„Apa mindig azt mondta, a magokat a kertben kell elültetni. Minden arc, amit ismersz, egy mag, amit a szívedbe kell elültetned. És ezek az arcok nőnek és nőnek a szívedben. Szomorú arcok és vidám arcok, de tudnod kell, ezek az arcok neked a leggyönyörűbbek a világon.” Ehhez hasonló, egyszerű, ám mélybe nyúló gondolatokkal találkozhatunk Nguyen Ngọc Thuan Csukott szemmel nyiss ablakot című regényében, amely rövidsége ellenére különleges utazásra hív.
Egy vietnámi kisfiú, a tízéves Trí Dong története bármelyikünké lehetne: rendhagyó szemszögből kínál rápillantást a gyermekkor gondtalannak tűnő időszakára, miközben a lét legalapvetőbb kérdéseit is tárgyává teszi. Az angol, svéd, és thai nyelven is megjelent, 2008-ban Svédországban Pán Péter-díjjal elismert olvasmány megidézi A kis herceg hangulatvilágát, mégis alapjaiban jelent más élményt: nem szorosan kapcsolódó fejezetei apró, pontos tanulságokkal szolgálnak, anélkül, hogy túlzó bölcsességekbe hajlanának. Az öröm, a fájdalom, a reményteli és a megváltoztathatatlan megismerése egyaránt megjelenik előttünk a családi, baráti, iskolai, falusi mindennapokban, olykor akár saját emlékeinket is előhívva.
A mű észrevétlenül mesél ember és természet elemi viszonyáról, finoman érzékelteti a gyermeki nyitottság, kíváncsiság erejét, és könnyed humorral közelít a felnőttek világának furcsaságaihoz. Nem nehéz azonosulni Háy János író, a kötet fordítójának szavaival: „Saját belső Vietnámunkba visz el, önmagunk belső útjaira, érzékeny figyelemmel. Aki ezt a könyvet elolvassa, kicsit biztos másmilyen lesz, pontosabban fogja tudni, mi fontos és mi nem, pontosabban fogja tudni, kicsoda ő.”
Nguyen Ngọc Thuan könyvét ajánlott időről időre leemelni a polcról, tisztaságért és derűért folyamodni hozzá.
