A programozás szexi, és mindenkinek jól áll!

Publikálás dátuma
2020.05.31. 18:09

Fotó: Cartier Womens Initiat
A programozás nem férfi szakma, de a pályaválasztás előtt álló tinédzser lányok számára is érdekessé és vonzóvá lehet tenni – vallja Pálfi Dóra 26 éves startup-alapító és programozó, akinek szemléletformáló vállalkozását már az Apple, a Google, a svéd állam és több magyar milliárdos is támogatja. Dóra lapunknak mesélt arról, miért látott több fantáziát a programozásban, mint az agykutatásban, milyen volt Abu-Dzabiban tanulni, hogy alapított startupot és milyen egyetemistaként egy több százmillió forintra becsült céget igazgatni.
„Az EU-ban a technológiai területen dolgozók mindössze 17 százaléka nő, ami nagyon rossz arány, hiszen ezé az iparé a jövő. Ha az alakításában nem vesz részt annyi nő, mint férfi, abból logikusan következik, hogy nekik nem lesznek ugyanakkora esélyeik sem a jövőjük formálásában. A legjobb barátnőmmel, Beatrice Ionascuval már Abu-Dzabiban, az egyetemen foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy miképpen lehetne több lányt/nőt bevonni a természettudomány és a technológia világába. Indítottunk egy diákszervezetet is, ahol ez volt a fókuszban, és önkénteskedtünk is. A Magyarországon szervezett Lányok Napján is részt vettem – meséli Pálfi Dóra, az imagiLabs alapítója, aki mindössze 18 éves volt, mikor ösztöndíjas hallgatóként a New York-i Egyetem Abu-Dzabiban található kampusza lett az új otthona. „Az évfolyam 150 diákja legalább 60 országból érkezett, így nagyon izgalmas volt, hogy bármi történt a világban, csak lementem az étkezőbe és ott találkozhattam egy évfolyamtársammal, aki épp abból az országból érkezett. Így minden, ami a hírekben volt, személyesebbé vált. Ez sokat adott, nyitottabbá tett más kultúrák iránt.”  

Ötlettől a termékfejlesztésig

Bár kezdetben agykutató szeretett volna lenni, Dóra a programozással, adatelemzéssel akkor ismerkedett meg, mikor az első év utáni nyáron az ELTE kutatólaborjában dolgozott. „A természettudományos ­óráim­ mindig arról szóltak, hogy volt egy követelménylista, amit ha valaki megtanult, jól teljesített. De a programozáskurzuson valami kézzel foghatót alkottam, gyakorlatban is hasznos tudást szereztem. Végül az egyetem 4. évének végére már biztos voltam benne, hogy a természettudományos vonal nem nekem való, jobban vonzott a változatosabb környezet és a kevésbé absztrakt munka” – mondja. Azt, hogy milyen kevés a programozó lány, már az egyetemen megtapasztalta, hiszen a szaktársai többsége fiú volt. Ha akadt is néha egy-egy lány, őket könnyen elbizonytalanította, ha valamit nem sikerült tökéletesen megcsinálniuk, és idővel váltottak. De nem csak az egyetemen látta, hogy a nők milyen alulreprezentáltak ezen a területen; vezetői beosztásban is ritkán találkozott velük, ami benne is kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán érdemes-e ezt a pályát választani. „Az egyetemi kutatásom során arra jöttem rá, hogy hiába van egy-egy olyan alkalom, ami megmutatja a fiatal lányoknak, miért érdekes a programozás, ennek nincs hosszú távú hatása. A fiúk, akikkel beszéltem, általában sokat játszottak videojátékokkal, mielőtt ezt a pályát választották, de a lányokat nem volt, ami megszólítsa. Így jött az ötlet, hogy kellene valami, ami természetes módon beleillik a lányok életébe, mert azzal nagyobb hatást lehetne elérni. Sokat kutattunk a témában és végül Beatrice Ionascuval és Paula Dozsával megalapítottuk az imagiLabst és létrehoztuk az imagiCharmot” – meséli Dóra. A kis kütyü nem más, mint egy olyan, programozható kiegészítő, amit kifejezetten fiatal (10–16 éves) lányok számára terveztek. Egy telefonos alkalmazáson keresztül különböző mintákat, villogó üzeneteket kódolhatnak a LED-lámpás termékre. De nem csak egy terméket alkottak meg, közösségi hálót is építenek, és előfizetéses tartalmak segítségével komolyabb technológiai tudásra is szert tehetnek a felhasználók. A kütyü magyar viszonylatban nem olcsó, a kezdőcsomag ára 30 000 forint, ezért hat hónapnyi tananyagot is adnak, amivel a python programnyelvet lehet elsajátítani. Gondoltak azokra is, akik nem tudják megvásárolni az eszközt, a telefonos alkalmazás enélkül is használható, így is a közösség része lehet bárki.

Az Apple és a Google is beszállt

A Kickstarter közösségi finanszírozást segítő oldalon korábban már 600-an támogatták a szemléletformáló projektet, ott közel 18 millió forintnak megfelelő koronát gyűjtöttek össze 2019-ben, nem sokkal később pedig 55 millió forintnak megfelelő összeg érkezett hozzájuk angyalbefektetőktől. A startupban az Ericsson, az ­Apple és a Google is fantáziát látott, különböző módokon mind segítették őket. Két hetet például Kaliforniában töltöttek, ahol mint női vállalkozókat az Apple szakemberei mentorálták őket és segítették a marketingstratégia és a dizájn kialakítását. „A siker persze nem jött egyik napról a másikra, mikor megalapítottuk a céget, volt egy olyan év, mikor kiiratkoztunk az egyetemről, és Beával, aki szintén alapító, egy 22 négyzetméteres diáklakásban laktunk. Tíz hónapig megállás és fizetés nélkül dolgoztunk a terméken. Szinte semmire nem volt pénzünk, de hittünk benne, és hajthatatlanok voltunk, tudtuk, hogy valahogy megoldjuk, mert ez egy fontos projekt” – meséli Dóri. A startup végül tavaly 18 millió forintos árbevételre tett szert, amit idén 120 millió forintra szeretnének növelni. A fiatal vállalkozót nemrégiben az RTL Klub Cápák között című műsorában is láthattuk, ahol Balogh Pétert és Tomán Szabinát is megnyerte magának, áthidaló befektetésként 10-10 millió forintot adtak Dórának 4-4 százalékos tulajdonrészért. „A tévében 15 percet vágtak össze, de valójában másfél órát beszélgettem a Cápákkal. Nagyon izgalmas élmény volt, sokat készültem rá. Azóta egy másik, nagyobb támogatást is kaptunk a svéd államtól, és persze más magyar együttműködéseink is vannak. A Codecool magyar programozósulival is dolgozunk közös programon és sokan pro bono is segítenek minket. Fontos, hogy kizárólag olyan kockázatitőke-befektetőkkel tárgyalunk, akiknek számít a társadalmi hatás is. Számunkra ugyanolyan fontos, hogy minél több fiatal lány ismerkedjen meg a programozással, közösséget építsünk és fenntartsuk az érdeklődést a technológia iránt, mint maga a termékeladás. Remélem, hogy 15 év múlva majd mi fektethetünk be olyan tech cégekbe, amiket azok a nők alapítottak, akik velünk tanultak programozni” – mondja. Dórát egyébként rendszeresen hívják külföldi rendezvényekre fiataloknak előadást tartani a stratupalapításról és a programozásról, már Magyarországon is adott elő. A fiatal cégvezető jelenleg Stockholmban él, ahol a svéd KTH műszaki egyetem ember-számítógép interakció mester szakos hallgatója. Arra a kérdésre, hogy végleg ott marad-e, úgy válaszol: a cégalapítás előtt gyakran költözött, hiszen nem volt semmi, ami az adott helyhez kötötte volna. Svédországban azonban nagyon jó támogatási rendszer érhető el a startupok számára, éppen ezért rengeteg kezdő vállalkozás található az országban. Nagyon nyitottak az emberek a startupokra, így ott könnyű globális piacra szánt céget alapítani.

Lányok napja itthon

Egyre több cég igyekszik aktívan tenni azért, hogy a lányok számára is vonzó legyen az informatika és a programozás. Ezen a területen olyan mértékű lehet a munkaerőhiány a következő években, hogy nem mondhatnak le csak úgy róluk. A Hays Hungary tavalyi becslése szerint például az informatikai szektorban körülbelül 22 ezer betöltetlen pozíció volt Magyarországon. Az egyik legfontosabb feladat éppen ezért eloszlatni a kétségeket és feloldani a gátlásokat, amelyeket a rossz társadalmi beidegződések, sztereotípiák építenek a lányokban. A Nők a Tudományban Egyesület (NaTE) évek óta szervezi a Lányok Napját, mikor is felső tagozatos és középiskolás lányok előtt nyitják meg a kapuikat vállalatok, egyetemek és kutatóintézetek az úgynevezett STEM – természettudományos, technológiai, mérnöki, matematikai – területekről, azzal a nem titkolt céllal, hogy minél többüket meggyőzzék: igenis van helyük ebben a világban. Ez ugyanis az önbizalomhiány és a külső visszajelzések miatt sokaknak nem egyértelmű. Idén, a járvány miatt a máskor tavasszal rendezett esemény október 1-jén lesz. Ugyan Magyarországon ma már több nő szerez diplomát, mint férfi, ma is vannak olyan iskolák, ahol a gyerekeket az alapján osztják be a különböző matekcsoportokba, hogy lányok vagy fiúk – utóbbiak mennek az emelt szintűbe. Az egyetemi oktatók között is vannak, akik kizárják a lányokat, és a helyzet a programozás terén sem jobb. Bár a kiegyenlítetlen nemi arány a fejlett országokban szinte mindenhol probléma, Magyarország ebben a tekintetben is valahol a sor végén kullog.

Szerző

Nem dönthetnek a nemükről

Publikálás dátuma
2020.05.31. 14:08

Fotó: Béres Márton / Népszava
Ha komolyan vesszük, hogy Isten a saját képmására teremtette az embert, és ember a homoszexuális férfi és a transznemű nő is például (és még vagy ötvenféle természet által színezett árnyalat), akkor azt kell gondolnunk, őket sem hagyta figyelmen kívül a Teremtő. Helyük van a Nap alatt, és nem kell meggyógyítani őket, mert nem betegek. Ennyiben összefoglalható annak a megértése, ameddig eljuthattak volna a magyar kormánypártok döntéshozói, amikor fejükbe vették, hogy az Európai Unióban elsőként bezárják a lehetőséget a jogi nemváltás előtt. A törvénnyel senkinek nem lett jobb, kivéve a transzfóbokat, és ez máris egy válasz lehet a miértre.
A transznemű és interszexuális emberek sorsáról döntő, emberéleteket veszélyeztető döntést szépen komponált salátatörvényben helyezték el, valahol a nemzeti emlékhelyek öt kilométeres körzetének bányászati korlátozása és a szennyvíziszap erdőbeli engedélyezésének nem sommás eljárásrendje közé. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes paksamétáját a koronavírus-járvány miatt elrendelt veszélyhelyzet kezdetén, március 31-én éjfél előtt iktatta a T. Ház. Pár nappal azelőtt, hogy Szijjártó Péter körbeértetlenkedte a sajtót azzal, hogyan van ideje uniós politikusoknak a pandémia idején magyar jogállamisági kérdéseken rágódni. Transznemű emberek állnak ebben a riportban a nyilvánosság elé, pedig nagyon is szeretnének végre ugyanolyan észrevétlenek lenni, mint bármelyikünk. De a történet nemcsak róluk szól, hanem mindazokról a kisemmizett csoportokról, akiket nem ismernek el, lenéznek, támadnak a közhatalom gyakorlói, és akikről úgy hoznak döntést, hogy sosem beszéltek velük, és nem is tervezik ezt. Pedig a transzok között van életeket mentő orvos és matematikus-bioinformatikus Mensa-tag is. Az elutasító döntés mögötti hetyke tudatlanság olyan politikai számítást sejtet, amivel a „nemzeti keresztény” álruhában járó országlás évek óta gyalulja a vele egyet nem értőket. Minden veszedelmes számára, ami megtöri a fekete és a fehér, a „mi” és a „ti” csataterét. Akár az apartheidben, ahol a fehérek számára még a feketéknél is gyűlöltebbek voltak az átmenetet jelentő mulattok, akik a tiszta fajelméletnek intettek be. Ez a kormány persze nem virtigli náci, de az aligha kétséges, hogy nem áll módjában elutasítani a szélsőjobb rokonszenvét. Mert minden végletes egyoldalúsággal van egy baj: véges.   „A járvány még sérülékenyebbé tette a kirekesztéstől amúgy is szorongó embereket, így a legrosszabbkor jött számukra a váratlan döntés, amit egy újabb hatalmas gyomrosként élnek meg” – összegezte a transznemű és interszexuális emberek helyzetét Faix-Prukner Csilla. Az LMBTQ-területre specializálódott pszichológus elég rázós heteken van túl. „A klienseim tehetetlenségérzéssel, szorongással és szuicid gondolatokkal küzdenek, és nem kell transzneműnek lenni ahhoz, hogy ezzel együttérezhessünk. Ha egy ellenséges társaságban egyedül vagyunk a véleményünkkel, kétszer is meggondoljuk, hogy előálljunk vele. Ha nem érezzük békés helynek a körülöttünk lévő világot, mert nem érezzük egyenrangúnak és elfogadhatónak magunkat benne, akkor a biztonságos világba vetett alaphitünk sérül. A törvény ezt a biztonságérzetet mélyen aláássa, növeli a verbális agressziónak kitettség és a gyűlölet-bűncselekmények esélyét, megterheli a pszichénket, ami a lelkiek mellett testi tüneteket is okozhat.” A pszichológus azt mondja, a társadalmi kirekesztettségből fakadó, kisebbségi stresszként ismert állapotot, az elmagányosodás érzését nehéz feldolgozni. Stresszfaktor az is, hogy a szűkebb közösségek fölött ott áll az állam is, amely a jogbiztonság szűkítésével érheti el, hogy ne érezze magát elfogadhatónak és egyenlőnek az ember. Erre hozott látványos, ám az érintetteken túl keveseket megrázó példát az Orbán-kormány, amikor parlamenti többsége a héten módosította az anyakönyvi eljárásról szóló 2010-es törvényt. A 33. paragrafus a „nem” helyett bevezeti a „születési nem” fogalmát, amit az elsődleges nemi jelleg, illetve kromoszóma alapján rendel biológiailag meghatározni, hozzátéve, ez az adat nem változtatható meg. Ennyiben rendezte le a kormány a joghézagot. A jogi nemváltást – az első ismertet egyébként még Rákosi Mátyás engedélyezte – eddig nem tiltotta törvény, ezért ez lehetséges volt egészen 2018 májusáig. De hogy nézett volna ki a nemzeti konzervatív kormány nemzetstratégiai érdekből rekvirált médiájában az a hír, hogy x számú férfi és y számú nő kérelmét hagyták jóvá tavaly a jogi nem megváltoztatására? És ha már az imént bevezettük x-et és y-t: a biológia tudományos tényei nem támogatják azt az elképzelést, hogy egy emberről a születésekor mindig kétséget kizáróan meg lehessen állapítani, hogy férfi vagy nő. Az elsődleges nemi jellegek nem mindig irányadóak, ahogy a kromoszómák sem. Ezért ahogy a férfias nőket és a nőies férfiakat is elfogadjuk, úgy az interszexuális emberekkel is elfogadóbbnak kellene lennünk. Manapság a csecsemők helyreállító műtétei gyakran tévednek, és az orvosok rossz döntést hoznak, mert a társadalom türelmetlen, véli Faix-Prukner Csilla pszichológus. És akkor még egy kis tudomány: az interszexualitás olyan biológiai nemi jellegzetességeket jelent, amelyek nem sorolhatóak be tipikus női vagy férfi kategóriákba, esetleg mindkettőnek megfelelnek. Becslések szerint annyi interszex lehet, mint amennyi vörös hajú: világszerte 40–60 millió. A transzneműség teljesen mást jelent: ebben az esetben az emberek sokszor már gyermek- vagy a pubertáskoruktól azt érzik, nemi identitásuk nem azonos a születéskori nemükkel. Vagyis önazonosításuk eltér a kijelölt biológiai (szexus) és társadalmi nemüktől (gender): ezeket az egyetemi kurzusokat számolta föl és száműzte a CEU-val együtt az Orbán-kormány.

Nem bohóckodás

Ördög Ivett 40 éves matematikus, bioinformatikából doktorált. Elismert programozó egy jó nevű, magyar tulajdonú világcégnél. A nyilvánosság elé álló transzneműek jelentős része dolgozik az IT-szektorban, ahol a keresettségük és a tudásuk védetté teszi őket. A buszsofőrök, mérnökök, orvosok többsége rejtegeti a valódi énjét. Becslések szerint 3–30 ezer emberről beszélünk. Pontos számuk értelemszerűen is­­meretlen. Akik előbújnak, gyakran aktivisták lesznek. „Nem azért tranzicionáltam, hogy cirkuszi bohócként mutogassam magam, éppen ellenkezőleg: minden transznemű azt szeretné, ha végre nem kellene magyarázkodnia” – magyarázza Ivett. Az aktivizmus az emberi jogokért való kiállás mellett a közösség miatt is életbe vágó: sokakban ez a bátorság tartja a lelket. A transz nő a nemzetközi sajtónak is számos nyilatkozatot adott a héten, egyebek között a német ARD és a ZDF televízióknak. „Jobban örülnék, ha a szakmai kvalitásaim miatt lennék érdekes, és arról a tbc-gyógyszerszabadalmi kérvényről kérdeznének, amin ott van a nevem, és amiben fehérjereakciókat szimuláltunk. Vagy a Lean Poker nevű játékos szervezetfejlesztő innovációról, ami az én gyermekem” – teszi hozzá. Hidvégi Anna szintén transz nő, és szintén szoftverfejlesztő, 28 éves. Percek óta beszélgetünk a biztosítási szoftverfejlesztésről, ami szerinte ugyanolyan unalmas, mint amilyennek hangzik, és a beszélgetős asztali szerepjátékokról, ami a hobbija, és nemsokára elővezet egy általa fejlesztett történetet. Ezeknek a témáknak egy normális világban érdekesebbnek kellene lenniük, de most a nemváltásról kérdezzük. Nála nem a gyermekkorban vált kérdéssé a valós nemi identitása, akkoriban még csak a bullyinggel – a gyerekek körében nem ritka megfélemlítéssel, kegyetlenkedéssel – kellett szembenéznie. „Az iskolában sokan éveken keresztül buziztak. Talán csak a feminin viselkedésem miatt, talán másért, nem tudom. Magányossá váltam, és idővel kialakult bennem egy biszexuális fiú önképe. De később világossá vált, hogy se biszex, se fiú nem vagyok. Amikor megéreztem a transzneműség lehetőségét, megijesztett az ezzel járó végleges elköteleződés. Aztán találkoztam egy gyönyörű, menő, magabiztos transz nővel, közösségekbe kezdtem járni, és megtaláltam az önazonosságomat. Végre tudtam tükörbe nézni, és végre tetszett, amit láttam! Korábban utáltam, ha fotóznak, ma már kifejezetten szeretem” – meséli. Az előbújás és az önazonosság szociálisan is segített neki megnyílni, barátokat és párkapcsolatokat találni. Az előbújás, az új életük felvállalása nehéz folyamat a transzok számára. A barátok, a család, a munkatársak elfordulása végzetes is lehet. Anna szerencsés volt. Mivel oldottabban ír, mint ahogy beszél, hosszú levélben írta meg a szüleinek a döntését. Félt a fogadtatástól, de jól fogadták, és támogatják. Ivett számára is drámai volt a felismerés folyamata. „Ez tipikusan nem egy csettintés, hogy akkor mától lány leszek. Már óvodás-kisiskolás koromban éreztem, hogy inkább a lányok között lenne a helyem, pubertás koromban pedig már rendszeresen női ruhákba bújtam titokban, amikor egyedül maradtam otthon. Szégyelltem magam, mert tudtam, hogy ezt a társadalom perverziónak tekinti. Huszonévesen találkoztam a transzneműség fogalmával, és ekkor komolyan elgondolkodtam az arcfeminizációs műtéten, mivel az arcvonásaimat éreztem a leginkább idegennek. Ezt a fajta idegenségérzést nemi diszfóriának hívják: a belső önazonosság és a külső megjelenés feszültségérzése. Amikor megismertem a későbbi feleségemet, beszéltem neki az érzéseimről, de ekkor még nekem se voltak kellően tiszták a fogalmak. Azt gondoltam, ezt az egészet el tudom engedni, és évekig teljesen elnyomtam az ez irányú érzéseim, még csak női ruhadarabot se vettem fel. A házasságunk kilenc évig tartott, és sokáig úgy tűnt, örökké tart majd. Szerettük egymást. Pár év után azonban egyre gyakrabban voltam dep­ressziós, végül pszichológushoz fordultam. A jobboldali média ócska hazugsága, hogy pszichológus vagy pszichiáter képes meggyógyítani egy transzneműt. A legtöbb, amit tenni tud, hogy megállapítja a transzneműség tényét, és kiállítja a jogi és orvosi tranzícióhoz szükséges szakvéleményt. Ennek ellenére megpróbáltuk akkori párommal úgy megmenteni a házasságunkat, hogy időnként kapok egy kis szabadságot, amikor kiélhetem magam, de mindig azt éreztem, börtönbe térek vissza. Végül elfogadtam: transznemű nő vagyok, és erre az egyetlen valóban működő megoldás, hogy nőként folytatom az életem. Az Ivett név évtizedek óta ott volt a fejemben – mindig azt mondtam, hogy ha lányom lesz, szeretném, ha ez lenne a neve –, de valójában Ivett mindig is én voltam” – meséli. A hormonterápia után két hónap alatt eljutott oda, hogy smink nélkül ki mert menni az utcára. Harmincnyolcadik születésnapjának előestéjét már így köszöntötte 2018. december 2-án. Fél évvel később megismerte Atit, transz fiú párját, aki szintén programozó. „Elmondhatom, hogy sikerült egy leszbikus kiránduláson bepasiznom” – mosolyog Ivett. Az a felszabadultság, amely most jellemzi, évekkel ezelőtt nem volt osztályrésze. A legnagyobb mélyponton több metrót is megvárt a peronon azzal a gondolattal, hogy „mennyivel egyszerűbb volna belépni elé”. Egy járókelő zökkentette vissza a valóságba, amikor kérdezett tőle valamit. Az öngyilkosság vagy ennek a gondolata jóval gyakoribb a transzneműeknél, mint a teljes népességben.

Élő emberek

Kutatási eredmények – főleg az Egyesült Államokból – egyértelmű összefüggést mutatnak ki a jogi diszkrimináció és a szexuális, valamint nemi kisebbségek mentális egészsége, szuicid veszélyeztetettsége között. Ezt Németh Ádám, a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ-szekciójának tagja mondta. „Akkor is veszélyes, káros és értelmetlen ez a módosítás, ha nem vezet egyetlen tragédiához sem” – teszi hozzá. Magyarországon nincsenek átfogó adatok arról, hogy a transz közösségen belül milyen arányú a depresszió, a szorongás, a reménytelenség vagy éppen a szuicid veszélyeztetettség. Nemzetközi adatok alapján tudnak jósolni, becsülni és aggódni is, mert elég egyértelmű, hogy az ellenséges jogi-társadalmi környezet negatív irányba befolyásolja az érintettek jóllétét a pszichológus szerint. Ilyen szempontból a témáról való beszélgetés is hordoz kockázatokat. Egy 2019-es ausztrál kutatásban azt találták, hogy a házassági jogegyenlőséghez kapcsolódó országos, nyilvános vitákat követően romlott a negatív kampánynak ­kitett LMBT-emberek mentális egészsége. „Ez fontos tanulság nekünk is, hiszen gyakran látjuk, hogy úgy vitáznak politikusok – sokszor szakemberek is – szexuális és nemi kisebbségekhez tartozók életét meghatározó kérdésekről, hogy közben el­felejtik: élő emberekről, magyar állampolgárokról, szomszédainkról, családtagjainkról, főnökeinkről, beosztottjainkról, barátainkról van szó.” Az említett kutatás azt is feltárta, hogy a legbiztosabb védelmet a szociális háló támogatása jelentette a negatív hatásokkal szemben, így a pszichológus arra biztat mindenkit, legyen még támogatóbb transz ismerőseivel. „És ha beszél a témáról, tegye azt érzékenyen, hiszen sosem tudhatjuk, hova érnek el a sza­vaink” – fogalmazott Németh Ádám. 

A hangulat keltése

A nemi identitással összefüggő érzékenység nem a Fidesz–KDNP barátja. És ha Ferenc pápa szót emel a homofóbia ellen vagy a katolikus LMBTQ-közösség tagjaival találkozik, akkor az egyházfő sem a barátja. Bayer Zsolt párttag szerint a pápa migráns hátterű, „derék liberális, genderben hívő marha”. A televíziós megmondóember kedvenc témája a hanyatló Nyugat liberalizmusa, vérfagyasztó show-jában rendszeresek a transzneműségről szóló hírek, ötletszerűen átoperált brit csecsemők tömegéről például. Szerinte az „elmebeteg hülyék átvették a hatalmat a világban”, ezért kell együtt élnünk a terrorizmussal is. Máshol kifejti, „már a nemünket is lopják tőlünk” a vallás és a nemzet mellett. De Kövér László sem volt sokkal cizelláltabb, amikor egy fórumon azt mondta, „egy normális homoszexuális tudja, hogy a világ rendje micsoda, hogy ő így született, ilyenné lett. Próbál ehhez a világhoz alkalmazkodni úgy, hogy nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak”. A házelnök akkor a pedofíliához hasonlította a felvetést, hogy a homoszexuálisok házasodhassanak és gyereket fogadhassanak örökbe. Kósa Lajos pártalelnök-mókamester pedig Vidnyánszky Attilának mondta Alföldi Róbertre célozva, hogy „ha Budapesten túlságosan meleg lenne a helyzet”, Debrecen visszavárja. Ennyit a kormánykörök érzékenységéről és óvatosságáról. A minap Vejkey Imre (KDNP), a Parlament Igazságügyi Bizottságának elnöke csatlakozott látszólag az elődökhöz, amikor a jogi nemváltás akadályozásának a bizottsági vitájában úgy fogalmazott: „az, hogy az érintettek, hogy látják, az teljesen közömbös”. A szerencsétlen fogalmazásban arra próbálta rászorítani Szél Bernadett független képviselőt, eré­lyesen közbeszólva többször, hogy ne a transzneműek állásfoglalását hangoztassa, hanem a sajátját. Vejkey kérdésünkre úgy fogalmazott: egy törvényjavaslat általános vitájában bármit lehet mondani, a részletes vitában nem. „Nem arról van szó, hogy érdekli-e a bizottságot a civil szervezetek adott törvényjavaslattal kapcsolatos általános álláspontja, hanem kifejezetten csak arról, hogy mi a képviselő által benyújtott módosító indítvány!” – válaszolt a képviselő. „Tévedés azt mondani, hogy személy szerint engem ne érdekelne bármilyen kérdésben, így ebben a kérdésben is az érintettek véleménye” – fogalmazott. Szerinte téves az a feltevés, hogy a törvény bármely rendelkezése által az emberi jogok sérültek volna. „Ezzel szemben a valóság az – fogalmazott a helyreigazítások kéjes szófordulatával –, hogy a Magyar Állam nem akar beavatkozni a nemi identitás módosításnak a magánszférájába, mert méltatlannak tartja, hogy különböző bizottságok vizsgálhassák az egyes ember magánszférájába tartozó nemi identitás kérdését az anyakönyvi eljárás szempontjából!” Szerinte ez nem a „tranzíció akadályozása”. A változtatás arról szól, hogy az állam csak azt tartja nyilván, hogy a megszületett gyermek biológiai értelemben milyen nemű az elsődleges nemi jellegek, illetve a kromoszómák alapján. „Mindez azt jelenti, hogy az elfogadott törvény nem a nemi identitás megváltoztatását lehetetleníti el, mint ahogyan azt néhányan tévesen felvetették!” – húzta alá.

Szokásos szöveg

„Jó… ez a szokásos szöveg arról – értékelte a választ Ördög Ivett –, hogy ők nem akarnak a nemi identitásába beleszólni senkinek, és milyen liberális a törvény, mert nemi identitás helyett biológiai nemről szól. Ez szándékos félremagyarázás. Az interszex emberek esetében akkor most mit fognak beírni, férfi vagy nő? A parlamenti vitában azt is kifejtették, hogy erre azért van szükség, hogy tudják, melyik börtönbe kell zárni minket. Az, hogy a transzokról miért a börtön jut elsőre eszébe valakinek, szintén érdekes kérdés” – fogalmazott Ivett. A nemváltás – erről szól most a törvény – jogi kategória is, és ez utóbbit lehetetlenítette el a döntés. „Képzeljünk el egy nyelvvizsgát, ahol egy transz férfi női névvel a személyi igazolványában jelenik meg. Vagy egy igazoltatást, ahol nem egyezik a látvány a dokumentumban lévő névvel. Vagy egy orvosi rendelőt, hivatalt, ahol senkinek semmi köze a másik nemi identitásához, az illetőt mégis verbális agresszió érheti a nyilvános szólításkor” – fogalmaz Faix-Prukner Csilla pszichológus. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága 2002-ben mondta ki, hogy a transzne­műek nemváltoztatása az Emberi Jogok Euró­pai Egyezményéből levezethető alapvető emberi jog, ami nem tagadható meg, és az államnak biztosítania kell a személyazonosító okiratok cseréjét. Dombos Tamás, a Háttér Társaság projektvezetője, a jogi program munkatársa azt is elmondja, hogy Strasbourgban jelenleg 23 magyar transznemű beadványával foglalkoznak, akik mindannyian azért fordultak a bírósághoz, mert három éve nem bírálják el a kérelmüket. „Magyarországon sosem foglalkozott részletes jogszabály a transznemű emberek nemének jogi elismerésével. Ennek ellenére a 2000-es évek eleje óta többé-kevésbé következetesen működött az a gyakorlat, amiben pszichiáter, klinikai szakpszichológus és urológus/nőgyógyász szakvéleménye alapján lehetett benyújtani a kérelmeket” – mondja a szakember. Ezt követően átírták a nevet és nemet a születési anyakönyvben, így a kérelmezők lecserélhették a személyazonosító dokumentumaikat, iskolai bizonyítványaikat. 2014 óta egyre szigorúbbá váltak az elvárások. Az érintettek ombudsmanhoz fordultak, aki állást foglalt: a transzneműeknek joguk van a nemük jogi elismeréséhez, és ezt a kérdést jogszabályban részletesen szabályozni kell. A kormány ekkor úgy döntött, rendezi a kérdést, és addig is felfüggesztette a kérelmek elbírálását. Később néhány hónapra helyre állt a rend, 2018 közepén azonban ismét elakadtak az eljárások. Néhány érintett bírósághoz fordult, és nyert. A mostani változtatást több jogi fórumon meg lehet támadni. Az egyik az Alkotmánybíróság (Ab), amely már kimondta, a transzneműeknek joguk van a nemüket jogilag elismertetni. Ha a testület az eddigi jogértelmezéséhez tartja magát, akkor Alaptörvény-ellenesnek minősíti az új szabályozást. Kérdés azonban, hogy ugyanolyan bátor lesz-e az Ab, amikor direktben kell szembemennie a kormánnyal, mint korábban. Az Ab-hoz személyesen is fordulhatnak az érintettek, és léphet az ombudsman is, aki – legalábbis a korábbi – többször megszólalt az ügyben, előremutató szabályozást sürgetve.

Feltörő homofóbia

A nem jogi elismerésének a betiltása a Háttér projektvezetője szerint illeszkedik ahhoz a „kifejezetten konzervatív, magát kereszténynek nevező ideológiához, amit a kormányzat képvisel”. „Az azért nagyon furcsa, hogy ennyire előkészületlenül, egyeztetés és kommunikáció nélkül fogadták el a jogszabály-tervezetet, szemben például a migrációs és hajléktalanpolitikával, amikor több hónapos hangulatkeltés előzte meg a lépéseket. Az elmúlt években azért már érzékelhető volt a kormányzat növekvő homofóbiája, de vezető politikusok nem nyilatkoztak meg kifejezetten a transzneműekről” – mondja Dombos Tamás. Tavaly ősszel a Magyar LMBT Szövetség megbízásából készített reprezentatív közvélemény-kutatást a Medián. Ez Dombos Tamás szerint meglepően jó eredményeket hozott. A válaszadók 70 százaléka válaszolta azt, hogy valamilyen formában biztosítani kell a transznemű emberek jogi elismerését, és mindössze 17 százalék mondta, hogy ezt semmilyen körülmények között sem kell lehetővé tenni. A szakértő azonban megjegyezte, hogy a transznemű emberekkel kapcsolatos hazai attitűdök nagy változatosságot mutatnak attól függően, ki, mikor, milyen formában kérdezi erről az embereket. „Ez a mostani döntés vélhetően a kormány saját kemény szavazóbázisának szól, akikben a gyűlölködéssel fenn lehet tartani a harci kedvet, miközben a többiek emiatt nem fognak az utcára menni. Mivel a járvány miatt mindenki mással foglalkozott, az időzítés sem véletlen, egészen durva politikai cinizmus” – mondja a társaság projektvezetője. Hidvégi Anna az örökbefogadáson is gondolkodik, de barátnőjével együtt tudja, leszbikus párként erre aligha lesz esélyük Magyarországon. Ettől függetlenül is, ahogy a transzok nagy része, úgy ők is arra kényszerülhetnek, hogy egy elfogadóbb országban kezdjenek új életet. S hogy mi tenné boldoggá Annát? „A világbéke – vágja rá. – És egy kormányváltás is jót tenne a kedélyállapotomnak. A 33-as eltörlése, az orvosi hülyeségek minimalizálása: miért van szükség urológus vagy nőgyógyász előtti szemlére ahhoz, hogy valaki eldöntse, ­fiúként vagy lányként akar teljes, boldog életet élni.”

Megkövetelt sterilitástól az önbevallásig

Az Európai Unióban Magyarországon kívül két ország van, ahol nem lehetséges a transzneműek nemének jogi elismerése, Bulgáriában és Cipruson. De csak egy van, amely jogszabályban tiltja ezt, Magyarország. Dombos Tamás szerint az, hogy ennyire felvállaltan, a transznemű embereknek nekimenve tiltják be a nem jogi elismerését, példa nélküli az Európai Unióban. A tagországok között abban már nagy a különbség, hogy milyen feltételekhez kötik a jogi nemváltást. Régebben gyakran orvosi kezelésekhez – hosszadalmas hormonterápiához, műtétekhez – kötötték ezt. Ezt a gyakorlatot 2017-ben ítélte egyezménysértőnek a strasbourgi bíróság: a nem jogi elismerését nem lehet olyan egészségügyi beavatkozásokhoz kötni, amit nem szeretne igénybe venni valaki, és amely a nemző- vagy fogamzóképesség elvesztésével járhat, mert ez kényszersterilizáció lenne. Ezt sokáig még olyan progresszívnek minősülő országokban is előírták, mint Svédország és Hollandia. A legtöbb helyen orvosi szakvélemény a követelmény, mert a nemzetközi osztályozás (BNO) még mentális betegségként tartja nyilván a transzszexualizmust. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) által elfogadott új, még nem hatályos BNO azonban megszünteti ezt a besorolást. A kontinensen Máltán és Írországban már önmeghatározásra alapozzák a kérelmek elbírálását.

Ha ön is úgy érzi, segítségre van szüksége, hívja a Lelki Elsősegély Telefonszolgálat (felnőtteknek) 116-123-as, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány 116-111-es vagy a 06-80/820-111 ingyenes krízishelyzeti telefonszámot! A Háttér Társaság lelkisegély-szolgálata a 137-37-en érhető el.

Szerző

Bártfai Gergely: A komornyik és kora

Publikálás dátuma
2020.05.31. 13:25

Fotó: Facebook
Gyerekként kartonpapírral foltozta lyukas cipőjét, holtában elnökök és first ladyk tisztelegnek emléke előtt. Wilson Roosevelt Jerman, a 91 évesen, vírusfertőzésben elhunyt főkomornyik fél évszázad alatt 11 elnököt szolgált a washingtoni Fehér Házban.
Nomen est omen: a fekete kisfiú „elnöki” keresztneveket kapott, amikor 1929-ben megszületett egy észak-karolinai tanyán. Rabszolgák leszármazottja volt, szüleivel és három testvérével kilátástalan mélyszegénységben élt. Naponta hat mérföldet gyalogolt az iskoláig, hatot vissza, mezítláb. Tizenkét évesen kimaradt, hogy napszámosként gürcöljön a környező farmokon. Aztán szert tett egy lyukas lábbelire, kartonpapírral megjavította, és elindult szerencsét próbálni. Sok sors­társával együtt északra tartott, jobb munka és fizetés, tisztességes lakóhely és kevesebb rasszizmus – vagyis emberhez méltó élet reményében.

Kennedyné kedvence

Virginián át Washingtonig vándorolt, ott talált munkát felszolgálóként. Hamarosan a régi szerelme, Gladys is követte, a fővárosban alapítottak családot. Egy nap csodaszerű dolog történt. Megismerkedett Eugene Allennel (1919–2010), az utóbb híressé váló férfival, akinek élettörténete játékfilmet ihletett A komornyik címmel, Forest Whitaker főszereplésével (2013). Allen megkérdezte, volna-e kedve a Fehér Házban dolgozni. Egy kicsit szabadkozott, de hagyta magát meggyőzni – ilyen esélyre nem mondhatott nemet. A két fekete férfi életre szóló barátságot kötött. Allen fia, Charles szerint tudták, hogy fenntartás nélkül bízhatnak egymásban. Jerman 1957-ben, Eisenhower második mandátuma idején kezdett a reziden­cián, takarítóként. Pályája váratlan fordulatot vett, amikor Kennedyék költöztek a Fehér Házba. Jackie, a first lady első látásra megkedvelte, és előléptette inasnak. Néha a gyerekekre is vigyázott, szinte családtaggá vált. A dallasi merénylet hírére úgy zokogott, mint aki a hozzátartozóját veszítette el. Az utóddal, Lyndon B. Johnsonnal furcsán alakult a kapcsolata. Terítéskor hibázott, elrontotta az evőeszközök sorrendjét. Az új elnök, aki elé éppen letették a gőzölgő levest, bosszúsan mutatta föl a villát: „Hát itt meg ki terített?!” Jerman úgy mesélte, biztos volt benne, hogy nyomban kirúgják, mégis előlépett. Kiderült, csak költői volt a kérdés. Johnson díjazta, hogy a fiatalember habozás nélkül vállalta a felelősséget. Onnantól ragaszkodott hozzá, hogy mindig ő terítsen neki. Az első polgárjogi törvényt (1964) aláíró elnökhöz még közelebb hozta egy személyes tragédia. Jerman feleségét, Gladyst súlyos immunbetegséggel, a bőrt, ízületeket és belső szerveket is megtámadó bőrfarkassal (lupus) diagnosztizálták. Az elnök a saját orvosait kérte, hogy segítsenek a fiatalasszonyon. A komornyik 1966-ban megözvegyült, LBJ pedig rendszeresen ládányi ennivalót küldött a házába az öt félárván maradt gyereknek. Jerman dolgozott tovább, csak a lakók váltották egymást a Nyugati szárnyban: Nixon, Ford, Carter, Reagan, Bush, Clinton. Az ifjabbik Bushnak be sem kellett mutatni, ismerte az apja idejéből. Addigra a hivatal egyik legrégebbi alkalmazottja volt.

Bizalom és diszkréció

Mi volt a titka? Charles Allen szerint tartotta a száját, bármit látott is. Márpedig sokat láthatott, spontán és őszinte pillanatokat, amit egyetlen politikus sem tenne a kirakatba. A diszkréció volt az elképzelhetetlenül szoros bizalmi viszony alapja. A komornyik azzal sem dicsekedett, hol dolgozik. Ha faggatták, azt felelte, a Pennsylvania sugárút 1600-ban – a kérdezőnek rendszerint fogalma sem volt, mit takar ez a washingtoni cím. Jellemző, hogy a gyászoló családtagjai, hiába ostromolta őket a média, egyetlen pikáns sztorit sem tudtak fölidézni, amelyik rossz fényt vetne akármelyik elnökre. Egykori főnöke, Stephen Rochon létesítményigazgató azt meséli róla, Jerman „a legfinomabb természetű ember volt, akit valaha ismert”. Keveset beszélt, csak akkor és annyit, amikor és amennyit feltétlenül kellett. Ellenben az elnökök szívesen megálltak, hogy csevegjenek vele, felüdülésül két hivatalos program között. Nem tudtak ellenállni a személyiségéből áradó kedvességnek. „Ő volt az első, akivel reggel találkoztunk, amikor elindultunk a rezidenciáról, és az utolsó, akit éjszaka láttunk, miután hazaértünk” – emlékezett rá George és Laura Bush. Kemény munka volt. Unokája, Jamila Garrett azt mondja, sohasem hallotta panaszkodni a nagyapját. Pedig sokszor hajnalban ért haza a fogadásokról, pár órát aludt, és máris fordulhatott vissza, hogy mire az elnöki pár fölébred, ő már megint a helyén legyen. A cipőjét ilyenkor is gondosan tisztította, fényesítette. Tisztelte hivatását, kifogástalanul akarta végezni a dolgát. Szabadidejében javítgatott a ház körül, autót szerelt. Kitanította az unokáit, milyen alkalomkor hogyan illik öltözni, beszélni, viselkedni, és persze asztalt teríteni.

Obamát is megérte

Nyugdíjba ment, de nem sokáig bírta az életformájává vált munka nélkül. Barack Obama idején újra szolgálatba állt, személyilift-kezelőként. A first lady, Michelle Így lettem (Becoming) című önéletrajzában fotót is közölt hármukról, a közvélemény innen ismerte meg. „Nagyon büszke volt arra, hogy nekik dolgozhatott. Azelőtt meg sem fordult a fejében, hogy megérhet ilyesmit” – meséli az unoka. Mármint azt, hogy borul a fehér úr, fekete szolga szereposztás, az elnök maga is afroamerikai lesz. Ez hasonló csoda volt, mint amikor fél évszázaddal azelőtt közszolgálatba állhatott. Koritha Mitchell, az Ohiói Állami Egyetem kutatója szerint a komornyik jelképes figurája nemzedékének. Egy tanulatlan, déli fekete fiú előtt nem adódott sok lehetőség a múlt század derekán, ám ő megragadta, amit a sors kínált. Önerejéből tanult, bizonyított, szorgalmasan és méltósággal látta el fel­adatát. Neki, aki ifjan közös vécét sem használhatott a fehérekkel, a lelke mélyén nagy öröm lehetett, hogy Obamáék alatt fejezte be 55 éves pályafutását. Történelmi változások tanúja volt. Ugyanakkor koronavírus okozta halála emlékeztet arra, hogy még mindig kirívók a szociális különbségek feketék és fehérek között az Egyesült Államokban: a járvány az országos átlagnál sokkal durvábban sújtja az afroamerikaiakat (lásd keretes írásunkat). A komornyik első elnöki szuvenírjét JFK-től kapta, a fehér házi enteriőrt ábrázoló festmény nappalija falát díszítette. Az Obama házaspár plakettsorozatot készíttetett neki búcsúzóul, annak a tizenegy elnöknek a portréjával, akit szolgált. Wilson Roosevelt Jermant négy élő gyermeke, 12 unokája és 18 dédunokája gyászolja.

Fekete statisztikák

A járvány, ha valakinek lettek volna illúziói, kíméletlenül leleplezte: az esélyegyenlőség csak névleges az Egyesült Államokban. A Covid–19 aránytalanul szedi áldozatait az afroamerikai közösségekben. A sokkoló különbség mindenütt látható, New York szegénynegyedeitől a vidéki Louisianáig, ám Kansasben a legdurvább, ahol a feketék halálozási aránya hétszerese(!) a fehérekének. Az első elemzés szerint ennek okai „a társadalmi feltételek, a strukturális rasszizmus és egyéb tényezők”. A feketék szegényebbek, egészségtelenebb körülmények között laknak. Gyakoribbak közöttük a krónikus betegségek, amelyek megfertőződve végzetessé válhatnak, például a szívproblémák, a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a kóros elhízás és az asztma. Több a dohányos, ami a tüdőt támadó vírusnál kockázati faktor. Kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy otthon maradjanak – egy melós vagy kamionsofőr nem dolgozhat home office-ból –, miközben nem jutnak minőségi orvosi ellátáshoz. A népesség 13 százaléka fekete, az áldozatok között a hányad jóval magasabb; pontosan nem tudható, mert bizonyos államok nem tüntetik fel a rasszt az összesítésben. A rendelkezésre álló adatok szerint mortalitásuk 50,3, százezer lakosra vetítve. Ugyanez a fehéreknél nem egészen 21, a latinóknál és az ázsiai-amerikaiaknál 22-23. Egy afroamerikai tehát az átlagnál kétszer-háromszor nagyobb valószínűséggel hal bele a betegségbe. Az egyéb tényezők között említhetők a veszedelmes tévhitek. Waka Flocka Flame atlantai rapper egy márciusi rádióműsorban például azt bizonygatta, hogy feketék el sem kaphatják a „kínai vírust”. Ez a közösségi médiában is terjedt, a Trump-adminisztráció pedig nem sokat tett, hogy eloszlassa a homályt.

Wilson Roosevelt tizenegy elnöke

 „Ike” Eisenhower (1890–1969), hivatali idő: 1953–61 J. F. Kennedy (1917–1963) 1961–63 Lyndon Johnson (1908–1973) 1963–69 Richard Nixon (1913–1994) 1969–74 Gerald Ford (1913–2006) 1974–77 Jimmy Carter (1924) 1977–81 Ronald Reagan (1911–2004) 1981–89 George Bush (1924–2018) 1989–93 Bill Clinton (1946) 1993–2001 George W. Bush (1946) 2001–09 Barack Obama (1961) 2009–17