Egy megálmodott és gondosan megtervezett elképzelés megvalósítása elé aligha lehetett volna több akadályt gördíteni, mint történt ez az Északi Áramlat 2 esetében. És mégsem mondtak le róla mind a mai napig. A grandiózus terv eredetileg azt írta elő, hogy 2020 januárjára készüljön el a gázvezeték a Balti tengeren keresztül két szálon, egyenként 1234 kilométer hosszan, finn, svéd, és dán felségterületeken át, összekötve Oroszországot Németországgal. A cél az volt, hogy biztosítsa évente 55 milliárd köbméter gáz eljuttatását a Leningrádi megyéhez tartozó orosz Uszt-Luga kikötőjéből a németországi Greifswaldig.
A német, a finn és a svéd kormány 2018-ban hozzá is járult az útvonalhoz, de a dánok sokáig halogatták támogatásukat. Közben javában folyt a nagy átmérőjű gázcsövek gyártása, összesen 200 000 darab 12 méter hosszú, egyenként 10-12 tonna súlyú csövet kellett legyártani a tenger alatti részhez. Ugyanakkor nagyszabású munkálatok folytak a szárazföldi szakaszok kiépítésre is.
Moszkva egy sor nyugati céggel szerződött, a csövek lefektetése is megkezdődhetett. Eredetileg azt tervezték, hogy 9,5 milliárd euró lesz a beruházás költsége, amelynek a felét nyugat-európai nagyvállalatok finanszírozták volna.
2019 decemberére a gázvezeték több mint 90 százalékban elkészült. Az Egyesült Államok azonban Európa Moszkvától való függésének veszélyeire, az ukrán gazdaság bevételeinek a kiesésére és nem utolsó sorban saját érdekei sérelmére hivatkozva szankciókkal fenyegette meg a projektben részt vevő vállalatokat. Ennek hatására a svájci Allseas cég kivonta a Balti tengerről a gázvezeték lefektetésében közreműködő hajóit. Hamarosan kiderült, hogy a többi nyugati nagyvállalat sem hajlandó kockáztatni, és sorra magára hagyták Oroszországot.
Bár az oroszoknak számos nehezen áthidalható problémával kellett megküzdeniük, Vlagyimir Putyin elnök azt a reményét fejezte ki Angela Merkel német kancellárnak, hogy a gázvezetéket 2021 első negyedévére üzembe helyezik. Arra ő sem számított, hogy a kivitelőknek az amerikai szankciókon túl a németek váratlanul bejelentett, fokozott minőségi elvárásainak is meg kell felelniük, továbbá számos más bürokratikus akadályon is túl kellene jutni ahhoz, hogy elkerüljék az anyagi veszteségeket. Arról nem beszélve, hogy a kérdésben nemcsak Európa megosztott, de a német társadalom és az üzleti szféra is.
Pártok és lobbik csatája folyik és a csatazaj néha még Merkel hangját is elnyomja. A kancellárnak taktikáznia kell, hiszen Trump elnök számos területen indított támadást Berlin ellen, többek között a Németországban állomásozó amerikai csapatok jelentős csökkentését is bejelentette. A legújabb fejlemény azonban a Bundestag eltökéltsége: a pártok végül mégiscsak a beruházás befejezése mellett álltak ki.
Moszkva a Távol-keleti Nahodka kikötőjéből a Balti tengerre vezényelte a Cserszkij akadémikusról elnevezett csőfektető hajót, amely a fél világot megkerülve, az Indiai és az Atlanti óceánon keresztül hadihajók kíséretében érkezett a német partokhoz. Igaz, ahhoz, hogy a nehezebb feladat végrehajtására alkalmassá váljon, előbb még modernizálni is kellett.
Oroszországot eközben sújtja a vírusjárvány, váratlanul nagy a gazdasági visszaesés és nő a munkanélküliség. A Szaúd-Arábiával megvívott gázár háború is óriási veszteségekkel járt. Moszkvában azzal számolnak, hogy a tavalyinál 25-30 milliárd köbméterrel kevesebb gázt szállíthat a Gazprom Európába. Ez elszegényíti az orosz kitermelő cégeket, ami egyben a fejlesztések visszafogását is jelenti. Megannyi akadály, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy Trump azokat is szankciókkal fenyegette meg, akik hajóikkal részt vesznek a munkákban vagy akár csak vásárolnak a vezetéken érkező gázból.
A Die Welt tekintélyes német napilap mindezek ellenére úgy véli, hogy az oroszok befejezik az építkezést és lefektetik a még megmaradt 160 kilométernyi csövet, tehát az Északi Áramlat 2, ha még nem is tudni mikor, de el fog készülni.
