Senki sem tudja meg, hogy egyáltalán megfigyelték-e

A nemzetbiztonsági törvény friss módosítása megkönnyíti a telefon- és internetszolgáltatók forgalmának megfigyelését, de nem ez az igazi baj - véli a TASZ.

Ahogyan arról tegnap írtunk, veszélyes irányba növeli a titkosszolgálatok hatáskörét az a törvénymódosítás, amit kedden fogadott el az Országgyűlés. A Semjén Zsolt által benyújtott jogszabály a nemzetbiztonsági törvényt és az elektronikus információ biztonságáról szóló törvényt is több ponton kiegészíti a kiberbiztonság erősítése jegyében. A jogszabály kimondja, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat és a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat saját hatáskörben elrendelheti az „ideiglenes hozzáférhetetlenné” tételét annak az „elektronikus hírközlő hálózat útján továbbított” adatnak vagy szolgáltatásnak, amely a „magyar kibertér biztonságára fenyegetést jelent”, vagy „amely honvédelmi vagy szövetségi érdeket sért vagy veszélyeztet”.

Az „ideiglenes hozzáférhetetlenné tétel” időtartama akár 90 nap is lehet, amit a két említett titkosszolgálati szervezet még egyszer ugyanekkora időtartamra meghosszabbíthat. Az intézkedés praktikusan azt jelenti, hogy valamely online tartalmat, szolgáltatást elérhetetlenné tesznek, vagyis szervereket kapcsolhatnak le, online szolgáltatók működését függeszthetik fel.

A kommunikáció tartalmát ugyan nem ismerheti meg a Nemzetbiztonsági Szolgálat, mert a felhatalmazás csak a metaadatokra, vagyis a kommunikáció körülményeire terjed ki, de ez is épp elég információt jelent. Ugyanis a metaadatokból kiderül, hogy kik vettek részt a kommunikációban és ők hol voltak, mennyi ideig tartott és mekkora adatforgalommal járt. Pusztán a beszélgetések tényéből és hosszából feltérképezhető a kapcsolati hálónk és követhető a hollétünk, amiből rengeteg következtetést lehet levonni a magánéletünkre is - hívja fel a figyelmet a törvénymódosítással járó lehetőségekre a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ).

A törvény egyébként arról nem rendelkezik, hogy a szankcióval sújtott szolgáltató milyen jogorvoslati lehetőséggel élhet. Azt sem tisztázza pontosan, hogy mit jelent a „fenyegetés” és a „honvédelmi, vagy szövetségi érdek veszélyeztetése”, amivel a jogalkotó egy tipikus gumiparagrafust hozott létre, amely az illetékes hatóság kénye kedve szerint alkalmazható.

Mit tehet, aki úgy érzi, hogy a megfigyeléssel megsértették a jogait?

Több szervhez is fordulhat jogorvoslatért, azonban ezek közül egyik se igazán hatékony – és ez a valódi baj, mert ez a helyzet már évek óta fennáll és azt jelenti, hogy a titkosszolgálatok lényegében következmények nélkül tevékenykedhetnek - mutat rá a TASZ.

Komoly probléma, hogy senki sem tudja meg, hogy egyáltalán megfigyelték-e. Ennek nem kellene így lennie - teszi hozzá a társaság - : a nemzetközi gyakorlat az, hogy – amint ez nemzetbiztonsági szempontból már nem kockázatos – az érintetteket értesítik arról, hogy megfigyelték őket. Persze ha nem is kapunk ilyen értesítést, akkor is lehet – pusztán a megérzéseinkre alapozva – panaszt tenni, ezeket azonban vagy a szolgálatot irányító miniszternek kellene elbírálnia – akitől nyilván nem várható objektív értékítélet –, vagy a Parlament Nemzetbiztonsági Bizottságának, amelyet azonban a kormánypárti képviselők előszeretettel bojkottálnak, amivel ellehetetlenítik a működését. Az ombudsman és az adatvédelmi hatóság pedig kevés jogosítvánnyal rendelkezik, érdemi jogorvoslatot nem tudnak nyújtani.

A Társaság a Szabadságjogokért szerint a jogvédelemben csak akkor lesz érdemi változás, ha lesz, aki független ellenőrzést gyakoroljon a szolgálatok felett.