Tettes vagy, áldozat

Két halott fiú fekszik szúrt sebekkel Budapest központjában, a hajnali Deák téren; mindössze 16 és 21 évesek. A szobafogságból lassan szabaduló társadalmat arcul csapásként érhette a kép. Villámgyorsan tette egyértelművé, hogy hiába a jól hangzó szlogenek az összefogásról, hiába felemelő a járvány idején mutatott civil szolidaritás, a felszín alatt semmi sem változott – az utca törvénye biztosan nem. Ennyit arról 2010-es ígéretről, hogy „két hét alatt rend lesz”. Ma is ugyanolyan kockázatos elengedni gyerekünket a budapesti éjszakába, és ha rossz időben, rossz szemekbe nézel, két szó nem kell ahhoz, hogy előkerüljön a kés.

A bulizó fiataloktól nyüzsgő téren a jelek szerint nem járt rendőr a vérontás perceiben. Helyettük három lány próbálta megállítani az áldozatokat a földön is rugdosó támadót és haverjait. A BRFK később viszont példás gyorsasággal intézkedett: fél napon belül elfogták a hajnali tömegverekedés mind a tíz résztvevőjét.

Azt hinnénk, hogy innentől nem lehet hibázni, de rendőrség megmutatta, tévedünk. A BRFK pénteki sajtótájékoztatóján úgy beszéltek az esetről, hogy két, 90 százalékban kábítószerrel visszaélés vagy garázdaság miatt „rendőrségi múlttal” rendelkező társaság csapott össze. Nem kell sokat számolni, hogy kiderüljön, legalább az egyik áldozatnak is volt már rendőrségi ügye.

De tényleg ez lenne a fontos a brutális bűntény esetében – a „rendőrségi múlt” kell meghatározza, miként viszonyulunk a történtekhez? A 16 éves vagy a 21 éves halott fiú családtagjainak vajon hogy esik, hogy a BRFK szerettük rovott múltját emlegeti? A hatósági üzenet a legrosszabb közösségi reakcióra apellál: a közönyre. Az elidegenítő érzésre, hogy „ezek” zűrös figurák, összecsapásuk belügy, szubkultúrájuk része – lehet tovább haladni. Ugyanez az érvelés ismerős lehet a koronavírusos halálesetek kormányzati kommunikációjából, amikor alapbetegségnek nevezik a kövérséget, magas vérnyomást (értsd: amúgy is rosszul voltak, miért nem vigyáztak jobban magukra).

Pedig, ha valami mellett nem lehet elmenni, akkor a fiatalok kiontott vére mellett biztosan nem. A tettesek és áldozatok többsége jóformán gyerek. A gyanúsított a kettős gyilkosság éjszakáján ünnepelte 18. születésnapját, az egyik leszúrt fiú pedig a 16-ikat. Az, hogy kamaszok ölik egymást Budapest egyik legforgalmasabb terén, nem „rendőrségi múltú” társaságok belügye. Ez a mi ügyünk. A hatóság dolga lenne, hogy az ilyen tragédiákat megelőzze – például, fokozottabb jelenléttel a balhéknak leginkább kitett helyszíneken. Az pedig a bulinegyed vendéglátósainak felelőssége, hogy csak a megengedett ideig tartsanak nyitva, és ne szolgáljanak ki kiskorúakat.

A kijárási korlátozás megszegése miatt több mint 51 ezer esetben jártak el a rendőrök, a budai Vár alatt dudálókat pedig minden alkalommal komoly rendőri jelenlét és vaskos bírságok várják. Kapacitás tehát lenne a rendszerben az utcai vérontások megakadályozására. Kérdés, hogy az akarat megvan-e hozzá.