Színházi abszurd

Valóban az élet képes a legmeghökkentőbb helyzeteket produkálni. Azért az mégiscsak abszurd, hogy egy budapesti színház vagy színész jelenleg tájolni nem tud vidéken, de próbálni igen. Otthon viszont még nem teheti meg. Persze a példa abszurd, és nem is eléggé életszerű. Nem látom magam előtt a pesti teátrumok vezetőit, ahogy elkérnek vidéki művelődési házakat, hogy néhány hetet vagy hónapot nyerve, rohanjanak próbálni. 
Igaz, mondhatjuk, hogy a vírus abszurd forgatókönyvet ír más területeken is. Gondoljunk csak arra, hogy vidéken bemehetek az étterembe, Pesten viszont csak a teraszra. Persze ezeket a szabályokat valakinek meg kellett szövegeznie, mint ahogy azt is, hogy ezen a héten néhány vidéki teátrumban már próbálhatnak – az igazgatóé a felelősség –, Pesten pedig egyelőre augusztusról van szó, bár ez még változhat. 
Budapest és a vidék színházi szembeállítása egyébként hónapok óta tart. Nem bevallottan, csak úgy finoman, a kulisszák mögött, és az sem ritka, hogy könnyen a függöny mögé lehet lesni. Hónapokig tartott, mire megszületett a budapesti színházakról a magállapodás az állam és a főváros között. Közben azokkal a vidéki színházakkal ez nagyon könnyen ment, amelyek városában nem változott a politikai vezetés tavaly októberben. Ahol pedig változott, ott nehezebben. Úgy tudni, akad olyan ellenzéki irányítású vidéki város, ahol erre még mindig várni kell. 
De alapvetően színház-ügyben is Pest volt büntetésben. Hiszen ott tüntettek a kormány ellen; nem csoda, hogy amikor kirobbant egy zaklatási ügy, még a pesti egyetemre is rásütötték a csúcs liberális jelzőt, csak mert az illető ott tanított. Ez a próba fáziskésés már csak hab a tortán. A járvány és a karantén a nyitással együtt csak továbbírta a színházi abszurdot.
Szerző
Balogh Gyula

Lóláb

A 30-34 éves lakosság körében a diplomások arányára nézve Magyarország 34 százalékot vállalt az EU 2020-as stratégiai célkitűzéseinek meghatározásakor, ez a mutató 2009-ben 24 százalékon állt, a legutóbbi adatunk 33,7 százalék, tehát sokat nőtt az arány az elmúlt tíz évben – mondta a Népszavának pénteken adott interjújában Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár. Azt próbálta bizonyítani, hogy a Fidesz oktatáspolitikája nem a gimnáziumi férőhelyeket – és annak következtében az egyetemekre bekerülők számát – igyekszik csökkenteni évek óta, „valójában a szakképzés feljavítására, vonzóbbá tételére történtek intézkedések”. 
Érvelése nem egy helyen döccen, de egy fontos kérdésben biztosan erősen ferdít, ki is lóg a lóláb. Aki ugyanis egy egyszerű kivonást el tud végezni, könnyen rájöhet, hogy a hivatkozott adatok éppen a 2000-es évek elejének felsőoktatási expanziójának köszönhetőek. A mostani 30-34 éves korosztály ugyanis zömében éppen akkor járt egyetemre vagy főiskolára, amikor azok kapui sokkal inkább nyitva álltak a diákok előtt, mint ma. Akkoriban sokan az intézmények tömegesedésétől, a színvonal csökkenésétől féltek, de ez a folyamat valójában soha nem jutott, juthatott el odáig, hogy akár csak megkérdőjeleződjön a felsőfokú végzettség munkaerőpiaci előnye, a diplomák értéke. Mint ahogy az sem törvényszerű, hogy ha kevesebb fiatalt engednek be az egyetemekre, automatikusan nő a színvonal, különösen a durva forráselvonások mellett.
Mindenesetre a hallgatói létszám-növekedés 2011-ben megtorpant, áprilisi adatok szerint pedig az idei év igazi mélypont: 91,4 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba, ami 20 ezerrel kevesebb, mint tavaly, ez pedig az elmúlt 19 év negatív rekordja, és biztosan nem magyarázható semmilyen demográfiai folyamattal. Vagyis a felelős egyértelműen az immáron 10 éve hatalmon lévő párt oktatáspolitikája. Már csak néhány évet kell várni, hogy a 30-34 évesek végzettségi adatain is meglátszódjanak döntéseik következményei. Kétséges, hogy azzal érdemes lesz büszkélkedni.
Szerző
F. Szabó Kata

Vírus-virtus

A vírus nem bírt a magyar virtussal. Ahogy itt fogadtuk, arra nem volt felkészülve. Nem is lehetett. A migránsharcokon edződött Orbán-kormány rögtön tudta, mi a helyes irány. A vírustámadás után egy héttel megszületett a felhatalmazási törvény, majd Semjén salátája, benne a Liget-projekt folytatását segítő passzus, a nemváltás tiltása, kastélyok egyházi tulajdonba adása. Csupa vírustántorító intézkedés. De a járvány csak duzzadt, így bevetették a különleges gazdasági övezeteket. Lévén a gödi akkumulátorgyár, s főként az ott fizetett iparűzési adója köztudottan tenyésztelepe a vírusnak. Katonák jelentek meg a fontos cégeknél, és ha már ott voltak, akkor államosítottak. Kiosztottak néhány milliárdot atlétikai stadionra, vadászkiállításra, Budapest-Belgrád vasútvonalra, cserébe a működésük határára szorították az önkormányzatokat a védekezési sarccal. 
De legalább az elejétől kiváló volt a kommunikáció. A járvány terjedéséről ugyan nem, de volt infó a nyunyókamosásról és a húsvéti tojásfőzésről, meg a hazánkba betört vírushordák elleni összehangolt védekezést meghiúsítani próbálókkal szemben foganatosított intézkedések tekintetében is. A rémhírterjesztőkért másnap ment a fekete, ja bocs, kék autó. 
A vírus megrettent az Orbán-kormány tettrekészségétől, a világ legnagyobb számítógépeit lealázó gyors reakcióidőtől, a zseniális helyzetelemzéstől. Mert a koronavírus osztályon a baráti építőipari vállalkozótól kért két műanyagfóliából, maradék gipszkartonból eszkábált átlag covidosztályos zsilipkapun aligha akadhatott fenn. Nem sok ellenállásba ütközött a Kínából repülőgépkaravánnal érkező, első mozdulatra szakadó szájmaszkokon és gumikesztyűkön sem. Aligha fékezték a terjedését a gyakorta védőfelszerelés és pontos vezetői utasítások nélkül megnyíló koronavírusos osztályok. Az sem gátolhatta, hogy a vélt fertőzötteket 4-6 ágyas kórtermekbe zárták a teszteredményig, hadd fertőzzék egymást addig is. Igaz, a folyosó végi közös fürdő sem az izoláció magasiskolája. Aligha akadályozta a betegek különféle fekvőbeteg intézmények, szociális otthonok közötti, mindenféle teszt nélküli adogatása. Mert az drága és csak a megtévesztésre jó a fővárosi védekezést irányító operatív törzs vezetője szerint. 
Az orvosok egy részét a halasztható kezelések és műtétek okán kényszerpihenőre küldték, közben egy szakorvosjelöltet rángattak be a legsúlyosabb gócponttá váló fővárosi idősotthonba orvoshiány miatt. Bár a külföldi példák egyértelműen jelezték az intézmények súlyos veszélyeztetettségét, semmit sem tettek a lakók védelmére. Magukra hagyták őket, és csak a halottszámláláskor jelentek meg mutogatva. 
A politika játszmák és árulások sorozata. De az, amit a kormány tett és nem tett a járvány idején a teljes felhatalmazás birtokában, több ennél. Cserbenhagyás. Az, hogy Magyarországon nem kellett lopva tömegsírba lökni a holtakat, valójában a vak szerencsének, rejtett tömeges immunitásnak vagy valami nem ismert oknak köszönhető. Orbán szerint az első csatát megnyertük. Csak abban bízhatunk, hogy a háború elmarad.
Szerző
Szalai Anna