elnökválasztás;Alekszandr Lukasenko;Fehéroszország;

2020-06-09 08:40:00

A diktátor megdöbbenve vette észre, hogy kihívói akadtak

Az országban elképesztő a csömör Lukasenkóval és rezsimjével szemben.

A hatodszor induló Alekszandr Lukasenko augusztus 9-re tűzte ki Belaruszban az elnökválasztást. Az országot 26 éve uralja az egykori szovhozigazgató, rendszerét húsz éve Madeline Albright, az akkori amerikai külügyminiszter ”Európa utolsó diktatúrájának” nevezte.

A rezsim azonban mostanra nem számít különösnek Európában, gyakorlatilag megszűnt a politikai elszigeteltsége is. Mike Pompeo amerikai külügyminiszter vizitelt nála, az USA újra  nagykövetet küldött Minszkbe, s az EU is partnerként kezeli, nem firtatja az emberi jogok, a sajtószabadság, a politikai intézmények kérdését. Az ok egyszerű: Lukasenko az utóbbi években igyekszik növelni mozgásterét Moszkvával szemben, ellenállt annak, hogy Fehéroroszországot betagolják az Orosz Föderációba. Ez azonban nem változtat a rendszer lényegén, Belarusz diktatúra, amely más rezsimekhez hasonlóan csak imitálja a demokratikus intézményeket, időnként például választásokat is tartanak. Minderről Orbán Viktor is tapasztalatokat szerezhetett, amikor június 5-én villámlátogatást tett Minszkben. Feltehetően tetszettek neki az ottani állapotok, mert sietve kijelentette, hogy „sokkal több a közös bennünk, mint azt feltételezik”. Orbánt feltehetően tájékoztatták a kampányról, amelynek részeként Lukasenko lecserélte a kormányát. Helyi elemzők szerint az addigi kormányfő és vezető miniszterei „reformistának” (mások szerint monetarista technokratáknak) számítottak. Őket most az erőszakszervezetek képviselőire cserélték le, miután Lukasenko szembesült vele, hogy a társadalomban felélénkült a politikai érdeklődés, s az elitből is vannak olyanok, akik készek nyíltan fellépni kihívóként.

Az országban elképesztő a csömör Lukasenkóval és rezsimjével szemben. Ez olyan nyilvánvaló, hogy a rendszer megtiltotta az internetes oldalaknak, hogy olvasóik között nem-reprezentatív népszerűségi szavazásokat rendezzenek, a közvélemény-kutatást állami engedélyhez kötötték, s ezzel gyakorlatilag megszüntették.

A rendszer el akarja lehetetleníteni az ellenzéki elnökjelöltek aktivistái számára a támogató aláírások gyűjtését. Május utolsó hétvégéjén hatalmas sorok álltak az aláírásgyűjtő helyeken a nagyvárosokban, de június első vasárnapján a rendőrség lefogta az aktivistákat és elkergette azokat, akik támogatni akarták a jelölteket. Néhány nappal korábban Lukasenko személyesen instruálta a belorusz KGB vezetőit, s az állami médiába hangosan bemondta, hogy „nálunk nem lesznek majdánocskák”! (Az utalás az ukrajnai forradalomra vonatkozik.) Ugyanebben a nyilatkozatában az elnök azzal vádolta kihívóit, hogy azokat „tuggyukkik” pénzelik. Azóta a KGB és a rendőrség szabályos megfélemlítő kampányt folytat a legális politikai lehetőségekkel próbálkozók ellen.

A társadalmi elégedetlenség fő oka a gazdasági pangás, a fokozódó szegénység. Lukasenko már sokszor ígérte népének, hogy elérik az 500 dollárnak megfelelő átlagbért, de az még mindig csak 300 körül van, miközben a nyugdíjak átlaga legfeljebb 200 dollár, azaz nagyjából 65 000 forint.

A rendszer uralja a rádiót, televíziót, a nyomtatott sajtót, de képtelen teljes ellenőrzést gyakorolni az elektronikus média, az internetes videómegosztók és az orosz nyelvű Telegram felett. Nem véletlenül nyilatkozta az új információs miniszter, hogy tárcája arra törekszik, hogy megszüntesse a rezsimmel kritikus „információs zajt”.

Egy ilyen zavaró video-csatornát működtetett Szergej Tyihanovszkij videóblogger, aki korán megkezdte a maga elnökjelölti kampányát. Bejárta az országát, megszólaltatott embereket, akik elmondták kamerájába, mi a bajuk. Tyihanovszkij nem jelöltethette magát, mert a hatóságok becsukták két hétre. Ekkor a felesége, Szvetlána nyújtotta be a saját papírjait, most mindenütt neki gyűjtik az aláírásokat. Rajta kívül Viktor Babariko volt bankárt, és Valerij Cepkalo egykori diplomatát és üzletembert emlegetik, mint, akik sok aláírást gyűjthetnek össze. Az önkényuralmi rezsim – amellyel Orbán melegebb viszonyt szeretne – sorsa feltehetően nem a választáson dől el. Artyom Srajbman minszki elemző szerint Lukasenko nem veszíthet, az imitált demokráciában 83 százalékos többségre biztosan számíthat.