Mágnestűvel a Föld körül

Publikálás dátuma
2020.05.17. 09:46

Fotó: AFP
A GPS korában műszaki régiséggé válik a földmágnesességen alapuló iránytű. Pedig évszázadokon át utat mutatott az emberiségnek, civilizációnk sorsdöntő műszere volt.
Mi a közös az iránytűben, illetve a papírban, a selyemben és a puskaporban? Mindegyik Kína hozzájárulása a civilizációhoz. Pedig a mágnesesség jelenségét, amelyen az iránytű működése alapul, ismerték már az ókori görögök is. Tanúság rá egy mitológiai történet: a pásztoré, aki nyáját legeltetve hatalmas fekete követ talál, és a „varázslatos” kő vonzza botjának vasalt végét. Ez a mítosz nem tartozik ugyan az emlékezetesebbek közé, hősének neve azonban fennmaradt. A pásztort úgy hívták, Magnész. Ám Kínában kétezer évnél régebben, a keresztény időszámítás kezdete előtt rájöttek arra is, hogy egy mágnesvasérchez dörzsölt vasrudacska, ha szabadon foroghat, mindig ugyanabban az irányban állapodik meg. A mágnesezett tűt szalmaszálra, parafára erősítették, és egy tál vízben vagy olajban úsztatták. Később kanál formájú mutatót készítettek, a bronzlapot pedig, amelyen forgott, körben asztrológiai jelekkel látták el. Spirituális tájékozódáshoz használták: jósláshoz, építmények tervezéséhez. Ezzel az eszközzel is a mennyei harmóniát keresték: az eredeti feng shui kelléke lett, amelynek kommercializált változata divat a modern nyugati társadalmakban.  

Noé galambja

A forradalmi ötlet az volt, hogy az iránytűt a navigációban kezdték alkalmazni az első millennium vége felé. Azelőtt ritkán merészkedtek a hajósok a parttól látótávolon kívül. A nyílt tengeren a nap járásából, éjszaka a csillagok állásából határozták meg, merre tartanak, ami persze csak akkor működött, ha a felhők nem takarták el az égboltot. Még a vakmerő, kitűnő hajós vikingek is a legrövidebb utat keresték két szárazföld között, és szigetről szigetre – Orkney, Shetland, Feröer, Izland, Grönland – haladva jutottak el Amerikába. Keleten több más módszert is használtak, ezek egyikét érdemes megemlíteni. Az Indiai-óceán régi hajósai madarat vittek magukkal, majd a nyílt vízen elengedték a fedélzetről. Tudták, hogy ösztönösen a legközelebbi szárazföld felé veszi az irányt, csak követni kell. Ismerős valahonnan? Bizony, a bibliai Noénak is a bárkából felszálló madár mutatta az utat az özönvíz után, amiből kiderül, hogy az Ószövetség népe hallott erről az ősi fogásról. A jelenség tudományos magyarázata elég elképesztő. Jó néhány állatfaj – költöző madár, béka, kígyó – érzékeli a föld mágneses terét. És tessék: közéjük tartozik Noé madara, a galamb is, agya lényegében belső mágneses iránytűként működik. A középkorban bámulatos gyorsasággal terjedt el a nagy újítás. Európában elsőként egy tudós angol szerzetes írja le részletesen az iránytűt „a természet dolgairól” szóló, latin nyelvű művében (De naturis rerum). Alexander Neckam (1157–1217) feltehetőleg francia földön látta, ahol tanulmányutat tett. Az eszköz minden bizonnyal arab kereskedők közvetítésével került a Mediterráneumba, ahogyan „a mesés Kelet” annyi más kincse is. Ibéria déli része mór fennhatóság alatt állt, a kapcsolatok elevenek voltak. Akadnak, akik a Szentföldről hazatérő keresztes lovagoknak tulajdonítják az érdemet, azt állítva, hogy ők hozták magukkal az első iránytűt.

Középkori globalizáció

Marco Polo (1254–1324) iránytűje értékes szuvenír volt Velencében a legendás ázsiai felfedezőút után, de már nem újdonság: addigra sokfelé használták a találmányt. Perzsiában legkorábban egy mesegyűjtemény említ egy hal alakú fémlemezt, amelynek forgása mutat irányt hajón a Vörös-tenger felé (1232). Az arab világban elsőként egy utazó számol be arról a fémtűről, amit tálkába helyezve használtak a gályán Szíriából Egyiptomba menet (1242). A jemeni szultánt lenyűgözte a mindig észak felé mutató mágneses tű. Al-Malik al-Asraf (1242–96), aki szenvedélyes csillagász is volt, arra használta az eszközt, hogy pontosan meghatározza Mekka helyzetét imaszőnyege tájolásához. A Földközi-tenger vidékét a XIII. századtól alapvetően alakította át a terjedő tudás. Az itáliai hajós és feltaláló, Flavio Gioia mágneses lemezét függőleges tengelyre tette, és dobozba foglalta, amitől a műszer jóval megbízhatóbb lett. Azelőtt csak a nyári hónapokban jártak a hajók, novembertől áprilisig alig hagyták el a kikötőt, mert a mediterrán tél esős, felhős; könnyen eltévedhettek borult időben. A mágneses eszköz terjedése meghosszabbította a szezont, nőtt a forgalom, élénkült a kereskedelem. Óriási változások voltak készülőben, a középkor a végét járta, közelgett a reneszánsz. Új világ tárult fel a horizonton. A korszak legjobb hajósai, a portugálok is rendszeresítették az iránytűt, korszerű térképekkel kombinálva. Közben hajóik vitorlázata is sokat fejlődött, ezért egyre távolabb merészkedtek az Atlanti-óceánon. Így kezdődött a nagy földrajzi felfedezések kora. Egy évszázad elteltével, az Indiát, Amerikát elérő hajókon már „alapfelszereltség” volt a mágneses tű, enélkül elképzelhetetlenek Kolumbusz, Vasco da Gama, Magellán és a többi pionír legendás utazásai. Az egykori kínai innováció, ironikus módon, döntő szerepet játszott az európaiak globális hódításai­ban, amit drámai fordulatok kísértek, a gyarmatosítástól a burgonya, paradicsom és kukorica óvilági meghonosításáig.

Az olmékok kincse

A világformáló eszközt még évszázadokon át tökéletesítgették. Már az 1400-as években észrevették, hogy a tű hegye nem az Északi-sarkra mutat, hanem valamivel arrébb, vagyis a mágneses pólus nem esik egybe a földrajzival. Ez a különbség az Egyenlítő táján elhanyagolható, de a sarkvidékek felé egyre nagyobb eltérést okoz. Eltéríthet a megcélzott útvonaltól, és ha nem korrigálják, hajótörés lehet a vége. A brit hadiflotta négy hajója elkövette ezt a végzetes hibát, rossz látási viszonyok között sziklának ütközött, és elsüllyedt a Scilly-szigeteknél, amit máig a Royal Navy egyik legsúlyosabb katasztrófájaként tartanak számon (1707). Észrevették azt is, hogy a két mágneses pólus helye nem állandó; vándorolnak, méghozzá kiszámíthatatlanul (lásd keretes írásunkat). Újabb galibát okoztak az ipari forradalmak után acélból épülő hajótestek, ami szintén bezavart a mágneses navigálásba. Ezt is kiküszöbölték, egyre precízebb, folyadékos, extrém körülmények között is jól működő műszereket gyártottak. Így vagy úgy, az iránytű nélkülözhetetlen volt. Szerepét csak a múlt század végétől vette át a műholdas helymeghatározás. Autósnak elég a GPS, de komoly hajós és túrázó továbbra sem indul útnak hagyományos eszközök, mágneses iránytű és papírtérkép nélkül. Végül említsük meg, hogy Mexikóban finoman megmunkált hematit- (vörösvasérc) tárgyakat ástak elő régészek, Közép-Amerika őslakos kultúráinak nyomait kutatva. Egyesek arra következtettek, hogy ezek nem puszta dísztárgyak voltak, hanem mágneses tulajdonságukat felismerve, használhatták őket jövendőmondáshoz vagy más kultikus szertartásokhoz. Hasonlóan a kínaiak­hoz, de náluk is jóval korábban. Ha ez a (vitatott) feltevés helytálló, akkor az első ember alkotta mágneses iránytű, több mint ezer évvel Krisztus előtt, az olmékok kincse lehetett.

Vándorló pólusok

Bolygónk hatalmas mágnes, erre William Gilbert, I. Erzsébet angol királynő tudós orvosa rájött már 1600-ban. De hogy miért, azt Einstein se értette: a tudomány nagy rejtélyének nevezte a geomágnesesség eredetét. Újabban elfogadott Joseph Larmor (1857–1942) ír fizikus magyarázata, amely szerint a külső földmagban fortyogó, olvadt vas körforgása hoz létre mágneses mezőt, de továbbra sem ismert a pontos mechanizmus. A rendszer folyamatos mozgásban van. A Föld pólusai sokszor helyet cseréltek az évmilliók során. Megkövült lávafolyamok elemzésével kimutatták, hogy 183 polaritásváltás követte egymást rendszertelen időközönként. A legutóbbi 780 ezer éve volt, jóval a Homo sapiens megjelenése előtt. Kiszámíthatatlan, mikor jön a következő, mert a rengeteg ismeretlen tényező miatt a modellek megbízhatatlanok. A közelgő újabb váltás előjele lehet, hogy egyre gyorsabban vándorol a (déli) mágneses pólus az Északi-sarkvidéken. 1900 táján még Kanada partjainál volt, az ezredfordulón már az Arktisz jégtakarója alatt. Újabban évente 50-60 kilométert haladt, nagyjából egyenes vonalban. Ha így megy tovább, amire persze semmi biztosíték, akkor hamarosan Szibéria alá ér. Közben műholdas mérések azt jelzik, gyengül a Föld mágneses mezeje, méghozzá gyorsuló ütemben. Ennek katasztrófafilmbe illő hatása lehet elektronikus eszközeinkre, végső soron civilizációnkra. De pánikba esni korai volna: a „gyorsabb” földtörténeti léptékben sok ezer vagy tízezer évet jelenthet.

Heti abszurd: A nagy skandináv menet

Publikálás dátuma
2020.05.17. 07:37

Mit szóltak hozzá a dánok? – kérdezte a külügyminiszter Fürkész Elemért. Az államtitkár, akiről tudni lehet, hogy a skandináv rejtvények szerelmese, félénken és halkan mondta, nehogy felidegesítse vele a főnökét. – Először kuncogtak, aztán a hasukat fogták a röhögéstől. – És nem is üzentek semmit? – fakadt ki a miniszter. – De, de. Azt mondták, akkor feszelegjünk, hogyha majd a magyar válogatottat is behívják a strandról, és végül megnyerjük az Eb-t. – És ti ezt szó nélkül tűrtétek? Nem vágtátok a fejükhöz, hogy mi ezerévesek vagyunk? – Dehogynem. De azon is röhögtek. Azt mondták, amikor a magyarok gatyaszáron szartak, náluk Kékfogú Harald éppen egyesítette a dán és az angol királyságot. Úgyhogy elmehetünk… – Hová? – Hogy is mondjam? Til stinkende kusse. Nem szépítem, kerek perec kimondták. A miniszter őrjöngött, és hívatta Portyász Kálmánt, a svéd ügyek szakértő államtitkárát. Nála is a reakciók felől érdeklődött. Megijedtek-e, féltek-e? – Mosolyogtak, és azt merészelték mondani: majd akkor szarnak be tőlünk, ha foga lesz a tyúknak. Ismertem ezt a közmondást. – És te? Nem mondtad, hogy nekünk itt, a Kárpátok baljós ölelésében, örökös üldöztetések közepette ezer éve meg kell küzdenünk a fennmaradásért? – Mondtam, mondtam, de sajnos ugyanúgy röhögtek, mint a dánok. És azt üzenték, amikor a vak viszi a nyomorékot, mindkettő előrébb jut. És búcsúzóul elénekelték nekem a Mamma miát. Hívatták ezután Kampó Vilmos államtitkárt, akinek az volt a legfrissebb élménye, hogy Reykjavíkban azt mondták neki, a meccset lehet most már fordítva is nézni, több tiszteletet a vikingeknek, hiszen mégiscsak ők alapították a kijevi Ruszt, és ha elmegyünk Magyarországon Várongra vagy a varégi normannok alapította vajdasági Kölpénybe, alaposan meg fogunk hökkenni. Amúgy pedig ne vekengjünk annyit, mert Könyves Kálmán mindkét felesége (Felicia és Buzilla) ereiben is viking vér csörgedezett, és akkor a Kolumbusz előtt Vinlandba vitt türk fickóról most ne is szóljunk. Még annyit tettek hozzá hetykén, amitől hideglelést lehetett kapni: ha egyszer úgy gondolnánk, nyugodtan megköszönhetnénk nekik, hogy megírták Atli halálát az Eddájukban. Enélkül Anonymusnak felkopott volna az álla. Stuki Béla államtitkár következett, akit a finnekhez ugrasztottak. – Nincs jó hírem, miniszter úr, a rokonaink minket tartanak álhírterjesztőknek a nyelvrokonság átírása miatt. De megértik, hogy a sumérokhoz tartozni romantikusabb, mint velük egy gyékényen halat árulni. Jön még kutyára dér, ezt üzenték, kapjuk be, aztán ne csodálkozzunk, ha Rovaniemiben a Mikulás alulra teszi a magyaroktól érkező leveleket. Már csak a norvégok voltak hátra. A teljesen magába zuhant külügyminiszter Saller Mátyás államtitkárt hívatta, afelől érdeklődött, hogy Oslóban mi történt mostanában. – Megkérdezték, olvastuk-e Nesbøtől a Denevérembert, a Csótányokat, a Vörösbegyet, a Nemeziszt, a Boszorkányszöget, ismerjük-e A megváltót, a Hóembert, a Leopárdot, a Kísértetet, a Szomjúságot és a Kést. – Mit feleltél nekik? Remélem, keményen odavágtál nekik. Az államtitkár elsírta magát. – Miniszter úr, én csak a Doktor Proktor pukiporát olvastam. Azt mondták, menjek vissza később, szerezzek be norvégmintás bojtos sapkát, most nem érnek rá velünk foglalkozni. A miniszter, Szijjártó Péter egy lusta pattogású futsallabdát szorongatott az ölében, remegett a szája széle. Napokkal ezelőtt még arra készült, hogy kemény kézzel blokkolja a magyarok ellen irányuló skandináv összeesküvést, falhoz veri ezt a magyarokon a nyelvüket köszörülő északi bandát, de most mégis felrémlett előtte, úgy járhat, mint a nyuszika, aki találkozott az erdőben a bálnával. – Neked nem a tengerben kéne lenned? – kérdezte a nyuszi. – De – felelte a bálna. (A svéd közmondások gyűjteménye mellett az izlandi betétnél Voigt Vilmos 2016-ban az ELTE Germanisztikai Intézete gondozásában megjelent Óizlandi irodalom és kultúra című művét használtam – R. L.)
Szerző
Témák
Heti abszurd

Idén nem kell útlevél

Publikálás dátuma
2020.05.16. 18:00

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Hiába intenek óvatosságra a szakemberek, a légitársaságok már most a legkülönbözőbb akciókkal tervezik járataik újraindítását. Aki már a következő hónapban repülne, annak azonban nem árt alaposan utánanézni a célország szabályainak, nehogy már a repülőtéren visszafordítsák, vagy több száz euróért kelljen koronavírustesztet csináltatnia. A lapunknak nyilatkozó, életvitelszerű utazók abban bíznak, a járvány hatására végre visszaszorul az olcsó tömegturizmus, és új, hazai úti célokat is felfedeznek maguknak az emberek.
Igazi panaszáradat olvasható néhány zárt, utazástémájú Facebook-csoportban, mert egyelőre nem kapták vissza pénzüket a légitársaságoktól azok, akiknek a járvány miatt törölték a járatukat. A hoppon maradt utasok most egymást kérdezgetik arról, ki milyen értesítést kapott, de sokan egyáltalán nem tudják elérni a légitársaságot. Egyikük arról ír: június elején Spanyolországba utazna utazási irodával, még nem törölték a járatot, sőt állítólag az utasok közül senki nem mondta vissza a nyaralást. Ha arra várnak, hogy töröljék a repülőjáratot, 40 százalék kötbér az utazási irodánál maradhat, ha nem várnak a visszamondással, a repülőjegy ára megy a levesbe. A magyar jogszabályok szerint, amennyiben egy utazási iroda által szervezett út lehetetlenné válik, 14 napon belül vissza kell téríteni az összeget az utasoknak. Molnár Judit, a Magyar Utazási Irodák Szövetségének elnöke viszont korábban arról beszélt a Népszavának, ez a pénz most nincs az utazási irodáknál, hiszen ők is szállásokat, repülő- vagy hajójegyeket vásároltak belőle. Szorult helyzetbe kerültek tehát az utasok és az irodák is. „Nekem augusztusra van egy New York-i szállásom, de nem vettem meg a repülőjegyet és senkinek nem is ajánlom, hogy most jegyet vásároljon, amíg nem látjuk, hogy egyáltalán mikor lehet majd utazni. Semmi értelme elmenni bárhova, ha ott 2 hétig hatósági karanténban kell ülni vagy méregdrágán teszteket csináltatni” – tanácsolja Kisgyörgy Éva (Travellina.hu), az ország egyik vezető és első utazó bloggere, aki eddig 138 országban fordult meg és blogjában 24 éve oszt meg leírásokat, gasztroélményeket és persze hasznos fortélyokat. Éva március közepén jött haza Chiléből, ott további egy hónapot töltött volna, de a vírus miatt meg kellett szakítani az utat. „Elég sok, országon belüli fapados repülőjegyet buktam el, de ezzel nem lehet mit kezdeni, jobb ezt gyorsan elengedni, és nem bosszankodni rajta, mert az ember belebolondul” – mondja. Vigh Bori digitális nomád, író, a Backpacker.hu bloggere, úgy véli, valamennyire szolidárisnak kell lenni a cégekkel, hiszen ők is próbálnak megkapaszkodni, hogy ne kelljen csődöt jelenteniük. A legtöbben éppen ezért a törölt járat esetében nem is pénzt, hanem kupont kaptak, amit később repülőjegy-vásárlásra felhasználhatnak. „Kérdés persze, hogy ki mennyire engedhetni meg magának, hogy most várjon akár több százezer forintra” – mondja Bori. Ha nincs a pandémia, ő most Kolumbiában lenne, onnan hajózott volna Lisszabonba, majd Mallorcán beszélt volna egy konferencián, ezt követően pedig Hollandiában egy hónapos kurzuson vett volna részt. Persze minden elmarad.

Menekülés a csőd elől

A légitársaságok egyébként a lehető leghamarabb igyekeznek újraindítani a járataikat, ennek egyik nyilvánvaló oka, hogy így általában akkor sem kell visszafizetniük a már megvásárolt jegyek árát az utasoknak, ha ők úgy döntenek, nem repülnek. A foglalás utas általi törlése esetén ugyanis a viteldíjat csökkentik a törlési díjjal, ami gyakran több, mint amennyibe egyáltalán a repülőjegy került, így végül egy forint sem jár vissza az utasnak. Az Emirates már május 21-től 8 ország 9 városába folytatja a menetrend szerinti járatokat, a Ryan­air kicsit óvatosabb ugyan, de július 1-jétől ők is azt tervezik, a megszokott menetrend 40 százaléka újraindul, ha feloldják az Európai Unión belüli közlekedési korlátozásokat. Érdemes azonban óvatosnak lenni a repülőjegy-vásárlásokkal, mert attól, hogy jegy van és repül a gép, még nem biztos, hogy egyáltalán beengedik a külföldieket az országba. A légitársaság pedig nem fizet kárpótlást, ha a reptérről fordítanak vissza bárkit. A társaságok egyébként nagy bajban vannak a kieső forgalom miatt, az Index szerint a British Airways nemrég bejelentette, hogy a dolgozói csaknem harmadát ki kell rúgnia, ami nagyjából 12 ezer embert jelent. A Lufthansánál körülbelül tízezer embert terveznek kirúgni. Az olasz Alitaliát a nyárra teljesen államosítják. Lapunk megkereste a WizzAirt és kiderült: ők már májustól újra repülnek Athénba, Birminghambe, Madridba, Berlin Schönefeldre, Marosvásárhelyre, Liverpoolba és Tel-Avivba is. Mint írták, a járatok újraindítása elsősorban az utazási korlátozások feloldásától függ, de úgy látják, az év végére elérik a kapacitásuk 60-70 százalékát. A törölt járatok esetében az utasok WIZZ-számlájára a cég automatikusan jóváírja a viteldíj összegének 120 százalékát, amelyet 24 hónapon belül használhatnak fel. Kérhető a viteldíj visszatérítése is, de mivel erre most minden korábbinál nagyobb az igény, ez hosszabb időt vesz igénybe. Arra a kérdésre, hogy eddig hányan igényelték vissza a pénzt azért, mert törölték a járatukat, nem kaptunk választ a társaságtól, mivel „a járattörlésekre vonatkozó adat bizalmas üzleti információnak minősül”. Sokan most a repülés helyett inkább az országon belül mozognak és másokat is erre biztatnak. Éva is próbálja megmutatni olvasóinak, hogy itthon is léteznek fantasztikus helyek, ahová legalább olyan érdemes ellátogatni, mint külföldön bárhová. „Az emberek többségének fogalma sincs, milyen izgalmas helyek, túraösvények vannak itthon, és az olvasói visszajelzések is azt mutatják, hálásak, ha valaki segít nekik ebben eligazodni. Én mindennap teszek ki új tartalmat a blogra” – mondja. Az idei nyáron szerinte a hazai turizmust kell támogatni, ha ez sikerül, az adhat némi megkönnyebbülést a nehéz helyzetbe került vendéglátó- és szolgáltatóiparnak. Ezzel a gondolattal Vigh Bori is egyetért. Ő az elmúlt 7 évben hetente vagy havonta más-más ország más-más városát hívta az otthonának, az év elején épp Thaiföldről tért haza, már akkor érezte, nagy bajok lesznek. „Idén már valószínűleg nem megyek külföldre, inkább Magyarországon belül utazom, hogy ezzel is segítsem a hazai turizmus fellendülését. Most látható az is, milyen pozitív környezeti hatása lehet annak, ha nem utazunk – és mennyivel lassabban terjedhetnek így a vírusok. Tudom, hogy néhányan már tervezgetnek, külföldi utazásra készülnek, én még ezzel nem számolok. Most az aggaszt, hogy mikor láthatom újra azokat a barátaimat, akik Balin, Új-Zélandon vagy Brazíliában ragadtak” – teszi hozzá Bori.

Ideje újratervezni!

Éva és Bori is abban bízik, a pandémia hatására változik majd az utazáshoz való hozzáállásunk is. Örömteli lenne például, ha a járvány után csökkenne a nagy tengerjáró hajók száma és forgalma is, hiszen ezek még a repülőgépeknél is jobban szennyezik a környezetet. „Azt sem tartom feltétlenül rossznak, ha a járvány után kevesebb olcsó fapados járat lesz. Bár annyiban hasznosak, hogy lehetővé teszik sok alacsonyabb jövedelmű családnak az utazást, sajnos ezt a lehetőséget sokan csak arra használják, hogy elrepüljenek 1-2 napra, mondjuk, Milánóba vagy Londonba, ott gyorsan kattintsanak pár képet és már jöjjenek is haza. Ez nem igazi élmény az utazónak, mert nem tudja meg, milyen az élet az adott helyen, és az országnak sem, hiszen semmit nem tesz hozzá a helyi gazdasághoz. Célszerűbb a rövidebb szabadságokat, hétvégéket itthon tölteni és inkább egy-két hétre utazni külföldre. Érdemes lenne változtatni azon is, hogy mindig mindenki ugyanoda megy, hiszen ez is rendkívül megterhelő az adott városoknak, lásd Velence vagy Barcelona tömegturizmusa. Arra biztatnám az embereket, merjenek új helyeket felfedezni és ne csak azokat nézzék meg, amiknek fotóit már ezer helyen látták. Utazzunk lassabban, felelősebben, ne csak felszínes élményeket keresve” – emeli ki Éva. „Nagyon remélem, hogy váltás lesz az utazás módjában, repülőgép helyett esetleg a vonatot preferálják majd” – bizakodik Bori. Ugyan ők még óvatosak, vannak, akiket a koronavírus sem tarthat vissza. Ilyen például Csonka Gábor, a Vándorboy.com blog szerzője, aki 12 éven keresztül stoppolt végig 155 országon. „Én mindig utolsó pillanatban veszek jegyet, így repülőjegyet nem buktam el, de már júliusban utazni fogok, méghozzá Grúziába, Örményországba. Ezt követően pedig Pápua Új-Guineába” – sorolja. Ő nem bánja, hogy néhány hónapra meg kellett állnia, hiszen végre volt ideje azokra a feladatokra, amiket eddig maga előtt görgetett, de már tervezi az új utakat. Csoportokat is visz külföldre, télen idén sem marad el a Burma-, Laosz-, Kambodzsa-, Vietnam-, Thaiföld-túrája.  

Minőségi ugrás várható

Kisgyörgy Éva blogjában turisztikai szakértőket is kérdezett arról, mikor tudunk majd ismét utazni és miképpen változhat meg az utazás a járvány hatására. Révész Róbert, a Turizmus Kft. nemzetközi igazgatója úgy véli, hosszú távon lesz egy minőségi ugrás az utazásban. Egyfelől a megszűnő – bezáró turisztikai szolgáltatók, másfelől az emberek óvatossága ­miatt kevesebben fognak utazni, és az egészségügyi biztonságuk érdekében többet lesznek hajlandóak költeni. „A jelenlegi gazdasági helyzetet figyelembe véve rövid-közép távon csökken az utazók száma (fokozottan igaz lesz ez olyan országokra is, mint Magyarország), és elsősorban a közeli országokat fogják felkeresni azok, akik elindulnak. Horvátország, Szlovénia lesz az egyik nagy nyertese a nyári utazásoknak (ha megnyitják a határokat addig), hiszen mindkét országnak van tengerpartja, közel van, könnyen haza lehet térni, ha bármi történik. Jobban meg fogják gondolni az emberek, hová mennek, és sokkal tudatosabban, odafigyelve fognak desztinációt választani” – részletezi. Méhész Zsuzsa idegenforgalmi szakember, idegenvezető már nem ilyen optimista, ő sötétebb jövőt jósol az utazóknak. Szerinte talán jövőre utazhatunk ismét. „Spanyol­ország idén zárva, az olaszok talán jövő tavasszal nyitnak, Csehországban kétéves határzárról beszélnek. A fő munkaterületem az USA, ott most rosszul állnak a dolgok, sejteni sem lehet, mikor nyílik ki újra. A helyzet gyorsan változik, két hétre sem lehet előre látni most.”
Szerző
Frissítve: 2020.05.25. 13:45