Állami puding

Az egészségügyért felelős miniszter, a foglalkozására nézve orvos Kásler Miklós szövege, miszerint sosem hangzott el olyan utasítás, hogy ki kellene üríteni a kórházi ágyakat, s hogy a betegek hazaküldése körüli fejetlenségért az orvosok a felelősek, mindent elmond az Orbán-kormány országvezetési gyakorlatáról. Ebből a mondatból a maga teljességében bomlik ki a lakótelepi rossz gyerek pimasz infantilizmusa: azt csinálok, amit akarok, de ha botját rázva jön a csősz, majd odalököm magam helyett azt a kis málészájút.

Ebben a konstrukcióban a hatalom egy önmagáért való valami, kizárólag arra szolgál, hogy a hatalmon lévőknek jó legyen. Kielégítse a bírvágyukat, végtelen számú alkalmat adjon az agressziójuk kiélésére, miközben semminek nem lesz következménye. Ha meg mégis, hát akkor Soros.

Jól el is működgetett ez egy évtizeden át, a járvány azonban új helyzetet teremtett. Hiszen nemcsak az világos, hogy az államosított egészségügyet felkészületlenül érte a vészhelyzet, amiből nem mellesleg tovagyűrűző fertőzések származtak, hanem hogy igenis Kásler Miklós adta ki az utasítást az ágyak „felszabadítására”, és ebbe a felszabadításba néhányan belehaltak.

És az is teljesen egyértelmű, hogy az államosított oktatásügy az elmúlt két hónapban kizárólag azokat volt képes tanítani, akik megfelelő anyagi helyzetben lévén elő tudták rántani az alkalmas eszközparkot. Azt a 35 ezer gyereket azonban, akiknek létérdekük a felzárkóztatás, meg sem próbálta elérni ez az oktatási rendszer. Ha júniusban bemennek az iskolába, úgy is jó, de meglehet, inkább ősszel kezdenek majd velük valamit. Vagy akkor sem.

Jól emlékszünk: az államosítás indoka mindkét területen a hatékonyság, a minőségbiztosítás, a megfelelő állampolgári elérés garantálása volt. A puding próbája az evés – és mi épp most kászálódunk fel az asztal mellől.