Magyar recept

A vasárnapi szerb választás megmutatta, milyen kiválóan működik a magyar recept szomszédunknál is. A társadalom megosztása, a hatalmi ágak szétválasztásának megszüntetése, a médiatérkép átrajzolása a kormány elképzelései és érdekei szerint, valamint a kormányt támogatók mintegy kétmilliós táborának egybetartása bőven elég ahhoz, hogy egy párt az adott voksoláson legalább kétharmados többséget szerezzen a parlamentben.

Aleksandar Vucic államfő az egykori jugoszláv elnököt, Joszip Broz Titót próbálja másolni különutas, a Kelet és a Nyugat között lavírozó külpolitikájával és azzal, hogy minden szerbek atyjaként lép fel. Nem kétséges, Szerbia is belépett az illiberális államok közé, de nem a vasárnapi választással, amelyen Vucic pártja, az SNS több mint 62 százalékot szerzett. Már jóval korábban kiépített egy előnyökre épülő klientúrarendszert, amivel elérte, hogy már mintegy 600 ezren lépjenek be a „haladókhoz”. Vagyis több tagja van, mint 1990-ben, Szerbiában, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének.

Vucic történelmi meghatalmazásról beszélt vasárnap esti győzelmi beszédében, ami a számokat illetően igaz is. De elsikkad, hogy sosem járultak ilyen kevesen az urnákhoz Szerbiában, amint az is, hogy a 62 százalék az összes választásra jogosultra kivetítve alig több mint 30 százalék. Vagyis – a koalíciós partner szocialistákkal – a felnőtt lakosság valamivel több mint a harmadát képviselő két párt állítja magáról azt, hogy egybeforrasztotta a nemzetet.

Egységről azonban szó sincs, de erről a szerb ellenzék is gondoskodott, amely képtelen hiteles alternatívát felmutatni, nincs valódi programja. A választási bojkottra való felhívást is csak a pártok egy része követte. A következő időszak nagy kérdése az lesz, Belgrád teljesen letér-e az Unióba vezető útról, és a Keletet választja-e.