Rómeó lovon

Kedves kollégák, hát úgy tűnik, lassan vége ennek a rémálomnak, és új kihívások várnak ránk. Amint bizonyára emlékeztek, idénre még öt bemutatót terveztünk, sajnos ebből most semmi sem lesz. A két vígjátékot és a nyolc szereplős, élő zenekaros musicalt anyagi okok miatt nem tudjuk műsorra tűzni, talán majd jövőre. A Király új ruháját a minisztérium nem javasolja, Gogolák Marika a főosztályról megsúgta, hogy ez most nem aktuális. Viszont! Nagy örömmel mondhatom el nektek, hogy a régóta esedékes Shakespeare-bemutatónkat megtarthatjuk! 
Pirikével, színházunk örökös dramaturgjával több szempont alapján is átvizsgáltuk a Mester teljes életművét. A nagy apparátust igénylő királydrámák és a sokszereplős vígjátékok a taó utáni helyzetben eleve ugrottak. A két veronai nemesről kiderült, hogy átverés, egyszerre legalább húszan vannak a színpadon. Végül abban maradtunk, hogy a bemutatót az aktuális pályázatoktól tesszük függővé. Hálistennek a Minisztérium biztosított minket arról, hogy amennyi pénzt a tavalyi támogatásokból elcsakliztak tőlünk, éppen annyit kapunk más forrásokból, úgyhogy minden létező pályázatra adtunk be anyagot. 
Büszkén jelenthetem, hogy sikerült összeszedni a pénzt a Rómeó és Júlia bemutatójára. Óriási szerencsénkre csupán apróbb változtatásokat kell végrehajtanunk a darabon, hogy eleget tegyünk a kiíró igényeinek. Az első ilyen, és ezért előre elnézést kell kérnem a társulattól, hogy a darabot mindössze három szereplővel visszük színpadra. Pirike már át is dolgozta, kiosztanám. Bélám, akkor te leszel Rómeó, Pirike pedig vállalja Júliát. Sikerült megállapodnunk egy viszonylag nyomott összegben az átdolgozásért és Júliáért, így valószínűleg marad még annyi pénzünk, hogy télen megcsináljuk azt a csodás monodrámát, amit már régóta tervezünk. A többi szerepeket Lacikám, te fogod adni, a Dajkában és Júlia anyjában majd Pirike segít. 
Bélám, te végig lovon fogsz ülni, tudom, kicsit szokatlan, de a lovas színház annyi támogatást kapott idén lóvásárlásra, hogy nem tudják hova tenni a gebéket, nekünk viszont plusz pont volt a pályázatban. Tudom, még sosem ültél lovon, de legyél nyugodt, ők sem játszottak még Rómeó és Júliát. Pirike integet, hogy de igen. Mindegy, ez van. Pirikének sikerült egy apró változtatással ötmillió forintot szereznie, Júlia a halála előtt elénekli a Kék tó, tiszta tó-t. A tó természetesen az elvesztett országrészeket szimbolizálja, és a Trianon évfordulós keretből kapunk rá pénzt. 
Janikám, Laci, Virág, Ernő és a többiek, egyelőre ennyi, de ne csüggedjetek. Szerepet most nem tudok adni nektek, de a Köszönjük Magyarország! programban Pirike keres nektek darabot nemzetstratégiai szempontok alapján. Állítólag Wassnak és Nyírőnek van néhány méltatlanul mellőzött drámája, ezekkel tájolhattok majd addig, amíg össze nem gyűjtünk annyit, hogy decemberben talán megint együtt játszhassunk. Még csak annyit kérnék, hogy mindenki adja vissza a március 15-i kokárdákat, mert az átdolgozott könyv szerint kelleni fog egy hosszú, nemzeti színű pántlika Júlia hajába. Köszönöm a figyelmeteket.
Szerző
Kövesdi Péter

A szent pápa

Kevés olyan pápa lehetett a katolikus egyház történelmében, mint II. János Pál: a halála után közvetlenül azt követelték a hívők, avassák szentté. A tegnap száz éve született lengyel származású egyházfőt kilenc évvel később, Ferenc pápa emelte a szentek sorába. 
II. János Pál legnagyobb érdeme talán az volt, hogy sikerült helyreállítania - legalábbis sokak szemében -, a pápaság intézményébe vetett hitet, amit bizony megtépázott a XX. század. Az egyház modernizálása szempontjából ugyan XXIII. János jelentősebb volt a II. Vatikáni Zsinat elindításával, a „lengyel pápa” azonban modernebb volt nála abból a szempontból, hogy személyes karizmájával, a tömegkommunikációs eszközök adta lehetőségek kiaknázásával, valamint hihetetlen energiájával a vasfüggöny mögött élőknek is sikerült reményt adnia, és a világ távoli pontjaira is elvitte Krisztus üzenetét.
Főként utazó pápaként emlegetik, s érthető módon a vasfüggöny lebontásában játszott szerepe kapcsán emlegetik a nem hívők is, de a konzervatívok körében kikezdhetetlen egyházfő működése kapcsán háttérbe szorul az, hogy a menekültek ügyében ő sem képviselt más álláspontot, mint a bevándorlók sorsát olyannyira szívén viselő Ferenc. Végeredményben maga is „menekült” volt, hiszen a kommunizmusból, a meghurcoltatás hétköznapjaiból csöppent egy más világba.
II. János Pálnak köszönhetően a migráció az evangelizáció új formája lett. 1990-ben kiadott Redemptoris Missio kezdetű enciklikájában kiemelte, az egyház kötelessége a menekültek befogadása és olykor anyagi támogatása. A menekültek világnapja alkalmából kiadott üzeneteiben többször is megismételte ezt a motívumot.
II. János Pálnak felróják, hogy konzervatívvá tette a Bíborosi Kollégiumot, aminek drámai következményeit főleg halála után érzékelte az egyház. Ettől függetlenül II. János Pál már életében valóságos szent volt.
Szerző
Rónay Tamás

Deform

Én most nem igazán kertelnék, bár az igazat megvallva nem csak most, már jó ideje nincs nekem kertelhetnékem semennyire: ez a kormány egészen penetráns elegye a sehonnai zsarolónak és az ájtatos maffiózónak. Volna úgy egy tucat történet, amiről ez eszembe szokott jutni, de most Pintér Sándor rovancsolása lesz a példabeszéd. A kórházfőparancsnok belügyminiszteré, aki ezekben a napokban világítja át az egészségügyet, és akkor most ne egy kulturált röntgent tessék elképzelni a nyugállományú rendőr vezérezredes pisztolytáskájában, hanem sokkal hatlövetűbbet.
Mert mi is a helyzet? Ez a kormány tíz éve nem kormányoz, hanem hatalmaz, minden erejét a bársonyszékbe kapaszkodás köti le, amit a nemzet igazságérzetére alapozott propagandával old meg. Így ad (éltetve az udvartartást), és így vesz el (jogokat a „nem a nemzethez tartozó” ellenállóktól). Mindeközben bármit tesz, nemzetmentő háborúságnak álcázza, mert a békéhez nem ért. Ez a ketrecharcos kormányzás nem tud mit kezdeni az olyan társadalmi alrendszerekkel, mint az egészségügy, már csak azért sem, mert az észszerűsítés akut népszerűségvesztést okozna.
Ám mire nem jó a korona, a vírus. Sorosra, Brüsszelre vagy a pomogácsokra aligha foghatnák az átszervezés fájdalmait, ám a rendkívüli jogrendben minden elférhet, megszűnés és profiltisztítás is. A tanulságok levonása Gulyás kadét szerint sem elképzelhetetlen. Amivel éppen nem volna sok baj, ezt hívnák kormányzásnak, a gond a módszerrel van. Miközben pr-videókban istenítik a többet dolgozó és másodállások híján kevesebbet kereső (katonásan vezényelt és olykor ugyanígy kirúgott) hétköznapi hősöket, aközben a rendőrminiszter az egészségügyi kabinet mellőzésével előszobáztatja az ágazatot. Semmi jele egyeztetésnek, nyílt diskurzusnak, csak bakancsos készlet-, erőforrás- és információgazdálkodás van. Aminek a végén felsejlik pár senki „a legbátrabb 133 közül”, és egy nyári éjszakán behajítja a sunyi csonkolás paramétereit Kövér szanitéc ablakán.
Persze, parancsot teljesít mindahány – de ez már a védőbeszéd.
Szerző
Balassa Tamás