Ha a Fidesz rátalál egy olyan témára, amelyet támadni lehet, úgy viselkedik, mint a kutya a csonttal: addig rágja, amíg fel nem falja teljesen. Hogy a párt központjában ki dönt arról, mit kell napirenden tartani, az elsősorban a kiválasztott személytől függ. Karácsony Gergely immár másfél éve a kiválasztottak közé tartozik, sőt – nyugodtan kijelenthetjük – első számú célponttá emelték. Először akkor, amikor Tarlós István kihívójává vált – „alkalmatlan”, zengett a kórus –, majd főpolgármesterként.
Nem hinném, hogy minden egyes akció felfut Orbán Viktorig, valószínűleg általános az utasítás és az engedély: Karácsonyt minden módon és minden lehetséges eszközzel támadni kell. Aztán, ha rábukkannak egy posszibilis központi témára, akkor arra kell koncentrálni, a legválogatottabb eszközökkel. Pontosabban: válogatás nélküli eszközökkel. Így vált céltáblává a Pesti úti idős otthon: a koronavírus járvány kormányzat által kinevezett elterjesztőjévé, Karácsony felelőtlensége miatt, persze. Naponta olvashattuk és láthattuk, hallhattuk a kormánypárti médiában (az összfelület 90 százaléka; vivát médiaegyensúly), hány és hány idős ember halálát okozta Budapest első embere, és tette a fővárost a világ legfertőzöttebb városává. És tették ezt annak ellenére, hogy elég egyértelművé vált: a kialakult helyzetért sokkal inkább felelős a kormány, vagy nevezzük Operatív Törzsnek, amely nem tesztelt betegeket engedett vissza a kórházakból az otthonba.
De mert semmi nem tart örökké, így talán – szerencsére – a járvány sem, a Pesti út sem tartható fenn a végtelenségig a kormányzati kommunikáció vezértémájaként. Muszáj volt helyette találni valami mást, ami képes helyettesíteni; így lépett elő az első helyre a Lánchíd, alvállalkozásként pedig a kerékpár sávok. E kettő „szerencsés” kombinációja lett a Karácsonyt Szálasi Ferencként ábrázoló montázs a fővárosi Fidesz közösségi oldalán, amelyet ugyan pár óra múlva eltávolítottak onnan, de a párt központja megvédte az alkotást és az alkotót.
E közlemény megjelenése előtt még gondolhattuk, hogy ez azért már a kormánypárt berkeiben is kiveri a biztosítékot, ám ott, ahol szabad kilövési engedély van, nehéz fellépni a garázdálkodókkal szemben. Ahol vágják a fát, ugye, hullik a forgács, szóval az ilyesminek bele kell férnie. A cél a fontos: az ellenzéki főpolgármestert lehetetlen helyzetbe kell hozni. És most ennek eszköze a Lánchíd. A küzdelembe bevonták az elődöt is; szegény Tarlósnak már a választási kampány sem tetszett, tudtuk meg tőle utólag, nem az ő személyiségére szabták, most mégis itt van újra. Itt van újra nyilatkozóként és itt van újra egyetlen autentikus főpolgármesterként, aki egyedül is megoldotta volna a Pesti úti helyzetet, és akinél már egy év múlva állna a megújult Lánchíd.
Sajnálom Tarlóst: olyan helyzetbe hozták, hogy még ezt a Szálasi-féle borzalmat sem meri egyértelműen elítélni. Pedig azt gondolom, megtenné. Tarlós István magánemberként. De miniszterelnöki tanácsadóként? Az már egy másik erkölcsi kategória.