Összefüggést találtak a rovarirtószerek és a lisztérzékenység között

Publikálás dátuma
2020.05.13. 14:29

Fotó: SCIENCE PHOTO LIBRARY / AFP
Fokozhatják a cöliákia kockázatát a vérben felhalmozódó mérgező anyagok – derült ki egy fiatalok körében elvégzett vizsgálatból.
Összefüggést mutattak ki a vérben felhalmozódott mérgező anyagok, például a rovarirtószerekben, tapadásmentes edényekben és égésgátlókban lévő kemikáliák és a lisztérzékenység (cöliákia) fokozott kockázata között fiataloknál. 
A New York-i Egyetem Langone orvostudományi központjának szakemberei 30 olyan gyermek és fiatal felnőtt - 3 és 21 éves kor közötti páciens - vérében vizsgálták meg a mérgező anyagok szintjét, akiknél újonnan diagnosztizáltak lisztérzékenységet a központ Hassenfeld gyermekkórházában. Az eredményeket 60 azonos korú, nemű és etnikai hovatartozású ember adataival vetették össze.
Az Environmental Research című folyóirat internetes oldalán publikált eredmények szerint azoknál a gyerekeknél és fiatal felnőtteknél, akiknek vérében magas volt a rovarölőszerek szintje, kétszer nagyobb valószínűséggel állapítottak meg cöliákiát, mint azoknál, akiknek szervezetében nem voltak felhalmozódva ezek az anyagok – olvasható a Medicalxpress.com hírportálon.
A szakemberek kimutatták továbbá, hogy a nők esetében - akik körében eleve jóval magasabb a cöliákia előfordulási aránya -, a növényvédőszereknek való fokozott kitettség legkevesebb nyolcszorosára növelte a lisztérzékenység kockázatát. Azok a fiatal lányok, nők, akiknek vérében magas volt - az egyebek között ételfőző és -tároló fémfelületek gyártásához használt - perfluoroalkil vegyületek szintje, ötször-kilencszer nagyobb eséllyel küzdöttek lisztérzékenységgel. 
A fiatal fiúknál, férfiaknál pedig kétszer nagyobb eséllyel állapítottak meg lisztérzékenységet, ha a vérükben emelkedett volt az égésgátlóként használt polibrómozott-difenil-éterek szintje. A kutatók szerint további vizsgálatokra van szükség annak bizonyításához, hogy ezek a mérgező anyagok a lisztérzékenység közvetlen kiváltói okai közé tartoznak. Mint hozzátették, mindegyik érintett kemikália negatív hatással van az állatok és az emberek hormonrendszerére, amely kulcsszerepet játszik a nemi fejlődésben és a fertőzésekre adott immunválaszban.
Korábbi kutatások eredményei azt sugallták, hogy a cöliákia hátterében elsősorban genetikai hajlam áll, amelyet a szülők örökítenek át az utódokra. "A tanulmányunk szolgáltatja az első mérhető összefüggést a környezetben előforduló mérgező anyagoknak való kitettség és a cöliákia között" – mondta Jeremiah Levine, a tanulmány egyik készítője.
Az emésztőszervi panaszokkal, például hasmenéssel és puffadással járó lisztérzékenység jelenleg nem gyógyítható. Az egyedüli hatásos kezelés a gluténmentes diéta.
Szerző

Nem csak genetikai okai vannak, hogy a nőstények tovább élnek, mint a hímek

Publikálás dátuma
2020.05.13. 14:27

Fotó: Thomas Dressler/Biosphoto / AFP
Igaz ez az emberekre is, egy magyar kutatók részvételével végzett nemzetközi kutatásból kiderült az is, hogy a 8 százalékos élettartam-különbséggel még a kiegyensúlyozottabb fajok közé tartozunk.
A nemek eltérő élethossza jól ismert az emberi populációk esetében: a 19. század óta rendelkezésre álló adatok mindenütt a nők hosszabb élettartamát mutatják. Különösen szembetűnő ez a nagyon idős korcsoportokban – a 110 év feletti kort elértek közül például tízből kilenc nő. A franciaországi University Lyon 1 kutatóinak vezetésével végzett vizsgálatban, amelyet a Proceedings of the National Academy of Sciences vezető nemzetközi folyóirat közölt 101 különféle emlősállat esetében hasonlították össze a nemek élethosszát – közölte az MTA. 
Az eredmény megerősíti az embereknél tapasztaltakat: a nőstény emlősök élettartama átlagosan 18 százalékkal hosszabb, mint a hímeké. Ez jelentősen nagyobb, mint a humánpopulációk 8 százalék körüli különbsége. A vizsgálat másik fontos eredménye, hogy a nőstények hosszabb élettartamának oka nem lassabb öregedési rátájuk, amint azt gyakran feltételezik. Ehelyett a nőstények minden korcsoportban alacsonyabb halálozási rátája vezethet a hosszabb élettartamhoz. Habár egyelőre nem ismert biztosan a halálozási ráta különbségének az oka,
ezt valószínűleg genetikai, életmódbeli és környezeti tényezők együttes hatása eredményezheti.

A kutatás egyik magyar közreműködője, Székely Tamás professzor, a Debreceni Egyetem NKFIH Élvonal Kutatócsoportjának tagja szerint a markáns ivari különbség meglepő: „A nőstény oroszlánok például 50 százalékkal tovább élnek a hímeknél. Korábban úgy véltük, hogy ez az ivari szelekció következménye: a hímek harcolnak a falkák megszerzéséért, hogy hozzáférhessenek a nőstényekhez. A mostani vizsgálat azonban nem támasztja alá ezt az elképzelést, ezért máshol kell keresnünk az okokat.”
A kutatás másik résztvevője, Liker András professzor, a Pannon Egyetem MTA-PE Evolúciós Ökológiai Kutatócsoportjának tagja szerint a nemek eltérő ivari kromoszómái is számításba esnek. A magyar kutatók egyik korábbi vizsgálata az elsők között igazolta ezt az elképzelést a különböző (XY és ZW) ivari kromoszóma-rendszerű gerinces állatok felnőttkori ivararányainak összehasonlítása révén, egy nemrég megjelent kutatás pedig az ivari kromoszómák és a nemek élethossza között mutatott ki kapcsolatot. Liker András szerint a kutatás eredményeivel összecseng, hogy
számos betegségnek komolyabbak a következményei férfiakban, mint nőkben.

Például a jelenleg zajló koronavírus- (Covid-19) járványban jóval több férfinál alakul ki súlyosabb megbetegedés, mint nőnél, és a férfiak halálozási rátája több országban duplája a nőkének. A különbséget gyakran életmódbeli okokkal magyarázzák, például a férfiaknál gyakoribb a dohányzás és az alkoholfogyasztás. Ezek a tényezők ugyan valóban növelhetik a halálozási kockázatot, de a rendelkezésre álló adatok tükrében szerepük egyelőre bizonytalan.
A vadon élő állatoknál tapasztalható élethosszbeli és halálozási különbségek olyan biológiai tényezők szerepét valószínűsítik, amelyek az emberek esetében is számíthatnak. Szerepet játszhat például a nők hatékonyabb immunrendszere, ami talán az ivari kromoszómákhoz is köthető, vagy a nemek eltérő hormonális profilja, ami a nőknek nagyobb védelmet nyújt. Az erre vonatkozó ismeretek egyelőre hiányosak, azonban a nemek közötti biológiai, például élethosszbeli, mortalitási, immunitási különbségekért felelős tényezők kutatása közelebb vihet a betegségekkel és járványokkal szembeni eredményesebb védekezéshez is – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia közleményében.  
A PNAS-ban közölt cikk jelentős figyelmet kapott a nemzetközi sajtóban. Ismertette például a BBC, a CNN, valamint a The Times is.
Szerző

Megnyugtatja a csapatmunka a makákókat

Publikálás dátuma
2020.05.13. 14:13

Fotó: Sylvain Cordier/Biosphoto / AFP
Csökken a jávai makákók, de valószínűleg más fajok és az ember stresszhormonszintje, ha baráttal működnek együtt.
Megnyugtatja a fajtársakkal való együttműködés a makákókat – állapították meg osztrák és holland kutatók. A közönséges vagy jávai makákók (Macaca fascicularis) társas viselkedését vizsgáló kutatás eredményeit az Open Science című szaklapban mutatták be. Ezek szerint az állatok kortizol-, vagyis stresszhormonszintje csökken, ha együttműködnek egy hozzájuk barátságos csapattaggal.
A csimpánzoktól az oroszlánokig, a hollóktól a bölcsőszájú halakig vagy darazsakig számos állatfajnál megfigyelhető, hogy együttműködnek fajtársaikkal például a területük megvédésekor vagy vadászatkor. Ehhez egy sor kognitív képességre van szükségük, amelyek lehetővé teszik például partnereik felismerését és felmérését, mások térbeli közelségének tolerálását, cselekedeteik másokkal való összehangolását egy meghatározott cél érdekében úgy, hogy közben azt is tolerálniuk kell, ha a közvetlen nyereség esetleg kevesebb lesz. Az ilyen kognitív képességek szorosan összefüggnek fiziológiai folyamatokkal is, például a hormonális mechanizmusokkal. Ezek eddig még viszonylag kevés figyelmet kaptak – írta Martina Stocker, a Bécsi Egyetem kutatója és Jorg Massen, az Utrechti Egyetem szakértője.
A vizsgálatban 14 jávai makákót tanítottak be arra, hogy egyik társukkal közösen megoldjanak egy feladatot, és így földimogyoróhoz jussanak. Mindkettőjüknek meg kellett húznia egy kötelet, hogy a táplálék elérhető közelségbe jusson. Betanították őket arra is, hogy ráharapjanak egy speciális vattára. Az így szerzett nyálmintából a tudósok megmérhették az állatok kortizolszintjét az együttműködés előtt és után. Ebből kiderült, hogy a majmok kortizolszintje alacsonyabb volt a közös munka után, ha egy hozzájuk egy "baráttal" végezték azt: a közösen teljesített kihívás tehát megnyugtatta őket. Változatlan maradt viszont a stresszszint, ha egy olyan csapattaggal kooperáltak, amellyel nem voltak közelebbi kapcsolatban. Akkor alig csökkent a kortizolszint, ha a barát csak jelen volt, de nem dolgoztak össze. "Ez kizárja, hogy a kortizolszintet a barát puszta jelenléte csökkentené és kiemeli a szoros társas kapcsolatok jelentőségét" – mondta Stocker.
A tudósok abból indulnak ki, hogy az együttműködés nyugtató hatása lehet az oka a hosszú távú együttműködéseknek például a makákóknál, de valószínűleg más fajoknál és az embernél is.
Szerző