Előfizetés

„Nem baj, ha most semmit sem teszünk”

Barabás Júlia
Publikálás dátuma
2020.05.13. 18:18

Fotó: VOISIN/Phanie / AFP
Rendben van, ha a járványhelyzetben nem válunk teljesen új emberré. A pszichológus szerint most még normálisan is nehéz működni, nemhogy „önmegvalósítani”.
„Nem baj, ha⁣⁣ nem jógáztál ma (…), ⁣⁣nem hallgattál meg két irodalmi podcastet, miközben kirámoltad a zoknis fiókot⁣⁣, nem néztél tegnap klasszikus magyar filmet⁣, (…), másfél hét alatt még nem sikerült tökéletesen online-osítani a vállalkozásodat⁣⁣, nem hoztad ki a legtöbbet a napból.⁣⁣” ⁣
Ezt az írást a kijárási korlátozás második hetében - napokon át tartó fogalmazás után - posztolta Jakobovits Kitti pszichológus a Facebook-oldalára, azóta pedig, ahogy a Népszavának fogalmazott: csak pislog, mennyi emberhez értek el és érintettek meg a szavai. Nem tett ugyanis a járványhelyzet mindenkit új emberré, viszont a szakember szerint ez nem is baj.
A bezárkózás kezdetén szinte azonnal rengeteg motivációs üzenet, tennivaló, sportolási és kulturális lehetőség jelent meg az interneten. Nem elég a világjárvány, a bizonytalanság, az, hogy féltjük magunkat, a szeretteinket, a bezártság, a veszély, a jövő kilátástalansága, stb., mindenhonnan az ömlik ránk: a nap 24 órájából 25-ben fejezzük be a halogatott vagy elkezdett feladatokat, könyveket, tanuljunk új dolgokat, szórakozzunk és főleg valósítsuk meg önmagunkat. Bár ezek, a többségében ingyenes videók, tanfolyamok, de még a kenyérsütési kihívások is segítő szándékból születtek, a legtöbbünket még inkább nyomasztanak és megint csak összehasonlítgatáshoz vezetnek. 
„Az, hogy elkezdtük kiposztolni, hogy maxoljuk ki a karantént, azt eredményezi, hogy nem magunkra figyelünk, hanem méregetjük, hogy állunk másokhoz képest”

– mondta Jakobovits Kitti.

A pszichológus hangsúlyozta, az sem mindegy, kit milyen helyzetben érnek el ezek az üzenetek. A szerencsésebbek át tudtak váltani otthoni vagy online munkára, hazamehetnek a szüleik kertjébe, van pénzük ételre. Sokan többet is dolgoznak, mint előtte, fel sem merül a „mit kezdjek magammal” kérdés, azoknak pedig, akik elvesztették az állásukat, több gyerek digitális oktatását és szórakoztatását és fárasztását menedzselik a munkájuk mellett, összeomlott az életük, a „jógázás közben hallgassunk komolyzenei koncertet Olaszországból” egyáltalán nem jó tanács. 
Sok önjelölt motivátor mostanra pedig már végképp átesett a ló túloldalára; ijesztgetnek is: „ha nem így vagy úgy, például újabb készségekkel, tudással felvértezve jövünk ki a karanténból, akkor hiába volt.” Mivel azonban nem mi „kértük” ezt a helyzetet, ez a téves értelmezés, a „lemaradsz, kimaradsz” még tovább stresszel, frusztrációt okoz és rúg az akár egyébként is földön fekvőbe – mondta a szakember. 

Ne más mondja meg

Egy ekkora válságban rengeteg belső energiánkat emészti fel, hogy feldolgozzuk a krízishelyzetet. Már ettől is kimerültnek érezhetjük magunkat, és az, hogy nem tudjuk, mi lesz másnap, a jövő héten, érzelmileg, mentális és lelki szinten is sokat kivesz belőlünk. A régi életünk egyenes vonalához képest most mély gödörbe zuhantunk, a „mit tegyünk” tanácsok pedig jóval a normál szint fölött, hatalmas hegyként magasodnak. Most az is kihívás, hogy a korábbi egyenest elérjük, nem lehet cél felmászni a csúcsra. 
„Ez most nem sprint, sokkal inkább hosszútávfutás, annak is a terep vagy akadályokkal tűzdelt változata.”

A szakember szerint teljesen rendben van, ha a négy fal között egyáltalán nem valósítjuk meg önmagunkat. „Így is, úgy is hat ránk, megváltoztat dolgokat, nem kell mindig, mindenáron minden percét kihasználni.” Egy-egy dolgot meg lehet próbálni, de az összessel próbálkozni sem érdemes, ahogy az is irreális, hogy teljesen más emberként hagyjuk el majd a lakásunkat.
Általában is fontos lenne, de most különösen, hogy a belső mércénkhez mérjük magunkat és ne kívülről mondják meg, hogy osszuk be és mivel töltsük az időt. Azt kellene figyelembe venni, hogy éppen mire vagyunk képesek, mit szeretnénk, mi tesz boldoggá. „Ha eddig nem szerettünk kenyeret sütni, most sem kell elkezdeni, de ha például a barkácsolás mindig is kikapcsolt, tegyük azt. „Eddig is működtünk valahogy, bátran nyúlhatunk a saját erőforrásainkhoz, nem kell, hogy más mondja meg, hogy mit csináljuk.” Tudatosságra van szükség, hogy a „nem nekünk szóló” ötleteket továbbgörgessük és elengedjük. A legjobb, ha nem teljesítendő programnak, hanem javaslatnak tekintjük ezeket – mondta a pszichológus.
A helyzet átvészeléséhez Jakobovits Kitti szerint türelmesnek kell lennünk, leginkább magunkkal szemben. Most még fontosabb az önszeretet és az, hogy elfogadóak legyünk. Lehetnek lassabb, de akár semmittevős napjaink is. Engedjük meg magunknak és egymásnak a hibázást és azt, hogy ne pörögjünk maximális fordulatszámon. 
„Még az is túlzó elvárás, hogy normálisan működjünk, hiszen ezek egyáltalán nem normális napok. Van, hogy az is nagy teljesítmény, ha végre meg tudjuk mosni a hajunkat”

– jegyezte meg a szakember.

Kirobbanunk?

Nem lenne jó, ha erre az időszakra visszatekintve megbánnánk mindazt, amit nem tettünk meg. El kell engednünk azt, hogy hogyan sikerül megbirkózni ezzel a helyzettel, csak az a lényeg, hogy – remélhetőleg – átvészeljük – mondta a szakember.  
Az, hogy a járvány után hogyan fogunk visszatérni, egyelőre kérdéses. „Nem hiszem, hogy hirtelen sokkal jobb hely lesz a világ, mint előtte volt. Azt feltételezem, de örülnék, ha nem lenne igazam, hogy minden nélkülözést be akarunk majd pótolni, ha 'kiszabadulunk', a szórakozás és az utazás is kicsit túlkompenzálva berobban. Remélem, azért igaz lesz az a közhely, hogy akkor értékelünk valamit, ha a hiányával találkozunk, például azt, hogy kimehetünk a természetbe. Fontos lenne, hogy vigyázzunk is rá, hogy a jövőben is megtehessük.”

Összefüggést találtak a rovarirtószerek és a lisztérzékenység között

MTI
Publikálás dátuma
2020.05.13. 14:29

Fotó: SCIENCE PHOTO LIBRARY / AFP
Fokozhatják a cöliákia kockázatát a vérben felhalmozódó mérgező anyagok – derült ki egy fiatalok körében elvégzett vizsgálatból.
Összefüggést mutattak ki a vérben felhalmozódott mérgező anyagok, például a rovarirtószerekben, tapadásmentes edényekben és égésgátlókban lévő kemikáliák és a lisztérzékenység (cöliákia) fokozott kockázata között fiataloknál. 
A New York-i Egyetem Langone orvostudományi központjának szakemberei 30 olyan gyermek és fiatal felnőtt - 3 és 21 éves kor közötti páciens - vérében vizsgálták meg a mérgező anyagok szintjét, akiknél újonnan diagnosztizáltak lisztérzékenységet a központ Hassenfeld gyermekkórházában. Az eredményeket 60 azonos korú, nemű és etnikai hovatartozású ember adataival vetették össze.
Az Environmental Research című folyóirat internetes oldalán publikált eredmények szerint azoknál a gyerekeknél és fiatal felnőtteknél, akiknek vérében magas volt a rovarölőszerek szintje, kétszer nagyobb valószínűséggel állapítottak meg cöliákiát, mint azoknál, akiknek szervezetében nem voltak felhalmozódva ezek az anyagok – olvasható a Medicalxpress.com hírportálon.
A szakemberek kimutatták továbbá, hogy a nők esetében - akik körében eleve jóval magasabb a cöliákia előfordulási aránya -, a növényvédőszereknek való fokozott kitettség legkevesebb nyolcszorosára növelte a lisztérzékenység kockázatát. Azok a fiatal lányok, nők, akiknek vérében magas volt - az egyebek között ételfőző és -tároló fémfelületek gyártásához használt - perfluoroalkil vegyületek szintje, ötször-kilencszer nagyobb eséllyel küzdöttek lisztérzékenységgel. 
A fiatal fiúknál, férfiaknál pedig kétszer nagyobb eséllyel állapítottak meg lisztérzékenységet, ha a vérükben emelkedett volt az égésgátlóként használt polibrómozott-difenil-éterek szintje. A kutatók szerint további vizsgálatokra van szükség annak bizonyításához, hogy ezek a mérgező anyagok a lisztérzékenység közvetlen kiváltói okai közé tartoznak. Mint hozzátették, mindegyik érintett kemikália negatív hatással van az állatok és az emberek hormonrendszerére, amely kulcsszerepet játszik a nemi fejlődésben és a fertőzésekre adott immunválaszban.
Korábbi kutatások eredményei azt sugallták, hogy a cöliákia hátterében elsősorban genetikai hajlam áll, amelyet a szülők örökítenek át az utódokra. "A tanulmányunk szolgáltatja az első mérhető összefüggést a környezetben előforduló mérgező anyagoknak való kitettség és a cöliákia között" – mondta Jeremiah Levine, a tanulmány egyik készítője.
Az emésztőszervi panaszokkal, például hasmenéssel és puffadással járó lisztérzékenység jelenleg nem gyógyítható. Az egyedüli hatásos kezelés a gluténmentes diéta.

Nem csak genetikai okai vannak, hogy a nőstények tovább élnek, mint a hímek

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.05.13. 14:27

Fotó: Thomas Dressler/Biosphoto / AFP
Igaz ez az emberekre is, egy magyar kutatók részvételével végzett nemzetközi kutatásból kiderült az is, hogy a 8 százalékos élettartam-különbséggel még a kiegyensúlyozottabb fajok közé tartozunk.
A nemek eltérő élethossza jól ismert az emberi populációk esetében: a 19. század óta rendelkezésre álló adatok mindenütt a nők hosszabb élettartamát mutatják. Különösen szembetűnő ez a nagyon idős korcsoportokban – a 110 év feletti kort elértek közül például tízből kilenc nő. A franciaországi University Lyon 1 kutatóinak vezetésével végzett vizsgálatban, amelyet a Proceedings of the National Academy of Sciences vezető nemzetközi folyóirat közölt 101 különféle emlősállat esetében hasonlították össze a nemek élethosszát – közölte az MTA. 
Az eredmény megerősíti az embereknél tapasztaltakat: a nőstény emlősök élettartama átlagosan 18 százalékkal hosszabb, mint a hímeké. Ez jelentősen nagyobb, mint a humánpopulációk 8 százalék körüli különbsége. A vizsgálat másik fontos eredménye, hogy a nőstények hosszabb élettartamának oka nem lassabb öregedési rátájuk, amint azt gyakran feltételezik. Ehelyett a nőstények minden korcsoportban alacsonyabb halálozási rátája vezethet a hosszabb élettartamhoz. Habár egyelőre nem ismert biztosan a halálozási ráta különbségének az oka,
ezt valószínűleg genetikai, életmódbeli és környezeti tényezők együttes hatása eredményezheti.

A kutatás egyik magyar közreműködője, Székely Tamás professzor, a Debreceni Egyetem NKFIH Élvonal Kutatócsoportjának tagja szerint a markáns ivari különbség meglepő: „A nőstény oroszlánok például 50 százalékkal tovább élnek a hímeknél. Korábban úgy véltük, hogy ez az ivari szelekció következménye: a hímek harcolnak a falkák megszerzéséért, hogy hozzáférhessenek a nőstényekhez. A mostani vizsgálat azonban nem támasztja alá ezt az elképzelést, ezért máshol kell keresnünk az okokat.”
A kutatás másik résztvevője, Liker András professzor, a Pannon Egyetem MTA-PE Evolúciós Ökológiai Kutatócsoportjának tagja szerint a nemek eltérő ivari kromoszómái is számításba esnek. A magyar kutatók egyik korábbi vizsgálata az elsők között igazolta ezt az elképzelést a különböző (XY és ZW) ivari kromoszóma-rendszerű gerinces állatok felnőttkori ivararányainak összehasonlítása révén, egy nemrég megjelent kutatás pedig az ivari kromoszómák és a nemek élethossza között mutatott ki kapcsolatot. Liker András szerint a kutatás eredményeivel összecseng, hogy
számos betegségnek komolyabbak a következményei férfiakban, mint nőkben.

Például a jelenleg zajló koronavírus- (Covid-19) járványban jóval több férfinál alakul ki súlyosabb megbetegedés, mint nőnél, és a férfiak halálozási rátája több országban duplája a nőkének. A különbséget gyakran életmódbeli okokkal magyarázzák, például a férfiaknál gyakoribb a dohányzás és az alkoholfogyasztás. Ezek a tényezők ugyan valóban növelhetik a halálozási kockázatot, de a rendelkezésre álló adatok tükrében szerepük egyelőre bizonytalan.
A vadon élő állatoknál tapasztalható élethosszbeli és halálozási különbségek olyan biológiai tényezők szerepét valószínűsítik, amelyek az emberek esetében is számíthatnak. Szerepet játszhat például a nők hatékonyabb immunrendszere, ami talán az ivari kromoszómákhoz is köthető, vagy a nemek eltérő hormonális profilja, ami a nőknek nagyobb védelmet nyújt. Az erre vonatkozó ismeretek egyelőre hiányosak, azonban a nemek közötti biológiai, például élethosszbeli, mortalitási, immunitási különbségekért felelős tényezők kutatása közelebb vihet a betegségekkel és járványokkal szembeni eredményesebb védekezéshez is – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia közleményében.  
A PNAS-ban közölt cikk jelentős figyelmet kapott a nemzetközi sajtóban. Ismertette például a BBC, a CNN, valamint a The Times is.