Túl lehet jutni Mečiaron, Ceauşescun és Orbánon is

Publikálás dátuma
2020.06.14. 08:49

Fotó: Riccardo Pareggiani / AFP / NurPhoto
Összehasonlíthatatlanul kiszámíthatóbb az élet Szlovákiában hozzánk képest, a társadalom, beleértve a magyarokat is, sokkal jobb mentális állapotban van. Ez egyfajta reményt ad, hogy túl lehet jutni Mečiaron, Ceauşescun és Orbánon is. Törzsök Erika szociológus, kisebbségkutatónak sokkal több jó híre nem nagyon van, de megszívlelendő gondolata annál inkább – több évtizedes liberális kisebbségpolitikusi múlttal.
Első beszélgetésünkkor azt mondta: nem akar Trianonról beszélni, mert néhány kiváló írás, interjú kivételével ez a diskurzus ismét oly mértékben el van rontva, hogy csak a Fidesz narratíváját erősíti. De akkor nem kellene inkább a széttépett országról szóló nemzeti etnicista áldozatnarratíva helyett a valóságról beszélni? Az a dilemma, hogy hogyan lehet ezt a kérdést úgy tárgyalni, hogy ne boruljunk be a nemzeti önsajnálatba, az áldozatszerepbe, és ne bántsunk meg senkit. Sőt, segítsen kijönni a „zsákutcás magyar történelemből”. Nem lehet bepótolni a korrekt oktatás, tiszta beszéd évtizedes hiá­nyát. Érdemes ugyanakkor megnézni, hogy a XX. századi történelem különböző időszakaiban milyen hatással van a magyar kormányok kül- és kisebbségpolitikája a határon túli magyar közösségekre. Talán Bethlen István kormánya volt az egyetlen, Bánffy Miklós külügyminiszterrel, amely odafigyelt erre, de ők ismerték Európát és a régiót is, s meg kellett csinálni Magyarországot. A két világháború között kitűnő gimnáziumokat, sok ezer tanyasi iskolát hoztak létre. Kiváló, nemzetközi hírű tudósok sora került ki a korabeli Magyarország iskoláiból. Az is igaz, hogy ezekben is megjelent a revizionista gondolkodás, sőt a numerus clausus, de az oktatás nemzetstratégiai ügy volt. Ahogy ma is annak kellene lennie. Ehhez képest a Klebelsberg név az adott intézményen ma már csak a nemzeti hülyeséget fedi. A kisebbségpolitika egyik egykori alakítójaként az 1990-es évek közepétől, a 2000-es évek elején a Szülőföld programmal és a Varratmentes Európa régiófejlesztési terveivel képzeltük a jövőt. Az egyfelől szuverenista, másfelől homogenizáló, centralizáló, etnonacionalista politikákkal szemben valami mással próbálkoztunk. Ehhez képest rossz látni, hova jutottunk az általam is képviselt határon átnyúló regionális együttműködéstől, a közös térségi intézményi és infrastruktúrafejlesztéstől a Székelyföld esetében például a szélsőséges, szegregált helyzetet kialakító politikáig. A NER ebben is iszonyatosan pusztító, amit első perctől kezdve látni lehetett, s mára soha nem látott gyűlölet feszül az „anyaországiak” egy része és a határon túli magyarok között. Trianon külön és másért fáj a magyarországiaknak, s a határon túli magyaroknak. Az Orbán-kurzus – nyilatkozta több helyen – Fidesz-szavazóknak, pénzmosodának, gyarmatosítandónak tekinti a szomszédos országok magyarságát a fiókpártokon keresztül áramló források révén. Lát változást? Semmit. Csak a nagyságrendben. Gazdaságszociológusként annak idején úgy gondoltam, meg kell néznünk azt a helyzetet, hogy milyen állapotban vannak ezek a térségek, s így elkészítettük a helyzetfelmérést Közeledő régiók a Kárpát-medencében címmel, áttekintve Dél-Szlovákia, Erdély és a Vajdaság gazdasági átalakulásának esélyeit. Úgy gondoltuk, csak az adott térségben élők, kisebbségiek és többségiek egyetértésével lehet elkezdeni a közös gondolkodást, a források szinergikus felhasználását. A közös döntések nyilvánosak voltak. Idealistán azt gondoltuk, hogy miután e határ menti térségek multietnikusak, és a határok végre átjárhatóvá váltak, nézzük meg, mit jelentene az ott élőknek a közös infrastruktúra, intézményfejlesztés vagy egy közös társadalombiztosítási rendszer. Ha valakinek például a Dunától északra hirtelen egészségügyi ellátásra van szüksége Párkányban, át lehessen hozni Esztergomba a kórházba, és ne Nyitrára kelljen vinni. A régióközpontoktól szerencsétlenül elválasztott régiók lakossága számára élhetőbb, észszerű intézményi, gazdasági megoldásokat találni. Ehelyett van a szuverenista, etnonacionalista politizálás, ez a teljesen átláthatatlan klientúravásárlás Fidesz-fiókpártok­kal, amelyek megosztják a térség magyarságát, gyengítve ezzel az adott közösség politikai érdekérvényesítő képességét! Emiatt legutóbb Szlo­vá­kiá­ban egy magyar párt sem jutott be a pozsonyi parlamentbe. Miért nem látja ezt át a Fidesz hazai és határon túli tábora? Orbánék – és ezt már nem is nagyon szoktuk kihangsúlyozni – két dologgal kerültek másodszor is hatalomra 2010-ben. Az egyik a korrupcióellenes diskurzus, a másik a nacionalista narratíva felerősítése. Ez utóbbira azért van Magyarországon nagy lehetőség, mert a két világháború közötti revansista gondolkodást megalapozta az a gyakorlat, amikor is a gyerekek az iskolában a tanítás előtt a „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek Magyarország feltámadásában” szöveget imádkozták, a tanteremben Nagy-Magyarország térképe lógott a falon, felnőttként könnyen váltak a revansista politika eszközévé. Magyarország később ismét a vesztes oldalon állt, a térség a szovjet érdekszféra része lett, és nem sikerült a lakosság számára világossá tenni, hogy a II. világháborús revansista politika lökte az országot „Hitler utolsó csatlósa” szerepébe, s juttatott ismét magyar milliókat más államalakulatokba. 1949 után elindult a tiltás, a képmutatás és felelősség­gyártás. Ifjúságom idején a Himnuszt vagy a Szózatot legfeljebb templomokban lehetett énekelni. Nemzetiszínű zászló vagy kokárda március 15-én provokációnak számított. E szimbólumok tiltása óriási elégedetlenséget érlelt a lakosságban. 1956-ban aztán ez is jelentős szerepet játszott. Miközben a revansista nevelésben részesülő fia­talok felnőtté válva sem voltak tudatában például annak, hogy Erdély 7,5 milliós lakosságának nagy többsége román. A „három tenger határolta országról” szóló legendák egy fiatal gyereknek is megragadják a képzeletét, főleg, ha fogalma sincs a tényleges történelemről később sem. Orbán jó érzékkel rájátszott ezekre az érzelmekre. A baloldalnak meg a liberálisoknak pedig mindig is volt egy vaksága a nemzeti kérdésre, szimbólumokra. Ez az érzéketlenség hatalmas tömegeket sodort a Fidesz-szavazók körébe. Ez a tudatalatti történet olyan gyűlöletet kelt a szomszédos országokban élő többségek iránt, ami szinte kezelhetetlen, és bármikor lehívható. És ez megvan a szomszéd országok többségénél is a magyarokkal szemben. Amióta Finkelsteint alkalmazta Orbán, látjuk, hogy legegyszerűbb, leghatékonyabb ellenségképeket gyártani és a nemzeti érzésekre, sérelmekre rájátszani. Eközben azért jönnek az új generációk, akik egy része nem kiszolgálója ennek a befülledt, áporodott gondolkodásnak. Van egy határon túli fiatal magyar értelmiség a szomszédos országokban, akik megjárták a világot, nyitott szemmel figyelik saját helyzetüket, az adott ország többségi politikáját, s ami Magyarországon folyik. Más fogalmi rendben gondolkodnak. Azt a kérdést teszik föl, hogy a kisebbségi helyzetben élők politikai emancipációjára milyen lehetőségek vannak? Ez a szempont mikor merült föl a „nemzeti együttműködés rendszerében”? Erre a kérdésre a kettős állampolgárság nem megoldás. Ez sem a külpolitikában, se magyar kisebbségpolitikában nem szempont. A legjobb kisebbségpolitika a jó magyar ország­imázs volna, mert annak van presztí­zse. Az Orbán-kormánynak köszönhetően ma már csak utálnak minket vagy röhögnek rajtunk mindenhol.
Ha a magyar állam szisztematikusan megsérti az egyetemes emberi jogokat, akkor számíthatunk-e arra, hogy bárki a magyar ügy mellé áll Európában? – kérdezi egyik írásában Sárosi Péter jogvédő, történész. Mintha Orbánék rontanák az esé­lyeket… Így van. A 2004-es EU-csatlakozásunkkor kevesen gondoltak arra, hogy azok a hatalmas regionális különbségek, melyek az évtizedek során kialakultak, milyen következményekkel járnak majd. Szlovákia, Magyarország, Románia nem az egymással való együttműködésben látták meg a lehetőséget, hanem a centrumországok tőkéjéért versenyeznek nemzetállami villongással. Ugyanakkor megfigyelhető Orbán politikájában egy rafinált csavar, miszerint kibéküléspolitikát folytat a szerb Vučiccsal, a roman Orbannal és a szlovák Matoviccsal. A nacionalista kormányok jól együtt tudnak működni a térségben élő munkaerő kiárusításában. Ez a kisebbségeket még rosszabbul érintheti, a kelet-közép-európai vezérek politikája olykor perifériás szegregá­tumot eredményez. Mindeközben ha­talmas szürkeállomány, jól képzett munkaerő megy el Nyugatra. Ezzel az orbáni politikával leépítettük a regionális együttműködések lehetőségét. Az észak-déli irányú, határokon átnyúló együttműködés mérsékelhetné a térségek közti egyre növekvő egyenlőtlenségeket, az elszegényedést, ami a többségi-kisebbségi lakosságnak egyaránt rossz ezekben a posztszocialista országokban. Ez a lehetőség úgy tűnik – legalábbis egyelőre –, elveszett. Hogy érzi magát a rendszerváltás előtti demokratikus ellenzék egykori liberális tagjaként? Erre egy nagyon csúnya szót tudnék mondani. A demokratikus ellenzék hatalmas erkölcsi és politikai tőkét halmozott fel 1990 előtt, ami a rendszerváltás táján javarészt az SZDSZ-ben testesült meg, a legtöbben ott kötöttünk ki. Nem volt véletlen az a hatalmas támogatottság, amit az első szabad választáson kaptunk, amelyet aztán hihetetlen gyorsasággal sikerült elvesztegetnünk. A felelősségérzet mellett ez egy pocsék érzés. Mentségünkre annyit lehet felhozni, hogy az ország nem volt felkészülve a világ kinyílására. Itt a KGST falai között nem igazán ismertük azokat a folyamatokat, működéseket, melyek a nyugati világban kialakultak. Sokan azt hitték, kimennek az oroszok, és másnap Ausztria szintjén fogunk élni. Mára hatalmassá vált a demokratikus gondolkodás, a hatalmi ágak és az intézmények működési deficitje. Demokraták nélkül demokratikus intézményrendszert működtetni nem lehet. Mit gondol, lehet az EU a ments­vár a tekintetben, hogy ellenáll az „elsalvinisedésnek, ellepenesedésnek”, és megmarad erős viszonyítási pontnak a liberális demokráciák számára? Szerintem Orbán nem akar kilépni az unióból. Ösztönösen rátalált egy politikai szerepre, ami nagyon jó neki, az országnak kevésbé. A kétpólusú világ megszűnése után kialakuló trendek és azok a hatalmas változások, amelyek Kínát felhúzták, és az Egyesült Államok elnökében olyan szorongást keltenek, ami a legostobább döntésekre késztetik, Orbán pávatáncának kedveznek jelenleg. Ez a politikai helyzet nemcsak a magyar miniszterelnököt szülte meg, hanem Boris Johnsont is, Trumpot és a többieket. Ennek az évnek a tragikus jelensége, a koronavírus nagy figyelmeztetés a társadalmak számára, fordulópontot jelenthet akár az európai integrációra nézve is. Az unió léte, számos vitathatatlan problémája, nehézkes működése ellenére, még a rettenetesen dezinformált és manipulált lakosság körében is világos, hogy az az egyetlen lehetőség, hogy Magyarország ne sodródjon perifériára, ne szegényedjen el még jobban. Orbán jobban tudja, mint mi, hogy a türk tanácstól és a kínaiaktól nem fog ingyen pénzt kapni, sem Putyintól. Az uniós forrásokkal tartja fenn jelenleg is a hatalmát, építi a ­klientúráját, a kiszolgáltatottságot, ami a választásokon könnyen hozza a kétharmadot. Lát esélyt arra, hogy az inga végre visszalendül a liberális demokrácia megerősödése felé? A közeljövőben Magyarországon nem. Olyan politikai és társadalmi szocializáción mennek keresztül a generációk, aminek a következtében nincs is igény valódi demokratikus intézményi működésekre. Ez egy pokoli dolog. A magyar iskolarendszerben, a kivéreztetett egyetemektől a militarizálást éppen most megélő alapszintű iskolákig nem az a cél, hogy a demokratikus gondolkodási igény és döntéshozatali mechanizmus alakuljon ki. Szavazatmaximalizálás van, Orbán naponta méri a közhangulatot, és ennek megfelelően kommunikál. Eközben az egyharmad lakosság éhen gebed, és nem csak a keleti végeken. A magyar vidék haldoklik. Egy modernizációs programra volna szükség, amely millióknak jelentene mozgósítóerőt, s választ adna a nagy kihívásokra a klímaváltozástól a multiknak kitettségig. Mozgalmat teremtő, magával ragadó, tömegeket mozgósító alternatív programok nélkül nem fog menni. A jelenlegi ellenzéki pártok összefogása kevés ahhoz, hogy ezt a masszív, kőkemény, túlhatalommal rendelkező, rendkívül alantas, megnyomorító hatalmi berendezkedést ki tudják ütni. Igor Matovič trianoni gesztusa a magyarokhoz reményt ébresztő? Ha van valami reménye az embernek, akkor az, hogy Ceauşescu Romániájából is ki tudott jönni valamelyest a társadalom. Sokat járok a szlovák–magyar határ mentén, bizakodással, de fájó szívvel nézem, ahogy nyílik az olló, és a szomszédunk más úton és más irányba fejlődik. Az „ezeréves Magyarország” az ostoba politizálásával megvetett és kinevetett fekete bárány, miközben a fiatal, harmincéves szlovák állam jelentős eredményeket ér el. Nincs nacionalizmus, nincs antiszemitizmus, nincs őrült centralizáció, a lokalitásnak megvan a jelentősége, lehetősége, az önkormányzatok valóban azok, nem csak önmaguk karikatúrái. Összehasonlíthatatlanul kiszámíthatóbb az élet Szlovákiában hozzánk képest, a társadalom, beleértve a magyarokat is, sokkal jobb mentális állapotban van. Ez egyfajta reményt ad, hogy túl lehet jutni Mečiaron, Ceauşescun, és Orbánon is.

Törzsök Erika

Szociológus, kisebbségkutató. Kassán született, az ELTE szociológiai szakán szerzett doktorátust 1977-ben. A rendszerváltás előtt a demokratikus ellenzék tagja, az SZDSZ egykori kisebbségpolitikai titkárságának vezetője. Volt a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, a Külügyminisztérium kisebbségpolitikai főtanácsadója (2005–2006) és a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya főigazgatója (2007–2009). Tíz éve a Civitas Europica Centralis Alapítvány elnöke.

Szerző

Heti abszurd: Vers mindenkinek

Publikálás dátuma
2020.06.14. 07:22

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Amikor a járvány „bevezetésre került”, arra gondoltam, mi volna, ha én is elsajátítanám ezt a Nyunyókáék által bevezetett beszédmódot. Leckeként jelentéktelen, de nem teljesen ismeretlen költők szövegeit használtam. „…zúg az éji bogár, nekimegy a falnak...” – Az éjszakai órákban egy azonosítatlan rovarképződmény járőreink ellenőrző tevékenysége közben letért a számára kijelölt útszakaszról, majd szabálytalanul, jogkövető magatartást nem tanúsítva és zajt keltve merőlegesen nekivágódott a vele szemben szabályosan épített kordonnak. Utána hangjelenséget lehetett tapasztalni, aminek következtében több tanú egybehangzó állítása szerint jelentős mértékben néma csönd volt észlelhető. „Pihen a komp, kikötötték, benne hallgat a sötétség.” – A bejelentő szerint egy ismeretlen felségjellel ellátott vízi jármű napok óta nem mozdult a kikötőből. Járőreink megfigyelés alá vonták az objektumot és helyszíni ellenőrzést foganatosítottak. A felderítés során bebizonyosodást nyert, hogy a vízijártassági igazolványukat felmutató személyeknek nem áll szándékukban a járművel a helyváltoztatás, illetve, hogy a járművön lévők, noha a látási viszonyok erősen korlátozottak voltak, alvó tevékenységet foly­tattak… „De a kocsma bezzeg hangos, munkálódik…” – A kijárási korlátozások megszegése forgott fenn a járőreink által bevezetésre került szórakoztatóipari objektum-ellenőrzés során, a de­­ci­belométer berendezés használatával megállapítottuk a jogsértést, amit jegyzőkönyvben rögzítettünk. Egy jogkövetést megtagadó állampolgár nem volt hajlandó belefújni a rendszeresített db-méterbe, ellenben a kezében tartott két – bunkóval felszerelt – eszközzel egy húros asztalt ütögetett, ami tiltott fegyverhasználatnak minősül. „…s a kis szobába toppanék… röpült felém anyám” – A tanúkihallgatás után szembesítést foganatosítottunk, minek során a gyanúsított, P. Sándor dunavecsei illetőségű személy előadta, hogy csak közeli hozzátartozója tartózkodott a gyengén megvilágított helyiségben, a látási viszonyok miatt szinte átesett a bejárat előtt rendszeresített küszöbszerű kitüremkedésen. Amikor az előállított már bent tartózkodott, furcsa berregésre lett figyelmes, majd szárnysuhogást észlelt. Teljes megdöbbenésére hozzátartozója körözni kezdett a lámpa körül, ő pedig elvesztette az önuralmát, s úgy érezte magát, mintha felfüggesztett állapotba került volna. „Hanem most már elég, hallja-e kend, anyjuk? Fogja be a száját, vagy majd betapasztjuk.” – A súlyos incidens a 9 és 12 óra közötti, 65 év felettiek számára biztosított idősávban következett be. Özvegy G. Istvánné született P. Gizella (Kossuth utca 16. II. emelet, 8-as ajtó, rögtön a lift után) adatait személyiségi jogaira tekintettel nem adhatjuk meg. A szóban forgó 67 éves és 3 hónapos asszony sajnos a gyanúsított elé sodródott, miközben a pékségben vásárlás céljával tartózkodott, s közben a férfi nőismerősére megjegyzést tett, mire a garázdaságot megkísérlő K. János, aki a dzsiudzsicu edzőteremből elhaladva tért be az üzlethelyiségbe, inzultálni kezdte. Igazoltatást és adategyeztetést követően a kisportolt testalkatú elkövető elismerte, hogy nagyon feldúlt állapotban volt, ezért helyezte kilátásba a környéken sokak által csak Gogolák néninek ismert G. Istvánné meglévő fogainak eltávolítását… „Uj divatu nyakravaló Készül most Számotokra… nem cifra, de Jó szoros.” – Járőreink két szolgálati gépjárművel vonultak a valótlan tényállítással történő veszélyeztetés helyszínére reggel hat órakor, lefoglalásra került az adathordozó laptop, melynek billentyűi lenyomást követően beragadtak. Arra a kérdésre, hogy ez már a zavart keltő és agresszív rémhírterjesztés előtt is így volt-e, az eljárás alá vont elkövető azt felelte, igen, mert Pisti, az unokája két hete narancslét borított az adathordozóra, miközben a család épp a nyunyókáját vasalta. További kérdésünkre, hogy ki írta azt a szöveget, amelyet föltett a közösségi hálóra, a gyanúsított nem tudott egyértelmű választ adni, majd bonyolult okfejtésbe kezdett. Azt viszont erősen tagadta, hogy megütközést akart kelteni a veszélyhelyzet színhelyén, amivel akadályozta a járvány elleni védekezés eredményességét. „Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?” – A családfő egy tizennyolc centiméter pengehosszúságú vágóeszközzel rohant a körfolyosón élettársa, a 65 év felettiek idősávjába tartozó W. Edina után, az asszony a felszólításra nem állt meg, banyatankját a sötétben letámasztotta a folyosó végén, bezárta a rácsos ajtót, és azt ordította, te még csak 64 vagy, reggel is átvágtál azzal, hogy a boltba mész, közben a szeretődnél enyelegsz. P. Kálmán a szemtanúk elmondása szerint ezután azt jegyezte meg, hogy kapcsolatuk várromhoz hasonlít, majd fenkővel kezdte élezni a kést, és többek füle hallatára azt kiabálta: keresztirányú vágómozdulatot fog végezni a torok magasságában. A nyomozati anyagban szerepel, hogy az egészségügyi végzettséggel rendelkező alsó szomszéd ekkor felkiabált: Csak ha negatív Covid-tesztje van! P. Kálmán rátámadt és a közbeavatkozó szomszéd ajtófélfájába állította a harci eszköznek minősülő szúró- és vágófegyvert.
Szerző
Témák
Heti abszurd
Frissítve: 2020.06.14. 07:38

Weben guba – Nagy erőkkel támadják a tolvajok a virtuális pénztárcákat

Publikálás dátuma
2020.06.13. 18:40

A karantén jelentős érvágás volt a betörőszakma számára, hiszen az eredményes munkához home office-ozó embereket is kellett volna lopni. A tolvajok ettől függetlenül is nagyobb erőkkel kezdték támadni a virtuális pénztárcákat, és ez minden bizonnyal így marad, hiszen egyre többen és egyre több időt töltenek a webes felületeken.
Haszontalan termékekkel – vagy egyáltalán nem létezőkkel – és adathalászattal működnek a tolvajok az interneten. Utóbbira volt riasztó példa a banki ügyfelet mobiltelefonos SIM-kártya-cserékkel, és végső soron 51 millió forinttal megkárosító tranzakció-sorozat. Ahogy ez a nagy katasztrófáknál lenni szokott, több, egymástól független baki kellett a bajhoz, de elsősorban a számlatulajdonos vétett, amikor elhitte, hogy olcsón jut nagy értékű fővárosi lakáshoz, és akkor sem gyanakodott, amikor e-mail kapcsolatba került a csalókkal. Hiba volt azonban megnyitni egy olyan fájlt, ami ezúttal a céges adatokhoz adott hozzáférést. Ezekkel már mehetett a SIM-csere, és az átutalások azonosítása sem okozott gondot. A történet jogi felelősségi és jogi vonatkozásait még egy ideig kutatják majd, hiszen mindenkinek a biztonság és a sértetlen reputáció az érdeke.

Virtuális viharfelhők

„Ahogy az interneten elérhető szolgáltatások köre is bővül, az ezeket érintő támadásokon szerezhető illegális profit mértéke is folyamatosan növekszik – mondja Kerékfy Miklós IT-biztonsági szakértő. – Emellett a cégek – bankok, nagyvállalatok – és kormányzatok egyre növekvő digitális jelenléte folyamatosan növeli a támadás lehetséges felületét. A digitalizált folyamatok elsősorban végpontokon és internet felé nyitott szervereken működnek, másrészt a szervezetek egyre jobban nyitnak a felhő felé, azaz a kapacitásukat részben vagy egészben külső szolgáltatókhoz helyezik.” A szakértő szerint ezeket az új támadási felületeket nem lehet a hagyományos megoldásokkal kivédeni, hiszen a fenti trendek a támadóknál is megjelentek. A folyamatos fejlődés miatt egy-egy támadás költsége egyre csökken, míg az általa okozott kár értéke egyre nő. Amíg az „áldozatok” a folyamataik és működésük egyre hatékonyabbá és olcsóbbá tételén dolgoznak fejlett rendszerek és algoritmusok használatával, addig a „támadók” is ugyanezt teszik. Emiatt az IT-biztonságnak sem szabad lemaradnia, hogy lépést tarthasson a digitalizációs versenyben. Kerékfy Miklós azt mondja: az információtechnológiai biztonság nem egy folyamat, amelynek van eleje és vége, hanem egy gondolkodásmód: a potenciális támadók előtt próbálnak járni egy lépéssel. „Ennek a gondolkodásmódnak a vállalati vagy kormányzati működésben vannak felismerhető jelei: a kockázatmenedzsmentben már előkelő helyet foglal el az IT-biztonsági kockázatok kezelése, egyre magasabb a szakmai felkészültség, növekszik a büdzsé.” A magánéletben ugyanennyire fontos, hogy tisztában legyünk az általunk használt informatikai eszközök és szolgáltatások kockázatával. Mindazzal, amit veszíthetünk, ha jogosulatlanul használják helyettünk. „A szakmában sokat hangoztatott kockázatarányos védelem a legjobb, amit tehetünk: a legértékesebb digitális tulajdonunkat – e-bank, ügyfélkapu, de a levelezés vagy akár közösségi profilok is idetartozhatnak – védjük meg a lehető legtöbbféle módon – mondja a szakértő. – Szerencsére ma már nem kell súlyos összegekért a zsebünkbe nyúlnunk, sok ingyenes megoldás is létezik. A többfaktoros azonosítást már minden nagyobb szolgáltató készen szállítja, nekünk csak használnunk kell. Nem szabad megfeledkezni a biztonságtudatosság fejlesztéséről sem, amivel megakadályozható, hogy káros alkalmazásokat telepítsünk a számítógépünkre, másrészt a rólunk fellelhető adatok mennyiségét is korlátoznunk kell. Az e-mail címünkre legalább annyira vigyázzunk, mint a rendes lakcímünkre!”

Óvatlan kattintók

A szociális távolságtartási szabályokkal különösen az idősek szorultak be a zárt terekbe, és a világháló jelenti nekik a nagyobb védelmet a világban barangolásra. Viszont ami egészségügyileg biztonságosabb, nem feltétlenül az informatikailag. A Kaspersky nevű internetbiztonsági cég közelmúltban elvégzett felmérése szerint különösen az idősek felkészületlenebbek és óvatlanabbak: az 55 évesnél korosabb emberek csaknem fele (46 százalék) nem tesz komolyabb intézkedéseket online adatainak védelme érdekében. A 25–34 éves korosztálynál ez az óvatlansági arány alig több mint 20 százalékos: csak minden ötödik fiatal nem érzi magát veszélyben az internetes böngészés közben. A cég egy korábbi kutatása azt találta, hogy a válaszadók közel fele tapasztalt az eszközei valamelyikén legalább egy kiberbiztonsági támadást – vírust, kémprogramot, adathalász e-mailt – a megelőző öt évben, ideérte a fiatalabb korosztályt is, ahol ez az észlelési arány 59 százalékos volt. Mindez azt jelentheti, hogy az adataikat ellopják, harmadik fél számára elérhetővé teszik. Az idősebb generációk az elmúlt csaknem húsz év Kattints rá, nagyi!-programjai ellenére is nagyságrendekkel nehezebben tesznek különbséget a valódi ajánlatok és az online csalások között.

Életveszélyes csalók

Erre találtunk példát a Cardio NRJ nevű vérnyomáscsökkentő csodaszer számos internetes reklámjában. Hamar feltűnt ugyanis, hogy a 20 600 forint helyett fél áron kínált termék mellett felszólaló néven kardiológus égen-földön nem létezik. „Orvostudományi jelöltet” pedig nem ismer a szakma, csak a Google tréfás kedvű félrefordítója, Vadász Gyula pedig a román kiadásban Johann Reitzburgként szerepel. Szóval még a látszatra sem adnak a tízperces weblapokat összekalapáló csalók, miközben bíznak a szemüveget-botot eldobó, és azon nyomban utaló megrendelőkben. Aligha volna tucatnyi semmirekellő honlap, ha a számításuk nem jönne be időnként. Az egyik hazai bulvárlap írt az előzményekről, akkor még a ReCardio és Powder Detonic készítmények kapcsán, amelyek a Cardio NRJ előzményeinek tekinthetők. Akkoriban a Magyar Kardiológusok Társasága is megszólalt, jelezve, hogy olyan készítményt árulnak az interneten szív- és érrendszeri megbetegedések kezelésére, amelynek alkalmazása akár életveszélyes állapotot is okozhat. A társaság felhívta a figyelmet: a reklámok arra biztatják a betegeket, hogy kizárólag a honlapjukon megrendelhető készítménnyel kezeljék a magas vérnyomásukat, vagyis hagyják el az orvos által előírt terápiát, ami szintén okozhat életveszélyes állapotot. A lap akkor nem tett említést róla, de az Országos Gyógyszerészeti Intézet már tavaly októberben vizsgálatot indított a Magyar Hypertonia Társaság bejelentése nyomán. Közleményükben hangsúlyozták, a ReCardio nevű készítménnyel kapcsolatban számos ponton valótlanságon alapuló reklámkampány indult, amely nem létező intézmények nem létező fejlesztéseire utal. Teszi mindezt az állampolgárok hiszékenységének kihasználásával az azonnali internetes megrendelés és gyors haszonszerzés céljából. Felhívták a figyelmet arra is, hogy a készítményről semmilyen tudományosan megalapozott ismeretet nem közöltek az elérhető szaklapok. Járai Zoltán címzetes egyetemi tanár, a Magyar Hypertonia Társaság elnöke most azt közölte: információik szerint a készítmény bevizsgálása megtörtént, vérnyomáscsökkentő hatóanyagot nem találtak benne. Miután az internetes hirdetések alkalmasak a fogyasztó megtévesztésére, jogászaik vizsgálják további jogi lépések lehetőségét. Megkerestük az OGYÉI-t, hogy áll a vizsgálat, és a Gazdasági Versenyhivatalt is, hiszen az egészségügyi vonatkozások (vagy azok hiánya) mellett a tisztességtelen ­piaci magatartás kérdését is feszegetik a csalók. A GVH versenykultúra-fejlesztési munkatársa Csernyánszky Mihály úgy tájékoztatott: a Detonickal és a Cardio NRJ-vel kapcsolatban ez idáig nem érkezett jelzés hozzájuk. A Recardio ügyében viszont kaptak panaszt januárban, amit a fogyasztóvédelmi hatósághoz továbbítottak.

Szem előtt „libamombák”, düvely a szívben

A talmi internetes oldalak – ha másról nem – a veretesnek nem nevezhető nyelvezetükről időnként egészen jól felismerhetők. A Cardio NRJ például a szívroham és a sztrók jelei között ír a gyors fejfájásról, a szapora izzadságról és az instabil pszichológiai állapotról, bármi is legyen az. Az „egész nap nyugodtan érzi magát” kitétel már egészen gyanús, a „rossz álom” az olvasáskor stimmelni látszik, de az utolsó ütés a „szem előtt megjelenő libamombák”. A kifejezést érdekes módon ismeri az internet, de szinte csak orosz oldalakon, gépi webgyorsfordítással, és végső soron nem sikerült hitelt érdemlő magyarázatot találnunk rá, mert felugró ablakok kínáltak üzleti lehetőségeket…

Szerző