Szárnyaszegett

Mi köze van a koronavírus-járvány miatt kihirdetett veszélyhelyzetnek több vasúti szárnyvonal megszüntetéséhez, illetve a járatritkításhoz? A helyes válasz: az ég világon semmi. A kormány mégis erre hivatkozva igyekezett megindokolni ezt a lépést. Az új, „vészhelyzeti” menetrendet a bevezetés előtt három nappal tették közzé, minden egyeztetés nélkül. Június 6-tól már több szárnyvonalon vasút helyett csak busszal lehet utazni. A busz pedig vagy eléri a csatlakozást a fővonali vasúti járathoz, vagy nem.

Igaz, az egyeztetés hiánya nem új keletű. Tavaly decemberben sem kérték ki a döntéshozók az érintettek véleményét, amikor Budapest és Szeged között megállás nélküli InterCity járatokat indítottak. A szinte üresen robogó szerelvények, azaz a látványos kudarc láttán végül a tavaly decemberben indított „próbaüzem” idén április elején véget is ért.

Mintha az előző melléfogásból semmit sem tanultak volna az innovációs minisztérium, illetve a MÁV Start felelősei. Miközben a kormány folyamatosan arról győzködi a közvéleményt, hogy az infrastrukturális fejlesztésekben elsőséget élvez a vasút, most éppen a mellékvonalak egy részének a felszámolásán dolgozik. A MÁV persze ígéri: szükség estén felülvizsgálja a járvány miatt módosított menetrendet. Az valahogy nem volt opció, hogy az intézkedés előtt vizsgálják meg, egy ilyen menetrend változás hány településen, hány ezer embernek teszi körülményesebbé, esetleg drágábbá a munkába, iskolába járást.

A kormány a turisztika nemzetgazdasági fontosságáról is papol, és közpénzből 600 milliárdos segélycsomagot állított össze, jobbára NER-közeli vállalkozóknak. Az Őrségbe viszont gyakorlatilag megszűnik a vasúti közlekedés, s ezzel az ottani, sokak megélhetését jelentő kerékpáros turizmus is defektet kaphat.

Az őrségivel együtt öt szárnyvonalon zár be a vasút, és veszi át a Volán a személyforgalmat. Szakmai berkekben most a MÁV és a Volán egybeolvasztását megelőző hatalmi háborúról hallani. Amelynek az árát természetesen az utasokkal fizettetik meg.