Meg lehet-e fizetni Orbánéknak?

Évente tízmilliókat költenek az Orbán-rezsimmel elégedetlen tömegek az ellenzéki szervezetek, akciók és a független média támogatására. Meglehet, akár egy kiadós rendszerváltást is kifizetnének, ha a kormányváltás garantálható volna. Túlhatalom-szétszerelőgépet egyelőre nem ismerni, így marad a rendszer téglánkénti bontása. De ki és mire fizet szívesen, és ki és mire nem?

Kettőnél nem lehet sokkal többféle módja egy fékevesztett kormány elkergetésének, leszámítva a választásokat, amivel most nem foglalkoznánk, tekintsük ezt valószínűtlennek. Annyit azért rögzítsünk a kormányfő kedvenc sporthasonlatával élve, hogy a legkisebb baj a pálya lejtésével van. Ennél sokkal kellemetlenebb a szöges cipőben rugdalózó ellenfél, aki együtt sörözik a bírókkal, és az isten pénzét is elkölti a főszabály megvásárlására, miszerint mindig ő nyer. Az Orbán-kormánnyal szembeni ellenállás kettős lehet: elégedetlen és elszánt tömeg felmutatása vagy egyedi akciók szervezése a civilek pénzügyi hozzájárulásával. A demonstrációk közönsége már sokszor bizonyított, de azt senki nem merte közölni a tömegekkel, hogy egyetlen autoriter kormány sem fog egyhamar távozni mégoly kedves kérésre, ahhoz túl sok a veszítenivalója. Talán majd, ha kitelik a becsülete saját hívei előtt is. A tüntetéseken hiába visszhangoztak a fülekben a korabeli Orbán Viktor mondatai: „a felelősség őket (a hatalmat) terheli, akik belekényszerítik az embereket, hogy csak elkergetni lehessen őket”. Addig is érdemes hasznosan tölteni az időt, gondolják sokan, megsokszorozva az ellenzéki energiákat.

A harmadik köztársaság történetének talán legnagyobb pénzgyűjtési sikerét az Együtt – Korszakváltók Pártja érte el, bár elég lehangoló céllal: a megszűnésük árát kellett kifizetniük, amikor 2018-ban nem érték el az egy százalékot. Százötvenmillió forintot adott össze 13 ezer ember. Köztük volt Hertel Judit klinikai szakpszichológus is.

„Nagyon sajnáltam volna, ha ráfizet az, aki ellenzékiként politizál, és az én érdekeimet is képviseli – meséli a motivációjáról. – Számomra jelentősnek mondható összeget küldtem, és örülök, hogy az összes pénz összegyűlt nekik adományokból. Bajnai Gordontól egy előadásán hallottam azt a gondolatot, hogy mindenkinek a szavazata egyenlő, és ez így van jól, de aki ügyes, meg tudja sokszorozni a befolyását. Például azzal, hogy kezdeményezéseket támogat, meggyőz másokat vagy anyagilag hozzájárul ezekhez a célokhoz.” Judit azóta is támogat ellenzéki kezdeményezéseket, mert úgy érzi, ezzel nagyobb beleszólást tud szerezni a közélet alakításába. Aláírásgyűjtésnél is segített aluljárókban, de mivel kevés szabadideje van, inkább az anyagi hozzájárulást választja, néhány órai keresete átutalásával.

Akár egy pizza árát

„Nagyon nem tetszik az illiberális rendszer. Nemrég határoztam el, hogy ha felháborodok valamin, akkor nemcsak tehetetlenül dühöngök, hanem pénzt fogok küldeni valamilyen szervezetnek, így teszek is valamit, nem csak puffogok. Az Átlátszót folyamatosan támogatom, havi 2000 forinttal. Fontos a független sajtó, hogy az emberek azokat a híreket is megtudhassák, amik kényelmetlenek a kormánynak. Így lehet elérni, hogy inkább ne tegyék meg a kínos dolgokat, mert kiderül” – mondja a klinikai szakpszichológus.

Az oktatás is fontos számára, mert ebből lesz a jövő, így ilyen ügyeket is felkarol. Habár nem pedagógus, de belépett a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetébe, így anyagilag is támogatja az érdekérvényesítésüket. Az egészségügyet is kiemelkedően fontosnak tartja, sajnálja, hogy ennyire leromlott állapotban van, és a Facebookon kell kalapozni gyerekek műtétjére, ezért olykor ilyen kezdeményezésekre is küld pénzt. Annyit, amennyit éppen tud, akár egy pizza árát. „Most például nagyon örülnék egy olyan kezdeményezésnek, amelyet az ellenzékiek együtt tudnának megvalósítani, nyomtatott ingyen lapot tenni mindenkinek a postaládájába, hogy azokhoz is eljussanak ellenzéki hírek, akik nem interneteznek.” Ha lesz ilyen, biztos támogatja. De jó lenne szerinte, ha ez nem csak egy választás előtti szórólap lenne.

G. biztosításmatematikus, politikai célú anyagi támogatásai a 2018-as választásra koncentráltak. „Reális esély mutatkozott ekkor a Fidesz legyőzésére, vagy legalább az újabb 2/3 megakadályozására. Pártot, civil szervezetet és kezdeményezést is támogattam. Ezenkívül ritkán fordult elő, hogy anyagi támogatást adtam, mert nem voltam elég motivált, illetve nem vagyok igazán elkötelezett egy párt felé sem” – mondja.

Főleg független médiumoknak, büntetések kifizetésére és kreatív projektekre adott eddig pénzt Tamás, egy kisváros szoftverfejlesztője. „Szerintem bőven lenne még megnyerhető szavazat az ellenzéki pártok számára, ha felemelnék a hátsójukat, és vidéken is kampányolnának, és ezalatt nem a Debrecen, Szeged, Győr méretű nagyvárosokra gondolok. Sok emberhez el sem jut más információ, csak a kormánypártok alternatív valósága – mondja. – A másik kedvenc vesszőparipám a választási rendszer. Arra ugyan nincs esély, hogy bármelyik képviselő-választás rendszerét a Fidesz önként megváltoztatja, de ellenzéki előválasztáshoz vagy bármilyen belső döntéshozatalra lehetne Condorcet-módszert használni a plurális szavazás helyett (a névadó francia matematikus módszere a közösség számára leginkább elfogadható alternatívára törekszik – A szerk.). Már az is sokat lendítene a helyzeten, ha nem a legnagyobb kisebbség kedvenceit, hanem a többségnek elfogadható jelölteket indítanának a választáson.”

Hadházy nem fizet

A napokban Hadházy Ákos és Szél Bernadett dudálós tiltakozássorozata nyomán kiszabott büntetésekre adtak össze 9 millió forintot a civilek. Kétszáz forinttól a tízezrekig. A rendőrség nagy erőkkel büntette, a kormánysajtó pedig ütötte-vágta az akciót, mondván, a független képviselők a Lánchídnál bohóckodtak, aztán pedig „tarhálni” kezdtek a büntetésekre. Hadházy Ákos a közösségi médiában védte meg az akciót, amire Mérő László matematikus a hvg.hu-n írta meg a véleményét. Mint fogalmazott: a képviselő a parlamenti fizetéselvonások miatt számíthat az adományára és minden formájú szolidaritására, mert a személyes megélhetésére szívesen adakozik, de az államkasszának, „Orbánéknak nem”.

„Mindent meg fogunk tenni azért, hogy ezeket a büntetéseket ne kelljen befizetni. Én magam biztosan nem fogok fizetni, mert ha kell, akkor le fogom dolgozni közérdekű munkában – mondja Hadházy Ákos. – Ezt persze nem várhatom és nem is várom el senkitől, azoktól a kisnyugdíjasoktól például, akik velünk együtt tiltakoztak a kórházkisöprés miatt.”

Az ügyek lassan haladnak, a képviselő eddig csak az első két tiltakozás miatt kapott bírságot. Eddig összesen 5 millió forint értékű büntetésről tud. A Tisztességes és Igazságos Társadalomért Alapítvány a befolyt összegekből jogi segítséget vesz igénybe. Ha mégis lesznek elmarasztaló ítéletek, akkor ezekkel az adományokkal a megbüntetetteknek segítenek.

„Számomra ez nem aggályos – utal a képviselő Mérő László kritikájára, akinek köszöni a támogatást és a rokonszenvet. – Akik a tiltakozókat pénzzel támogatták, ugyanazt tették, mint amikor nekem segítettek, amikor a Parlamentben magasba emeltem a táblákat a rendszerről alkotott véleménnyel. Remélem, hogy ezeket a pénzeket sokkal inkább a nyilvánosság biztosítására tudjuk fordítani. Az alapítványnak ugyanis ez a legfontosabb célja. Már nem a disznóságok leleplezése a nehéz, hanem az, hogy ezeknek az ügyeknek nyilvánosságot adjunk.”

Hadházy Ákos szerint ugyanis a legszebb felszólalás sem jut el több millió emberhez, mert a közmédia és a Fidesz által felvásárolt sok száz sajtótermék elhallgatja. „Ha tíz év után a Fidesz még mindig 50 százalékot kapna egy választáson, akkor az ellenzéknek nincs igaza, vagy valamit nem jól csinál? Egyértelmű, hogy amit az ellenzék mond, igaz, ezért nyilvánvaló, hogy valamit máshogy kell csinálni. A parlamenti demokrácia látszatának a fenntartásával ma már nemhogy nem lehet előre jutni, de ez akár hátrányos is lehet” – fogalmaz a képviselő.

Elhallgat a kormánysajtó

„Minden ellenzéki működésnek alfája és ómegája, hogy kikényszerítsük a közmédia konszenzusos vezetését és a propaganda leállítását, mert addig nem sok látszatja van a munkánknak. Lehet összefogni, lehet kormánymutyit feltárni, lehet víziót bemutatni, de amíg milliók elől eldugják ezeket a tartalmakat, addig aligha tudunk sokat javítani a választási eredményeken” – véli Hadházy. Szerinte tévhit, hogy a Facebookkal le lehet győzni a kormányt. Persze zavart okoz, hiszen embereket vittek el a véleményük miatt, de nem elegendő, mert mindenkinek csak azt mutatja meg, amit olvasni és látni szeretne. Lehet ugyan hirdetni, de az évi 50 milliárd forintos kormánypropagandával nem fognak tudni versenyezni.

A képviselő szerint, akiket már meggyőztek, az ő cselekedeteikre van szükség ahhoz, hogy a kormányra nyomást tudjanak gyakorolni, és meg tudjanak győzni másokat is. „Nem nagyon kellene bejárni a Parlamentbe, ahogy a Fidesz tette 2006 után, mert nem kell fenntartani a demokrácia maradékának a látszatát. Sokkal inkább az országot kell járnunk, hogy a legkisebb faluban is legyen olyan ember, akire számítani lehet. Nem fogjuk tudni ezt a rendszert a Parlamentből megdönteni, ehhez az emberek támogatására van szükség.”

Hadházy Ákos úgy látja: a politikai nyomásgyakorláshoz semmit nem kell feltalálni, az aláírásgyűjtés, a tüntetés, a petíció és a sztrájk lehetőségeivel kell élni. Az Európai Ügyészséghez csatlakozásért indított aláírásgyűjtésük ugyan abban az értelemben kudarc volt, hogy nem érték el a kívánt eredményt, de a kormánynak ez szerinte módfelett kellemetlen volt.

„Tévhit, hogy ezekkel az eszközökkel nem lehet eredményt elérni. Minél keményebb egy hatalom, a tüntetésnek is annál erősebbnek kell lenni. A magyar politikai nyomásgyakorlásból az hiányzik, hogy kimondjuk, hiszünk magunkban, nem hátrálunk, és nem játsszuk el a kormánynak, hogy minden rendben van. Aki arról panaszkodik, hogy ez ellen a kormány ellen nem lehet semmit tenni, attól mindig megkérdezem: és mit tettünk eddig a szép parlamenti szónoklatokon és esti tévényilatkozatokon túl?”

A „nemzeti konzultációs-manipulációs ívek” összegyűjtését ugyanilyen fontosnak tartja a független képviselő, mert ez szerinte megmutatja, hogy lesznek emberek, akik összegyűjtik a papírokat és elmennek velük a postára. „Ezzel is jelezni tudjuk, hogy elégedetlenek vagyunk, és nem vagyunk hajlandóak vágóhídra vitt barmokként nézni, ahogy a kormánypropaganda legyilkolja a véleményünket, a becsületünket” – fogalmaz a parlamenti képviselő.