A koronavírus tombolásának legdrámaibb napjaiban sokan aggódtak az Európai Unió jövője miatt, hiszen számos jele volt annak, hogy végnapjait éli az uniós tagállamok közötti szoros együttműködés. A legtöbb tagállam úgy véli, hogy az Európai Unió túlélése forog kockán, ha a közösséget kizárólag a gazdasági érdekek kötik össze. Az elmúlt hónapokban nem éppen biztató jelek sora mutatta, hogy nagy bajba került az EU. Egyes országok fontos egészségügyi felszereléseket oroztak el mások elől, Németország váratlanul lezárta határait Franciaország előtt, Róma pedig Berlin szemére vetette, hogy nem hozzájárulás, hanem hitel formájában folyósítaná az olasz gazdaság újraindítását célzó pénzösszeget, ami kezelhetetlenné tenné az államadósságot. A németellenesség aztán gyorsan unióellenességbe csapott át, egy nemrégiben készített felmérés szerint már csak 51 százalék támogatja, hogy Itália az EU tagja maradjon.
Berlin azonban talán időben felismerte, hogy változtatnia kell. Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök megállapodtak abban, hogy 500 milliárd eurót hozzájárulás formájában kapjanak meg a járvány által legjobban sújtott országok. Az Európai Bizottság javaslata ezt annyiban egészítette ki, hogy az egyes tagállamok a jelentős támogatás egy részét hozzájárulásként, a többit hitel formájában folyósítanák. A tervről még sok vita várható, de minden további felvetés alapja a Merkel-Macron-tervezet lehet.
Berlin részéről azért volt nagyvonalú ez az elképzelés, mert az ország ezzel vállalja, hogy adófizetőinek pénzéből segíti a bajba került államok gazdaságának újjáépítését. Angela Merkel gesztusa a német-olasz viszonyra is kedvező hatással volt. Heiko Maas német külügyminiszter és olasz kollégája, Luigi Di Maio múlt heti tanácskozásukon jelezték, hogy a torzsalkodásoknak vége, ismét a barátság határozza meg a két állam viszonyát. A német tárcavezető szerint hazája mindent megtesz, hogy a júliusban kezdődő német soros uniós elnökség alatt tető alá hozzák az újjáépítési alapról szóló megállapodást. Luigi Di Maio tőle szokatlanul kedves szavakkal méltatta Berlint, köszönetet mondott Németországnak amiért olasz betegeket vettek át és egészségügyi segélyt küldött Itáliának. Azt is kiemelte, nem véletlen, hogy a korlátozások feloldása utáni első útja Berlinbe vezetett.
Di Maio egyfajta diplomáciai offenzívát indított: szombaton Szlovéniában tárgyalt, kedden Athénba utazik, szerdán pedig Rómában Jean-Yves Le Drian francia külügyminisztert látja vendégül. A kétoldalú találkozókkal bizonyítani szeretné, hogy hazája alkalmas a turisták fogadására. Az idegenforgalom adja az olasz GDP 13 százalékát. Olaszország kezdettől fogva elutasította, hogy a turisták számára közlekedési folyosót hozzanak létre. Helyette azt akarta, hogy június 15-től minden ország polgára szabadon utazhasson Itáliába. (Az EU-n belül július 1-től lehet szabadon közlekedni.) Itália már múlt szerdán megnyitotta határait az EU, illetve a schengeni övezet államai előtt.
Feszültség keletkezett viszont az olasz-osztrák viszonyban, mert Ausztria máris átjárhatóvá tette határait a szomszédos államok polgárai számára - az olaszok kivételével. Bécs a járvány szempontjából továbbra is veszélyesnek minősítette Itáliát, amit az olasz kormány sértődötten vett tudomásul, kiemelve, hogy több régióban, így az Ausztriával határos Dél-Tirolban napok óta nem regisztráltak új megbetegedéseket.
Nem csak a Merkel-Macron megállapodás mutatja, hogy már a francia-német viszony is a régi. Amélie de Montchalin francia Európa-ügyi miniszter múlt pénteken Saarbrückenben Macron elnök köszönetnyilvánítását tolmácsolta Tobias Hans saar-vidéki miniszterelnöknek, amiért a helyi Winterberg klinikán hat francia koronavírus-fertőzöttet kezeltek. „Rendkívül nehéz időszakban segítették a francia nemzetet ” – emelte ki a tárcavezető. Németországban összesen 150 francia beteget kezeltek. Montchalin azt hangoztatta, semmi sem állhat a német-francia barátság útjába. Ezek a gesztusok azt jelzik, az EU túljutott a járvány válságos napjain, amikor az EU szétesésének réme fenyegetett. Máshonnan nézve: Németország ismét kezébe vette az irányítást.
