Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetbe leginkább kutatni járnak a szakemberek, kedden viszont a szegedi Dóm tér elé tervezett Akárki című stábja gyűlt össze, hogy olvasópróbát tartsanak. A karantén után mindenkinek jól esett a személyesség. Bodolay Géza, aki a Krisztina körúti intézet vezetője, nem csak házigazdaként volt jelen, hanem a moralitásjáték rendezőjeként is. Először azt kérdeztem tőle, ki választotta a művet?
- Magyarul abban az évben jelent meg, Tellér Gyula fordításában, amikor diplomáztunk: 1984-ben. – Nem feltétlenül határoznak meg az évfordulók, de éppen száz esztendeje, 1920-ban nyílt meg a Hugo von Hofmannsthal-féle Akárkivel a salzburgi szabadtéri játékok. Azt Max Reinhardt rendezte – mesélte. - Az eredeti ötszáz esztendős moralitás a középkori alapművek közül való: mi lehet velünk, ha szembe jön a történetünk vége. A szöveget némileg magunkhoz alakítottam, de persze versben van, ez a forma mindig is alapvetően izgatott: a Hamlettől a Mizantrópig.
A filozófiai mélységű mű két főszereplője Zsótér Sándor és Hegedűs D. Géza. A miértre szintén a rendező adott választ.
- Zsótér tavaly az újszegedi színpadon mindenkit lejátszott egy epizódszerepben, többször rendezett nálam Kecskeméten, közben évekig volt Szegeden is. Mikor rákérdezett az igazgató úr, hogy milyen irányba tart ez a szöveg, akkor értelemszerűen került elő Zsótér neve, s az se volt kérdés, hogy a szerep olyan, mintha neki íratták volna. Ő a címszereplő: Akárki. Hegedűs D. Gézával néhány évig párhuzamosan ott voltunk a kolozsvári színművészetin, ő is Ádám Ottónál kapott rendezői diplomát, egy nyári előadásban, a III. Richárdban láttam Gyulán, de órákig lehetne sorolni, hogy miért ő a Hírhozó-Halál-Bölcs trió.
Hegedűs D. Géza szokásához híven nagy elánnal beszélt új feladatáról.
- Épp felvételiztettem nemrég a Színház-és Filmművészeti Egyetemen, amikor a könyvtár előtti asztalon, amelyen a diákok számára ingyenesen hozzáférhető, mások által közreadott kötetek találhatók, észrevettem egyet. Amikor kinyitottam, csak akkor láttam, hogy az Akárki Európai Kiadó által a nyolcvanas években kiadott, agyon olvasott, kissé széteső egyik példánya. Előző nap kért fel Bodolay Géza, hogy játsszam Szegeden az Akárkiben. Ez egy komoly allegóriákkal teli létfilozófiai mű, ahol a morális fogalmak megtestesülnek. A darab címszereplője átmegy különböző stációkon, de rájön arra, hogy az életben találkozhatunk sok mindenkivel, vággyal és szenvedéllyel is de a halállal szembesülni, csak önmagunkban lehet. Nincs más út, egyedül születünk és egyedül is halunk meg. A modern pszichológia szerint minden ember élete olyan volt, mint az utolsó ezred másodpercben az élő arca. Van, aki mosolyogva, más szenvedő tekintettel lép ki az életből. Erre a darabra készültem már és azonnal a napokban elhunyt száz éves Bálint Gyuri bácsira gondoltam, aki az egyik utolsó interjújában azt mondta, hogy a Teremtő azért adott neki ilyen hosszú életet, hogy ami rosszat elkövetett, azt legyen alkalma jóvátenni.
