Állami puding

Az egészségügyért felelős miniszter, a foglalkozására nézve orvos Kásler Miklós szövege, miszerint sosem hangzott el olyan utasítás, hogy ki kellene üríteni a kórházi ágyakat, s hogy a betegek hazaküldése körüli fejetlenségért az orvosok a felelősek, mindent elmond az Orbán-kormány országvezetési gyakorlatáról. Ebből a mondatból a maga teljességében bomlik ki a lakótelepi rossz gyerek pimasz infantilizmusa: azt csinálok, amit akarok, de ha botját rázva jön a csősz, majd odalököm magam helyett azt a kis málészájút. 
Ebben a konstrukcióban a hatalom egy önmagáért való valami, kizárólag arra szolgál, hogy a hatalmon lévőknek jó legyen. Kielégítse a bírvágyukat, végtelen számú alkalmat adjon az agressziójuk kiélésére, miközben semminek nem lesz következménye. Ha meg mégis, hát akkor Soros.
Jól el is működgetett ez egy évtizeden át, a járvány azonban új helyzetet teremtett. Hiszen nemcsak az világos, hogy az államosított egészségügyet felkészületlenül érte a vészhelyzet, amiből nem mellesleg tovagyűrűző fertőzések származtak, hanem hogy igenis Kásler Miklós adta ki az utasítást az ágyak „felszabadítására”, és ebbe a felszabadításba néhányan belehaltak. És az is teljesen egyértelmű, hogy az államosított oktatásügy az elmúlt két hónapban kizárólag azokat volt képes tanítani, akik megfelelő anyagi helyzetben lévén elő tudták rántani az alkalmas eszközparkot. Azt a 35 ezer gyereket azonban, akiknek létérdekük a felzárkóztatás, meg sem próbálta elérni ez az oktatási rendszer. Ha júniusban bemennek az iskolába, úgy is jó, de meglehet, inkább ősszel kezdenek majd velük valamit. Vagy akkor sem.
Jól emlékszünk: az államosítás indoka mindkét területen a hatékonyság, a minőségbiztosítás, a megfelelő állampolgári elérés garantálása volt. A puding próbája az evés – és mi épp most kászálódunk fel az asztal mellől.
Szerző
N. Kósa Judit

Zacsi

Most az egyszer használatos műanyagok tilalmának botrányos visszavonása világít rá, hogyan is működik valójában e kicsiny, jobb sorsra érdemes uniós tagállam kormánya.
Az, hogy én mit gondolok a tilalomról, mellékes. Az érintettek – kormányok, ipar, környezetvédők, Brüsszel, tudósok, szakértők – az elmúlt évtizedek során lefolytathatták a szükséges vitákat. Ebből mára egy kötelező uniós tilalom született. A hazai végrehajtás mégis fura zavarokat mutat. A kormány két éve nyíltan visszadobta az illetékes innovációs tárca szigorító javaslatát. Gulyás Gergely már akkor világosan kifejtette: csak akkor lépnek, ha az uniós tiltás miatt az elkerülhetetlen. Épp hogy csak ki nem mondta: ő aztán pont tesz a zacskó-tarkította magyar tájra, a delfinekre, bálnákra meg pláne. Viszont ha nincs kibúvó, végrehajt.
Ez az idő most eljött. Orbán Viktor be is emelte a tiltást februárban bejelentett „akciótervébe”. Ráadásul a szaktárca a lépést az EU-s kötelezvénynél fél évvel korábbra hozta, kiterjesztve a vékony zacskókra és az összes műanyag pohárra. A kormány a múlt héten benyújtotta az ennek megfelelő törvényjavaslatot. Előzetesen ezt ismét mindenki, akár Orbán iparos haverjai is véleményezhették.
Ám kedden egy mondatban mégis visszavonták az egészet. A faramuci helyzetet Gulyás Gergely lelki fordulatai is híven tükrözik. Míg a múlt héten az akkor még élő kormányterv kapcsán inkább fenntartásait hangoztatta, a visszavonás óta már a környezetvédelem nagy barátja. De szerintük a vírus miatt a gyártóknak „lélegzethez kell jutniuk”. Nos, tudomásom szerint a múlt héten is volt már vírus. A járványhoz vezető környezetszennyezést a munkahelyekre hivatkozva fenntartani viszont lusta, felelőtlen, barbár cinizmus. Miközben nyilvánvalónak tűnik, hogy Orbánnak csak leszólt egy későn ébredő iparos haver. Ilyenkor pedig az utolsó utáni pillanatban se drága befékezni a folyamatot. A sztorit meg eladják a szokásos rizsával.
Amennyivel több levegőhöz jutnak így Orbán haverjai, annyival kevesebb marad nekünk.
Szerző
Marnitz István

Germania felix

A szélsőjobboldal túszul ejti a járványügyi korlátozások elleni tiltakozásokat, figyelmeztet Matthias Quent német szociológus. A radikalizmuskutató a Der Spiegelnek nyilatkozva arról beszélt, hogy a válsághelyzetben teret nyer a demokráciaellenes ideológia. „Normalizálódik”, elfogadottá válik az irracionalizmus, a gyűlöletbeszéd, az antiszemitizmus. E veszélyes folyamatok megbosszulhatják magukat, óv a jenai Demokrácia és Civiltársadalom Intézet igazgatója.
A koronavírus ürügyén a múlt sötét árnyai kísértenek. Azt halljuk, fölösleges a zárlat: az erős túlél, a többi meg hadd pusztuljon. Ez, súlyosbítva a „fajtisztaság” kultuszával, a nácik kedvelt lózungja volt. Vannak, akik visszaparancsolnák a nőket hagyományos szerepükbe, ápolónak. Tudományellenes téveszmék terjednek, például hogy a kötelező védőoltás titkos globális érdekcsoportok ármánya. Innen pedig csak egy lépés az a középkori, a pestisjárványok idejéből származó babona, hogy minden baj oka zsidó konspiráció.
A „politizált ezotéria” gyűjtőnéven emlegetett jelenség, amelynek aggasztó következményeiről a szociológus elmélkedik, túlságosan is ismerős a magyar olvasónak. Akárcsak az, hogy elmosódnak a határok a radikális és a polgári jobb között. E tekintetben jócskán megelőztük a németeket, ami persze kétes dicsőség. Magyarországon ez a járvány tíz éve tombol, Covid-19 se kellett hozzá. A népbutításba oltott uszítás nálunk nem öntevékeny időtöltés a karantén egyhangú napjaira, hanem állami vállalkozás.
Állami vezetők és intézmények népszerűsítenek zagyva összeesküvés-elméleteket, rasszista előítéleteket és más célzatos ostobaságokat. Természetesen közpénzből; médiakampányok, rádióinterjúk, konzultációs kérdőívek formájában. Az ördögöt jól fizetett apparátus festi óriásplakátra, ami kényelmes, mert hátha magunktól nem jönnénk rá, kit gyűlöljünk. Mintha kézikönyvként használnák az 1984-et, úgy építették fel az ősellenség Goldsteint, aki tetszés szerint bármiért hibáztatható. 
Ami jobb helyeken paranoid ámokfutás online és pár ezres tüntetéseken, annak sok eleme itt kormánypropaganda: a hatalmon lévők tudatosan sulykolt világképe. A magát NER-nek nevező, uniós pénzeken hizlalt képződmény már régen meghekkelte az elesett, tájékozódni képtelen, mérsékelten intelligens kisember egzisztenciális szorongását.
Ha Németország szakadék felé támolyog, mi díszlépésben menetelünk előtte. A Szövetségi Köztársaság, noha problémáit hiba volna alábecsülni, továbbra is irigylésre méltó ország, pláne Budapestről nézve. Minden gazdasági-társadalmi gondjával együtt is működő demokrácia, ahol a konzervatív kormányfő rendre szót emel az ordas eszmék ellen. Kiáll akár a menekültek jogaiért is, gyalázkodás se tántorítja el. Becsüli és védelmezi a liberális értékeket. Germania felix, pillantunk föl az interjúból, ó, boldog Némethon!
Hanem doktor Quent helyzetelemzésében mégiscsak van, ami meghökkenti az edzett magyar olvasót. Azt mondja, a koronavírus megjelenése óta az ezo-jobbos világmagyarázatban Bill Gates átvette a főmumus szerepét Soros Györgytől. Mi itt azért még nem tartunk.
Szerző
Bártfai Gergely