A német Európa-ügyi miniszter is azt mondta, amit pár napja az EU igazságügyi biztosa, hogy ti. több oldalról próbálják bekeríteni azokat a tagállamokat, amelyek átlépnek a demokrácián. A szociáldemokrata Michael Roth, a berlini külügyi tárca 2. embere a részletekről szólva megismételte, hogy lesz jogállami klauzula mind a 2027-ig szóló uniós büdzsében, mind pedig a 750 milliárdos gazdasági segélycsomagban. Ezzel párhuzamosan a Bizottság egységes szempontok alapján felméri és várhatóan ősszel elő is terjeszti a helyzetjelentést arról, mennyire érvényesülnek a közös normák az egyes tagországokban. (Brüsszel ily módon védi ki azt a magyar és lengyel vádat, hogy kettős mércével mér – a szerk. megj.)
A német politikus kiemelte, hogy fenn kell tartani a közös értékeket, mert a populisták és nacionalisták célja az, hogy szétverjék az uniót. Nem törődnek a klímavédelemmel, jó ideig még azt sem ismerték el, hogy nyakunkon a vírusválság. Ugyanakkor a világban egyetlen olyan más szervezet sincs, mint az EU, hiszen az be tudja bizonyítani, hogy a liberális rend, a jóléti állam, az éghajlat megóvása és a fejlett gazdaság nem egymást kizáró fogalmak. Ehhez – tette hozzá – meg kell akadályozni, hogy a tömegek bizonytalannak lássák az egzisztenciájukat, amire a demagógok játszanak.
A videóbeszélgetésben részt vett a holland Frans Timmermans, a Bizottság alelnöke, aki Jean-Claude Juncker alatt, az EU előző végrehajtó testületében éppen a jogállam felelőse volt. Ezúttal rámutatott, hogy az unió nincs könnyű helyzetben, hiszen harcolnia kell a demokráciáért, a jogállamért, a korrupció visszaszorításáért, a sajtó szabadságáért és sokszínűségéért, a kisebbségi jogok betartásáért, továbbá a független bíróságokért. Vonatkozik ez a Nyugat-Balkánra, a földrész keleti felére, de magára az EU-ra is. Mert sok ellenfél rájött, hogy a szervezet Achilles-sarkát az egység hiánya jelenti.
Úgy foglalt állást, hogy nem szabad csütörtököt mondani, mert a populisták ugrásra készen lesik, befuccsolnak-e a közös Európa kiépítését szolgáló erőfeszítések. Sajnos – jegyezte meg – az összefogás hívei túl sokáig készpénznek vették, hogy nem lehet kétséges az európai modell sikere. Ám a helyzet az, hogy többen nem pártolják a békére, a biztonságra, a jólétre, valamint a demokráciára, a jogállamra és a szabadságra épülő rendet.
Egy beavatott forrás azt közölte, hogy az Európai Tanács elnöke a jövő héten új indítvánnyal igyekszik áthidalni a gazdasági újjáépítési terv ügyében meglévő hatalmas ellentéteket, de Charles Michel is szükségesnek tartja, hogy építsenek be biztosítékokat, és így például a magyar és a lengyel vezetés csak akkor kaphasson a 750 milliárd euróból, ha tiszteletben tartja a jogállami elveket. Hogy ezt milyen formában érvényesítenék, azt a névtelenséget kérő illetékes nem közölte, de az biztos, hogy szerződésszegés esetén nem utalnák a pénzeket.
Az állam- és kormányfők két hét múlva, a sok online egyeztetés után immár személyesen tárgyalnak a tervezetről. Michel kompromisszumának lényege, hogy a keretösszeg nem változna, ám az még nem derült ki, hogy maradna-e az eddigi belső szerkezet, vagyis hogy 500 milliárdot vissza nem térítendő támogatásként adnának oda a nehéz helyzetben lévő államoknak, a többi pedig hitel volna. Mindenesetre a belga politikus azzal igyekszik megbékíteni a takarékos gazdálkodást szorgalmazó négyeket, hogy azok visszatérítést kapnának, vagyis ily módon kevesebbel kellene hozzájárulniuk a közös kiadásokhoz.
A jelentés hozzáteszi, hogy az alapötlet Angela Merkeltől és Emmanuel Macrontól származik, és ha megszavazzák, akkor hatalmas lépést jelent majd Európa egyesülési folyamatában. Hiszen a kölcsönt a Bizottság venné fel – az egész szervezet érdekében. Michel különben fel kívánja vetni, hogy a tagállamok 3 évet kapjanak annak meghatározására, mire kívánják költeni a segítséget, majd további három év állna rendelkezésükre, hogy fel is használják az alapokat. Ezen belül fontos cél lesz a klímavédelem és a digitalizálás.
A gazdag északi államok megnyerését szolgálja továbbá, hogy valamivel kevesebbet kellene befizetniük a hétéves költségvetésbe, ám ebbe aligha mennek bele a keleti tagok, amelyek az agrártámogatások fő haszonélvezői.
Az orosz elnök ugyanazt csinálta, mint egykor Brezsnyev, aki 1977-ben új alkotmánnyal igyekezett áthidalni a látszat és a valóság közti szakadékot, miután óriási volt a különbség aközött, amit a vezetők hirdettek, illetve aközött, ahogyan az emberek látták a helyzetet. Putyin nem volt túl okos, amikor most ezt a módszert koppintotta. A szavazóknak a Kreml látványos iránymutatásával, hosszú lista alapján módosítaniuk kellett az alaptörvényt. Az illúzió az, hogy ily módon korszerűsített, a joguralomra épülő állam jön létre, ám ez a verzió pont olyan annyira elszakadt a realitásoktól, mint a jó 40 évvel ezelőtti rendszer.
Hivatalos adatok szerint 78 százalék támogatta a változásokat, de ellenzéki források felhánytorgatnak jó pár szabálytalanságot. Ömlött az állami propaganda, hogy az emberek tegyenek eleget a hatalom által rájuk rótt kötelességüknek. Azon felül mindenféle trükkökkel igyekeztek őket az urnákhoz csábítani. Mindenki eleve tudta, hogy az eredmény nem lehet kétséges. De a politikai cél az volt, hogy a lakosságot tegyék bűnrészessé, hiszen egyre zsugorodnak a szabadságjogok és épül le a jogállam – ez Putyin két évtizedének a mérlege.
Ám nem minden zajlott a tervek szerint. Úgy néz ki, hogy Moszkvában és Szentpéterváron a többség nem állt be az elképzelés mögé, márpedig itt két emblematikus városról van szó, amely a középosztály ellenállásának bástyája az államfővel szemben. Azon kívül ellenállást lehetett tapasztalni a fiatalság részéről, amely javarészt a világhálóról tájékozódik, ezért nem annyira hat rá az állami médiából ömlő dezinformáció. Putyin támogatói bázisa szép lassan a nehéz sorsú oroszokra szűkül. Az ő figyelmüket arra igyekeztek ráterelni, hogy bővül a szociális háló az új alkotmány jóvoltából.
Csak éppen egyre nagyobb súly nehezedik az elnök és a társadalom közötti eredeti egyezségre. Annak lényege, hogy jobban élhetnek, mint a szocializmus alatt, nem lesznek olyan felfordulások, mint Jelcin idején, cserébe viszont nem kérdőjelezik meg Putyin hatalmát. A gazdaság elavult szerkezete azonban megcsontosodott és erre csak rátett a járvány. A visszaesés hatalmas és a megújuláshoz még kevésbé szolgál bázisul az energiahordozók kitermelése.
Az eredmény bénultság, illetve megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, hogy Putyin akár jó 80 éves koráig megőrizheti tisztségét, épp úgy, mint az egykori főtitkár, aki az ország első embereként halt meg. Szóval még az elnök hívei sem állíthatják, hogy olyan jövőkép formálódik (gerontokrácia – a szerk. megj.), amely működik.
Elvi jelentőségű döntésre készül az amerikai Legfelsőbb Bíróság: azt fogja kimondani, illetékes-e a tengerentúli igazságszolgáltatás olyan perekben, amikor külföldi állampolgárok akarnak jóvátételt külföldi kormányoktól a nácik által elkobzott műkincsek ügyében. A testület ily módon befogadta egykori német, illetve magyar károsultak leszármazottainak kérelmét. A tárgyalás mindkét esetben várhatóan a nyári szünet után lesz és a két fél képviselői elővezethetik érveiket, csak még azt nem tudni, hogy a járvány miatt csupán telefonon, vagy netán személyesen. E pillanatban mindkét oldal bízik abban, hogy a végén az ő álláspontja igazolódik be.
