Tankönyvparódia és buddhista-taoista tanmese

Az olvasás megszerettetéséhez nagyobb teret kellene adni a kortársaknak az oktatásban – véli Király Levente, az alaptantervből kimaradó és mai szerzők írásait egyaránt tartalmazó szöveggyűjtemény szerkesztője.

Nem kötelező címmel jelenik meg a napokban a hivatalos tankönyv kiegészítését célzó szöveggyűjtemény a huszadik és huszonegyedik század magyar szerzőit felvonultatva. A több mint kilencven novellát és rövid ismertetőket tartalmazó válogatás azzal a szándékkal készült, hogy a tizenévesek megismerhessék belőle a kortárs magyar irodalmat, illetve az oktatásból kimaradókat. Mások mellett Babiczky Tibor, Csabai Lászó, Cserna-Szabó András, Finy Petra, Galgóczi Erzsébet, Garaczi László, Grecsó Krisztián, Harag Anita, Hazai Attila, Hidas Judit, Jászberényi Sándor, Kiss Judit Ágnes, Kiss Noémi, Kornis Mihály, Lackfi János, Lázár Ervin, Nádas Péter, Örkény István, Parti Nagy Lajos, Szabó Magda, Szabó T. Anna, Szvoren Edina, Takács Zsuzsa és Vida Gábor írásaival a tankönyvi formától eltérően nem kronologikus, hanem tematikus sorrendben találkozhatunk.

Király Levente, a Corvina Kiadó főszerkesztője lapunknak elmondta, a január végén bejelentett, több szempontból is megkérdőjelezhető Nemzeti alaptanterv (NAT) módosítását követően fogott a könyv összeállításába, szem előtt tartva, hogy mindazok említést kapjanak, akik a tanórákról kiszorultak, de helyük lenne ott.

A szerkesztő kiemelte, a szövegválogatás során kivételes figyelmet szentelt a célközönségnek: nagyrészt olyan írások kerültek a kötetbe, amelyek főszereplője gyerek vagy fiatal, és ahol a beszédmód, a tematika vagy a konfliktushelyzet vélhetően ismerős lehet ebben az életkorban lévőknek. Kanonizált, ám a tantervből kimaradt szerzőket is beválogatott, például Tamási Áront, Sánta Ferencet, Mészöly Miklóst. Jól megfér ugyanakkor a gyűjteményben Esterházy Péter rövidebb írása (aki a tantervben nagyregényeivel szerepel), Sári László buddhista-taoista tanmeséje vagy az elsősorban humoristaként ismert, immár kétkötetes író, Bödőcs Tibor Rejtő Jenő paródiája is. A tematikus blokkok sorát a #humoreszk #groteszk #paródia indítja, az első írás Spiró György tankönyvparódiája, s ezt olyan témák követik, mint a #bűn és bűnhődés, az #álom #rejtély, vagy a legbővebb #szerelem #kapcsolat, ami a szerkesztő szerint talán a leginkább érdekelheti a korosztályt. A #születés #halál témakör és a könyv zárószövege Karafiáth Orsolyáé, ami egy verssel ér véget, átvezetve az olvasót a lírai műfajokba.

A szöveggyűjtemény ritkábban említett alkotókra is felhívja a figyelmet, Király Levente kiemelt közülük néhányat: – Moldova György írásait sokan olvassák, ám nem volt és nem is része az alaptantervnek, ahogy Csáth Géza sem, pedig talán nem is kell mondani, itt miért szerepel. Kaffka Margit is kikopott a tantervből, de őt is érdemes olvasni, vagy ott van Szerb Antal, akit a NAT irodalomtörténeti munkái miatt tárgyal, holott az Utas és holdvilág, vagy a Szerelem a palackban jelentős művek. Említeni kell Molnár Vilmos erdélyi prózaírót, Fejes Endrét, aki mostanában nem annyira népszerű, vagy Németh Ákos drámaszerzőt. Hamvas Béla némileg kilóg, ám mindenképp helye van a válogatásban, és szeretném, hogy olvassunk még Tersánszky Józsi Jenőt vagy Tömörkény Istvánt, aki mindig lábjegyzet volt a tankönyvekben.

A Nem kötelező elsősorban az irodalom iránt érdeklődőknek készült, változatos, merészebb szövegválasztásai viszont könnyedén bevonzhatják azokat is, akiknek a középiskolában megismert szövegek kevésbé keltik fel a figyelmüket. Király Levente szerint azért is kellene a kortársaknak nagyobb teret adni az oktatásban, hogy a diákok lássák, a magyar irodalom sok szálon fut és sokféle: egy több százéves szövegben hasonló problémával találkozhatunk, mint egy mai novellában. – Valószínűleg jobban megtanulnának így olvasni, vagy akár meg is szeretnék az olvasást, míg a régi szövegek elidegenítik őket. A Nemzeti Alaptanterv körül kialakult vita olyan, mintha azon vitatkoznának az irodalomtörténészek és a pedagógusok, hogy meghatározzák, mit nem fognak olvasni a diákok – hangsúlyozta. Úgy véli, amögött, hogy a NAT a „lezárt és biztosan értékelhető életműveket” részesíti előnyben, az a félelem állhat, hogy a kortárs író a másik politikai oldalon áll, esetleg mond valami kellemetlent. Ezzel szemben a halott szerző jó szerző, mert már nem nyilatkozik napjaink történéseiről. A szerkesztő szerint ez az aggodalom részben érthető, ám nagy butaság, mert nem politikusan kellene olvasni az irodalmat. Kiemelte: annál jobban nem lehet ápolni a kultúránkat, mint hogy az alaptantervben szereplő és a mai írásokat egyaránt meg akarjuk ismerni.

Infó:

Nem kötelező – Kortársak és kimaradók – Szöveggyűjtemény középiskolásoknak – magyar próza Corvina Kiadó, 2020.

Szerkesztette: Király Levente