Törékeny világ – Ritkított színházi széksorok Berlinben

Színház a távolságtartás idején címmel rendezett online beszélgetést a Goethe Intézet. Szó esett tanácstalanságról, lemondásokról, de az újrakezdés esélyeiről és pozitív felhajtóerőről is.

Sokként ért minket, amikor kiderült, hogy egyik percről a másikra nem játszhatunk – mesélte Márkus Virág, a Berliner Ensemble munkatársa a Színház a távolságtartás idején című, a Goethe Intézet által rendezett beszélgetésen. A Berliner Ensemble a német főváros egyik legjelentősebb, nagy múltú és jelenű színháza. A leállás előtti utolsó estén Günter Grass A bádogdob című regényéből készült egyszemélyes előadást adták. A monodráma, melyet Oliver Reese intendáns rendezett, két évvel ezelőtt a budapesti MITEM-en is szerepelt. A német társulat készült többek között Sanghajba, de oda és más európai turnéhelyszínre sem jutottak el. Az első dermedtségből aztán hamar felocsúdtak és ma már az újrakezdés feltételeit próbálják megteremteni. A nézőtér minden második sorát kivették, a jelenlegi tervek szerint szeptember másodikán tartják az első premierjüket, de egy előadásra az új körülmények között hétszáz helyett csak kétszáz jegyet tudnak eladni. Ez komoly bevételkiesést jelent, így hosszútávon semmiként nem megoldás. Nyáron szintén a nyitás jegyében a színház udvarán rendeznek heti kétszer-háromszor egy-két szereplős minielőadást. Márkus Virág szerint e helyzetben példás a német színházak összefogása, mindent egyeztetnek, igyekeznek a közös protokoll kialakítására.

Závada Péter költő, drámaíró arról beszélt, hogy nálunk egyelőre inkább a tanácstalanságot tapasztalja. Ő a járvány előtti időszakot Stuttgartban töltötte ösztöndíjasként. Miután hazajött, a Katona József Színházban még megtartották a premiert amiben dolgozott, de az Örkény Színház stúdiószínpadán már nem. Most otthon szövegátírásokkal, dalszövegírással foglalkozik.

Mundruczó Kornél rendező épp egy héttel a járvány ottani kitörése előtt fejezett be egy filmforgatást Kanadában. Aztán Genfben még elkezdett egy operát rendezni, de a premier előtt két héttel leállították a próbákat. Először az előadás megmentése érdekében a nézőteret lecsökkentették hatszázról ötvenre, de amikor kiderült, hogy a zenekari árokban sem ülhet zenész, akkor elálltak a bemutatótól, amit 2023-ra halasztottak. A rendezőnek elmaradt egy lengyelországi rendezése is, amely nyáron több európai fesztiválon, illetve helyszínre utazott volna. De elmaradtak a Mundruczó által vezetett Proton Színház tervezett európai vendégelőadásai is.

Szó esett arról is, miként hathat ez a helyzet a színházakra, illetve a társadalomra. Mundruczó Kornél úgy látja: ez az új helyzet alkalmat adhat arra, hogy az alkotók ösztönösebben, kreatívabban, őszintébben gondolkodjanak. Az nagy kérdés szerinte, hogy a szabályok hogyan hatnak a színház szabadságfokára, lehet-e majd csókolni, ölelni, verekedni a színpadon. A rendező úgy fogalmazott: ez a helyzet jól mutatja, hogy mennyire törékeny a világ, mennyire ki vagyunk szolgáltatva egy univerzális erőnek és kérdés, ez az erő képes-e minket megmozdítani, illetve ezt a mozdulatot mire használjuk majd. Másrészt a legváratlanabb helyeken lehet tapasztalni, hogy szolidárisabbak az emberek. A létezés örömének lehet egy pozitív felhajtóereje, de ebbe párhuzamosan beépül a kényszerű távolságtartásból eredő bizalmatlanság. Ennek az ellentmondásnak a tapasztalata Mundruczó szerint létrehozhat új, a színpadokon is megjelenő történeteket.

Infó: Színház a távolságtartás idején - a Goethe Intézet online beszélgetése, 2020. május. 21.

Résztvevők: Márkus Virág, a Berliner Ensemble munkatársa; Mundruczó Kornél rendező; Závada Péter költő, drámaíró; moderátor: Kricsfalusi Beatrix