„Az egyszerűbb nem mindig tükrözi a valóságot.” E rövid mondat alapjaiban érzékelteti Caroline Criado Perez célkitűzéseit: fellebbenteni a minket körülvevő valóságra jótékonyan boruló, láthatatlan fátylat. Lebbentésről ugyan szó sincs a Láthatatlan nők című kötet lapjain, hatalmas pofonokról inkább. A brit újságíró, műsorvezető és feminista kampányszervező rendkívül összetett munkájában a világunkba kódolt adatszakadékokról ír, amelyek a népesség felét folyamatosan semmibe veszik. Miért áll háromszor akkora sor a női mosdók előtt? Miért fáznak a nők a férfiak számára megfelelő hőmérsékletűre beállított, légkondival felszerelt irodákban? Miért nem fér el egy átlagos okostelefon a legtöbb női kézben? A szerző ezeket a kérdéseket is körüljárja, olykor tömény adatokkal és nemzetközi elemzésekkel alátámasztva mondanivalóját.
Ám a könyv nem a tudományban elmélyülni vágyóknak szól, megannyi szemléletes példával izgalmas időtöltést kínál. A nyelvbe kódolt férfiközpontúság mellett beszámol a munkahelyeken, az egészségügyben, a technológiai fejlesztések, a közélet vagy a családi élet terén tapasztalható, a nőket hátrányosan érintő gyakorlatokról, és azok hátteréről, mozgatórugóiról. A szerző időnként ironikus kiszólásaival fűszerezi meg a tényeket, ám a problémákat korántsem a férfiak, hanem társadalmi berendezkedésünk számlájára írja: nem szándékos kizárásról van szó, az adatszakadékokból eredően nem merül fel, hogy más igényei lehetnek a két nemnek. Kutatásaink és vizsgálataink hiányosak, ha részt is vesznek bennük nők, az eredményeket többnyire nem bontják nemek szerint, így az eltérések nem derülhetnek ki. Holott gyakran időt és pénzt spórolhatnánk pontosabb (vagy meglévő) mérésekkel, legyen szó a nők politikai szerepvállalásáról, a fájdalomcsillapító gyógyszerfejlesztésekről, a tömegközlekedési menetrendek, az irodaházak vagy a munkaruhák kialakításáról.
A kutatók és a döntéshozók lennének a felelősek a nők gyakori ignorálásáért? – tehetnénk fel a kérdést. Nem, közel sem ilyen egyszerű a képlet. Ez a fő probléma, szeretnénk mindent fekete-fehérben látni, holott egyaránt felelősek vagyunk: a pozitív példákat és előrelépéseket olvasva bólogatunk, és megállapítjuk, „nem is élünk olyan rossz világban”, az időnként egészen megakasztó állításoknál viszont hőzöngve felkiáltunk, „mi nem ezt tapasztaljuk”. Ha azonban a könyvben leírtakból csak néhány is érint minket, érdemes lehet a megoldás felé nyitni. Caroline Criado Perez a szemléletváltás lehetőségét kínálja: jobban járnánk, ha a valóságot nem a számunkra épp megfelelőnek tűnő szűrőkön át néznénk.
Infó: Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők. Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban, GABO Könyvkiadó, 2019. Fordította: Kránicz Dorottya
