Heti abszurd: A 60-as trolibusz története

Publikálás dátuma
2020.06.07. 07:30

Fotó: Népszava
Három év múlva lesz főméltóságú vezérünk 60 éves.
Már csak három évet kell aludnunk, mondta a rangidős udvaronc. A többiek értetlenül néztek rá: három évet még egyikük sem aludt egyhuzamban. Az udvaronc azonban folytatta. Három év múlva lesz főméltóságú vezérünk 60 éves. Kezdték kapiskálni, hogy mire gondolt az előttük szóló. Arra, hogy már most gondolkodni kell azon, minek örülne a majdani ünnepelt. Akinek, addig ugye, még lesz két másik születésnapja is. De a 60., az mindig más, mint az 58. vagy az 59. Kerek szám a 60-as, 12-vel is osztható. Régebben ennyi idősen mehettek nyugdíjba a férfiak. Veszünk neki egy válogatott mezt, rajta a nevével és egy 60-as számmal, mondta valaki. Aztán mit kezd majd a mi felséges urunk tízmillió válogatott mezzel?, kérdezte valaki, akinek volt rálátása a dolgokra. És aki nem lelkesedik az uralkodóért?, tette hozzá. Mondjuk, ki nem állhatja? Addig még van majdnem három év, még csak most múlt 57. Jött rá a viszonválasz. Ennyi idő alatt sok minden változhat. Az is lehet, hogy az egyik kolléga benyújt egy törvényjavaslatot, hogy kötelező lesz imádni az uralkodót. A vadászós főkeresztényre gondolsz? Kérdezte egy fiatalabbnak látszó, ám valójában erősen középkorú udvaronc. Nem gondolok én senkire, nem szoktam senkire gondolni. Az nagyon veszélyes mostanában. Akár rémhírterjesztésnek is minősülhet vagy dudálásnak. Suttogva mondta az utóbbit, mert egy ideje a dudálás a legsúlyosabb bűncselekménynek számított Magyarországon. Nem csoda, hogy feszült volt a hangulat, az udvaroncok tudták, hogy nagy a tét. Szerették az uralkodót, a maguk módján: annyira féltek tőle, hogy nem merték nem szeretni. Ekkor valamelyiküknek beugrott az ötlet: legyen Budapesten 60-as trolibusz! Az meg mi? Kérdezték többen, mondhatni egybehangzón. Nem az a lényeg, hogy mi, hanem a szándék. Az uralkodók örülni szoktak az ilyennek. Meg aztán, volt már hasonló. Mondta a már említett rangidős udvaronc. Amikor a budapesti troliknak kiosztották a számozást, a 70-sel kezdték. Mindnyájan értették a célzást, tetszett is nekik a párhuzam a generalisszimusszal. Csak hát, a főpolgármesterrel is meg kellene ezt beszélni, ő meg nem a mi emberünk, töprengett valamelyikük hangosan. Meglesz az is, mondta elváltoztatott hangon egy nevének elhallgatását kérő illető. Bízzátok rám, vegyétek úgy, hogy el van intézve. Már csak azt kellett kitalálni, hogyan vegyék rá Budapest vezetését, hogy belemenjen a számozásba. Én ismerem azt a vadászós főkeresztényt, mondta az egyik udvaronc. Szólok neki, hogy egyik éjjel, a tőle megszokott sunyi módon, nyújtson be a parlamentnek egy olyan törvényjavaslatot, hogy az uralkodó 60. születésnapjára új trolibuszvonalat kap a főváros. Ennek megint nagyon megörültek. Hogy nem kell tovább gondolkodni. Még mielőtt hazamentek volna, szokás szerint felállva gyakorolták az ütemes tapsolást. Már csak azt kellett kitalálni, hogy mivel üssék agyon a hátralévő három évet. Munkálkodni kellene a nemzet felemelkedésén és gyarapodásán, jutott eszébe valakinek. Az ötlet jó volt, csak egy volt a bibi: hogy eddigi életükben még soha nem munkálkodott egyikük sem. Nem tudták, milyen az, mert az egyetemi oktatásból rögtön a törvényhozásba cseppentek. Törték is a fejüket rendületlenül, de csak nem jöttek rá, hogyan kell. Aztán ez is megoldódott, nem hiába mondja a magyar, hogy úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna. Abban maradtak, hogy megkérdeznek valakit. Nem lehet az a munkálkodás olyan nagy ördöngösség, ha az egyszerűbb társadalmi rétegek is meg bírták tanulni!
Szerző
Témák
Heti abszurd

Ölbe tett karhatalom

Publikálás dátuma
2020.06.06. 19:45

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Orbán Viktor óta tudjuk: „egyetlen magyar sincs egyedül”. Kivéve, ha cigány (és még vagy öt-tízféle identitás, ami idegen érdeket szolgáló ügynökké teszi), mert akkor egyedül van. Lényegében ezt üzeni a kormányfő a Deák téri kettős gyilkosságot követő uszítás kapcsán. Az udvari szélsőjobb zavartalanul hőzönghetett és cigányozhatott a köztereken, az erőszak-monopólium ölbe tett kézzel nézte. Évtizeddel a rasszista sorozatgyilkosság után. Orbán Viktor nem csapott az övéi közé. Sok minden nem akar lenni, a „szemkilövető” biztos az első három között van.
A Fidesz–KDNP magyar emberek véleményére épülő ultrapopulista kormányzásában van egynéhány tabu, amit nem lehet meglépni, mert különben összedől a kártyavár. Ilyen például a hitelfelvétel. Annyit hallottuk a „hazazavartuk az IMF-et” szlogent, hogy ezek után több mint könnyelműség volna ehhez a finanszírozási eszközhöz folyamodni. Hitelfelvétel persze a kötvénykibocsátás is, de ez legalább hazai eladósodást eredményez. A „ne az emberek fizessék meg” szövege szintén egyfajta egzotikus totemállat. A multikra terhelt különadók következményeit ismerők tudják, hogy de igen: az államháztartás nem melós, nincs egy petákja sem, minden az embereké, a kiadások is. Tisztességes hatalom felnőttként kezelné a polgárait, és nem amőbáknak szánt bűvészmutatványokkal áltatná őket. A szélsőjobboldali retorikájú kormánypártok a 2006-os erőszakhullámon is lovagolnak, „a szemkilövető” Gyurcsány Ferenc közkeletű jelzője a kormánypropagandában. Orbánnak az hiányzik a legkevésbé, hogy a karhatalom magyarokkal hadakozzon, mert még a végén megsérül valaki. A rabszolgatörvény elleni tiltakozást ezért voltak kénytelenek „a csőcselék szánkógyújtogató megmozdulásaként” beállítani, a multiérdekeknek odavetett munkavállalók százezreit sértve meg. Meg kellett ágyazni annak a forgatókönyvnek, ha elcsattan egy nagyobb pofon vagy odasuhint a kardlap. Demokrata persze aligha vágyik arra, hogy tömegoszlatás közben lássa a rendőrséget, így a gyomorforgató események láttán az is elég lett volna, ha a kormány legalább nemtetszését fejezi ki a kovászosuborka-gyártás közben. Két fiatalt öltek meg két hete a fővárosi Deák téren. Habár mint később kiderült, az elkövető nem cigány volt, a Mi Hazánk mégis demonstrációt hirdetett az Országos Roma Önkormányzat elé. A rendőrség ezt nem engedélyezte, azért a szélsőjobboldali párt távolabb gyülekezett, majd a tragédia helyszínén folytatódott a rendezvény fociultrákkal. A kegyeleti üzenet: „igenis van cigánybűnözés”. A rendőrség a veszélyhelyzet és a pirotechnikai eszközhasználat ellenére nem avatkozott be. Ezt szóvá tette Donáth Anna, a Momentum politikusa is, aki a rabszolgatörvény elleni tiltakozáskor emelt magasba egy füstgyertyát, emiatt berántották a rendőrsorfal mögé és bevitték az őrsre, ahol hajnalig ült a fogdán anélkül, hogy akár csak az ügyvédjét beengedték volna hozzá. „Ma Magyarországon, ha az önkény ellen tüntetsz, a rendőrség fellép ellened – de ha cigányozva, önbíráskodásra felszólítva vonulsz, még díszkíséretet is kapsz” – utalt a dudálás miatt százezrekre büntetett kormányellenes tiltakozókra.

Ultragáz

Setét Jenő sem elégedett az állam és a rendőrség, de a kormány magatartásával sem. A roma polgárjogi aktivista szerint a politika rájátszik a helyzetre. „Most, hogy nincs migránsveszély, és Brüsszel sem támadja Magyarországot, a járványügyi korlátozásokat is feloldották, újra elő kellett venni a régi, jól bevált ellenségképet, a cigányokat. Máris szóba jöhetnek az olyan hatalmi lépések, mint az etnikai elnyomás fenntartása vagy a bírói függetlenség korlátozására való törekvés, vagy az ellenünk történő hangulatkeltés és uszítás. Meggyőződésem, hogy a miniszterelnök magatartása nélkül a társadalmi indulathullámok kisebbek volnának. Felháborítónak tartom a rendőrség bűnpártoló magatartását is – fejtette ki az aktivista. – Toroczkait és neonáci bandáját úgy küldték ki az utcára. A jelenlegi szélsőjobboldali pártalakulat magatartása gyalázatos, hiszen aljasságban és primitívségben eljutottak odáig, hogy már cigány ember sem kell ahhoz, hogy a cigánybűnözés ellen tüntessenek szibériai bérrabtartást követelve. A helyzet kicsit hasonlít a történelem más, faji alapú elnyomó politikát megvalósító államainak a jelenségeire.” A polgárjogi aktivista szerint nemcsak cigány minősége van, hanem magyar is, és mindkét minőségében rendkívüli módon aggódik az ország közállapotai miatt. „Ezek a hatalom­éhes, szélsőjobboldali futóbolond akarnokok felborítják az ország jogrendjét. A bőrünkre játszanak, és nincs következménye. Öt-hat cigány emberről tudunk, akit az úgynevezett megemlékezést követően bántalmaztak a nyílt utcán. A társadalomban ezzel megerősödnek azok az előítélet-panelek, amelyek a hétköznapi életünket teszik tönkre. Föl kellene végre fogniuk mindazoknak, akik a rasszista indulatokra játszanak, hogy emberek tízezreinek az életét keserítik meg ártatlanul. Így azok a cigány emberek sem fognak boldogulni és előrelépni, akiknek az az egyetlen vágyuk, hogy becsületes munkából eltarthassák a gyerekeiket. A rasszizmusnak nemcsak elvi és morális szörnyűsége van, hanem a hétköznapi életben is pusztító hatással bír. És kezd betelni a pohár” – fogalmazott Setét Jenő. Aki szerint a bűnözés etnikai szempontú megközelítése elfogadhatatlan és undorító.
A "Deák téri lincselés" áldozatainak emlékére hirdetett felvonulást és "kegyeleti megemlékezést" a Mi Hazánk Mozgalom.
Fotó: Erdős Dénes / Népszava

„A bűnt üldözzétek!”

„Nem a származást kell üldözni, hanem a bűncselekményt! – jelentette ki. – A cigány emberek ugyanolyan elkötelezettek a bűnelkövetők számonkérésében, mint bárki más. Elvárjuk, hogy a jogrend kérje számon őket. A magam részéről nagy megbecsüléssel tekintek a roma közösségekre, hogy az ellenünk irányuló atrocitások ellenére megőriztük a higgadtságunkat, és sosem reagáltunk fizikai agresszióval. Megpróbáltunk bízni a jogállamban és annak intézményeiben. Rendkívül aggasztónak tartom a közállapotok totális leromlását. Mindenki felejtse el, hogy ez csak a romáknak rossz. Ez rossz az ország egészének is.” Az aktivista azt mondta: a politika által mesterségesen keltett társadalmi gyűlölethullámnak szörnyű következményei lehetnek a hétköznapi élet megnyomorításán túl. Ezek a történések fizikai atrocitásokba, pogromokba és akár rasszista indíttatású sorozatgyilkosságokba tudnak torkollni. Ez a felelősség szerinte a politikai elitet és a kormányzó pártokat terheli. „Az, hogy a kormány mihez asszisztál, azzal magának kell szem­be­néznie, azonban ennek a politikának a kiindulópontja maga a miniszterelnök” – mondta Setét Jenő. Beszélgetésünkben eddig a szélsőjobb és a kormány felelősségéről és hibáiról beszéltünk, de vajon a cigányság nem követ el hibát? Habár a kormány semmit nem tesz érte, viszont kihasználja a választások idején, a cigányság mégis elnézi, hogy ugyanazt a kirekesztést és megaláztatást kelljen időről időre eltűrnie? Az aktivista leszögezte: a cigányság nevében nem beszélhet, legfeljebb az Idetartozunk Egyesület nevében tudja a véleményét elmondani. „Még a kérdésfeltevést is visszautasítom. Mert akkor fejtsük meg: hogy létezik tíz év demokrácia- és jogállamrombolás után, hogy a magyar választópolgárok 2,5 milliós tömege a Fidesz–KDNP alakulatot támogatja? Hogy van az, hogy a 3 millió egykori magán-nyugdíjpénztári tag, akinek elorozták a befizetését, mégis a kormányt támogatja? Ehhez képest a legalul elhelyezkedő, legkiszolgáltatottabb csoportokba tartozó cigányokon számon kérni, hogy egy részük miért támogatja az Orbán-kormányt…”

Csak a többség győzhet

Ezután másképp tettük föl a kérdést: miben kellene máshogy fellépnie a cigányságnak, hogy ne forduljon elő ismét, hogy a szélsőjobb ötletszerűen előveszi a cigánybűnözés-kártyát, a hatalom pedig elnézi ezt? „A szélsőjobboldali és a cigányellenes magatartást nem a cigányok tudják legyőzni, hanem a nem rasszista társadalmi többség. Ez az értékrendi alapon velünk egyetértők és felelősséget vállalók nélkül – legyenek bal- vagy jobboldaliak – nem fog menni. A szélsőjobbos és cigányellenes politikai magatartást az ezt elutasító többségi társadalom tömegeinek kell megfékezni” – mondta Setét Jenő. Az aktivista nemrég a gyerekei­vel és a barátaival takarította le a Duna-parti romaholokauszt-emlékművet, amelyet újra meggyaláztak, „cigányirtás = bűnözőirtás” felirattal. Setét Jenő szerint ahol a miniszterelnök úgy gondolja, hogy a Kúria döntését nem kell betartani, a szélsőjobb úgy gondolja, a rendőrség utasításait nem kell betartani, ott az ellenük irányuló gyűlöletkommunikáció és -politika újra és újra meglódul.

Ahogy futballszurkoló-bűnözés sincs…

Kerestük Toroczkai Lászlót, a Mi Hazánk Mozgalom elnökét, hogy megtudjuk, nem tartja-e veszélyesnek a „cigánybűnözés” elleni demonstrációt a 2008–2009-es sorozatgyilkosság fényében? Egyúttal nem érzi-e úgy, hogy ezzel a kifejezéssel a teljes cigányságot teszi bűnössé és bélyegzi meg, hiszen nincs futballszurkoló-bűnözés sem csak azért, mert időnként garázdaság fűződik egyes csoportok viselkedéséhez. Megkérdeztük továbbá, miért csak akkor demonstrálnak, ha egy erőszakos cselekménynek cigány az elkövetője? – bár ezúttal még erről sem volt szó, de egyelőre nem kaptunk választ.

Schull „Báró” Zoltán: Nem kérek bocsánatot azért, amit nem én követtem el!

„Kérjen tőlünk bocsánatot a kormány, hogy megengedték a tegnapi náci őrjöngést hazánkban! Kérjenek azok bocsánatot, akik mikor a választási kampány van, az eget lehozzák nekünk az ígéreteikkel, és jól nem tettek semmit tegnap sem! ELÉG legyen ebből!” Ezt írta ki a Facebook-oldalára Báró, a roma dalszerző, előadó, műsorvezető, akivel még a DikhTV indulásakor beszélgettünk. Kifejtette: tisztességes magyar és cigány származású emberek, és ha tetszik, ha nem, ez a hazája, itt dolgozik, itt fizet adót, itt születtek a gyermekei. „Az, akinek abból áll az élete, hogy egy kocsmában halálra igya magát, majd elmegy és őrjöng a meccseken, ahol kijön belőle az igazi énje, ne mondja meg, hogy mit kell tennem a saját szülőföldemen, hogy hogyan kell viselkednem, hogyan kell nevelnem a gyerekeimet. Azt hiszem, vannak sokkal jobb példák, akik ebben utat mutattak. Apám például 55 éves koráig dolgozott, soha semmilyen atrocitása nem volt a rendőrökkel, bejelentett munkából tartott el minket mint ácsmester, és ahogy nevelt minket, az példaértékű!” – írta a roma előadó. Schull Zoltán felidézte: őket az otthonukban támadta meg 20-30 bőrfejű a ’90-es években, majd „ahány volt, annyifelé szaladt”.

Szerző
Témák
rasszizmus romák

A programozás szexi, és mindenkinek jól áll!

Publikálás dátuma
2020.05.31. 18:09

Fotó: Cartier Womens Initiat
A programozás nem férfi szakma, de a pályaválasztás előtt álló tinédzser lányok számára is érdekessé és vonzóvá lehet tenni – vallja Pálfi Dóra 26 éves startup-alapító és programozó, akinek szemléletformáló vállalkozását már az Apple, a Google, a svéd állam és több magyar milliárdos is támogatja. Dóra lapunknak mesélt arról, miért látott több fantáziát a programozásban, mint az agykutatásban, milyen volt Abu-Dzabiban tanulni, hogy alapított startupot és milyen egyetemistaként egy több százmillió forintra becsült céget igazgatni.
„Az EU-ban a technológiai területen dolgozók mindössze 17 százaléka nő, ami nagyon rossz arány, hiszen ezé az iparé a jövő. Ha az alakításában nem vesz részt annyi nő, mint férfi, abból logikusan következik, hogy nekik nem lesznek ugyanakkora esélyeik sem a jövőjük formálásában. A legjobb barátnőmmel, Beatrice Ionascuval már Abu-Dzabiban, az egyetemen foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy miképpen lehetne több lányt/nőt bevonni a természettudomány és a technológia világába. Indítottunk egy diákszervezetet is, ahol ez volt a fókuszban, és önkénteskedtünk is. A Magyarországon szervezett Lányok Napján is részt vettem – meséli Pálfi Dóra, az imagiLabs alapítója, aki mindössze 18 éves volt, mikor ösztöndíjas hallgatóként a New York-i Egyetem Abu-Dzabiban található kampusza lett az új otthona. „Az évfolyam 150 diákja legalább 60 országból érkezett, így nagyon izgalmas volt, hogy bármi történt a világban, csak lementem az étkezőbe és ott találkozhattam egy évfolyamtársammal, aki épp abból az országból érkezett. Így minden, ami a hírekben volt, személyesebbé vált. Ez sokat adott, nyitottabbá tett más kultúrák iránt.”  

Ötlettől a termékfejlesztésig

Bár kezdetben agykutató szeretett volna lenni, Dóra a programozással, adatelemzéssel akkor ismerkedett meg, mikor az első év utáni nyáron az ELTE kutatólaborjában dolgozott. „A természettudományos ­óráim­ mindig arról szóltak, hogy volt egy követelménylista, amit ha valaki megtanult, jól teljesített. De a programozáskurzuson valami kézzel foghatót alkottam, gyakorlatban is hasznos tudást szereztem. Végül az egyetem 4. évének végére már biztos voltam benne, hogy a természettudományos vonal nem nekem való, jobban vonzott a változatosabb környezet és a kevésbé absztrakt munka” – mondja. Azt, hogy milyen kevés a programozó lány, már az egyetemen megtapasztalta, hiszen a szaktársai többsége fiú volt. Ha akadt is néha egy-egy lány, őket könnyen elbizonytalanította, ha valamit nem sikerült tökéletesen megcsinálniuk, és idővel váltottak. De nem csak az egyetemen látta, hogy a nők milyen alulreprezentáltak ezen a területen; vezetői beosztásban is ritkán találkozott velük, ami benne is kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán érdemes-e ezt a pályát választani. „Az egyetemi kutatásom során arra jöttem rá, hogy hiába van egy-egy olyan alkalom, ami megmutatja a fiatal lányoknak, miért érdekes a programozás, ennek nincs hosszú távú hatása. A fiúk, akikkel beszéltem, általában sokat játszottak videojátékokkal, mielőtt ezt a pályát választották, de a lányokat nem volt, ami megszólítsa. Így jött az ötlet, hogy kellene valami, ami természetes módon beleillik a lányok életébe, mert azzal nagyobb hatást lehetne elérni. Sokat kutattunk a témában és végül Beatrice Ionascuval és Paula Dozsával megalapítottuk az imagiLabst és létrehoztuk az imagiCharmot” – meséli Dóra. A kis kütyü nem más, mint egy olyan, programozható kiegészítő, amit kifejezetten fiatal (10–16 éves) lányok számára terveztek. Egy telefonos alkalmazáson keresztül különböző mintákat, villogó üzeneteket kódolhatnak a LED-lámpás termékre. De nem csak egy terméket alkottak meg, közösségi hálót is építenek, és előfizetéses tartalmak segítségével komolyabb technológiai tudásra is szert tehetnek a felhasználók. A kütyü magyar viszonylatban nem olcsó, a kezdőcsomag ára 30 000 forint, ezért hat hónapnyi tananyagot is adnak, amivel a python programnyelvet lehet elsajátítani. Gondoltak azokra is, akik nem tudják megvásárolni az eszközt, a telefonos alkalmazás enélkül is használható, így is a közösség része lehet bárki.

Az Apple és a Google is beszállt

A Kickstarter közösségi finanszírozást segítő oldalon korábban már 600-an támogatták a szemléletformáló projektet, ott közel 18 millió forintnak megfelelő koronát gyűjtöttek össze 2019-ben, nem sokkal később pedig 55 millió forintnak megfelelő összeg érkezett hozzájuk angyalbefektetőktől. A startupban az Ericsson, az ­Apple és a Google is fantáziát látott, különböző módokon mind segítették őket. Két hetet például Kaliforniában töltöttek, ahol mint női vállalkozókat az Apple szakemberei mentorálták őket és segítették a marketingstratégia és a dizájn kialakítását. „A siker persze nem jött egyik napról a másikra, mikor megalapítottuk a céget, volt egy olyan év, mikor kiiratkoztunk az egyetemről, és Beával, aki szintén alapító, egy 22 négyzetméteres diáklakásban laktunk. Tíz hónapig megállás és fizetés nélkül dolgoztunk a terméken. Szinte semmire nem volt pénzünk, de hittünk benne, és hajthatatlanok voltunk, tudtuk, hogy valahogy megoldjuk, mert ez egy fontos projekt” – meséli Dóri. A startup végül tavaly 18 millió forintos árbevételre tett szert, amit idén 120 millió forintra szeretnének növelni. A fiatal vállalkozót nemrégiben az RTL Klub Cápák között című műsorában is láthattuk, ahol Balogh Pétert és Tomán Szabinát is megnyerte magának, áthidaló befektetésként 10-10 millió forintot adtak Dórának 4-4 százalékos tulajdonrészért. „A tévében 15 percet vágtak össze, de valójában másfél órát beszélgettem a Cápákkal. Nagyon izgalmas élmény volt, sokat készültem rá. Azóta egy másik, nagyobb támogatást is kaptunk a svéd államtól, és persze más magyar együttműködéseink is vannak. A Codecool magyar programozósulival is dolgozunk közös programon és sokan pro bono is segítenek minket. Fontos, hogy kizárólag olyan kockázatitőke-befektetőkkel tárgyalunk, akiknek számít a társadalmi hatás is. Számunkra ugyanolyan fontos, hogy minél több fiatal lány ismerkedjen meg a programozással, közösséget építsünk és fenntartsuk az érdeklődést a technológia iránt, mint maga a termékeladás. Remélem, hogy 15 év múlva majd mi fektethetünk be olyan tech cégekbe, amiket azok a nők alapítottak, akik velünk tanultak programozni” – mondja. Dórát egyébként rendszeresen hívják külföldi rendezvényekre fiataloknak előadást tartani a stratupalapításról és a programozásról, már Magyarországon is adott elő. A fiatal cégvezető jelenleg Stockholmban él, ahol a svéd KTH műszaki egyetem ember-számítógép interakció mester szakos hallgatója. Arra a kérdésre, hogy végleg ott marad-e, úgy válaszol: a cégalapítás előtt gyakran költözött, hiszen nem volt semmi, ami az adott helyhez kötötte volna. Svédországban azonban nagyon jó támogatási rendszer érhető el a startupok számára, éppen ezért rengeteg kezdő vállalkozás található az országban. Nagyon nyitottak az emberek a startupokra, így ott könnyű globális piacra szánt céget alapítani.

Lányok napja itthon

Egyre több cég igyekszik aktívan tenni azért, hogy a lányok számára is vonzó legyen az informatika és a programozás. Ezen a területen olyan mértékű lehet a munkaerőhiány a következő években, hogy nem mondhatnak le csak úgy róluk. A Hays Hungary tavalyi becslése szerint például az informatikai szektorban körülbelül 22 ezer betöltetlen pozíció volt Magyarországon. Az egyik legfontosabb feladat éppen ezért eloszlatni a kétségeket és feloldani a gátlásokat, amelyeket a rossz társadalmi beidegződések, sztereotípiák építenek a lányokban. A Nők a Tudományban Egyesület (NaTE) évek óta szervezi a Lányok Napját, mikor is felső tagozatos és középiskolás lányok előtt nyitják meg a kapuikat vállalatok, egyetemek és kutatóintézetek az úgynevezett STEM – természettudományos, technológiai, mérnöki, matematikai – területekről, azzal a nem titkolt céllal, hogy minél többüket meggyőzzék: igenis van helyük ebben a világban. Ez ugyanis az önbizalomhiány és a külső visszajelzések miatt sokaknak nem egyértelmű. Idén, a járvány miatt a máskor tavasszal rendezett esemény október 1-jén lesz. Ugyan Magyarországon ma már több nő szerez diplomát, mint férfi, ma is vannak olyan iskolák, ahol a gyerekeket az alapján osztják be a különböző matekcsoportokba, hogy lányok vagy fiúk – utóbbiak mennek az emelt szintűbe. Az egyetemi oktatók között is vannak, akik kizárják a lányokat, és a helyzet a programozás terén sem jobb. Bár a kiegyenlítetlen nemi arány a fejlett országokban szinte mindenhol probléma, Magyarország ebben a tekintetben is valahol a sor végén kullog.

Szerző