Heti abszurd: A nagy skandináv menet

Publikálás dátuma
2020.05.17. 07:37

Mit szóltak hozzá a dánok? – kérdezte a külügyminiszter Fürkész Elemért. Az államtitkár, akiről tudni lehet, hogy a skandináv rejtvények szerelmese, félénken és halkan mondta, nehogy felidegesítse vele a főnökét. – Először kuncogtak, aztán a hasukat fogták a röhögéstől. – És nem is üzentek semmit? – fakadt ki a miniszter. – De, de. Azt mondták, akkor feszelegjünk, hogyha majd a magyar válogatottat is behívják a strandról, és végül megnyerjük az Eb-t. – És ti ezt szó nélkül tűrtétek? Nem vágtátok a fejükhöz, hogy mi ezerévesek vagyunk? – Dehogynem. De azon is röhögtek. Azt mondták, amikor a magyarok gatyaszáron szartak, náluk Kékfogú Harald éppen egyesítette a dán és az angol királyságot. Úgyhogy elmehetünk… – Hová? – Hogy is mondjam? Til stinkende kusse. Nem szépítem, kerek perec kimondták. A miniszter őrjöngött, és hívatta Portyász Kálmánt, a svéd ügyek szakértő államtitkárát. Nála is a reakciók felől érdeklődött. Megijedtek-e, féltek-e? – Mosolyogtak, és azt merészelték mondani: majd akkor szarnak be tőlünk, ha foga lesz a tyúknak. Ismertem ezt a közmondást. – És te? Nem mondtad, hogy nekünk itt, a Kárpátok baljós ölelésében, örökös üldöztetések közepette ezer éve meg kell küzdenünk a fennmaradásért? – Mondtam, mondtam, de sajnos ugyanúgy röhögtek, mint a dánok. És azt üzenték, amikor a vak viszi a nyomorékot, mindkettő előrébb jut. És búcsúzóul elénekelték nekem a Mamma miát. Hívatták ezután Kampó Vilmos államtitkárt, akinek az volt a legfrissebb élménye, hogy Reykjavíkban azt mondták neki, a meccset lehet most már fordítva is nézni, több tiszteletet a vikingeknek, hiszen mégiscsak ők alapították a kijevi Ruszt, és ha elmegyünk Magyarországon Várongra vagy a varégi normannok alapította vajdasági Kölpénybe, alaposan meg fogunk hökkenni. Amúgy pedig ne vekengjünk annyit, mert Könyves Kálmán mindkét felesége (Felicia és Buzilla) ereiben is viking vér csörgedezett, és akkor a Kolumbusz előtt Vinlandba vitt türk fickóról most ne is szóljunk. Még annyit tettek hozzá hetykén, amitől hideglelést lehetett kapni: ha egyszer úgy gondolnánk, nyugodtan megköszönhetnénk nekik, hogy megírták Atli halálát az Eddájukban. Enélkül Anonymusnak felkopott volna az álla. Stuki Béla államtitkár következett, akit a finnekhez ugrasztottak. – Nincs jó hírem, miniszter úr, a rokonaink minket tartanak álhírterjesztőknek a nyelvrokonság átírása miatt. De megértik, hogy a sumérokhoz tartozni romantikusabb, mint velük egy gyékényen halat árulni. Jön még kutyára dér, ezt üzenték, kapjuk be, aztán ne csodálkozzunk, ha Rovaniemiben a Mikulás alulra teszi a magyaroktól érkező leveleket. Már csak a norvégok voltak hátra. A teljesen magába zuhant külügyminiszter Saller Mátyás államtitkárt hívatta, afelől érdeklődött, hogy Oslóban mi történt mostanában. – Megkérdezték, olvastuk-e Nesbøtől a Denevérembert, a Csótányokat, a Vörösbegyet, a Nemeziszt, a Boszorkányszöget, ismerjük-e A megváltót, a Hóembert, a Leopárdot, a Kísértetet, a Szomjúságot és a Kést. – Mit feleltél nekik? Remélem, keményen odavágtál nekik. Az államtitkár elsírta magát. – Miniszter úr, én csak a Doktor Proktor pukiporát olvastam. Azt mondták, menjek vissza később, szerezzek be norvégmintás bojtos sapkát, most nem érnek rá velünk foglalkozni. A miniszter, Szijjártó Péter egy lusta pattogású futsallabdát szorongatott az ölében, remegett a szája széle. Napokkal ezelőtt még arra készült, hogy kemény kézzel blokkolja a magyarok ellen irányuló skandináv összeesküvést, falhoz veri ezt a magyarokon a nyelvüket köszörülő északi bandát, de most mégis felrémlett előtte, úgy járhat, mint a nyuszika, aki találkozott az erdőben a bálnával. – Neked nem a tengerben kéne lenned? – kérdezte a nyuszi. – De – felelte a bálna. (A svéd közmondások gyűjteménye mellett az izlandi betétnél Voigt Vilmos 2016-ban az ELTE Germanisztikai Intézete gondozásában megjelent Óizlandi irodalom és kultúra című művét használtam – R. L.)
Szerző
Témák
Heti abszurd

Idén nem kell útlevél

Publikálás dátuma
2020.05.16. 18:00

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Hiába intenek óvatosságra a szakemberek, a légitársaságok már most a legkülönbözőbb akciókkal tervezik járataik újraindítását. Aki már a következő hónapban repülne, annak azonban nem árt alaposan utánanézni a célország szabályainak, nehogy már a repülőtéren visszafordítsák, vagy több száz euróért kelljen koronavírustesztet csináltatnia. A lapunknak nyilatkozó, életvitelszerű utazók abban bíznak, a járvány hatására végre visszaszorul az olcsó tömegturizmus, és új, hazai úti célokat is felfedeznek maguknak az emberek.
Igazi panaszáradat olvasható néhány zárt, utazástémájú Facebook-csoportban, mert egyelőre nem kapták vissza pénzüket a légitársaságoktól azok, akiknek a járvány miatt törölték a járatukat. A hoppon maradt utasok most egymást kérdezgetik arról, ki milyen értesítést kapott, de sokan egyáltalán nem tudják elérni a légitársaságot. Egyikük arról ír: június elején Spanyolországba utazna utazási irodával, még nem törölték a járatot, sőt állítólag az utasok közül senki nem mondta vissza a nyaralást. Ha arra várnak, hogy töröljék a repülőjáratot, 40 százalék kötbér az utazási irodánál maradhat, ha nem várnak a visszamondással, a repülőjegy ára megy a levesbe. A magyar jogszabályok szerint, amennyiben egy utazási iroda által szervezett út lehetetlenné válik, 14 napon belül vissza kell téríteni az összeget az utasoknak. Molnár Judit, a Magyar Utazási Irodák Szövetségének elnöke viszont korábban arról beszélt a Népszavának, ez a pénz most nincs az utazási irodáknál, hiszen ők is szállásokat, repülő- vagy hajójegyeket vásároltak belőle. Szorult helyzetbe kerültek tehát az utasok és az irodák is. „Nekem augusztusra van egy New York-i szállásom, de nem vettem meg a repülőjegyet és senkinek nem is ajánlom, hogy most jegyet vásároljon, amíg nem látjuk, hogy egyáltalán mikor lehet majd utazni. Semmi értelme elmenni bárhova, ha ott 2 hétig hatósági karanténban kell ülni vagy méregdrágán teszteket csináltatni” – tanácsolja Kisgyörgy Éva (Travellina.hu), az ország egyik vezető és első utazó bloggere, aki eddig 138 országban fordult meg és blogjában 24 éve oszt meg leírásokat, gasztroélményeket és persze hasznos fortélyokat. Éva március közepén jött haza Chiléből, ott további egy hónapot töltött volna, de a vírus miatt meg kellett szakítani az utat. „Elég sok, országon belüli fapados repülőjegyet buktam el, de ezzel nem lehet mit kezdeni, jobb ezt gyorsan elengedni, és nem bosszankodni rajta, mert az ember belebolondul” – mondja. Vigh Bori digitális nomád, író, a Backpacker.hu bloggere, úgy véli, valamennyire szolidárisnak kell lenni a cégekkel, hiszen ők is próbálnak megkapaszkodni, hogy ne kelljen csődöt jelenteniük. A legtöbben éppen ezért a törölt járat esetében nem is pénzt, hanem kupont kaptak, amit később repülőjegy-vásárlásra felhasználhatnak. „Kérdés persze, hogy ki mennyire engedhetni meg magának, hogy most várjon akár több százezer forintra” – mondja Bori. Ha nincs a pandémia, ő most Kolumbiában lenne, onnan hajózott volna Lisszabonba, majd Mallorcán beszélt volna egy konferencián, ezt követően pedig Hollandiában egy hónapos kurzuson vett volna részt. Persze minden elmarad.

Menekülés a csőd elől

A légitársaságok egyébként a lehető leghamarabb igyekeznek újraindítani a járataikat, ennek egyik nyilvánvaló oka, hogy így általában akkor sem kell visszafizetniük a már megvásárolt jegyek árát az utasoknak, ha ők úgy döntenek, nem repülnek. A foglalás utas általi törlése esetén ugyanis a viteldíjat csökkentik a törlési díjjal, ami gyakran több, mint amennyibe egyáltalán a repülőjegy került, így végül egy forint sem jár vissza az utasnak. Az Emirates már május 21-től 8 ország 9 városába folytatja a menetrend szerinti járatokat, a Ryan­air kicsit óvatosabb ugyan, de július 1-jétől ők is azt tervezik, a megszokott menetrend 40 százaléka újraindul, ha feloldják az Európai Unión belüli közlekedési korlátozásokat. Érdemes azonban óvatosnak lenni a repülőjegy-vásárlásokkal, mert attól, hogy jegy van és repül a gép, még nem biztos, hogy egyáltalán beengedik a külföldieket az országba. A légitársaság pedig nem fizet kárpótlást, ha a reptérről fordítanak vissza bárkit. A társaságok egyébként nagy bajban vannak a kieső forgalom miatt, az Index szerint a British Airways nemrég bejelentette, hogy a dolgozói csaknem harmadát ki kell rúgnia, ami nagyjából 12 ezer embert jelent. A Lufthansánál körülbelül tízezer embert terveznek kirúgni. Az olasz Alitaliát a nyárra teljesen államosítják. Lapunk megkereste a WizzAirt és kiderült: ők már májustól újra repülnek Athénba, Birminghambe, Madridba, Berlin Schönefeldre, Marosvásárhelyre, Liverpoolba és Tel-Avivba is. Mint írták, a járatok újraindítása elsősorban az utazási korlátozások feloldásától függ, de úgy látják, az év végére elérik a kapacitásuk 60-70 százalékát. A törölt járatok esetében az utasok WIZZ-számlájára a cég automatikusan jóváírja a viteldíj összegének 120 százalékát, amelyet 24 hónapon belül használhatnak fel. Kérhető a viteldíj visszatérítése is, de mivel erre most minden korábbinál nagyobb az igény, ez hosszabb időt vesz igénybe. Arra a kérdésre, hogy eddig hányan igényelték vissza a pénzt azért, mert törölték a járatukat, nem kaptunk választ a társaságtól, mivel „a járattörlésekre vonatkozó adat bizalmas üzleti információnak minősül”. Sokan most a repülés helyett inkább az országon belül mozognak és másokat is erre biztatnak. Éva is próbálja megmutatni olvasóinak, hogy itthon is léteznek fantasztikus helyek, ahová legalább olyan érdemes ellátogatni, mint külföldön bárhová. „Az emberek többségének fogalma sincs, milyen izgalmas helyek, túraösvények vannak itthon, és az olvasói visszajelzések is azt mutatják, hálásak, ha valaki segít nekik ebben eligazodni. Én mindennap teszek ki új tartalmat a blogra” – mondja. Az idei nyáron szerinte a hazai turizmust kell támogatni, ha ez sikerül, az adhat némi megkönnyebbülést a nehéz helyzetbe került vendéglátó- és szolgáltatóiparnak. Ezzel a gondolattal Vigh Bori is egyetért. Ő az elmúlt 7 évben hetente vagy havonta más-más ország más-más városát hívta az otthonának, az év elején épp Thaiföldről tért haza, már akkor érezte, nagy bajok lesznek. „Idén már valószínűleg nem megyek külföldre, inkább Magyarországon belül utazom, hogy ezzel is segítsem a hazai turizmus fellendülését. Most látható az is, milyen pozitív környezeti hatása lehet annak, ha nem utazunk – és mennyivel lassabban terjedhetnek így a vírusok. Tudom, hogy néhányan már tervezgetnek, külföldi utazásra készülnek, én még ezzel nem számolok. Most az aggaszt, hogy mikor láthatom újra azokat a barátaimat, akik Balin, Új-Zélandon vagy Brazíliában ragadtak” – teszi hozzá Bori.

Ideje újratervezni!

Éva és Bori is abban bízik, a pandémia hatására változik majd az utazáshoz való hozzáállásunk is. Örömteli lenne például, ha a járvány után csökkenne a nagy tengerjáró hajók száma és forgalma is, hiszen ezek még a repülőgépeknél is jobban szennyezik a környezetet. „Azt sem tartom feltétlenül rossznak, ha a járvány után kevesebb olcsó fapados járat lesz. Bár annyiban hasznosak, hogy lehetővé teszik sok alacsonyabb jövedelmű családnak az utazást, sajnos ezt a lehetőséget sokan csak arra használják, hogy elrepüljenek 1-2 napra, mondjuk, Milánóba vagy Londonba, ott gyorsan kattintsanak pár képet és már jöjjenek is haza. Ez nem igazi élmény az utazónak, mert nem tudja meg, milyen az élet az adott helyen, és az országnak sem, hiszen semmit nem tesz hozzá a helyi gazdasághoz. Célszerűbb a rövidebb szabadságokat, hétvégéket itthon tölteni és inkább egy-két hétre utazni külföldre. Érdemes lenne változtatni azon is, hogy mindig mindenki ugyanoda megy, hiszen ez is rendkívül megterhelő az adott városoknak, lásd Velence vagy Barcelona tömegturizmusa. Arra biztatnám az embereket, merjenek új helyeket felfedezni és ne csak azokat nézzék meg, amiknek fotóit már ezer helyen látták. Utazzunk lassabban, felelősebben, ne csak felszínes élményeket keresve” – emeli ki Éva. „Nagyon remélem, hogy váltás lesz az utazás módjában, repülőgép helyett esetleg a vonatot preferálják majd” – bizakodik Bori. Ugyan ők még óvatosak, vannak, akiket a koronavírus sem tarthat vissza. Ilyen például Csonka Gábor, a Vándorboy.com blog szerzője, aki 12 éven keresztül stoppolt végig 155 országon. „Én mindig utolsó pillanatban veszek jegyet, így repülőjegyet nem buktam el, de már júliusban utazni fogok, méghozzá Grúziába, Örményországba. Ezt követően pedig Pápua Új-Guineába” – sorolja. Ő nem bánja, hogy néhány hónapra meg kellett állnia, hiszen végre volt ideje azokra a feladatokra, amiket eddig maga előtt görgetett, de már tervezi az új utakat. Csoportokat is visz külföldre, télen idén sem marad el a Burma-, Laosz-, Kambodzsa-, Vietnam-, Thaiföld-túrája.  

Minőségi ugrás várható

Kisgyörgy Éva blogjában turisztikai szakértőket is kérdezett arról, mikor tudunk majd ismét utazni és miképpen változhat meg az utazás a járvány hatására. Révész Róbert, a Turizmus Kft. nemzetközi igazgatója úgy véli, hosszú távon lesz egy minőségi ugrás az utazásban. Egyfelől a megszűnő – bezáró turisztikai szolgáltatók, másfelől az emberek óvatossága ­miatt kevesebben fognak utazni, és az egészségügyi biztonságuk érdekében többet lesznek hajlandóak költeni. „A jelenlegi gazdasági helyzetet figyelembe véve rövid-közép távon csökken az utazók száma (fokozottan igaz lesz ez olyan országokra is, mint Magyarország), és elsősorban a közeli országokat fogják felkeresni azok, akik elindulnak. Horvátország, Szlovénia lesz az egyik nagy nyertese a nyári utazásoknak (ha megnyitják a határokat addig), hiszen mindkét országnak van tengerpartja, közel van, könnyen haza lehet térni, ha bármi történik. Jobban meg fogják gondolni az emberek, hová mennek, és sokkal tudatosabban, odafigyelve fognak desztinációt választani” – részletezi. Méhész Zsuzsa idegenforgalmi szakember, idegenvezető már nem ilyen optimista, ő sötétebb jövőt jósol az utazóknak. Szerinte talán jövőre utazhatunk ismét. „Spanyol­ország idén zárva, az olaszok talán jövő tavasszal nyitnak, Csehországban kétéves határzárról beszélnek. A fő munkaterületem az USA, ott most rosszul állnak a dolgok, sejteni sem lehet, mikor nyílik ki újra. A helyzet gyorsan változik, két hétre sem lehet előre látni most.”
Szerző
Frissítve: 2020.05.25. 13:45

Élet egy tető nélküli házban

Publikálás dátuma
2020.05.10. 18:18

Fotó: Béres Márton / Népszava
Van, aki néhány ezer forinttal, más építőanyaggal vagy épp a munkájával igyekszik segíteni azon a monori családon, akiknek két hete égett le az otthona, és most tető híján azért imádkoznak: csak ne essen az eső! A segédápolóként dolgozó édesanyát a betegek vigasztalták a kórházban, párja pár nap alatt őszült meg a sokktól. Ismerősök és idegenek próbálják támogatni őket, hiszen a felújítás több millió forint is lehet. Történetük megmutatja, gyakran azok adnak a legtöbbet, akiknek a legkevesebb van.
Napon sütkérező macskák, szabadon szaladgáló tyúkok és kismalacok, békésen heverésző kutyák – mindennapi életkép egy vidéki, állattartó családi tanyán. A ház jelenlegi állapota azonban megtöri a harmóniát. Egyelőre ismeretlen okok miatt ugyanis tűz ütött ki a monori családi otthonban és a tető teljesen leégett. Lippert Ágnes és párja, Móni Márton, valamint kamasz gyerekeik most azért imádkoznak, csak eső ne jöjjön, mert akkor beomlik a födém és minden odalesz. „Ha bármi tönkremegy, lehet pótolni, de az életet nem lehet. Örülünk, hogy nem esett bajunk. A tűz éjszakáján hajnali háromkor a tizenhat éves fiam, Milán ébredt arra, hogy sárga fény szűrődik be az előszobából, a kazánház felől. Akkor már elég nagy tűz volt. Azonnal keltett minket, és kiszaladtunk a házból, hívtuk a tűzoltókat, de ők sokára értek ki, addigra égett az egész tető. A párom slaggal próbálta volna oltani a tüzet, de mivel a szivattyú is tönkrement, nem jött víz a csapból” – emlékszik vissza Ágnes. Ezek után a tizennégy éves lányával, a fiával, valamint a párjával és annak fiával az utcán állva nézhették csak, ahogy lángol az otthonuk. A kazánházban most hamu teríti be az elszenesedett használati tárgyakat és a leroskadt fagerendákat. Belépni veszélyes, de az egyik szeméthalmon most is békésen nézelődő tyúkot és a ki-be somfordáló fekete kiscicát cseppet sem érdekli.

Minden forint számít

A családnak és az állatoknak szerencsére nem esett baja a tűzben. Biztosítás azonban nem volt a házon, egy új tető pedig több millió forint. A tűz után a család a szomszédhoz járt fürdeni, és ők voltak azok, akik főztek is rájuk. Tragédiájuk sok ismerőst és idegent megindított, mindenki úgy próbál segíteni, ahogy tud. „Egy jóakaró, akit addig nem ismertünk, ingyen megcsinálta nekünk a vizet, ami nagyon sürgős volt, hiszen az állatoknak inni kell adni. Egy ismerős pedig már szólt, hogy segít a tetőszerkezet ügyében. Gyömrőn egy házat bontottak le, és a fagerendákat is felajánlották nekünk, az újjáépítéséhez. A Balatonról is hívták a páromat, a híradóban látta egy régi barátja, hogy mi történt, onnan is kapunk fagerendákat. A nővéremnek hála pedig egy úr ajánlotta fel, hogy megcsinálja az új tetőn az ereszcsatornát. De pénzt is küldenek. Van, aki személyesen hozza el, más utal nekünk hol kisebb, hol nagyobb összeget, most minden forint sokat ér. Korábban ismeretlen emberek kerestek meg a Facebookon, hogy jelezzék, szeretnének segíteni. A napokban egy hölgy is felhívott azzal, hogy néhány éve nekik is leégett a tetőszerkezet, tudja, ez milyen érzés, szeretne támogatni, ha csak néhány ezer forinttal is. Azt hiszem, mindkettőnknek megnyugvást adott, hogy beszélgettünk. Most már kibírom sírás nélkül” – mondja Ágnes.

Mászókává hajlott a vaslétra

A segédápolóként dolgozó asszonyt a kórházból is nagyon sokan támogatják, a betegek, a kollégák és az intézmény is igyekszik segíteni a családnak. Ágnes a tűz óta szabadságon van, egyetlen napot ment be csupán. „Nagyon szeretek a kórházban dolgozni, négy éve vagyok segédápoló, utó­ke­ze­lőben dolgozom. Sokat jelent, ahogy fogadtak a betegek, mikor bementem. Hogy elmondták, mennyire sajnálják, ami történt” – meséli. A tűz és az azt követő napok káosza után, úgy tűnik, ebben a szorult helyzetben is igyekeznek visszaállítani a normális családi életet. Mikor benézek a nappaliba, már érezni a készülő ebéd illatát. Gázpalack segítségével főznek, este pedig gyertyával világítanak. Szerencse, hogy fűteni már nem kell, bár Ágnes szerint azért még hideg van a lakásban, és a pernye, a korom is mindent újra és újra belep, hiába takarítanak, törölnek le mindent. A kamasz gyerekeik a karantén és a tanulás mellett egészen jól átvészelték a megrázó történteket, és nagyon sokat segítenek a ház körül. „Jól vagyok, nem volt olyan ijesztő az egész” – meséli félszegen Milán, aki később mezőgazdasággal szeretne foglalkozni, és most is az állatok körül tesz-vesz. Móni Márton, aki maga újította fel a házat és éppen a tüzet megelőző nap költöztetett ki a kazánhelyiségből 130 kiscsibét, jelentősen meghosszabbítva ezzel az életüket, Ágnes szerint a tűz után két nap alatt őszült meg. „Ott álltunk kint, és néztük, hogy ég a tető és sírtunk. Utána két napig csak ültem, nem tudtam, mitévő legyek” – mondja Márton, aki ottjártunkkor már sokkal energikusabb volt, beszéd közben is folyamatosan az állatok körül tevékenykedett, egy percre sem állt meg. Miközben mutatja a kismalacokat, kacsákat, arról mesél, mikorra tervezte a disznóvágást. Szomo­rúan mutatja az elégett Stihl fűrész egy darabját és a hőtől mászóka formájúra hajlott vaslétrát. Mártonnak a kazánházban egymillió forint értékben voltak szerszámai, amiknek egy részét épp most vette. Az ajtókat is nemrég tette fel és az új kazán is közel 300 ezer forintba kerül majd – sorolja a kiadásokat. A család ugyan önkormányzati segélyért is folyamodott, de nem tudni még, megkapják-e, mert Ágnes segédápolói fizetése, amiből eltartja a családot, talán „túl magas” ehhez. Mártonnak nincs állandó állása, alkalmi munkákat vállal az állatok ellátása mellett.

Megindító történetek

Az összefogás, amit Ágnesék tapasztalnak, nem egyedülálló az országban. Tavaly az RTL számolt be arról: titokban újították fel annak a 80 éves, vilmányi asszonynak a házát, aki nagy szegénységben egyedül neveli otthon két unokáját. A felújítás idején, A kívánság nevű segítő csapatnak hála, Marika néni életében először nyaralt a Balatonnál az unokáival. „Még sosem láttam korábban a Balatont, de nagyon szép hely” – mesélte. Amíg a család pihent, a segítők nekiláttak a munkának. Volt, aki pénzzel, más építőanyaggal vagy éppen saját munkájával járult hozzá a meglepetéshez. Új ablakokat, ereszt szereltek be. „Nem tudtam, hogy köszönjem meg ezt a jóságot, el voltam csudálkozva rajta” – mondta Marika néni, amikor meglátta a felújított házat. A asszony korábban pénzt, bútorokat és ruhákat is kapott ajándékba jó szándékú emberektől, akik látták azt a Facebook-videót, melyben segítséget kért. Akkor is példás összefogásnak lehettünk tanúi, mikor másfél éve ellátogattunk az akkor leégett nágocsi anyaotthonba. Az Árvácska Anya- és Csecsemőotthon menedékhely olyan nőknek és gyermekeiknek, akiket terrorizált korábbi élettársuk, ezért menekülniük kellett. Az akkori tűzben a családok egy részének mindene odalett, szinte semmi nem maradt a négy emeleti apartmanból. Szétázott a ház alsó része is, a tűztől megóvott szobákból pedig órákon át merték a vizet. Óriási szerencse, hogy senki sem sérült meg, pedig egy édesanya gyermeke kismacskáját menteni rohant vissza az égő tetőtérbe. Akkor néhány nap alatt elképesztő mennyiségű ruha, játék, használati tárgy került adományként Nágocsra, a helyiek még egy évvel később is rendszerezni próbálták a beérkezett, legalább 2000 zsák ruhát és a tonnányi egyéb adományt. Plüssökkel telerakott kiságyak, korcsolyák, nem működő tévék, bútorok, babakocsik, könyvek mindenütt. „Sok adományt mi is továbbadtunk, egy részüket a mélyszegénységben élő településekre vitte egy lelkész, hiszen több száz zsák ruhával már mi sem tudtunk mit kezdeni” – mondja Nagy Csabáné, aki férjével, a Somogyi Református Egyházmegye esperesével már évtizedek óta igazgatja az intézményt. Sokan anyagilag is támogatták az otthont a tűz után, volt olyan segítő, aki egy évvel később is minden hónapban küldött valamennyi pénzt.

Szerző