egészségügy;veszélyhelyzet;járvány;

2020-06-14 13:56:56

Életekbe kerülő halogatás

Több daganatos beteg már igen előrehaladott állapotban jutott el onkológushoz az utóbbi hetekben, ennek oka egy lapunknak nyilatkozó szakember szerint egyrészt, hogy a veszélyhelyzet miatt korlátozták az elérhető vizsgálatokat, és mivel nem mindig volt egyértelmű a daganatgyanú, elmaradt a kivizsgálás, másrészt, hogy a magyarok egyébként is halogatják az orvoshoz fordulást, a járványtól való félelem pedig ezt még inkább fokozta. A rákos betegek mellett nehéz helyzetbe kerültek a koronavírus miatt a rehabilitációra szorulók is, akiknek az ágyfelszabadítás miatt el kellett hagyni az utolsó mentsvárat jelentő speciális intézményeket.

„Az első néhány hétben nem lehetett tudni, hogy milyen komoly lesz a járvány Magyarországon, amit az olasz és a kínai helyzetről láttunk a hírekben, az nem volt megnyugtató. Ezért állították le gyakorlatilag a teljes elektív ellátást. A baj nem ez, hiszen fel kellett készülni egy esetleges berobbanásra, de nem monitorozták megfelelően a járvány alakulását, és mikor lehetett volna, nem engedték apránként vissza azt az ellátásszolgáltatást, ami előtte elérhető volt” – mondja

Kunetz Zsombor oxyológus szakorvos, egykori légi mentő lapunknak. A helyzet most sem változott sokat, naponta csak bizonyos számú beteget vizsgálhatnak meg a szakrendelőkben a szakorvosok, így jóval kevesebben juthatnak be egy nap, mint korábban. Mindez persze nem baj, hacsak nem érinti azokat a pácienseket, akiknek az állapota nem tűr halasztást. Ezt persze nehéz megítélni, mivel hazánkban minden szakmai igyekezet ellenére még mindig nincs olyan minőségbiztosítási indikátor, ami azt mérné, hogy pontosan milyen betegek maradtak ellátás nélkül.

„Annyi biztos, hogy az onkológiai ellátásban egyébként is nagyon kevés szakorvosra jut sok beteg, így az ellátók leterheltek. Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter úgy nyilatkozott: a daganatosbeteg-ellátásnak zavartalanul kell folytatódnia a veszélyhelyzet alatt is. Azonban ha azt látjuk, hogy emlőrákszűrések nem történtek, akkor nehéz zavartalan működésről beszélni, hiszen a betegség felismerése az első lépés abban, hogy valakit kezelni lehessen” – mutat rá Kunetz Zsombor. Nem csak az emlő-, hanem a méhnyak- és a vastagbélrákszűrések is elmaradtak az utóbbi hónapokban, pedig ezeknél a betegségeknél is kulcsfontosságú az életkilátások szempontjából az időben való felismerés és a kezelés megkezdése.

Állandó ellentmondások

„Egy válsághelyzet esetén azt még meg tudom érteni, hogy az éves szűrések elmaradnak, azonban azt már nem, ha egy gyanú esetén a kivizsgálás is tolódik” – szögezi le Kunetz Zsombor.

A kormány hivatalos kommunikációja szerint ilyen vizsgálatok egyébként nem maradtak el, de Bogáncsné Nagy Anita 38 éves, ötgyermekes, mellrákkal küzdő édesanya már­cius­ végén arról beszélt az RTL Klub Híradójának: októberben diagnosztizáltak nála mellrákot, decemberben pedig leoperálták az egyik mellét. A másik mellében is találtak elváltozást, ezt kellett volna akkor megvizsgálni, illetve kideríteni, hogy máshol van-e áttét a testében, de a kórházban lemondták az időpontját. A lemondást követően 12 magánonkológust is megkeresett, de a koronavírus-járványra hivatkozva mind elutasították. Az állam hivatalos, a koronavírussal kapcsolatos tájékoztató felületén, a koronavirus.gov.hu-n eközben április 8-án arról írtak: a sürgős esetek ellátása folyamatos, és ha valaki ennek az ellenkezőjét tapasztalná, panaszával forduljon az adott intézmény vezetőjéhez, a betegjogi képviselőhöz, illetve a Nemzeti Népegészségügyi Központhoz. Kásler Miklós egyébként a napokban azt nyilatkozta: úgy tudja, 16 panasz érkezett ide. A miniszter a Kossuth rádiónak arról beszélt: fikció, hogy rákos betegek a járvány ideje alatt nem kapták meg a szükséges kezelést, a daganatos betegek közül ugyanis mindenkit el kellett látni a járvány első percétől kezdve. Az emlőrák szűrését, a mammográfiát lehet, hogy halasztották, de „ennek nincs következménye” – mondta.

Lapunknak egy neve elhallgatását kérő onkológus szakorvos arról beszélt: az onkológiai betegek kivizsgálását és kezelését folyamatosan biztosítani kellett, azonban a kontrollvizsgálatokat halasztották azoknál, akik stabilan jó állapotban voltak. „Ha abból indulnánk ki, hogy ez most egy 3 hónapos periódusra volt beszűkítve, abból akkora nagy probléma talán még nem lenne. Inkább az üzenetnek azzal a részével van baj, hogy Magyarországon a szűrésen való részvétel hajlandósága eleve alacsony volt. Azzal, hogy azt kommunikáltuk: lehet halasztani, megerősítettük az egyébként is halogató típusú betegekben azt az attitűdöt, ami ellen küzdünk” – mondja az onkológus. A szűrés célja egyébként nem a panaszos beteg kezelése, hanem még a panaszmentes esetek felfedezése.

Lehetetlen feladat az otthonápolás

A hazaküldött, már gyógyíthatatlan daganatos betegekkel kapcsolatban az onkológus szakorvos elmondta: a betegek és a család számára is nehéz egy ilyen helyzet, hiszen Magyarországon nincsenek felkészülve az otthonápolás körülményeire, a fájdalomcsillapításra, folyadékpótlásra. A hirtelen átállás komoly problémákat okozhatott, főleg, mert akik otthon maradtak sem feltétlen voltak elérhetőek, hiszen dolgozniuk kellett vagy a gyerekkel tanulni. „Érthető, hogy a rendelkezések szükségesek voltak a járvány miatt, de nem volt fokozatosság, így nem is tudtak felkészülni a családok az otthon­ápolással járó kihívásokra” – mondja az onkológus.

Szerinte augusztus, szeptember táján várható, hogy az addig a betegek félelmei vagy az ellátórendszer kapacitásai miatt elhalasztott vizsgálatok egyszer csak rászakadnak a rendszerre. Ami már most nehézség, hogy sokkal előrehaladottabb állapotú daganatos betegek jelentkeznek most az orvosoknál, ugyanis akik egyébként is halogatták az orvoshoz fordulást, azok a veszélyhelyzet miatt még tovább vártak, hiába voltak ilyen-olyan pa­­na­szaik. De az is előfordul, ha a beteg el is mondta egy orvosnak, hogy mik a tünetei, azok nem feltétlen voltak típusosak, így nem gyanakodtak daganatra. „Az engem megkereső betegek közül többen vannak előrehaladott állapotban. Szeretném hangsúlyozni, hogy panasz esetén senki se halogassa az orvoshoz fordulást! Most, hogy már elérhetőek bizonyos szűrővizsgálatok, fontos, hogy ezeket vegyék igénybe az emberek. A betegeknek pedig azt üzenem, küzdjenek, harcoljanak magukért!” – buzdít az onkológus.

Erre a küzdelemre nem csak ő, de Rozványi Balázs, a Magyar Rákellenes Liga elnöke is felhívja a figyelmet, mint mondja: sokan telefonáltak hozzájuk a kezelés alatt álló betegek közül azzal a kérdéssel, hogy el merjenek-e menni a megbeszélt kórházi időpontra. Féltek, hogy ez esetleg kockázatos lehet, és nem tudták, mi a kisebb rossz, ha kihagyják a kezelést és így nincs fertőzésveszély, vagy ha elmennek, de esetleg elkapják a koronavírust. „Minden esetben azt tanácsoltuk, hogy ne hagyják ki a tervezett kezeléseket, kampányt is indítottunk, hogy erre felhívjuk a figyelmet” – mondja az elnök.

Rehabilitáció nélkül

Míg a betegek egy része nem akart bemenni a kórházba, voltak olyanok, akiknek épp az okozta a lehető legkomolyabb problémát, hogy nekik vagy egy családtagjuknak el kell hagyni az intézményt. Amikor a minisztérium a veszélyhelyzet miatt elrendelte a 60 százalékos ágyfelszabadítást, akkor már szinte teljesen leállt a tervezett elektív ellátás, így az aktív ágyak nagyrészt szabadok voltak. Azokat, akiket az aktív ágyakon nem tudtak elhelyezni, a passzív ágyakra vitték, ápolási és rehabilitációs otthonokba. Az addig ott kezeltek egy részét pedig pillanatok alatt hazaküldték.

„Nem tudom elképzelni, hogy olyan beteget küldtek volna aktív ágyból haza, akinek nem kezelték például az infarktusát. Azonban a rehabilitációt végző intézmények esetében is haza kellett küldeni a betegek egy részét, akik így olykor rosszabb körülmények közé kerültek, hiszen a család nem feltétlen tudta őket gondozni. Képzeljünk csak el egy fiatalembert, aki csigolyatörést szenvedett, az egész élete változás alatt van. Egyetlen kapaszkodója a rehabilitációs intézet. Ha közlik vele, hogy haza kell mennie, nem marad támasza. Egy félbeszakadó rehabilitáció iszonyatos visszaesést jelenthet” – vázolja Kunetz Zsombor. Szerinte a legnagyobb baj, hogy a drasztikus ágyszám-felszabadításra szükség sem volt, és ezt már közben lehetett sejteni. Azt pedig egyelőre nem lehet tudni, hogy hogyan és mikor fog visszaállni az egészségügy a normál működésre. „Erre a kérdésre valószínűleg csak Orbán Viktor tudja a választ” – teszi hozzá.