Meghalt hat beteg, 3713-ra nőtt az igazolt koronavírus-fertőzöttek száma

Publikálás dátuma
2020.05.23. 07:16

Fotó: Komka Péter / MTI
Egy nap alatt 35 embernél mutatták ki a betegséget. Az aktív fertőzöttek száma 1576-ra csökkent.
Újabb magyar állampolgároknál mutatták ki az új koronavírus-fertőzést (COVID-19), ezzel 3713 főre nőtt a hazánkban beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt újabb 6 idős krónikus beteg. Ezzel 482 főre emelkedett az elhunytak száma, 1655-en pedig már gyógyultan távoztak a kórházból. Az aktív fertőzöttek száma 1576 főre csökkent – közölték szombat reggel a kormányzati tájékoztató oldalon. Az aktív fertőzöttek 43 százaléka, az elhunytak 61 százaléka, a gyógyultak 49 százaléka budapesti. Az aktív fertőzöttek harmada, 462 fő igényel kórházi kezelést, közülük 21-en vannak lélegeztetőgépen.  A közzétett adatok alapján jelenleg 11 704 ember van hatósági házi karanténban, és 159 260 mintavétel történt eddig. Kiemelték, hogy a védekezés második szakaszában vagyunk. Ez nem a járvány végét jelenti, hiszen a vírus továbbra is terjed. Az a cél, hogy fokozatosan, szigorú menetrend szerint újraindítsuk az életet. Hétfőtől vidéken és Pest megyében újabb enyhítések léptek életbe, és a fővárosban is megszűnt a kijárási korlátozás, de továbbra is fontos az általános óvintézkedések betartása. A kórházi ellátások is fokozatosan újraindulnak. Hétfőtől az óvodák is fokozatosan nyitnak, az iskolákban pedig a tanév végéig marad a digitális munkarend.
Szerző

Jogsértő "kiszervezés" váltja a tranzitzónákat

Publikálás dátuma
2020.05.23. 07:00

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Akár pénzbüntetést is kaphat Magyarország, ha a tranzitzónák bezárása után ismét a nemzetközi jogba ütközően kezeli a menekültkérelmeket. Márpedig a külföldre kihelyezett ügyintézés biztosan jogsértő.
- A magyar kormány az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárása után pénzbírság kiszabását kockáztatja, ha a jogsértő állapotot egy újabb, de ugyancsak jogsértő megoldásra cseréli le. Naponta súlyos eurómilliókat szabhatnak ki büntetésül, ha nem számolja fel Magyarország a jogsértő gyakorlatot – fogalmazott a Népszavának Nagy Boldizsár nemzetközi jogász, akit a déli határon felhúzott tranzitzónák felszámolásáról kérdeztünk. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter csütörtökön ugyanis bejelentette, a tranzitzónák megszűnnek, a menedékkérelmeket pedig a magyar külképviseleteken lehet majd benyújtani. Nagy Boldizsár ugyanakkor rámutatott: a nemzetközi jog szerint a külképviseleteken beadott menedékkérelmek esetében a magyar államnak nem kell gondoskodnia az oltalmat kérők szállásáról, élelmezéséről, orvosi ellátásáról, a gyermekek oktatásáról, valamint arról, hogy a családok együtt lehessenek. Azaz, ha a magyar kormány valóban kihelyezi a kérelmek befogadását, például a belgrádi vagy szófiai nagykövetségre, akkor a szerb vagy a bolgár kormánynak kellene gondoskodnia a menedékkérőkről, miközben ezeknek az országoknak semmilyen beleszólásuk nem lenne abba, hogy meddig húzódik a kérelmek elbírálása. Nagy Boldizsár szerint ráadásul nehezen elképzelhető, hogy megfelelő szakmai feltételeket teremtsen az Orbán-kormány a kérelmek elbírálására a nagykövetségeken, sokkal inkább azt a szándékot véli felfedezni a tervezett változtatásban, hogy a menedékkérőket rábírja: ne Magyarországtól próbáljanak oltalmat kérni, hanem a balkáni országoktól. Hozzátette, hogy amíg a pontos jogszabály nem ismert, csak elvi szinten lehet a kormány szándékait vizsgálni.
Arra felvetésre, hogy mi történhetne jogszerűen a tranzitzónák bezárása után azt mondta: A határon a kérelmek befogadását a menedékjogi egyezmények szerint nem lehet megtagadni. Legfeljebb annyit tehet meg Magyarország, hogy bizonyos kérelmeket elfogadhatatlannak nyilvánít. Ilyen indok lehet, ha az illető már máshol rendelkezik menekültstátusszal, valóban biztonságos országon keresztül érkezik, valamint ha a most is érvényben lévő dublini rendelet szerint máshol lépte át az EU határát.
Hasonlóan látja a helyzetet Demeter Áron, az Amnesty International Magyarország (AIM) jogásza is. - Az Európai Unió irányelvei kötelezik a tagországokat, hogy biztosítani kell az ország határán a menedékkérelmek beadásának lehetőségét – fogalmazott. Azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a magyar kormány azért változtat az eddigi rendszeren, hogy Belgrádban automatikusan visszautasíthassák a menedékkérelmeket, mondván: a menekültek biztonságos ország területén vannak. Hozzátette, hogy az Európai Unió Bírósága múlt héten határozott arról, hogy a biztonságos országra való hivatkozás nem lehet alapja a menedékkérelmek alapos kivizsgálás nélküli, automatikus visszautasításának. Problémásnak látja azt is az AIM jogásza, hogy egy nagykövetség logisztikai, infrastrukturális és személyi állományát tekintve sem alkalmas a menedékkérelmek elbírálására. - Az ügymenet idejére sem szállást, sem védelmet nem tud nyújtani tömegeknek egy nagykövetség. Ez is azt támasztja alá, hogy inkább az automatikus elutasításra próbál ráállni a kormány – fogalmazott Demeter Áron. 

Orbán: Brüsszel, soros, migráns

Ez a migránsoknak rosszabb, mint a korábbi állapot, de ha a brüsszeli bürokraták így akarják, akkor ezt az igényüket teljesíteni fogjuk – mondta Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a Kossuth rádióban annak kapcsán, hogy az Európai Bíróság elítélő döntése nyomán bezárják a tranzitzónákat és majd csak a magyar nagykövetségeken tudják benyújtani menedékkérelmüket a menekültek. Épp ezért arra számít, hogy a brüsszeli bürokraták „ebbe is belekötnek majd”, ők ugyanis azt akarják, hogy a migránsok Magyarország területén várakozhassanak. Arra nem tért ki az újra hosszan „sorosozó" miniszterelnök, hogy az Európai Bíróság nem a tranzit bezárását, hanem a jogszerűtlenség megszüntetését kérte. 

UNHCR: Biztosítani kell a menedékkérők belépését az ország területére

Az ENSZ menekültügyi szervezete (UNHCR) üdvözli Magyarország döntését, amellyel kiengedte az ország határán felállított két tranzit zónából az ott fogva tartott menedékkérőket és hagyományos befogadó állomásokra szállította őket — áll az UNHCR pénteki közleményében. A szervezet ugyanakkor “felszólítja a magyar kormányt, hogy biztosítsa a háborúk, erőszak és üldöztetés elől menekülő emberek belépését az ország területére, és hozzáférését Magyarországon a menekültügyi eljáráshoz”. “A megfogalmazás azt jelentené, hogy a menedékkérőket ezután is a határon kell fogadni, és nem a magyar külképviseleteken, ahogyan azt Gulyás Gergely miniszter előrejelezte? — kérdeztük Simon Ernőt, az ENSZ szervezet magyarországi szóvivőjét. “A második világháború óta működő menekültügyi rendszer arról szól, hogy az erőszak, a háború, az üldöztetés ellen menekülőket be kell engedni az országba és el kell indítani a menekültügyi eljárást az ügyükben. A területhez és az eljáráshoz való hozzáférés része az 1951-es Genfi menekültügyi konvenciónak, amelyhez Magyarország 1989-ben csatlakozott” — válaszolta Simon, aki jogszabály híján nem kívánta kommentálni azt a miniszteri bejelentést, hogy a menedékkérőknek ezen túl majd a magyar külképviseleteken kell benyújtaniuk a kérelmeiket. Mivel a nemzetközi jog szerint a menedékkérelmek elbírálásának ideje alatt a fogadó országnak szállást és ellátást kell biztosítania a kérelmezőnek, elég nehéz elképzelni, hogy ezt a kötelezettséget hogyan tudnák teljesíteni a külképviseletek, mutatnak rá szakértők. A szóvivő mindenesetre leszögezte: az nem járja, hogy Magyarországon mostantól nem lehet menedékkérelmet benyújtani. “Az UNHCR egyértelműen fogalmaz, amikor felszólítja a magyar hatóságokat, hogy engedje be területére a menedékkérőket és indítsa meg a törvényesség, az átláthatóság és a korrektség feltételeinek megfelelő menedékügyi eljárást”. A tranzitzónák megszüntetéséről született kormányzati döntés következtében a Röszkén fogva tartott családok most olyan befogadó állomásokra kerültek, amelyekből elméletileg szabad a kijárás. “Két olyan család is kiszabadult a tranzit zónákból, ahol a 6-9 éves gyerekek majdnem két évig nem jártak iskolába, és ez alatt egy 30x30 méteres kavicsos terület jelentette számukra a játszóteret. Pótolható-e az életükből az így kiesett idő?” — fogalmazott lapunknak Simon Ernő. Halmai Katalin (Brüsszel)

„Erősebb beavatkozásra készül a kormány” - interjú Kincses Gyulával, az orvosi kamara elnökével

Publikálás dátuma
2020.05.23. 06:20

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
A belügyminiszter biztató jelzéseket adott, amikor az orvosbérek emeléséről esett szó – idézte fel a találkozót Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara elnöke.
A belügyminiszter sorra egyeztet az egészségügy meghatározó szereplőivel, akiktől szakmai anyagokat is bekér. Mi lehet a célja Pintér Sándornak? Azt látjuk, hogy a belügyminiszter nem csak az orvosi kamarával, de más szervezetekkel, meghatározó szereplőkkel, köztük az egészségügy véleményvezéreivel széles körben konzultál. Láthatóan ezt valamilyen miniszterelnöki jóváhagyással teszi. Az is köztudott, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) is belevágott egy hasonló feladatba, munkacsoportokat hoztak létre, ott is készül valamilyen megújítási koncepció. Ebből számomra az következik: van kormányzati szándék arra, hogy végre történjen valami az egészségügyben. Egyébként már tavaly karácsony előtt megjelent egy kormányhatározat, ami jó néhány feladatot adott az ágazat átalakításával kapcsolatban a kabinet néhány tagjának. Akkor az Emmi-nél el is kezdődött valamiféle munka, amibe még a kamarát is bevonták. Csak aztán a járvány elleni védekezés került a fókuszba. Most úgy tűnik, hogy a járványhelyzet felerősítette problémákat, és a kormány vélhetően erősebb beavatkozásra készül. Azért csak van valamiféle sejtése, hogy mi a célja Pintér Sándor kéréseinek, kérdéseinek. Miniszter úr az egyértelműen közölte, hogy a járvány rávilágított arra, jöhetnek olyan krízishelyzetek, amikor az egészségügy reagáló-, stressztűrő képessége, a működés megőrzése nemzetbiztonsági kérdéssé válik. Azt gondolom, ezért kezdődött el a munka pont a Belügyminisztériumban. De a miniszter úr azt is mondta, az a munka, amit ő csinál, arról szól, hogyan lehet a járvány után egy fenntarthatóbb, minőségi szolgáltatást nyújtó, ugyanakkor a járványhoz hasonló kihívásokra gyorsan és problémamentesen reagáló egészségügyi rendszert kialakítani. Egyértelmű, hogy erről tárgyalni akar a kormány, és a miniszter úr ehhez készít javaslatot. De ennek az előterjesztésnek a célját, szerkezetét nem ismerjük. Nem is volt kíváncsi, hogy miért pont egy rendőrminiszter kérdezi az orvosi kamarát? A kíváncsiságom mellett van önfegyelmem is. Mióta vírushelyzet van, ötször voltam Pintér Sándornál. Mindig a megadott időpontban nyílt az ajtó, és kijött a miniszter. Ebből következik, hogy neki negyedórára, félórára van beosztva az ideje, és azt tartja. Nincs beszélgetés, ő hív, hogy ezt vagy azt kéri a kamarától, hajlandók vagyunk-e erről írni. Nem unja még a reform-koncepciógyártást? A rendszerváltás óta készít már reform-terveket. A mostaniaknak mi értelmét látja? Félreérti a helyzetet: mi nem egészségpolitikai koncepciót írunk. A belügyminiszter konkrét témákban kérte az orvosi kamara véleményét. Ehhez viszont „üres papírt” adott, nem volt elvárás a megrendelésben. Nyitott kérdéseket tett fel konkrét ügyekről, például arról, mit gondol az orvostársadalom az ellátórendszerről, a hálapénzről. Szóba nem került, hogy úgy általában az egészségüggyel mint nagy rendszerrel mit kellene csinálni. Kásler Miklós, a humántárca vezetője is kért önöktől javaslatokat? A miniszter úr nem kért tőlünk semmit, de mi jó néhány javaslatunkat eljuttattuk a tárcának. Ilyen volt például, hogy az összes egészségügyi dolgozó, aki Covid-fertőzötté válik, minden külön eljárás nélkül kapjon száz százalékos táppénzt. Az szintén kértük, hogy ezt a karanténra kötelezettek is kapják meg, hiszen a foglalkozásuk révén éri őket hátrány. Ezt az Emmi-nél nem sikerült elérnünk.

Mit változtathat meg a járvány az egészségügyben? Mennyire kellene, hogy más legyen, mint amit eddig megszoktunk? Mindenképpen erősíteni kell a reagálóképességet. De nem halogatható tovább a lakosságközeli ellátás megerősítése se, vagyis az alapellátásnak az a fajta reformja, ami több kompetenciával ruházza fel a háziorvosokat, hogy minél kevesebb páciensüket utalják tovább, és helyben tudjanak szűrésre-gondozásra alapozva eredményesen gyógyítani. Ennek együtt kell járnia a szakrendelők, kistérségi járóbeteg központok megerősítésével. A fekvőbeteg-ellátásban pedig megúszhatatlan az ellátások koncentrálása és a regionális centrumkórházak fejlesztése. És azt is tudjuk: ahhoz, hogy ez működjön is, szükség van egy rendes béremelésre. Szűnjön meg az a kényszer, hogy másod-harmadállás után kell rohangálni! Elképzelhető, hogy végül kevesebb ellátópont lesz, de ott tiszta viszonyok között, hálapénz nélkül magasabb minőségű és biztonságos ellátást kaphat a beteg. Mindez nem működhet az egyértelműen kijelölt és betartatott betegutak, továbbá a szakmai protokollok következetes alkalmazása nélkül. Ennek az evolúciós folyamatnak el kell indulnia. Még egyszer mondom, hogyha a megfelelő bérezés megvan, és megtörténnek azok a lépések is, amit az orvosi kamara javasolt a hálapénz kivezetésére, akkor önmagában a paraszolvencia megszűnése egy csomó terhet vesz le az ellátórendszerről és a betegekről. Ön szerint van realitása, hogy a kormány az önök által kért arányban megemeli az orvosbéreket? Amikor ez szóba került látott esetleg Pintér úr szemében egy villanást, kapott bátorítást?  Igen. Pintér Sándor is érti, de minden kormányzati találkozón elmondjuk, hogy bármilyen változásnak, megoldásnak az alapja a bérrendezés. Egyébként a kamara bértáblája az Emmi-ben sem verte ki a biztosítékot, tárgyalási alapként ott is elfogadták. Tudomásul kell venni, ha megbízható egészségügyet akarunk közszolgáltatásként Magyarországon, és nem akarjuk, hogy az orvosok tömege hagyja ott a közellátást, de akár az országot, akkor annak feltétele a bérrendezés. Ha ez nincs meg, akkor nem nagyon van miről beszélni. Minden változás orvosi érdeksérelmeket is okozhat, amit kompenzálni kell, és ennek az alapja a MOK által kidolgozott bértábla elfogadása. A járvány egyértelművé tette, hogy a közösségi védekezést nem lehet a magánellátásra alapozni. Azaz a megfelelő közellátás biztosítása nemzetbiztonsági érdek, annak pedig előfeltétele a bérrendezés és a hálapénz kivezetése, mert a kettő összefügg. Azt Pintér úr is jól látja, hogy amíg a hálapénzrendszer ellenérdekeltsége megvan, addig minden kormányzati kezdeményezés kicsorbul. Milyen tanulságokat vonhat le a járvány kezeléséből a kormány, az egészségügy-igazgatás és az ágazat több ezer dolgozója? A járvány egyértelművé tette: muszáj lépni, nem halogatható tovább, hogy a kormány törődjön az ellátórendszerrel. Ez mindenképpen fontos hozadéka lehet a járványnak. Mi mindig is azt mondtuk: ezen a területen a változás állandó, ezért a szakmai, a kulturális, a környezeti, a technológiai változásokat időről időre és következetesen követnie kell az ellátórendszer szerkezetének és működésének. Azért volt kormányzati változtatás eddig is. Bevált például az, hogy részben a kormányhivatalokba olvasztották a tisztiorvosi szolgálatot? Jól vizsgázott ez a rendszer a járvány kezelésében? Nem. Mi már korábban leírtuk azt, és most a járvány is bizonyította, hogy a tisztiorvosi szolgálat megerősített, önálló és egységes szervezetként, mint amilyen a korábbi ÁNTSZ-volt, hatékonyabban és egységesebben tudott volna fellépni. Többször is mondtuk, hogy szükség van az önálló szervezet visszaállítására. Van még javaslatuk a járvány kezelésére? Folyamatosan tettünk javaslatokat. A kamara az elsők között fogalmazta meg a mobilitáskorlátozás szükségességét, és kezdettől fogva tesztelés- és maszkviselés-párti volt. Az, hogy egyelőre a járványhelyzet jól alakult, a korán meghozott intézkedéseknek és a lakosság önfegyelmének köszönhető, de nem ok az elbizakodásra. A járvány csak csillapodott, de még velünk van. Nem tudjuk, lesz-e második hullám, és főleg, hogy mikor, de ha igen, akkor arra most kell felkészülni. Át kell alakítani a védekezés fókuszát: bármilyen gyanú esetén megfelelő izolációs stratégiával kell reagálni, ami csak széles körű, de célzott tesztelésen alapulhat. Elsősorban a zárt közösségek, kórházak, idősotthonok dolgozóit kell rendszeresen ellenőrizni, nehogy szuperterjesztőkké válhassanak. Az ilyen intézményekből távozó betegek kontrolljára is szükség van, hiszen ők is fokozott kockázatot jelenthetnek. Az egészségügyi dolgozók védelme már rendben van? A mai napig olvasható a közösségi portálokon, hogy nincs megfelelő, elegendő védőeszközük. Erről is rendszeresen írtunk az operatív törzsnek, rendre szót emeltünk, hogy a járványügyi védekezés állami feladat, annak költségeit nem lehet az alapellátókra terhelni. Ráadásul a szabadpiacon a háziorvosok, fogorvosok vagy egyáltalán nem tudtak ilyen felszerelést vásárolni, vagy ha mégis, annak horribilis ára volt. De a védőeszközzel való ellátás nemcsak szándék kérdése volt, a világon mindenütt hiánycikkekké váltak ezek az eszközök. A német kollégák hasonlóképp panaszkodtak, és ezzel nem a magyar kormányt akarom védeni, hanem azt szeretném rögzíteni, hogy jobb, őszintébb kommunikációval lehetett volna csökkenteni az ezzel kapcsolatos feszültségeket.

NÉVJEGY

Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara 68 éves elnöke, fül-orr-gégész szakorvos. A rendszerváltáskor az MDF parlamenti képviselője, az egészségügyi szakpolitikusok első nemzedékéhez tartozó egyik egyénisége. 1998–2000: az első Orbán-kormány alatt a Miniszterelnöki Hivatalban, a Kormányzati Stratégiai Elemző Központban, majd a miniszteri kabinetben dolgozik, kormányfőtanácsadó. A második Gyurcsány-kormány egészségügyi államtitkára. 2017 óta a Magyar Tudományos Akadémia „Elnöki Bizottság az Egészségért” tagja.

Szerző
Témák
egészségügy