Mélypont

A statisztikusok óvatos emberek. Az adatok összehasonlításakor ügyelnek arra, hogy azokat a jobb összevethetőség érdekében – szakkifejezéssel élve – a szezonális és munkanaphatás figyelembevételével kiigazítsák. Nem mindegy ugyanis, hogy melyik hónapra esik a Magyarországon már négy naposra duzzadt húsvéti ünnep, márciusra vagy áprilisra, vagy hogy a normál körülmények között a nyári olimpiák megrendezésére és az amerikai elnökválasztásra szánt szökőévekben – mint amilyen a 2020-as is – a február 29 napos.

A második világháború óta viszont nem fordult elő Magyarországon olyan, mint az idei – minden bizonnyal sokáig emlékezetes – esztendőben, amikor áprilisban (húsvét ide vagy oda) a szezonalitás és a munkanaphatás teljességgel elhanyagolhatóvá vált. Termelésről a meghatározó ipari üzemek legtöbbjében ugyanis aligha beszélhettünk. Bár a számok rendjében az esztendő negyedik hónapja párosnak számít, mégis, ami történt, az páratlan. A Központi Statisztikai Hivatal pénteken közzétett ipari termelési számai kiábrándítóak, a legpesszimistább várakozásokat is alulmúlják. Az éves összevetésben 30 százalékosnál nagyobb visszaeséshez foghatóra békeidőben még soha nem akadt példa. Mint ahogy arra sem, hogy két egymást követő hónapban – márciusban és áprilisban – két számjegyű zuhanást regisztráljanak.

Szomorúan kell megállapítanunk, hogy történelmi időket élünk. Az aligha meglepő, hogy ebben a viharos időszakban a gyógyszergyárak csúcsra járatták termelésüket, és ami korábban elképzelhetetlen volt, a szájmaszkok gyártói sem győzték a megrendeléseket. Sőt az élelmiszeripari üzemeknek sem lett volna okuk panaszra, de a kocsmák és az éttermek korlátozott nyitvatartása visszavetette a szeszes italok forgalmát.

A május minden bizonnyal valamivel kedvezőbb lesz, bár még nem az igazi. A nemzetközi ellátási láncok megsérültek. A hazai cégek közül pedig azok, amelyek korábban a három műszakos termelést is vígan bevállalták, most még a másodiktól is joggal ódzkodnak. A jövő ugyanis kiszámíthatatlan. Joggal írhatta a Fidelity befektetési tanácsadó cég elemzése: „A vállalatok nem mindennapi körülmények között találták magukat, ezért elkerülhetetlen volt, hogy közülük néhányan az idénre nem is tettek közzé tájékoztató adatokat. Az olyan ágazatok, mint a luxuscikkek és az energiaipar jövőbeli kilátásai homályosabbak, mivel az ezek iránt mutatkozó kereslet összeomlott, és nem tudni, mikor tér magához – ha magához tér egyáltalán.”

Azonban akad magyar földön egy töretlen optimista, akinek jövőképét még a PM-ben sem osztják. A mi jegybankelnökünket, Matolcsy Györgyöt az elkeserítő adatok sem rendítettek meg: „Ma nem a rendszer válságával vagy válságok rendszerével van dolgunk, hanem célzott eszközökkel megoldható nehézségekkel. Beárazva a kormány és az MNB célzott eszközeit, már 2020-ra is egy szerényen bővülő magyar gazdaságot várhatunk.”

Csak nem arról van szó, hogy Mészáros Lőrinc, Magyarország legnagyobb foglalkoztatója újabb állami megrendelésekben reménykedhet?