Bizarr amerikai játszma

Az Egyesült Államok az általa egyoldalúan felmondott atomalku rendelkezéseit próbálja bevetni Irán ellen, jogi machinációjuk egyszerre abszurd és kockázatos.

Súlyos hibával hívta fel a figyelmet saját hiányosságaira az iráni hadsereg múlt vasárnap egy gyakorlaton: 19 matrózt öltek meg, amikor véletlenül saját hajójukat találták el. A teheráni rezsim a tragédiáit emberi hibára fogta, ám az sem kizárt, hogy egy fegyverkísérlet sikerült félre - Irán ugyanis egy saját gyártású, hajó elleni rakétát tesztelt. Reed Foster, a Jane’s brit biztonságpolitikai kutatóintézet elemzője az AP-nek arról beszélt: az incidens aláássa azon iráni állításokat, miszerint a nemzetközi szankciók ellenére is képesek saját erőből kifinomult védelmi fegyvereket fejleszteni. Némileg árnyalja a helyzetet ugyanakkor, hogy a perzsa állam három hete sikeresen állított Föld körüli pályára egy katonai műholdat, amely komoly áttörést jelent rakétaprogramjában.

Akármi is legyen az igazság az iráni fegyverek fejlettségét vagy megbízhatóságát illetően, az idő mindenképpen Teheránnak dolgozik: a 2015-ös atomalku értelmében idén októberben lejár a nemzetközi fegyverembargó, vagyis a rezsim akár külföldi beszerzésekkel is növelheti katonai ütőképességét. A koronavírus-járvány, az amerikai szankciók és az alacsony olajárak miatt Irán nincs olyan gazdasági helyzetben, hogy már ősszel komolyabb fegyvervásárlásba kezdjen, az Egyesült Államok azonban aggódik a hosszabb távú következmények miatt. Washington nem kizárólag a perzsa állam megerősödésétől tart, hanem attól, hogy a megvásárolt fegyvereket Teherán továbbadja az általa támogatott milíciáknak: a palesztin Hámásznak, a libanoni Hezbollahnak, a szír kormányerőknek, az iraki síita fegyveres csoportoknak vagy a jemeni húszi lázadóknak.

Az amerikai kormányzat éppen ezért az embargó meghosszabbítását szeretné elérni az ENSZ Biztonsági Tanácsán keresztül. Csakhogy az Iránnal egyaránt jó kapcsolatokat ápoló Kína és Oroszország jelezték, hogy készek megvétózni az erre irányuló javaslatot. Az amerikai diplomácia próbálja jobb belátásra bírni Pekinget és Moszkvát, amihez a Donald Trump által egyoldalúan felmondott atomalku egy rendelkezését is felhasználják. A megállapodás egy csodafegyvert ad Washington kezébe: az úgynevezett “snapback”-mechanizmust, amelynek aktiválásával az összes, Irán elleni nemzetközi szankciót visszaállíthatnák, köztük a fegyverembargót is. Az amerikai sajtó már két hete megírta, hogy ez lehet a Trump adminisztráció stratégiája, amelyet Brian Hook iráni különmegbízott szerdán a Wall Street Journalban közzétett véleménycikkében hivatalosan is megerősített. Az Egyesült Államok azzal érvel, hogy jogilag (a releváns BT határozat alapján) továbbra is az egyezmény részese, vagyis alkalmazhatják annak rendelkezéseit, hogy megregulázzák a kötelezettségeit megszegő perzsa államot, amely egyébként éppen az amerikai kilépésre hivatkozva nem tartja be vállalásait.

Az érintett országok azonban nem fogadják el Washington nyakatekert érvelését. A válasz Peking részéről volt a legvisszafogottabb, a kínai ENSZ küldöttség lényegében csak annyit írt Twitter oldalán, hogy az Egyesült Államoknak nincs joga a lépésre, hiszen felmondták az atomalkut. Dzsavad Zaríf iráni külügyminiszter párhuzamba állította az amerikai érvrendszer abszurditását azzal, hogy Donald Trump néhány hete azon elmélkedett, hogy fertőtlenítőszer befecskendezésével kellene meggyógyítani a koronavírusos betegeket. “Ha Kafka ezt megérhette volna” - írta közösségi oldalán a tárcavezető. Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes “cinikusnak” nevezte a tervezett lépést, és arra figyelmeztetett, hogy az válságba sodorhatja a Biztonsági Tanácsot és az ENSZ egészét.

Az Egyesült Államok atomalkuval kapcsolatos machinációja valóban kockázatos: az ügyeskedés egyértelműen rosszhiszemű, ezért esetleges sikere kiváló ürüggyel szolgálna Kínának és Oroszországnak arra, hogy ne tartsák be az Iránnal szemben visszavezetett ENSZ-szankciókat. Mindez azonban az egész rendszer legitimitását kérdőjelezné meg, és megnyitná az utat a más országokkal szembeni büntetőintézkedések figyelmen kívül hagyására.