Nomen est omen: a fekete kisfiú „elnöki” keresztneveket kapott, amikor 1929-ben megszületett egy észak-karolinai tanyán. Rabszolgák leszármazottja volt, szüleivel és három testvérével kilátástalan mélyszegénységben élt. Naponta hat mérföldet gyalogolt az iskoláig, hatot vissza, mezítláb. Tizenkét évesen kimaradt, hogy napszámosként gürcöljön a környező farmokon. Aztán szert tett egy lyukas lábbelire, kartonpapírral megjavította, és elindult szerencsét próbálni. Sok sorstársával együtt északra tartott, jobb munka és fizetés, tisztességes lakóhely és kevesebb rasszizmus – vagyis emberhez méltó élet reményében.
Kennedyné kedvence
Virginián át Washingtonig vándorolt, ott talált munkát felszolgálóként. Hamarosan a régi szerelme, Gladys is követte, a fővárosban alapítottak családot. Egy nap csodaszerű dolog történt. Megismerkedett Eugene Allennel (1919–2010), az utóbb híressé váló férfival, akinek élettörténete játékfilmet ihletett A komornyik címmel, Forest Whitaker főszereplésével (2013). Allen megkérdezte, volna-e kedve a Fehér Házban dolgozni. Egy kicsit szabadkozott, de hagyta magát meggyőzni – ilyen esélyre nem mondhatott nemet.
A két fekete férfi életre szóló barátságot kötött. Allen fia, Charles szerint tudták, hogy fenntartás nélkül bízhatnak egymásban. Jerman 1957-ben, Eisenhower második mandátuma idején kezdett a rezidencián, takarítóként. Pályája váratlan fordulatot vett, amikor Kennedyék költöztek a Fehér Házba. Jackie, a first lady első látásra megkedvelte, és előléptette inasnak. Néha a gyerekekre is vigyázott, szinte családtaggá vált. A dallasi merénylet hírére úgy zokogott, mint aki a hozzátartozóját veszítette el.
Az utóddal, Lyndon B. Johnsonnal furcsán alakult a kapcsolata. Terítéskor hibázott, elrontotta az evőeszközök sorrendjét. Az új elnök, aki elé éppen letették a gőzölgő levest, bosszúsan mutatta föl a villát: „Hát itt meg ki terített?!” Jerman úgy mesélte, biztos volt benne, hogy nyomban kirúgják, mégis előlépett. Kiderült, csak költői volt a kérdés. Johnson díjazta, hogy a fiatalember habozás nélkül vállalta a felelősséget. Onnantól ragaszkodott hozzá, hogy mindig ő terítsen neki. Az első polgárjogi törvényt (1964) aláíró elnökhöz még közelebb hozta egy személyes tragédia.
Jerman feleségét, Gladyst súlyos immunbetegséggel, a bőrt, ízületeket és belső szerveket is megtámadó bőrfarkassal (lupus) diagnosztizálták. Az elnök a saját orvosait kérte, hogy segítsenek a fiatalasszonyon. A komornyik 1966-ban megözvegyült, LBJ pedig rendszeresen ládányi ennivalót küldött a házába az öt félárván maradt gyereknek. Jerman dolgozott tovább, csak a lakók váltották egymást a Nyugati szárnyban: Nixon, Ford, Carter, Reagan, Bush, Clinton. Az ifjabbik Bushnak be sem kellett mutatni, ismerte az apja idejéből. Addigra a hivatal egyik legrégebbi alkalmazottja volt.
Bizalom és diszkréció
Mi volt a titka? Charles Allen szerint tartotta a száját, bármit látott is. Márpedig sokat láthatott, spontán és őszinte pillanatokat, amit egyetlen politikus sem tenne a kirakatba. A diszkréció volt az elképzelhetetlenül szoros bizalmi viszony alapja. A komornyik azzal sem dicsekedett, hol dolgozik. Ha faggatták, azt felelte, a Pennsylvania sugárút 1600-ban – a kérdezőnek rendszerint fogalma sem volt, mit takar ez a washingtoni cím. Jellemző, hogy a gyászoló családtagjai, hiába ostromolta őket a média, egyetlen pikáns sztorit sem tudtak fölidézni, amelyik rossz fényt vetne akármelyik elnökre.
Egykori főnöke, Stephen Rochon létesítményigazgató azt meséli róla, Jerman „a legfinomabb természetű ember volt, akit valaha ismert”. Keveset beszélt, csak akkor és annyit, amikor és amennyit feltétlenül kellett. Ellenben az elnökök szívesen megálltak, hogy csevegjenek vele, felüdülésül két hivatalos program között. Nem tudtak ellenállni a személyiségéből áradó kedvességnek. „Ő volt az első, akivel reggel találkoztunk, amikor elindultunk a rezidenciáról, és az utolsó, akit éjszaka láttunk, miután hazaértünk” – emlékezett rá George és Laura Bush.
Kemény munka volt. Unokája, Jamila Garrett azt mondja, sohasem hallotta panaszkodni a nagyapját. Pedig sokszor hajnalban ért haza a fogadásokról, pár órát aludt, és máris fordulhatott vissza, hogy mire az elnöki pár fölébred, ő már megint a helyén legyen. A cipőjét ilyenkor is gondosan tisztította, fényesítette. Tisztelte hivatását, kifogástalanul akarta végezni a dolgát. Szabadidejében javítgatott a ház körül, autót szerelt. Kitanította az unokáit, milyen alkalomkor hogyan illik öltözni, beszélni, viselkedni, és persze asztalt teríteni.
Obamát is megérte
Nyugdíjba ment, de nem sokáig bírta az életformájává vált munka nélkül. Barack Obama idején újra szolgálatba állt, személyilift-kezelőként. A first lady, Michelle Így lettem (Becoming) című önéletrajzában fotót is közölt hármukról, a közvélemény innen ismerte meg. „Nagyon büszke volt arra, hogy nekik dolgozhatott. Azelőtt meg sem fordult a fejében, hogy megérhet ilyesmit” – meséli az unoka. Mármint azt, hogy borul a fehér úr, fekete szolga szereposztás, az elnök maga is afroamerikai lesz.
Ez hasonló csoda volt, mint amikor fél évszázaddal azelőtt közszolgálatba állhatott. Koritha Mitchell, az Ohiói Állami Egyetem kutatója szerint a komornyik jelképes figurája nemzedékének. Egy tanulatlan, déli fekete fiú előtt nem adódott sok lehetőség a múlt század derekán, ám ő megragadta, amit a sors kínált. Önerejéből tanult, bizonyított, szorgalmasan és méltósággal látta el feladatát. Neki, aki ifjan közös vécét sem használhatott a fehérekkel, a lelke mélyén nagy öröm lehetett, hogy Obamáék alatt fejezte be 55 éves pályafutását.
Történelmi változások tanúja volt. Ugyanakkor koronavírus okozta halála emlékeztet arra, hogy még mindig kirívók a szociális különbségek feketék és fehérek között az Egyesült Államokban: a járvány az országos átlagnál sokkal durvábban sújtja az afroamerikaiakat (lásd keretes írásunkat). A komornyik első elnöki szuvenírjét JFK-től kapta, a fehér házi enteriőrt ábrázoló festmény nappalija falát díszítette. Az Obama házaspár plakettsorozatot készíttetett neki búcsúzóul, annak a tizenegy elnöknek a portréjával, akit szolgált. Wilson Roosevelt Jermant négy élő gyermeke, 12 unokája és 18 dédunokája gyászolja.
