Egy, csak egy legény van talpon

Szerbia is illiberális állammá vált, a vasárnapi parlamenti választáson csak az kérdés, hogy az elnök pártja 60 százalék fölé kerül-e.

Ha a vasárnapi szerb parlamenti voksolás közeledtével belepillantunk a helyi televíziókba – beleértve a közszolgálati RTS-t és a magánprogramok nagy részét – azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Szerbia a világ legvidámabb országai közé tartozik. Pozitívabbnál pozitívabb üzeneteket fogalmaznak meg arról, hogy Aleksandar Vucic elnök országlása, illetve a Szerb Haladó párt (SNS) és koalíciós partnerei, a szocialisták kormányzása alatt milyen elismert országgá vált Szerbia és milyen gyorsan gyarapodott a gazdasága.

A propaganda megteszi hatását, Szerbia már nem tartozik a legborúlátóbb országok közé a világban. A listán a hetvenedik „legboldogabb” nemzetről van szó, a szerbek csak nyolc hellyel állnak a magyarok mögött és megelőzik a montenegróiakat, a horvátokat, vagy a bolgárokat. A GDP emelkedése tavaly meghaladta az öt százalékot, de van is mit behozni Európa többi részéhez képest. A havi átlagfizetés 500 eurónak felel meg, amivel Belgrád a kontinens hátsó részén kullog.

Vucic mindig új és új üzeneteket fogalmaz meg, ezúttal fiatalok szerepeltek az SNS választási reklámjaiban, az egyikben például egy kislány. Az elnök könnyen túllépett azon, hogy gyermeket valójában tilos politikai célokra felhasználni.

A választás közeledtével a kormányzó párt illetékesei sietve annyi objektumot adtak át, amennyit csak tudtak, így a munkába időnként csúszott némi hiba. Zitorad nevű településen szerb színekbe akarták öltöztetni a kis fémhidakat, ám az egyik helyen a szerb helyett francia zászlót festettek az útra.

Sok elemző véli úgy, hogy felesleges pénzkidobás a mostani választás, hiszen a demokratikusnak mondott ellenzék bojkottja miatt csak az a kérdés, meghaladja-e az SNS mandátumainak aránya a 60 százalékot. Vucic ezzel magyarországi mentora, Orbán Viktor pártjánál, a Fidesznél is jobban szerepelhet. Annyira kínos volt már az SNS-nek is a várható kiütéses győzelem, hogy – még a voksolás eredetileg tervezett áprilisi időpontja előtt - levitték a bejutási küszöböt 5-ről 3 százalékra, úgyhogy a következő parlament akár hatpárti is lehet majd. A részvételi arányt már nehezebb megjósolni. Eddig 2014-ben éltek legkevesebben szavazati jogukkal (53 százalék), Vucicék számára már siker lenne, ha ezt sikerül túlszárnyalni, hiszen akkor elmondhatják, hogy hatástalan volt az ellenzéki bojkott. Mindenesetre a bejutási küszöb lejjebb vitele akár meg is hozhatja a várt eredményt, hiszen az emberek úgy érezhetik, hogy a semminél azért több választási lehetőségük van.

Sokáig ez volt a legunalmasabb választási hadjárat. A járvány miatt elrendelt gazdasági leállást követően csak lassan indult be a kampány, mígnem a KRIK oknyomozó portál újságírójának sikerült lencsevégre kapnia az elnök fiát, Danilo Vucicot, amint egy ismert maffiózó, Aleksandar Vidojevic társaságában tekintette meg a Partizan-Crvena zvezda belgrádi derbit. Ami különösen feltűnő: már negyedszerre mutatkozott a drogbáró oldalán. Ana Brnabic miniszterelnök anyatigrisként védelmezte a kis Vucicot, mire a még működő ellenzéki média megjegyezte: akkor bezzeg nem volt ennyire határozott, amikor a kormánypárti, egyébként rendkívül színvonaltalan bulvársajtó vájkált az ellenzék politikusainak magánéletében. Brnabic erre azt válaszolta, hogy ő csak a gyermekek érdekeit védi (Danilo Vucic 22 éves), míg az ellenzék politikusai felnőtt emberek, akik meg tudják védeni magukat.

A helyzet kicsit a néhai elnök, Slobodan Milosevic által fémjelzett, nem éppen dicsőséges érához hasonlítható: összemosódott az alvilág a politikai élet illusztris személyiségeivel, mindent szabad azoknak, akik közel vannak a tűzhöz, tombol a korrupció, a Transparency International 2019-es indexe szerint az ország e tekintetben is a sereghajtók közé tartozik Európában, csak Boszniát, Észak-Macedóniát, Albániát és néhány exszovjet államot előz meg.

Nagy különbség ugyanakkor Vucic és Milosevic között, hogy az előbbinek megvan a magához való esze, jó viszonyra törekszik a szomszéd országokkal és jó fiúnak próbál mutatkozni az Európai Unió és a Nyugat szemében. Akár Koszovó elismerésére is hajlandó lehet, ha június 27-én Donald Trump vendégeként az Egyesült Államokban számára megfelelő megállapodást sikerül kötni Hashim Thaci koszovói elnökkel.

Másrészt Vucic mára igazi illiberális vezetővé vált, aki úgy érzi, Szerbia az ő országa, ahol nincs szükség médiaszabadságra, a hatalmi ágak szétválasztására. Jellemző, hogy amikor az RTS-nek ki tudja, hányadik interjúját adta, s a riporter normális kérdést akart feltenni, az elnök megjegyezte: ne húzza az idejét, sietnie kell tovább a pancsovai tévébe.

Vucic és pártja annyira áthatották a szerb társadalmat, hogy nehéz elképzelni, sikerül-e valaha is leváltani az SNS-t. Az emberek elfogadják, hogy féldiktatúrában élnek, cserében valamit javult az életminőségük. Ráadásul az ellenzék, hiába tüntetett a demokráciáért másfél éven át, egészen a járvány kitöréséig, nem tudta elfogadtatni magát az emberekkel. Túl heterogén társaság ahhoz, hogy igazán hiteles alternatívát nyújtson.

Két fülkeforradalom között

A vajdasági magyaroknak sem kell különösebben izgulniuk a vasárnapi választások kimenetele miatt.

A szerbiai magyar politika hűen tükrözi a többségi társadalom erőviszonyait, sőt annál is többet. A 250 ezres szerbiai magyar közösségi politika és közélet egyszerre két többségi társadalom kicsinyített mása– a szerbé és a magyarországié, helyzete több tekintetben is eltérő a többi határon túli magyar közösségétől. A szerbiai magyarság ugyanis két „fülkeforradalom” árnyékában él, miután legnagyobb pártja, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) feladva egykori függetlenségét, egyszerre állt be feltételek nélkül Orbán Viktor és Aleksandar Vucic mögé és teljes mértékben alkalmazkodott a két jóbarát illiberális népvezér kormányzati stílusához, demokráciához való viszonyulásához.

A Pásztor István vezette VMSZ ugyanúgy uralja a vajdasági magyar közéletet, mint Orbán és Vucic a magyart és szerbet, ugyanolyan centralizált, a demokratikus játékszabályokra fittyet hányó politikát folytat. A vajdasági autonómiának és a Magyar Nemzeti Tanácsnak köszönhetően tartományi szinten minden erőforrás a VMSZ kezében összpontosul, amely az anyagi források birtokában a sikeres anyaországi mintát követve totális ellenőrzés alá vonta a helyi magyar médiát, a kulturális és gazdasági életet. Anyagi forrás pedig bőven van, messze több, mint bármely más határon túli magyar pártnak.

A VMSZ uralja a szerb költségvetési pénzekkel gazdálkodó Magyar Nemzeti Tanácsot, az Orbán-kormány támogatásait saját alapítványa, a Prosperitati osztogatja. Áttételes fenntartóként a VMSZ szabályosan kisöpörte a vajdasági magyar intézményrendszert, független vezetőit eltávolította, a Pannon tévé, a Magyar Szó napilap és a Vajdaság.ma hírportál fémjelezte helyi magyar médiát ugyanazon minta szerint alakította át, mint tette azt Orbán Viktor és Aleksandar Vucic. Ellenzéke, mindenekelőtt a VMSZ-ből kivált Magyar Mozgalom, amely a legérzékenyebb veszteség volt Pásztorék számára, médiatér és anyagi lehetőségek nélkül, szétdaraboltan és elerőtlenedve, sokszor egymással marakodva próbál talpon maradni.

A Magyar Mozgalom létrejötte azért volt súlyos csapás a VMSZ-re, mert az a legismertebb értelmiségi szereplőket vitte el a párttól, és velük együtt a nagyvárosi, fiatal, demokrata választók jó részét is. Az MM alapítói 2015-ben váltak ki, akkor, amikor már a Pásztor vezette VMSZ -t teljesen bedarálta a Fidesszel és az Orbán-kormánnyal való összeborulás és az Orbán-Vucic barátságnak köszönhetően Pásztorék a szerb államfővel is egyre szorosabbra fűzték a szálakat.

Ilyen körülmények között nem kérdés, hogy a vasárnapi választásból melyik magyar párt kerül ki győztesen. Már csak azért sem, mert az ellenzéki bojkott a magyar szervezeteket és választókat is megosztja. Az MM-et mára teljesen kivéreztette a helyi magyar hatalom, az orbáni nemzetpolitika nem tartja a nemzet részének, így sem az együttműködésbe, sem a támogatásba nem vonja be. Az, ami megmaradt a szépreményű értelmiségi mozgalomból, egy vegyes nemzetiségi listát indít, amelynek legfeljebb lokálisan lehetnek győzelmei.

Szerbiában ugyanis vasárnap nemcsak parlamenti, hanem tartományi és helyi választásokat is tartanak. A magyarság számára legfontosabb város, Szabadka polgármesteri székéért a VMSZ a pártelnök Pásztor István fiát, Bálintot indítja. A vajdasági magyar politikai viszonyokról sokat elmond már az is, hogy Pásztor Bálint a VMSZ szerbiai parlamenti frakciójának vezetője, a VMSZ alelnöke. Mint ahogy az is beszédes, hogy bár Vucic pártja nem szorul a VMSZ támogatására, az MTI választási előzetesében mégis a következő olvasható: „A várakozások szerint az SNS ismét a Szerbiai Szocialista Párttal, valamint a Vajdasági Magyar Szövetséggel alkothat kormányt...”

Minden bizonnyal így lesz, hiszen Vucicnak fontos az uniós tagállam Magyarország kiemelt politikai támogatása, azaz Orbán Viktor barátságának megtartása, aminek feltétele a VMSZ és Pásztor István hatalmon tartása. - GÁL MÁRIA