Az eddigi leghatározottabb lépést tette Musztafa Al-Kádimi iraki miniszterelnök a milíciák befolyásának letörésére. A májusban beiktatott kormányfő utasítására péntek hajnalban a terrorellenes erők razziáztak az Iránhoz kötődő Kataib Hezbollah (KH) bagdadi székhelyén és előállították a siíta fegyveres csoport nagyjából két tucat tagját, köztük annak három vezetőjét is.
A hivatalos közlések szerint a biztonsági erők az akcióval a KH újabb rakétatámadását akartak megakadályozni. A milícia rendszeresen lő ki rakétákat az Egyesült Államok iraki érdekeltségeire: a bagdadi nagykövetségre, illetve az amerikai katonák állomáshelyeire. A csoport befolyását jelzi, hogy harcosai már több mint egy éve hajtanak végre támadásokat, az iraki hatóságok mégis csak most ütöttek rajtuk. A biztonsági erők még akkor is tétlenek voltak, amikor a KH provokációja majdnem az Egyesült Államok és Irán közötti háború színterévé változtatta Irakot.
A Kataib Hezbollah tavaly december végén követte el a szóban forgó akciót, amelynek során megölték az amerikai hadsereg egyik polgári alkalmazottját. Válaszul az Egyesült Államok a milícia egyik bázisára mért légicsapást, mire a fegyveres csoport támogatói megostromolták a bagdadi amerikai nagykövetséget, majd végül Amerika dróncsapással likvidálta Kászim Szulejmáni iráni kémfőnököt, illetve a KH vezérét, Abu Máhdi al-Muhandiszt. A pattanásig feszült helyzetben végül az vetett véget az erőszakspirálnak, hogy az iráni megtorlás nem követelt áldozatokat. A perzsa állam és az általuk támogatott Kataib Hezbollah azonban sikerként könyvelhették el az eseményeket, hiszen Bagdad és Washington viszonyát kiélezte, hogy az adok-kapok során az Egyesült Államok Irak jóváhagyása nélkül hajtott végre hadműveleteket az ország területén. A történtek miatt a bagdadi parlament januárban határozatban követelte a külföldi erők kivonulását, s erről nemrég el is kezdődött a stratégiai párbeszéd az amerikai és az iraki vezetés között.
Az előzmények ismeretében látszik, hogy régóta esedékes lett volna a Kataib Hezbollah elleni fellépés.
Mindazonáltal az iraki miniszterelnök darázsfészekbe nyúlt azzal, hogy elrendelte a rajtaütést. A felbolydulás már hajnalban érzékelhető volt, amikor híre ment az akciónak: a KH fegyveresei hosszú járműkonvojjal a terrorellenes erők központjába siettek, ahol megfenyegették az intézkedő hatóságokat.
Ezután olyan értesülések is napvilágot láttak miszerint a milícia őrizetbe vett harcosai szabadon távozhattak, ám hivatalos források ezt határozottan cáfolták. A zavaros hírek ellenére annyi mindenesetre bizonyos, hogy Kádimi gyengekezű elődeivel ellentétben kész szembeszállni a befolyásos milíciákkal. Az iraki kormányfő vakmerő lépései rövid távon valószínűleg kiélezik feszültséget, de hosszú távon hozzájárulhatnak az államhatalom megszilárdításához Irakban.
