A pap és a neonáci - próbatételek után

Az Ádám almái leginkább a hit megtalálásáról és az újrakezdésről szól, a kultikussá vált film színpadi változatát Szombathelyen Czukor Balázs rendezte.

A járvány után már el lehet csípni újra színházi bemutatókat. Ráadásul beltéren, Szombathelyen a Márkus Emília teremben mutatták be Anders Thomas Jensen: Ádám almái című darabját. Eredetileg egy nagy sikerű filmről van szó, a dán szerző ebből készített színpadi adaptációt, amelyet a Radnóti Színházban, nemrég Tatabányán is repertoárra vettek. Az új szabályok szerint lehet egymás mellé ülni és maszkot sem kell hordani a nézőtéren. Izgalmas egybeesést mutat a darab témája és a mi helyzetünk. A mű ugyanis a hit és az újrakezdés lehetőségeivel, illetve árával foglalkozik. Nem kell nagyon magyarázni, hogy egy világjárvány után mennyire aktuálisnak érezhetjük ezt a felvetést.

Czukor Balázs rendezésének színlapján vígjáték szerepel. Persze nevetünk is jócskán a fordulatokon, a sarkos figurákon, de itt jóval többről van szó egy vidám komédiánál. Alapvetően egy pap és egy javítómunkára érkezett neonáci rab párviadaláról szól a történet. Extrém helyzetnek tűnik, de valljuk be, hogy az élet maga is tele van abszurdnak tűnő, aztán nagyon is igazivá váló szituációval. A két figura tűz és víz. Ivan, a pap Antal D. Csaba megformálásában alapvetően túlélni és jót tenni szeretne és ebben a hithez és a Bibliához fordul, mégis csak ez a hivatása. Csakhogy ez a segítségkérés, hogy feldolgozza a személyes tragédiáit, könnyen túlkapásokhoz, határátlépésekhez vezethet. Ivan nem hajlandó ugyanis szembenézni az igazsággal, vagyis például azzal, hogy a fia sérült. Az összes bajt a sátán próbatételének mondja.

Ebbe a játékba belemegy a környezete is, a Horváth Ákos által játszott Adam kivételével. A neonáci rab gyorsan le akarja tudni ezt az egész próbaidőt. És nem akarja úgy végezni, ahogy korábban, nem szeretne visszajutni a börtönbe. Kirakja a szobájába a Hitler-képet, elvállalja, hogy megsüti a kert almáiból az almás pitét, aztán szinte minden másként alakul, mint ahogy tervezte. A konfliktust az okozza, hogy nem tud hallgatni, nem képes szemet hunyni. Mindent a nevén akar nevezni. Tudjuk, hogy ez mennyi kínos jelenetet okozhat. Ivan bűnös múltú „ápoltjai” Gunar (Endrődy Krisztián), Khalid (Kelemen Zoltán) Sarah (Dunai Júlia) és Paul (Avass Attila) ráhagyja Ivanra a „játékait”, de Adam mindent felborít. Szabó Tibor orvosa komoly életismeretet mutat, de aztán őt is meghaladják az események.

Czukor Balázs rendezésében, miközben a harsányabb jeleneteket is megoldja, leginkább a csendek, a szimbolikusabb momentumok dominálnak. Olyan az egész, mint egy gyónás. Horesnyi Balázs remek osztott játékterű díszlete már eleve stációkat jelképez. A szobát és a konyhabelsőt a kert, az almafa, majd egy külső helyszín a kórházi kórterem követi. Jól illeszkednek ehhez a minden átmeneti jellegű hangulathoz Horváth Dániel zenéi, a klasszikustól a meditatív hangzásig markáns hangsúlyokkal.

Szabaddá tehet-e minket a hit, vagy épp ellenkezőleg? Mi alkotjuk a szabályokat, vagy fölöttünk teszik? Az Ádám almái tavaszra tervezett, de kényszerűen most abszolvált bemutatója többek közt ezekre a kérdésekre keresi a választ. Az utolsó jelenet szerint mi választunk, ha pedig megtettük, vállalnunk kell a következményeit. Nem mutogathatunk állandóan az Égre!