„Nem baj, ha nem jógáztál ma (…), nem hallgattál meg két irodalmi podcastet, miközben kirámoltad a zoknis fiókot, nem néztél tegnap klasszikus magyar filmet, (…), másfél hét alatt még nem sikerült tökéletesen online-osítani a vállalkozásodat, nem hoztad ki a legtöbbet a napból.”
Ezt az írást a kijárási korlátozás második hetében - napokon át tartó fogalmazás után - posztolta Jakobovits Kitti pszichológus a Facebook-oldalára, azóta pedig, ahogy a Népszavának fogalmazott: csak pislog, mennyi emberhez értek el és érintettek meg a szavai. Nem tett ugyanis a járványhelyzet mindenkit új emberré, viszont a szakember szerint ez nem is baj.
A bezárkózás kezdetén szinte azonnal rengeteg motivációs üzenet, tennivaló, sportolási és kulturális lehetőség jelent meg az interneten. Nem elég a világjárvány, a bizonytalanság, az, hogy féltjük magunkat, a szeretteinket, a bezártság, a veszély, a jövő kilátástalansága, stb., mindenhonnan az ömlik ránk: a nap 24 órájából 25-ben fejezzük be a halogatott vagy elkezdett feladatokat, könyveket, tanuljunk új dolgokat, szórakozzunk és főleg valósítsuk meg önmagunkat. Bár ezek, a többségében ingyenes videók, tanfolyamok, de még a kenyérsütési kihívások is segítő szándékból születtek, a legtöbbünket még inkább nyomasztanak és megint csak összehasonlítgatáshoz vezetnek.
A pszichológus hangsúlyozta, az sem mindegy, kit milyen helyzetben érnek el ezek az üzenetek. A szerencsésebbek át tudtak váltani otthoni vagy online munkára, hazamehetnek a szüleik kertjébe, van pénzük ételre. Sokan többet is dolgoznak, mint előtte, fel sem merül a „mit kezdjek magammal” kérdés, azoknak pedig, akik elvesztették az állásukat, több gyerek digitális oktatását és szórakoztatását és fárasztását menedzselik a munkájuk mellett, összeomlott az életük, a „jógázás közben hallgassunk komolyzenei koncertet Olaszországból” egyáltalán nem jó tanács.
Sok önjelölt motivátor mostanra pedig már végképp átesett a ló túloldalára; ijesztgetnek is: „ha nem így vagy úgy, például újabb készségekkel, tudással felvértezve jövünk ki a karanténból, akkor hiába volt.” Mivel azonban nem mi „kértük” ezt a helyzetet, ez a téves értelmezés, a „lemaradsz, kimaradsz” még tovább stresszel, frusztrációt okoz és rúg az akár egyébként is földön fekvőbe – mondta a szakember.
Ne más mondja meg
Egy ekkora válságban rengeteg belső energiánkat emészti fel, hogy feldolgozzuk a krízishelyzetet. Már ettől is kimerültnek érezhetjük magunkat, és az, hogy nem tudjuk, mi lesz másnap, a jövő héten, érzelmileg, mentális és lelki szinten is sokat kivesz belőlünk. A régi életünk egyenes vonalához képest most mély gödörbe zuhantunk, a „mit tegyünk” tanácsok pedig jóval a normál szint fölött, hatalmas hegyként magasodnak. Most az is kihívás, hogy a korábbi egyenest elérjük, nem lehet cél felmászni a csúcsra.
A szakember szerint teljesen rendben van, ha a négy fal között egyáltalán nem valósítjuk meg önmagunkat. „Így is, úgy is hat ránk, megváltoztat dolgokat, nem kell mindig, mindenáron minden percét kihasználni.” Egy-egy dolgot meg lehet próbálni, de az összessel próbálkozni sem érdemes, ahogy az is irreális, hogy teljesen más emberként hagyjuk el majd a lakásunkat.
Általában is fontos lenne, de most különösen, hogy a belső mércénkhez mérjük magunkat és ne kívülről mondják meg, hogy osszuk be és mivel töltsük az időt. Azt kellene figyelembe venni, hogy éppen mire vagyunk képesek, mit szeretnénk, mi tesz boldoggá. „Ha eddig nem szerettünk kenyeret sütni, most sem kell elkezdeni, de ha például a barkácsolás mindig is kikapcsolt, tegyük azt. „Eddig is működtünk valahogy, bátran nyúlhatunk a saját erőforrásainkhoz, nem kell, hogy más mondja meg, hogy mit csináljuk.” Tudatosságra van szükség, hogy a „nem nekünk szóló” ötleteket továbbgörgessük és elengedjük. A legjobb, ha nem teljesítendő programnak, hanem javaslatnak tekintjük ezeket – mondta a pszichológus.
A helyzet átvészeléséhez Jakobovits Kitti szerint türelmesnek kell lennünk, leginkább magunkkal szemben. Most még fontosabb az önszeretet és az, hogy elfogadóak legyünk. Lehetnek lassabb, de akár semmittevős napjaink is. Engedjük meg magunknak és egymásnak a hibázást és azt, hogy ne pörögjünk maximális fordulatszámon.
Kirobbanunk?
Nem lenne jó, ha erre az időszakra visszatekintve megbánnánk mindazt, amit nem tettünk meg. El kell engednünk azt, hogy hogyan sikerül megbirkózni ezzel a helyzettel, csak az a lényeg, hogy – remélhetőleg – átvészeljük – mondta a szakember.
Az, hogy a járvány után hogyan fogunk visszatérni, egyelőre kérdéses. „Nem hiszem, hogy hirtelen sokkal jobb hely lesz a világ, mint előtte volt. Azt feltételezem, de örülnék, ha nem lenne igazam, hogy minden nélkülözést be akarunk majd pótolni, ha 'kiszabadulunk', a szórakozás és az utazás is kicsit túlkompenzálva berobban. Remélem, azért igaz lesz az a közhely, hogy akkor értékelünk valamit, ha a hiányával találkozunk, például azt, hogy kimehetünk a természetbe. Fontos lenne, hogy vigyázzunk is rá, hogy a jövőben is megtehessük.”
