Magyar sebész végezte az első tüdőátültetést a világon koronavírusos betegen - Ausztriában

A professzor szerint őt Magyarországon kívül megbecsülik.

A világon először egy magyar sebész, Lang György végzett tüdőátültetést aktív koronavírus-fertőzött betegen a Bécsi Orvostudományi Egyetemen. A professzort két éve még a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki a magyar tüdőátültetési program megteremtéséért, majd távozni kényszerült Budapestről. Ennek okairól is beszélt a Válasz Online-nak adott nagyinterjúban.

Elmondása szerint Klagenfurtból keresték meg a kollégák azzal, hogy egy 45 éves, kétgyerekes családanyát már hat hete tartanak műtüdőn, de az állapota nem javult, és a vírus sem tűnt el a szervezetéből. Ez azért is furcsa, mert az ennyi idő után általában már nem mutatható ki.

A műtétet azonban nem a „normál” beavatkozások helyett végezték el.

Közölte, hogy Ausztriában a transzplantáció sem állt le, és ugyanannyit operáltak, mint máskor.

– Ez azért fontos, mert mi olyan betegekkel foglalkozunk, akiknek tönkrement a tüdejük, és a koronavírus is gyakran ezt a szervet támadja - tette hozzá.

A kijárási korlátozás és a határok lezárása sok helyen megnehezítette a donorszerzést. Lang György azonban felhívta a figyelmet arra, hogy míg Magyarország lezárta a határait az Eurotransplant, az európai országok közös donorelosztó szerve felé, addig Ausztria nem, és számos külföldi szervet ültettek be ebben a nehéz időszakban is.

A koronavírusos betegen elvégzett műtétről az mondta, hogy a kilencórás műtét legnehezebb része a több hete halott tüdő eltávolítása volt, olyan pusztítást végzett a nő szervezetében a fertőzés. A beteg azonban már ébredezőfélben van, észleli is a külvilágot. Az új tüdeje jól működik, a vírust is legyőzte, de még hosszú lesz a felépülése.

Lang György beszélt arról is, hogy Magyarországon a tüdőátültetési programot két rivális intézet, az akkor még Kásler Miklós vezette onkológiai intézet és a Semmelweis Egyetem valósította meg milliárdos beruházással, több év felkészüléssel. Megfogalmazása szerint a feszültség már a kezdetektől ott volt, és a szakításhoz is egy alapvető koncepciókülönbség vezetett.

– Engem a Semmelweis Egyetem rektora kért fel a tüdőtranszplantációs program elindítására. Számomra ez nagy megtiszteltetés volt. Szívesen vállaltam, hiszen egybevágott a meggyőződésemmel, hogy a transzplantáció egyetemi környezetbe való. A Semmelweis Egyetemen akkor már sikeres vese-, máj-, és szívtranszplantációs programok futottak. Ezért ehhez a végtelenségig ragaszkodtam – az onkológiai intézet vezetőjének más elképzelése lett volna - magyarázta.

A magyar tüdőtranszplantáció végül egyetemi keretek között, de az onkológiai intézet területén felépített klinikán folyt. Elmondása szerint az onkológiai intézet munkatársaival nagyon jó volt együtt dolgozni, az intézet menedzsmentje azonban végig ellenséges volt.

Hozzátette, hogy fájdalmas döntés volt, de azóta is nyugodtan alszik.

A professzor beszélt arról is, hogy Magyarországnak szüksége lenne mindarra az innovációra, amit külföldről hazahoznak a szakemberek, de a hazatérők bezavarnak az itthoni feudalisztikus, hierarchikus, kapcsolatokra épülő világba. Ezt többek közt azzal magyarázta, hogy a kiválóság a középszerűségben érdekelt világot irritálja, mert tükröt tart neki.