Édesanyja houstoni sírja mellett helyezték végső nyugalomra George Floydot. A Minneapolisban május 25-én rendőrök által meggyilkolt fekete férfi utolsó pillanataiban azt kiáltotta, „Mama!”. Derek Chauvin rendőrt, aki csaknem kilenc percig térdelt Floyd nyakán, a bíró 1 millió dolláros óvadék és lőfegyverei beszolgáltatása mellett engedi szabadlábon védekezni, de nem világos, hogy a hétfői meghallgatás után már elhagyhatta-e a börtönt.
Floyd temetéséből országos politikai esemény lett, és a megölése nyomán kibontakozó, immár nemzetközivé vált mozgalom sem látszik gyengülni. Sok helyen hétfőn és kedden is voltak békés utcai demonstrációk. Joe Biden volt alelnök, leendő elnökjelölt Houstonban egy órát töltött el az áldozat rokonaival. A több mint két hete nem szűnő tiltakozás láttán republikánus politikusok is kiállnak a rasszizmus ellen és a rendőrségi reform mellett. Mitt Romney szenátor, volt elnökjelölt a hétvégén együtt menetelt a fiatalokkal, Greg Abbott texasi kormányzó pedig a koporsónál tisztelegve azt mondta, hogy George Floyd „új ívet rajzolt az Egyesült Államok fejlődésének”.
Ez utóbbival aligha ért egyet Donald Trump, aki szerint szó sincs rendszerszintű rasszizmusról. Az elnök hétfőn rendőröket hívott a Fehér Házba és biztosította őket, hogy nem lesz semmiféle testületfeloszlatás vagy finanszírozás-megvonás. Ez nem jó előjel a képviselőházban demokrata párti politikusok által beterjesztett reformjavaslat szempontjából. Másrészt az elnöknek nincs közvetlen beleszólása az állami és városi rendőrségek ügyeibe. Ezt – alighanem Trumppal ellentétben – Joe Biden is tudja, aki maga sem támogatja a radikális megoldásokat, miközben egyetértéséről biztosítja a tiltakozókat.
Lassan az is kirajzolódik, milyen rendőrségi reformra gondolnak a Minneapolisban és másutt a rendőrség „feloszlatását” vagy „a finanszírozás megvonását” hangoztatók. Azzal mindenki tisztában van, hogy szükség van rendőrségre, és a rendőrök már csak a rengeteg magánkézben lévő lőfegyver miatt sem járőrözhetnek egy szál mobiltelefonnal. A reform lényege az erőszak szintjének csökkentése lenne. A helyi rendőrségek a 2001-es terrortámadások óta katonai fegyvereket és felszereléseket vásároltak, ám páncélautóval és gépágyúval nehéz lakossági kapcsolatokat építeni. Az évi 40-60 rendőrgyilkosságra hivatkozva az újoncoknak azt tanítják, hogy előbb lőjenek és csak utólag kérdezzenek. Ennek megfelelően a rendőrök évente 800-1000 vagy talán még több embert ölnek meg, jóllehet ezek egy része nyilvánvalóan nem jelentett rájuk veszélyt. A pontos szám nem ismert, mert vannak testületek amelyek nem is jelentik az általuk okozott haláleseteket.
A reformot sürgető szakemberek szerint szűkíteni kellene a rendőrség feladatait, például fegyvertelen egészségügyi szolgálatokra és segélyszervezetekre kellene bízni a családon belüli konfliktusokat és a mentálisan zavart személyeket. A szükségtelen beszerzések és a katonai jellegű beavatkozó alegységek fenntartására fordított pénz egy részét új szempontok szerinti kiképzésre és a helyi közösségekkel való kapcsolatépítésre lehetne fordítani. A változás egyik legnagyobb akadálya az általában jobbra húzó rendőr-szakszervezetek ragaszkodása a szinte teljes büntetlenséghez.
