Menesztenék a szárnyvonalakat ellehetetlenítő államtitkárt

Publikálás dátuma
2020.06.29. 07:20

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Egyre nő a nyomás a vasúti szárnyvonalakon június 6-án életbe léptetett járványügyi menetrend miatt a MÁV-on valamint az Innovációs és Technológiai Minisztériumon. Már több, mint negyven önkormányzat követeli ugyanis, hogy állítsák vissza az eredeti közlekedést az érintett szakaszokon – derül ki a Közlekedő Tömeg Egyesület összeállításából. Mint arról többször írtunk, a Máv 34 vasúti szárnyvonalon, összesen 1342 kilométeren vezette be az ideiglenes járványügyi menetrendet, mely az érintett szakaszokon tulajdonképpen lenullázta a vonatközlekedést. Tizenkét vonalon mindössze egyetlen járat maradt meg, míg huszonkét szakaszon egy, vagy néhány vonatpár mellett vonatpótló buszok szállítják az utasokat – több esetben az üresen az állomásokra érkező szerelvényekkel párhuzamosan. Az érintett települések polgármesterei – köztük sokan kormánypártiak – felülvizsgálatot szorgalmaznak: született már tiltakozó levél, részletes, szakmailag kidolgozott alternatív menetrend, a szentesi önkormányzat pedig lakossági fórummal egybekötött érdekegyeztető tárgyalást szervez, amelyre meghívták mások mellett Palkovics László minisztert, Mosóczi László közlekedéspolitikáért felelős államtitkárt, és Homolya Róbertet, a MÁV elnök-vezérigazgatóját. 
Utóbbi amúgy a Vasúti Érdekegyeztető Tanács június közepi ülésén elismerte, felül kell vizsgálni a járványügyi menetrendet, míg Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter arról beszélt, hogy lehetőség van a vasúti járatritkítások korrekciójára. Ezzel együtt az illetékesek nem kapkodnak: a lapunk által megkeresett, tiltakozó településvezetők szerint még egyikükkel sem egyeztettek a felülvizsgálatról. Az ITM és a MÁV pedig rendre kitérő választ ad a menetrend korrekciókkal kapcsolatos kérdéseinkre. A Közlekedő Tömeg Egyesület szerint amúgy csak a június 6. előtti menetrend teljes visszaállítása elfogadható, majd ki kell dolgozni egy teljesen új regionális és térségi közlekedési stratégiát. Ráadásul, mivel a civilek szerint a kapkodva, egyeztetések nélkül bevezetett járatritkítás sok tízezer vidéki lakost hozott hátrányos helyzetbe, a döntést jóváhagyó Mosóczi László helyett hozzáértő és hivatása iránt kellő alázattal viseltető államtitkár kinevezésére van szükség”.
Szerző

Állami mentőöv helyett az ügyvezetői lelemény segített

Publikálás dátuma
2020.06.29. 07:00

Mit érez és mit tehet a cégigazgató, amikor a válságban épp összeomlani látszik kisvállalkozása? – erre is kereste a választ rendhagyó kutatásában Mihalik Judit vezetési szakember.
A válság derekán nem győzték ismételgetni a kormánypárti politikusok, hogy senkit nem hagynak magára. A kutatása során meginterjúvolt kis- és középvállalkozások vezetői érezték azt, hogy nincsenek egyedül, mert ott a kormány mögöttük?
A kérdezett, kivétel nélkül több évtizedes üzleti tapasztalattal rendelkező, jobbára 10-30 fős vállalkozást irányító vezetők azt mondták, nem is vártak segítséget, mert azt tanulták meg, hogy bajban úgy is csak magukra számíthatnak. Ezzel együtt figyelték a híreket, tájékozódtak a mentőcsomagokról, ám valójában nem számoltak azokkal, mert úgy látták, hogy hosszadalmas, bonyolult folyamat állami segítséget kérni, miközben nekik napokon-heteken belül kellett megoldást találniuk. Fontos azonban hozzátenni, hogy április közepe és május közepe között összesen tizenhat cég vezetője vállalta a kutatás során, hogy részletesen beszámol arról, miként érintette a válság, vagyis szó sincs reprezentatív vizsgálatról. Persze nem is ez volt a cél, hanem az, hogy a legnehezebb időszak kellős közepén született konkrét, személyes elbeszélésekből ismerjük meg, mit él át és mit tehet krízis idején egy cégvezető, akinek döntéseitől nem csak saját egzisztenciája, vállalkozásának jövője, hanem családok tucatjainak megélhetése is függ. Feltesszük: mindenekelőtt kétségbeesik.
A cégvezetőknek adtam egy listát harminc különböző érzelmi állapottal, és arra kértem őket, hogy válasszák ki azt a tízet, ami leginkább tükrözi, amit akkor éppen éreznek. Kevéssé meglepő módon a bizonytalanság és az aggodalom volt az, amit majd mindegyikük kiválasztott. Ehhez képest a beszámolókból kiderült, hogy többségük nagyon gyors operatív döntéseket hozott: leállított kifizetéseket, igyekezett beszedni kinnlévőségeket, megváltoztatott egyes céges folyamatokat. Csak néhányan mondták, hogy napokra lebénultak, és nem tudták, mit tegyenek. Egy nógrádi varroda tulajdonosa például nem titkolta, kis híján összeomlott, amikor bizonyossá vált, hogy szinte teljesen leállnak a nagy divatházak megrendelései. Aztán feltette magának a kérdést, hogy mit mond majd annak a száz asszonynak, aki nála dolgozik, és ez gondolat kimozdította a holtpontról. Kiállt a gyár közepére, hogy lelket öntsön beléjük és magába is – és ezt teszi azóta is minden nap. Néhány nap múltán átálltak maszkgyártásra aztán pedig munkaruhák készítésére. Akadt más példaértékű válságkezelés is. Egy gépkocsi-kölcsönző cég fő bevételi forrása eddig az volt, hogy mikrobuszokat adott bérbe a turisztikai szezonban nagyobb társaságoknak, családoknak. Idén egyik-napról a másikra eltűntek bérlői. Az ügyvezető elmondása szerint már majdnem feladta, amikor megtalálta a kiutat: az online rendelt áruk, ételek kiszállítására tért át kocsijaival. Mindez jelzi egyébként, hogy sok esetben nem az állami mentőcsomag vagy épp a gazdasági környezet határozza meg a túlélési esélyeket, hanem a cégvezető személyisége, elkötelezettsége, rutinja: észreveszi-e, ki tudja-e használni a lehetőséget? Ha van ilyen lehetőség. Mi lett azokkal, akiknek nem sikerült megtalálniuk a menekülőutakat? Egy kisebb szálloda vezetője arról számolt be, hogy minden alkalmazottat elküldtek, neki pedig csak azért maradt meg az állása, mert van még egy elvégzetlen feladata: túl kell adnia a csődbe ment hotel épületén. Vagyis most épp saját állásának felszámolása a munkája. Egy ruhakereskedő több alkalmazottját is kénytelen volt elbocsájtani, mert bár korábban jól ment az üzlethálózat, bevétel híján nem tudta állni a méregdrága bérleti díjat, amit továbbra is fizetni kellett. Mindez jelzi, hogy pénzügyi szempontból milyen kevéssé válságállók ezek a cégek. A többség azt mondta, annyi tartaléka sincs, hogy akár két hónapot túléljen. A leépítés gyakori válságkezelő intézkedés volt a túlélő cégeknél? Egyértelműen kiderül, hogy a cégvezetők az utóbb években megértették, milyen érték a jól képzett munkaerő, és mennyire nehéz pótolni a megfelelő munkatársat, ezért mindent megtettek, hogy elkerüljék ezt. A leépítés mellett döntő ügyvezetők beszámolói szerint csak a legkevésbé képzett munkatársaktól váltak meg. A vállalkozók érzékeltek különbséget a 2008-as válsághoz képest? Úgy látták, hogy még annál is bizonytalanabb most a helyzetük, mint bő évtizede. A kutatásnak része volt egy úgynevezett befejezetlen mondat teszt is. Azt a mondatot kellett volna például folytatniuk: „A jövő olyan mint…” A legtöbben azonban még csak hasonlatot sem tudtak találni erre a helyzetre, és felidézték, tavasszal heteken át még azt sem lehetett tudni, lesz-e elég áru az élelmiszerboltokban. Vagyis semmilyen előzetes mintázat, forgatókönyv, tapasztalat nem volt erre a helyzetre, ami segíthette volna az úgynevezett heurisztikus döntéshozást. Volt különbség a női és a férfi cégvezetők hozzáállásában? Egy területen volt talán csak markánsabb különbség. A nők nyilatkozataiban erőteljesebben jelent meg az, hogy a vezetői feladat bizonyos értelemben érzelmi igénykielégítés is, azaz még válság idején is oda kell figyelni a dolgozók mentális állapotára. Érdekes módon arról viszont épp egy férfi vezető számolt be: külön ügyelt arra, hogy bejárhasson az irodába az a néhány alkalmazottja, aki nem bírta a home office-t, az otthon dolgozó házastárssal és gyerekekkel óhatatlanul együtt járó pluszterheket.

Mihalik Judit

Vezetői konzultáns, kutató. Kutatási területe a vezetéstudomány, kommunikáció. 1966-ban született Miskolcon, egy Nógrád megyei kis faluban nőtt fel, az ELTE média szakán szerzett diplomát, 2017-ben pedig a Corvinus Egyetemen védte meg doktori disszertációját. A Milton Friedman Egyetemen tanít.

Témák
interjú

Leszerelés a menedzsmentben: értékelik a kivezényelt katonákat a csúcscégek

Publikálás dátuma
2020.06.29. 06:20

Fotó: HONVEDELEM.HU
A létfontosságú cégekhez kirendelt katonákról kéri a vállalatvezetők véleményét a Honvédelmi Minisztérium.
A Honvédelmi Minisztérium (HM) arra kérte a létfontosságú magyar vállalatok vezetőit, hogy értékeljék a veszélyhelyzetben hozzájuk kirendelt katonai parancsnokok tevékenységét – értesült a Népszava. Lapunk információi szerint Benkő Tibor tárcavezető a rendkívüli jogrend megszüntetéséről szóló kormányrendelet kihirdetésének napján visszarendelte a kormány és a gazdasági társaságok hatékony kommunikációját és együttműködését biztosító Honvédelmi Irányító Törzseket (HIT). A kirendelt katonák ugyan még ezután is megjelentek a vállalatoknál, akkor azonban már csak elbúcsúztak. A honvédelmi miniszter az érintett cégvezetőknek írt körlevelében reményét fejezte ki, hogy az irányító törzsek hatékony segítséget nyújtottak a krízis kezelésében. Ő mindenesetre úgy tapasztalta, hogy „számos közös eredményt sikerült elérni” a vállalatok veszélyhelyzeti gazdálkodásában. 
A HM mindemellett arra kéri a cégvezetőket, hogy értékeljék a Honvédelmi Irányító Törzseket (HIT) munkáját, különös tekintettel arra, hogy milyen mértékben járult hozzá a kritikus helyzet kezeléséhez, hogyan tudott részt venni a vállalat napi életében, milyen hozzáadott értéket képviselt a zökkenőmentes működés fenntartásában. Azt is megkérdezte az igazgatóktól, hogy lehet-e szerepe a katonai összekötőknek egy újabb veszélyhelyzet idején, vagy más kritikus esetben, esetleg akár a napi működésben. A járvány idején létrehozott „magyar vállalatok biztonságáért felelős akciócsoport” – amelynek élére Benkő Tibort állították – összesen 140, az ország működése szempontjából létfontosságú céget azonosított. Mindhez azonban nem küldtek honvédségi képviselőket, a tárca ugyanis arról tájékoztatta lapunkat, hogy végül 105 vállalatnál jelentek meg a katonák. Mint arról korábban beszámoltunk, a vállalati szektorban aggodalmat keltett, amikor bejelentették, hogy a katasztrófavédelmi törvény előírásainak megfelelően a honvédség tagjait delegálják a létfontosságúnak ítélt cégekhez. Az akkor megnevezett cégek listáján ráadásul több olyan is szerepelt – például a kiskereskedelmi szektorban -, amelyek korábban a kormányközeli vállalatok potenciális felvásárlási célpontjaként is felmerültek. Márpedig a katasztrófavédelmi törvény igen szélesre tárta a cégekhez delegált állami szereplők mozgásterét: belenézhetnek például a cég könyvelésébe és jóváhagyhatják a cég kötelezettségvállalásait is. Piaci forrásaink ugyanakkor lapunknak azt állították, hogy a katonai delegáltak nem éltek ezzel a lehetőséggel. – Nem mondom, az első nap volt egy kis riadalom a cégvezetésben, amikor a központban megjelent két tiszt, katonai gyakorló ruhában. Azonban nem kezdtek el parancsolgatni, udvariasak voltak, mindenkinek bemutatkoztak. Kértek egy kis irodát maguknak gépekkel. Ennyi történt. Inkább csak figyelték, tanulták a cég működését, és amiben tudtak, segítettek nekünk – mondta az egyik nagy vállalatnál dolgozó forrásunk. Példaként említette azt az esetet, amikor elakadt egy szállítmány, és a katonák intézték el, hogy időben megérkezzen az áru a céghez. - Később már ritkábban jöttek, volt olyan is hogy csak interneten keresztül jelentkeztek be – fogalmazott egy másik vállalat vezetője. A Honvédelmi Minisztérium lapunkkal azt közölte, hogy a katonák nem vettek részt hitelfelvételt, fejlesztést érintő döntésekben. A törvény alapján egyébként a vészhelyzet idején állami irányítás alá vont és kárt elszenvedett cégek kárpótlást is kérhetnek az államtól. A tárca erre vonatkozó kérdéseinkre azt közölte: „a veszélyhelyzettel, katonai irányítással összefüggésben kártalanítási igényt nem támasztottak a cégek”.
Budapesten a Fővárosi Csatornázási Művek, illetve a Fővárosi Vízművekhez küldtek összekötőket. Utóbbinál a honvédségi kapcsolattartók mindennap megjelentek és értékelték a cég járványügyi intézkedéseit. A logisztikai feladatok – például a vegyszerek beszerzése – ellátása mellett, elsősorban a kieső munkaerő pótlásában számíthattak a segítségükre. De – mondták forrásaink – leginkább megfigyelők voltak. 

Kivételes eset

A debreceni Kartonpack Nyrt.-t az állam felügyelet alá vonta a katasztrófavédelmi törvény alapján. Hivatalosan viszont azóta sem indokolták meg, hogy milyen jelentősége van az éppen csak középvállalkozásnak mondható cégnek. A legvalószínűbb verzió az: az állam a járványhelyzetet használta ki arra, hogy rátegye a kezét a meglehetősen zavaros tulajdonosi körű vállalkozásra. Cégbírósági bejegyzések szerint a vállalkozás részvényeinek 61,9 százalékos tulajdonosa a Britton Capital & Consulting Kft., ám a cég vagyonelemeire a K&H Equitis brókerbotrány következtében vagyonelkobzást mondtak ki. A kormány.hu áprilisi közleménye legalábbis kész tényként említi, hogy a Kartonpack 61,9 százaléka felett Magyar Állam rendelkezik. Ugyanakkor az index.hu cikke sejtetni engedte: a beavatkozás azt a célt szolgálta, hogy megoldódjon egy régóta húzódó jogi probléma. A Britton-részvénycsomagot ugyanis az állam csak árverésen értékesíthette volna, de ez jogi okokból lényegében kivitelezhetetlen, mert akárki veszi meg a 61,9 százalékos részt, annak kötelezően ajánlatot kell tennie a kisebbségi tulajdonosoknak is. A kínált összegnek viszont csak az árverést megelőző félév részvényárait kell követnie, márpedig a cég papírjai a piac véleménye szerint jócskán elszálltak, így bajosan találtak volna vevőt a többségi tulajdonra. Az állami irányításba vétel után nem sokkal a Magyar Nemzeti Bank bejelentette, hogy szabálytalanságok miatt kivezették a parkettről a Kartonpackot. Így könnyen lehet, hogy a már nem tőzsdei cégrészesedést értékesítheti az állam.