Ötvennégy gyerek fejezi be az első tanévet a tavaly indított Debreceni Nemzetközi Iskolában (ISD): óvodások, valamint első és második osztályosok. Előbbiek éves tandíja közel két és félmillió forint, míg a kisiskolások után majdnem hárommilliót kellett leróniuk a szülőknek. Így a tandíjból körülbelül 130-150 millió forint folyt be az iskolát fenntartó, jelenleg az önkormányzat többségi, valamint a magyar állam és a Debreceni Egyetem kisebbségi tulajdonában lévő oktatási központhoz. Közpénzből azonban ennek több mint dupláját teszi be idén támogatásként az intézmény működésbe a fideszes vezetésű debreceni önkormányzat, amely a körülbelül 300 millió forintot különített el erre a célra – tudtuk meg egy helyi ellenzéki képviselőtől. A városházánál szerettük volna pontosítani az összeget, de az ezzel kapcsolatos kérdésünkre több hete nem válaszolnak.
Számítások szerint az iskola akkor lenne önfenntartó, ha legalább 300 diák járna oda egyszerre – az előzetes üzleti tervek alapján négy-öt év alatt kellene elérni ezt az ideális állapotot, addig azonban az önkormányzat folyamatosan „tolja bele” a pénzt az elitképzésbe. Kis túlzással: az átlagkeresetű helyiek finanszírozzák azt, hogy a gazdag családok gyerekei – köztük, mint korábban megírtuk Papp László polgármester lánya is – kiemelt színvonalú angol nyelvű oktatásban részesüljenek. Az ISD a Modern Városok Program keretében, 3,3 milliárdos állami támogatásból épült fel, vagyis közpénzből, ezért semmilyen szempontból nem nevezhető magániskolának. Nem úgy, mint a szintén tavaly indult miskolci Avalon Nemzetközi Iskola, amire az energiaitalokat gyártó Hell-csoport költött milliárdokat, s aminek működését főként magánerőből finanszírozzák, amíg az iskola önfenntartóvá válik.
– Debrecenben köztudott, hogyan toborozták ide a létszámot: a város vezetése gyakorlatilag személyesen kérte fel a fideszes holdudvarhoz tartozó vállalkozókat, hogy írassák ide a gyerekeiket, unokáikat. Jól tudjuk, milyen súllyal esik latba egy ilyen egy „kérés” ott, ahol a támogatások, pályázati források elosztása nem feltétlenül piaci alapokon működik – mondta lapunknak Varga Zoltán DK-s országgyűlési képviselő, aki e tisztség betöltése előtt, tavaly decemberig önkormányzati képviselő volt a hajdúsági megyeszékhelyen. Csakhogy szavai szerint ez a kapcsolati tőke korlátozott, pusztán a debreceni vállalkozók gyerekeivel és unokáival nem tudják feltölteni az ideális működéshez szükséges keretet. - Az eleve porhintés volt, hogy majd a felépülő BMW gyár külföldi menedzsmentjének gyerekei igénybe veszik itt a nemzetközi oktatást: Debrecen nem Fekete-Afrika, ahová külszolgálat esetén odatelepül az egész família, Európa közepén, ráadásul egy reptérrel is rendelkező városban akár kétnaponta hazautazhatnak az igazgatók, menedzserek, nem kell a hozzátartozóikat kiszakítaniuk a megszokott környezetükből – folytatta.
Varga Zoltán szerint mindezek ellenére fontos, hogy ha már állami pénzből felépült, ezt a valóban színvonalasan felszerelt és modern iskolát ne hagyják elenyészni. - Azt javasoltam, hogy nyissuk ki az intézmény kapuit, és engedjük be a szegény, de tehetséges tanulókat is. Nem úgy mint most, egy olyan ösztöndíjprogrammal, amiről a legtöbben nem is hallottak, amit nem hirdetnek nagy plakátokon, így nem is tudták feltölteni a tervezett létszámkeretet, hanem valódi nyitással: a tandíjasokon túl legalább kétszáz gyerek képzését vállalja fel maga az önkormányzat. Ez az intézmény 550 fős létszámra tervezett: gazdag családok gyerekeivel sosem tudják feltölteni, mert egyszerűen nincsenek ennyien és nem is lesznek – tette hozzá. Javaslatát pár hete írásban is eljuttatta Papp László polgármesternek, de nem kapott választ a levelére.
Lapunk sem kap választ arra, hogy évente pontosan mekkora összeggel finanszírozza az önkormányzat a magániskolát, s hogyan pótolják majd azt a kieső tandíjbevételt, amit az elképzelések szerint a BMW külföldi menedzserei fizettek volna, ha gyerekeiket ide íratják.
A távoktatás megpróbáltatásai, avagy egy „átlagos” szülő visszaemlékezései
Kettest kaptam földrajzból. Pontosabban hetedikes lányom, Lujzi kapta. Amerikáról kellett írnia. Segítettem neki, de a tanár szerint az USA gazdaságáról több kellett volna, a szilíciumvölgy fontosabb, mint az általunk bemutatott Hollywood és Lady Gaga. Történelemből is akadtak gondok. Napóleon volt a feladat, meg is szültük, volt benne szó a harcairól, Waterlooról, a polgári törvénykönyvről, de arra is biztattam Lujzit, hogy írjon a császár nőügyeiről, házasságairól, van róla anyag a neten bőven, és erről senki nem fog írni. Nekünk se erről kellett volna, csak hármast kaptunk.
Könyvelőként keveset lövök a földrajzhoz meg a törihez. Távmunkában dolgoztam, és közben tanultam a két gyerekkel. Feleségem élelmiszerboltban dolgozik, ő kimaradt ebből a „buliból.” Nekem így 8 óra könyvelés és 8 óra tanulás jutott. Esténkét hullafáradtan dőltem be az ágyba. Van, aki azt prognosztizálta, hogy a bezártság miatt kilenc hónap múlva sok gyerek születik majd. Hát, nem tudom...
Kevin negyedikes, ő a többjegyűek összeszorzását tanulta. Hibátlanul számol, jöttek az ötösök. Én mögötte álltam, és ellenőriztem. Számológéppel. Ő is azzal szeretett volna számolni, de neki nem lehetett, mert fotón el kellett küldeni a szorzásokat, és a tanár látni akarta a részletszorzatokat is. A nyelvtannal sem volt gond. A gépem helyesírási programja kiszűr minden hibát. Azt is, hogy mit kell elipszilonnal írni, meg melyik magánhangzó hosszú. Szolfézsból viszont voltak gondjaink. Melyik dúr hangsor kétkeresztes és melyik az egy „b”-és mol? Mintha enélkül nem tudnám elénekelni a „Nótás kedvű volt az apám”-at! Szerencsére az egyik osztálytárs anyja hegedül, ő beírta a szülők zárt csoportjába a válaszokat, így ezt is ötössel abszolváltuk.
Lujzi osztályában van egy mérnök apukánk, a matek példák eredményét ő tette fel a szülői oldalra. A mérnök mindig kérte, hogy rakjunk bele egy-két hibát, nehogy a tanár azt higgye, másoltunk. De senkinek sincs szíve hibázni, úgyhogy a korábban bukásra állók is szárnyalni kezdtek.
Csillagos ötösünk is volt! Kevin kapta fogalmazásból. Meg kellett írja, hogyan telnek a napjai. Ő le is írta, hogy hétkor kel, reggelizik, tanul nyolctól délután négyig, aztán olvas, tévézik, játszik, fürdik, fekszik, mint egy mintagyerek. – Ez hazugság, írd le őszintén, hogy egész nap mit csinálsz! – mordultam rá.
Sírt, hogy ő ugyan nem, mert mit mond majd az osztályfőnk. Aztán egy tripla méretű táblacsokival meggyőztem. Megírta, hogy tíz és dél között mászik ki az ágyból, a reggeli nála egybefolyik az ebéddel, és akkor tanul, ha már kiabálok vele. Megírta, hogy napi 5-6 órát játszik a számítógépen, késő délután meg a nővérével és velem römizik. Este órákig csetel a haverjaival, éjjel titokban filmeket néz. Nem titkolta, hogy sűrűn veszekszik a nővérével azon, ki játszhat az autóversenyző programmal a család nagy tévéjén. Azt is megírta, hogy eldugult az egyik fürdőszobánk szennyvízcsöve, s a trutyi a küszöbig emelkedett. Meg, hogy nekem letört a bal egyes fogam alul, és a járvány végéig esélyem sem volt műfogra. Apám a hiányos fogsorával úgy néz ki, mint egy másnapos csöves, bunyó után, állapította meg a fogalmazásban Kevin. Ez lett a legjobb dolgozat.
Lujzinak is írnia kellett a járvány okozta bezártságról. Ő bevallotta, hogy hiányzik neki az iskola, szívesen bejárna, hogy bolondozzon az osztálytársaival. Az órák viszont nem hiányoznak. Jobb a távoktatás, ez a jövő, vélte a lányom. Felesleges túl sokat tanulni, érvelt Lujzi, lám, az apám is alig tud segíteni a leckékben, elfelejtett szinte mindent, a netről bugázza össze a válaszokat, ennek ellenére egész jó kis könyvelő. Akkor meg?
lejegyezte: Ungár Tamás
