kulturális életet bizonytalanság jellemzi, senki sem tudja, hogyan tovább. A túlélés a kérdés, a kulturális szektor egészének jövője”. Nem csupán az ősszel helyhatósági választások elé néző polgármester aktivizálódott, vezető színészek, színházi rendezők, nyári programok intendánsai fordulnak nyílt levében Sebastian Kurz kancellárhoz és illetékeseihez, hogy a vendéglátáshoz, a kereskedelemhez, és más ágazatokhoz hasonlóan részesüljenek „gondozásban”.
A művészeti élet a kormányon belül Ursula Lunacek zöld államtitkárhoz tartozik. Januárban kapta meg e bonyolult területnek a felügyeletét, előtte hosszú évekig az Európai Parlamentben volt képviselő, ahol az alelnökségig vitte. De kulturális kérdésekkel sosem foglalkozott, és még mindig csak a helyzet felmérésénél tart. Rengeteg bírálatot kap amiatt, hogy kellő koncepcióval mindmáig nem állt elő, a helyzet pedig kaotikus. Felróják neki: nem folytat hatásos lobbitevékenységet, nem kezdeményezi például a forgalmi adó ideiglenes csökkentését a színházi szakmában. Lunacek elsősorban az egészségügyi hatóságokra mutogat, szerinte a szigorú fertőzésellenes intézkedések teszik szinte lehetetlenné az „indoor“, azaz nem kültéri rendezvények beindítását. Utóbbit főleg a bécsi kultúrpolitikusok szorgalmazzák. Eddig csupán annyi derült ki: a kőszínházi próbák május 18-án megkezdődhetnek, de egyszerre csak egy személlyel, társulati szinten júniustól indulhat a felkészülés. „Zenekarral, kórussal, a teljes technikával biztosan nem tudunk a jelenlegi előírások mellett főpróbát tartani” – hangoztatja Bogdan Roscic, a bécsi Állami Operaház új vezetője, aki azt sem tudja felbecsülni, hogy a szeptemberben induló évadban – turisták híján, járványveszélyben – hányan ülnek majd be a nézőtérre. „A Volskopernek 550 munkatársról kell gondoskodnia” – mondja a társulatot otthonról irányító gazdasági igazgató, Christoph Ladstatter, aki főleg a szerződéses munkatársak miatt aggódik – őket nem lehetett az államilag fizetett „Kurzarbeit” státuszba sorolni. Mindenesetre Lunacek kedden bejelentette: szigorú óvintézkedések mellett pénteken kinyithatnak a múzeumok, a könyvtárak és a levéltárak is. A vendégeknek kötelezően szájmaszkot kell viselniük, a nem azonos háztartásban élőknek legalább egy méter távolságot kell tartaniuk egymás között, tíz négyzetméteren legfeljebb egy fő tartózkodhat.

Változások a filmes díjszezonban

Publikálás dátuma
2020.05.12. 21:18

Fotó: ROBYN BECK / AFP
Európától Amerikáig enyhítettek a jelölés szabályain.
A koronavírus hatással lesz a jövő évi díjszezonra, nem kivétel ez alól a nyitórendezvényként számon tartott Golden Globe esetében sem: korábban már bejelentették, hogy a fő kategóriákban nem szükséges megszervezni a mozis prezentációt, elég ha streaming linket vagy DVD-t kapnak a tagok a jelöltektől. Ez tulajdonképpen nem meglepő, mivel az elismerésekről döntő Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetségének (HFPA) tagjai között sok az idős. A külföldi filmek premierjére vonatkozó szabályon minap tovább enyhítettek: eddig azon filmek kerülhettek a versenybe, melyeket a december 31-ét megelőző tizenöt hónapban mutattak be a gyártó országban. Az új szabály értelmében azok a filmek is jelöltek lehetnek, melyek mozipremierjének kezdetét március 15-ét követően tervezték, és a filmeket bármilyen formátumban be lehet mutatni.
Nemrég enyhített a szabályokon az Oscarról döntő Amerikai Filmakadémia is: olyan filmeket is figyelembe fognak venni, amelyeknek nem volt lehetséges a nagyvásznas bemutatója a korlátozások miatt. Igen ám, de az Oscar szigorúbban veszi a saját enyhítését. A moziforgalmazáshoz kötött feltételek enyhítése ugyanis csak azokra a filmekre vonatkozik, amelyeket a gyártó egyébként is moziba szánt volna, a direkt VOD-ra és streaming szolgáltatóhoz tervezett alkotások továbbra sem felelnek meg az Amerikai Filmakadémia nevezési feltételeinek. Nagy kérdés, ki fogja azt „hatóságilag” ellenőrizni, hogy például a Netflix be akarta-e mutatni valamelyik egészestés művét a moziban vagy sem. Az Európai Filmakadémia is változtatott a szabályain: úgy döntött, azok a filmek is nevezhetők az idei Európai Filmdíjra, amelyek bemutatása a koronavírus-járvány miatt november végéig csúszik.
Szerző