Előfizetés

A pap és a neonáci - próbatételek után

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2020.06.30. 09:30

Fotó: Mészáros Zsolt
Az Ádám almái leginkább a hit megtalálásáról és az újrakezdésről szól, a kultikussá vált film színpadi változatát Szombathelyen Czukor Balázs rendezte.
A járvány után már el lehet csípni újra színházi bemutatókat. Ráadásul beltéren, Szombathelyen a Márkus Emília teremben mutatták be Anders Thomas Jensen: Ádám almái című darabját. Eredetileg egy nagy sikerű filmről van szó, a dán szerző ebből készített színpadi adaptációt, amelyet a Radnóti Színházban, nemrég Tatabányán is repertoárra vettek. Az új szabályok szerint lehet egymás mellé ülni és maszkot sem kell hordani a nézőtéren. Izgalmas egybeesést mutat a darab témája és a mi helyzetünk. A mű ugyanis a hit és az újrakezdés lehetőségeivel, illetve árával foglalkozik. Nem kell nagyon magyarázni, hogy egy világjárvány után mennyire aktuálisnak érezhetjük ezt a felvetést. Czukor Balázs rendezésének színlapján vígjáték szerepel. Persze nevetünk is jócskán a fordulatokon, a sarkos figurákon, de itt jóval többről van szó egy vidám komédiánál. Alapvetően egy pap és egy javítómunkára érkezett neonáci rab párviadaláról szól a történet. Extrém helyzetnek tűnik, de valljuk be, hogy az élet maga is tele van abszurdnak tűnő, aztán nagyon is igazivá váló szituációval. A két figura tűz és víz. Ivan, a pap Antal D. Csaba megformálásában alapvetően túlélni és jót tenni szeretne és ebben a hithez és a Bibliához fordul, mégis csak ez a hivatása. Csakhogy ez a segítségkérés, hogy feldolgozza a személyes tragédiáit, könnyen túlkapásokhoz, határátlépésekhez vezethet. Ivan nem hajlandó ugyanis szembenézni az igazsággal, vagyis például azzal, hogy a fia sérült. Az összes bajt a sátán próbatételének mondja. Ebbe a játékba belemegy a környezete is, a Horváth Ákos által játszott Adam kivételével. A neonáci rab gyorsan le akarja tudni ezt az egész próbaidőt. És nem akarja úgy végezni, ahogy korábban, nem szeretne visszajutni a börtönbe. Kirakja a szobájába a Hitler-képet, elvállalja, hogy megsüti a kert almáiból az almás pitét, aztán szinte minden másként alakul, mint ahogy tervezte. A konfliktust az okozza, hogy nem tud hallgatni, nem képes szemet hunyni. Mindent a nevén akar nevezni. Tudjuk, hogy ez mennyi kínos jelenetet okozhat. Ivan bűnös múltú „ápoltjai” Gunar (Endrődy Krisztián), Khalid (Kelemen Zoltán) Sarah (Dunai Júlia) és Paul (Avass Attila) ráhagyja Ivanra a „játékait”, de Adam mindent felborít. Szabó Tibor orvosa komoly életismeretet mutat, de aztán őt is meghaladják az események. Czukor Balázs rendezésében, miközben a harsányabb jeleneteket is megoldja, leginkább a csendek, a szimbolikusabb momentumok dominálnak. Olyan az egész, mint egy gyónás. Horesnyi Balázs remek osztott játékterű díszlete már eleve stációkat jelképez. A szobát és a konyhabelsőt a kert, az almafa, majd egy külső helyszín a kórházi kórterem követi. Jól illeszkednek ehhez a minden átmeneti jellegű hangulathoz Horváth Dániel zenéi, a klasszikustól a meditatív hangzásig markáns hangsúlyokkal. Szabaddá tehet-e minket a hit, vagy épp ellenkezőleg? Mi alkotjuk a szabályokat, vagy fölöttünk teszik? Az Ádám almái tavaszra tervezett, de kényszerűen most abszolvált bemutatója többek közt ezekre a kérdésekre keresi a választ. Az utolsó jelenet szerint mi választunk, ha pedig megtettük, vállalnunk kell a következményeit. Nem mutogathatunk állandóan az Égre!

A kultúratámogatás nem luxus

Cs. E.
Publikálás dátuma
2020.06.29. 11:30
illusztráció
Fotó: Shutterstock
A járványhelyzet és annak gazdasági következményei veszélyeztetik az európai irodalom sokszínűségét – derül ki az Európai Írók Tanácsának (European Writer’s Council – EWC) felméréséből, amelyet huszonnégy ország harminchárom írói és fordítói szervezetének részvételével készítettek.
A kutatásban résztvevő Szépírók Társasága által magyarul is közzétett eredmények közt említik, hogy az írók és fordítók 64 százaléka műveik tervezett kiadásának elhalasztása miatt, 40 százalékuk az elhalasztott szerződések és csökkentett jogdíj-előlegek miatt számít veszteségekre. Túlnyomó részük jelentős bevételkiesést tapasztal, elsősorban a lemondott előadások, műhelymunkák és felolvasások miatt. A tanulmány kiemeli, hogy miközben a karantén időszakában a könyves piac az online világ felé mozdult el, ott nincs kialakult díjazási és jogi rendszer az írók és fordítók számára, és problémát jelent az e-bookok esetében az illegális másolatok mennyisége, az árverseny növekedése is. A nemzeti szükségalapokból kimaradtak az írók és a fordítók: alig akadt olyan ország, ahol kifejezetten a könyvipar számára kiírt támogatás lett volna elérhető. Mindez a kiadásokra is hatással lesz: egy átlagos évben öt-hatszázezer mű jelenik meg Európában, az előrejelzések szerint ez idén és jövőre százötvenezerrel kevesebb lesz. „Európának szüksége van a kultúra melletti általános politikai elköteleződésre. Csak a szerzői jogi politika, a kulturális politika, a gazdaságpolitika és a regionális fejlesztések összehangolása segítheti elő Európa kultúrájának megóvását, innovációs képességeinek megőrzését a jelenlegi válság alatt és után. (…) A szerzők és az irodalom képezik az egyik legfontosabb alapját a legértékesebb európai eszmék képviseletének, amilyenek például a sokféleség és a véleménynyilvánítás szabadsága, a tényalapú tudás és a pluralizmus, az érzelmi, intellektuális és kulturális identitás, az innováció a gondolkodásban. Ezen eszmék képviselete, valamint az írók és a fordítók támogatása nem luxus. Az álhírek és a szélsőséges tendenciák elleni küzdelemben Európának biztosítania kell, hogy az ismeretek és az oktatás szellemi forrásai ne apadjanak el – hiszen minden innováció, minden fejlődés és minden válság utáni újjáépítés egy szerzővel kezdődik” – hangsúlyozza a tanács. A tanulmány harminchét ajánlást is megfogalmaz a szerzők támogatására szolgáló intézkedésekkel kapcsolatban. Kérik többek közt kompenzációs alap létrehozását a veszteségek enyhítésére, díjazási rendszer kialakítását az online tevékenységekhez, a szerzői jogi intézkedések alkalmazását, a nemzeti oktatási anyagok költségvetésének növelését. Az e-bookokat és hangoskönyveket érintő kalózkodások megfékezésére irányuló intézkedéseket kérelmeznek. Az ajánlások sorában szerepel a munkakörülmények és a társadalombiztosítási rendszerek harmonizálása, regionális fejlesztés a kulturális helyszínek megőrzése érdekében, az európai irodalmi kapcsolatok fenntartható finanszírozása, és az olvasás népszerűsítésének támogatása.

A nyúlon túl

Rácz I. Péter
Publikálás dátuma
2020.06.29. 10:30

Balkán, barátság, szerelem, halál – kíméletlen feltárulkozás mások és önmagunk elvesztéséről. Az Európa Unió Irodalmi Díjával idén kitüntetett, Kapd el a nyulat! című regény azonban ennél jóval többet tud és ad.
A bécsi Albertina falán 2020. január 6-ig, aki csak akarta, egy időszaki kiállítás és a festmény keretében testközelből megtekinthette A NYULAT. Ezt az 1502-ben festett 25x22 centiméteres akvarellt, aminek modelljét állítólag a nyári árvízből megmentve vitte nürnbergi műtermébe Albrecht Dürer. Hogy aztán világhíressé tegye festett valóságában – egy ablakot nyitva a szemében, a saját műtermének tükröződését megmutatva. Ennek a nyúlnak a hosszúra nyúlt (sic!) tekintette viszi Möbiusz-szalagszerűen a végtelenségig körbe a jugoszláv írónő első regényének (Belgrád, 2018; Szarajevó, 2019) olvasóját. Az idén a járvány miatt csak online-ünnepség keretében kiosztott Európai Unió Irodalmi Díjat elnyerő regény nemcsak egy Thelma és Louise-szerű, Mostarból induló, Zágrábon áthaladó, Bécsben végződő(?) utazás történetét meséli el, hanem a hosszú úton végigkocsikázó két barátnő, a bosnyák muszlim Lejla és a boszniai szerb Sara több évtizedes barátságának emlékezetes ágait-bogait is feleleveníti – Sara elbeszélésében. Aki író, így nem meglepő, hogy irodalmi utalások – Lewis Carrolltól Joseph Conradig – tömkelege kap lényeges funkciót az én és a te közös, vélt vagy valós, az emlékezet foszlányaiból jól-rosszul megkonstruált történetében. A sokszorosan reflektált, a valóság és elbeszélés viszonyát, egymásban tükröződéseit is nagy szerkezeti finomsággal kezelő regény mindezek mellett természetesen Jugoszlávia felbomlását, a délszláv háborúk hatásait is elmeséli áttételesen: a hatalomváltás hatásait az identitásra már pár betűnyi csere is érzékeltetni képes. Ahogy egy 11 éves kislányból, Lejla Begić-ből, Lela Berić lesz – majd Lela Barun. Ahogy testvére Armin, Marcóvá lesz. Ahogy Sara maga mögött hagyja „a sötétség szívét”, Boszniát, s vele – azt hiszi – saját múltját, nyelvét, és Dublinban kezd új életet egy vörös hajú programozó és egy avokádó társaságában. (Igen, a fanyar humort sem nélkülözi a regény.) A korábban két novellás- és egy verseskötettel jelentkező írónő rendkívül magabiztos kézzel porciózott, jól felépített és egymásba ágyazott emlékezet-adagokban ismertet meg bennünket az egykori barátnők 12 éves, nagyon szoros kapcsolatával, majd a 12 éves pauzával, amire aztán az autóút tesz pontot – vagy nyit fel… A kislányból nővé érő fiatalok legfontosabb, az emlékezet által szelektált közös (vagy legalábbis Sarának maradandó) élményei között az érettségi után elvesztett szüzesség körülményei éppúgy kiemelkednek, mint a piacról ellopott nyúl és annak évekkel későbbi pusztulása, vagy a tengeri fürdőzés során megtapasztalt halál-közeli trauma. Balkán, barátság, szerelem, halál – kíméletlen feltárulkozás mások és önmagunk elvesztéséről. Filmszerűen pergő jelenetek sorozata, az olvasó vizualizációs képességeinek fokozott aktivizálása. Bastašić első regénye magával ragadó trip, amiről szó szerint nehéz lejönni (l. fenn a Möbiusz-szalagra tett utalást). S összezavart érzékekkel tényleg úgy tesszük le a könyvet (vagy lapozunk az elejére), hogy rémült bizonytalanság kerít hatalmába annak eldöntése miatt: akkor most a tükör – a nyúl tekintete – melyik oldalán is állunk?  Infó:  Lana Bastašić: Kapd el a nyulat! Ford. Rajsli Emese Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 2020. 250 oldal

Kitüntetés a kontinens kortárs irodalmi teljesítményeiért

Az Európai Unió Irodalmi Díja az Európai Unió által 2009 óta adományozott irodalmi elismerés, mely 5000 eurós díjazással jár. Az európai kortárs irodalom kiemelkedő tehetségű alkotói és az irodalom jól ismert európai személyiségei kaphatják meg. Az országok hároméves ciklusban kerülnek sorra, évente 11-13 ország zsűrijét kérik fel a díjazandó író kiválasztására. Idén egy belgiumi, egy bosznia-hercegovinai, egy horvátországi, egy ciprusi, egy dániai, egy észtországi, egy németországi, egy koszovói, egy luxemburgi, egy montenegrói, egy észak-macedóniai, egy norvégiai és egy spanyolországi író kapja az elismerést. A kitüntetettek nevét idén először, a koronavírus-járvány miatt digitális módon hozták nyilvánosságra. A díjat eddig 4 magyar író: 2009-ban Szécsi Noémi, 2012-ben Horváth Viktor, 2015-ben Szvoren Edina, 2019-ban Mán-Várhegyi Réka kapta meg.