Pékek és magyar hangok

Egységes szabályozással könnyebb lenne a szinkronszínészek élete is - véli Rajkai Zoltán. A színész és szakszervezeti vezető lehetetlen online próbák mellett morális dilemmákról is mesélt.

A koronavírus járvány miatt nemcsak a színházak zártak be és a filmforgatások nagy része maradt abba, de a szinkronstúdiók nagy része is leállt – derül ki Rajkai Zoltán, a Színházi Dolgozók Szakszervezete (Szídosz) Szinkron Alapszervezete elnökének, a budapesti Katona József Színház színészének szavaiból. - A veszélyhelyzet kihirdetésekor szakszervezetként azt javasoltuk, hogy a kiszámíthatatlan kockázatok miatt egységesen teljesen álljanak le a szinkronstúdiók, és csak otthonról elkészíthető, hangalámondások, narrációs filmek készüljenek el. Néhány stúdió ki is találta saját home office rendszerét, nagyjából 60-70 olyan színészről tudok, akinek otthonában adottak lettek az egyszerűbb szinkronmunkák feltételei. Ugyanakkor egységes elhatározás és szabályozás híján összevissza állapot alakult ki: van olyan stúdió, amely teljesen bezárt, van, amelyik otthonról is és cégen belül is dolgoztat és olyan is, amely szinte normál üzemmódban működik. Előfordult, hogy a kockázatot nem vállaló magyar hangot lecserélték, de arra is van példa, hogy az utód odaadta gázsiját a leváltott művésznek – meséli a szinkron karanténlétéről Rajkai Zoltán.

- A SZIDOSZ Szinkron Alapszervezet kért egészségügyi állásfoglalást az illetékesektől, de nem válaszoltak, így aztán a felelősség személyes és egyéni maradt, a rizikó pedig nemcsak egészségügyi, hanem egzisztenciális és morális is: megbélyegzik-e azt, aki elvállal egy munkát és kimegy a stúdióba, vagy elveszik-e a szerepet, ha nemet mond - mondja. - Később egyes stúdiók pandémiás protokollokat dolgoztak ki. Saját fejhallgatója a legtöbbeknek amúgy is volt, a stúdióban amúgy is egyedül ül a színész, a várakozó helyiségben van elég hely a kötelező távolság megtartására és igyekeznek rendszeresen fertőtleníteni. – villant fel lehetőségeket.

- Nem gondolom, hogy a home office szinkronizálás bevett módszerré válna a járvány tapasztalataiból okulva. Egy színvonalas mozifilm szinkronját nem lehet otthonról igényesen megoldani, a stúdiók éppúgy nem fognak bezárni, ahogy a pékek sem mennek tönkre azért, mert a karantén ideje alatt sokan otthon sütöttek – talál meglepő hasonlatot.

A szinkronmunkák csökkenése mellett a filmforgatások beszüntetése is érzékenyen érinti a színészeket. - Hivatalos adatokat nem tudok arról, hogy mennyire állt le a filmipar, de a csökkenést tapasztaltam. Volt forgatás, amely újraindult, ők is próbáltak pandémiás protokollt kitalálni, de nem működött, a túl lassú tempó, a maszk lehetetlensége mellett számos más akadályba is ütköztek. Ebben az esetben is összekeveredett az érdek, az igény és a személyes hozzáállás. Sajnos sokan kockáztatnak. Jó lett volna, ha van az ember feje fölött egyértelmű szabály, törvény és felelős döntéshozó – mutat be dilemmákat Rajkai Zoltán.

Az előadóművészek nagy részének súlyos egzisztenciális problémákat okoz a járványhelyzet. A szerencsésebbek nem maradtak teljesen jövedelem nélkül, de az ő bevételeik is jelentősen csökkentek. Így van ezzel Rajkai Zoltán is, aki anyaszínházában alkalmazotti jogviszonyban dolgozik. - Az alapfizetésemet megkapom, de a rendszer úgy működik, hogy az alap viszonylag alacsony és a játszott előadások számának arányában jutunk több jövedelemhez. Azaz, mióta a színház bezárt, és nincs más színészi munka sem sokkal kevesebbet, kb. az átlag harmadát keresem most, igaz, kevesebbet is – lényegében csak élelmiszerre – költünk – írja le helyzetét.

Sokan sokféleképpen próbálnak tovább dolgozni, online próbák és előadások, karanténkoncertek zajlanak. A Katona József Színház is reagált a helyzetre. - Készítettünk egy vicces sorozatot arról, hogy online próbálni lehetetlen. Emellett a járvánnyal kapcsolatos kampányokban vettünk részt, oktatófilmeket csináltunk, a költészet napján online szavaltunk és közzétettünk egy-egy régebbi előadást a neten – sorolja.

A vidéki színházakban már lehet próbálni, és a remények szerint nemsoká a fővárosban is megkezdődik a lazítás. Vannak, akik szerint ha nincs előadás, nem érdemes hónapokkal előbb próbákat kezdeni. - Az igaz, hogy nézők még nem jöhetnek a színházba, de egy próbafolyamat két- két és fél hónapos mindennapi munka, azaz, egyáltalán nem értelmetlen elkezdeni. Én augusztus és október közöttre „ki vagyok adva” Kaposvárra, ahol Fekete István Hajnalodik c. színdarabjának egy átdolgozását – rendezem Hajnal hasad címmel. Az előadás próbái augusztus 1-én kezdődnek, tehát egy hónappal korábban a normál évadkezdéshez képest.

A Katonában két tervezett bemutató próbái el sem kezdődtek a járvány kitörése miatt, ha lesz nyitás, gondolom, ezek kezdődnek először. Minden év tavaszán le szoktunk ülni szerződtetési tárgyalásra a színház vezetőivel, ez idén online zajlott. Máté Gábor sokat kommunikáló, együttműködő vezető, sokat beszélünk egymással. A kényszerszünet pedig talán segít abban, hogy az előtte zajlott eseményeket feldolgozzuk. Nagyon nehéz évadunk volt – utal sok, nem művészeti, hanem kultúrpolitikai térben játszódott ügyre Rajkai Zoltán, aki bizakodó, de van benne aggodalom. - Időközben változott az önkormányzat fenntartói feladata, kiesett a jegybevételünk egy része, így bizonytalannak érzem a helyzetet – meséli a négygyerekes színész, aki húsvét óta Balatonon tölti idejét. - A gyerekek online oktatása működik, bár tagadhatatlan, hogy a felborult idő és az önállóság kényszere miatt néha „szétesnek”. Nem tapasztaltuk a Budapest-vidék ellentétet, senki nem fogadott minket betolakodóként, fertőzéshordozóként. Még szezonon kívüli a feeling, nekem pedig előre hozott szabadság érzésem van – fejezi be Rajkai Zoltán.