Előfizetés

"A kormány mostani lépése egy kultúrharc utolsó állomása"

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2020.07.03. 16:52

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Több száz diák és szimpatizáns énekléssel demonstrált a Parlament előtt péntek délelőtt, miközben bent szavaztak. A résztvevők, daloltak, körtáncoltak, örültek egymásnak és szomorkodtak a helyzet miatt.
Össze akarják ugrasztani a magyarokat – magyarázta heves gesztusokkal egy középkorú férfi egy színművészeti egyetemistának péntek délelőtt a Parlament előtt. Az egyetemisták Első figyelmeztetés címmel közös énekkésre hívták azokat, akik szolidárisak velük, vagyis ellenzik az intézmény átalakításának megszavazását. Azért éneklésre, mert pár nappal ezelőtt, amikor Palkovics miniszterrel találkoztak, a tárcavezető azt mondta nekik, azt hitte, hogy énekelni fognak. Hát most énekeltek, sőt körtáncoltak, napoztak, megölelték egymást. Mondhatni, jól érezték magukat. Azt csinálták, amit szeretnek, amiért a hatalom képviselői által szégyenbélyegekkel ellátott egyetemre jelentkeztek. Hangsúlyozottan nem politikai rendezvényre készültek. De ahogy lenni szokott, néhány politikus azért megjelent az eseményen. Igaz, a szervezők az alkalmi emelvénytől távol tartották őket. 
Karácsony Gergely főpolgármester közvetlen vezetőtársaival érkezett. Készültek is rögtön a fotók. Beszédet most nem mondott a főpolgármester, nem úgy, mint tavaly a színházi törvény elleni decemberi Madách téri tüntetésen. – A Fidesz azt hiszi, hogy kulturális értékeket hatalmi szóval lehet létrehozni. Ezzel minden zsarnokság próbálkozik, de hosszútávon egyikük sem járt sikerrel, ezt szerettük volna demonstrálni a jelenlétünkkel – válaszolta a főpolgármester lapunknak arra a kérdésére, miért jött ki a Parlament elé. Most pedig énekelni fogunk – tette hozzá mosolyogva.
Ehhez a résztvevőknek dalszövegeket osztogattak az önkéntesek. A színpadon pedig már hangolt a háromtagú zenekar. Közülük Rozs Tamás nyilatkozott lapunknak. – Elsősorban muzsikálni szeretek, és fiatalokkal együtt lenni. De ehhez szükség van a szabad közegre. Úgy érzem, hogy a kormány mostani lépése egy kultúrharc utolsó állomása. Sokáig zenés színészmesterséget tanítottam a Kaposvári Egyetemen, de a Magyar Teátrumi Társaság nyílt levele után úgy gondoltam, nem maradhatok ott, ezért eljöttem. Arról nem beszélve, hogy a kaposvári intézményben szakmailag még lenne mit sepregetni. A diákok hívtak zenélni és örömmel jöttem. Úgy éreztem, itt a helyem. Jó lenne, ha a fiatalok generációja a most kialakult megosztottságon idővel túl lépne. Ebben a helyzetben jó velük együtt énekelni és muzsikálni. ­
Csernai Mihály, az SZFE Hallgatói Önkormányzatának elnöke pedig arról beszélt lapunknak, hogy az éneklést egy első gesztusnak, figyelmeztetésnek szánják. Közben Rozs Tamás vezetésével megkezdődött a beéneklés. És jöttek a nóták. Az első: „Jó reggelt kívánok, megjöttek a döntéshozó zsiványok! Így szólunk hozzátok, meg ne szavazzátok!” A Parlamentből egy ellenzéki képviselő egy uniós zászlót lengetett ki az egyik ablakból.
Egy rendező feliratú mellényben Sodró Eliza, a Radnóti Színház fiatal színésznője, aki egyébként Kaposváron végzett, próbálta hasznossá tenni magát. Közben arról kérdeztem miért jött el a demonstrációra. – Annak idején Kaposváron hallgatóként megéltem, milyen, amikor felülről erővel átalakítanak egy működő oktatási rendszert. Most amikor meghallottam, hogy a Színművészetivel történik hasonló, a korábbi traumáim élesen belém hasítottak, még az akkori álmaim is visszatértek. Úgy éreztem, tartozom a hajdani huszonkét éves kori önmagamnak annyival, hogy kiálljak a Színház-és Filmművészeti Egyetem diákjai mellett. Támogassam őket abban, amit mi annak idején nem tudtunk megtenni. Egyszerűen nem hagyhatjuk, hogy a fejünk fölött döntsenek!
Aztán jöttek népdalok, a kissé átírt slágerek: „Szomorú délelőtt száz merész diákkal, / Vártalak kedvesem valódi vitával, / Álmokat kergető pénteken délelőtt,/ Kérésünk hintája nélküled visszajött,/ Azóta nem olyan többé az egyetem,/ Könny csak az italom, elfogy a türelem./ Szomorú egyetem. És tényleg érződött a csalódottság, amikor bejelentették a téren: a Parlamentben elfogadták a törvénymódosítást, amely szerint a Színház- és Filmművészeti Egyetem a jövőben alapítványi formában működik majd. Az éneklés tovább folytatódott, sőt felhangzott a „Szabad ország, szabad egyetem” skandálás. Majd pedig az ismert kalotaszegi népdal: „Én vagyok az aki nem jó/A fellegajtót nyitogató/Áj ná ná ná ná ná ná ná. Nyitogatom a felleget/Sírok alatta eleget/Áj ná ná ná ná ná ná ná.”

Megszavazták a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítását

Pénteken megszavazta az Országgyűlés „A Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítványról, a Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítvány és a Színház- és Filmművészeti Egyetem részére történő vagyonjuttatásról” szóló törvényt. Az erről szóló törvénymódosítást 135 igen, 60 nem szavazattal fogadta el az Országgyűlés. A parlament felhívta a kormányt, hogy az állam nevében tegye meg a szükséges intézkedéseket a Színház- és Filmművészetért Alapítvány közérdekű vagyonkezelő alapítvány formájában történő létrehozására. A változtatás kitér az alapítvány részére juttatandó vagyonelemekre is.

Gyorsított manőver

A Színház-és Filmművészeti Egyetem alapítvánnyá alakítása után egyelőre csak az irányokat látni. Az biztos, hogy az egyetem alapítványi tulajdonba kerül, fenntartója és vagyonának kezelője a minisztérium helyett az erre a célra létrehozott Színház- és Filmművészetért alapítvány lesz. Az alapítványt jelenlegi állás szerint egy öt tagú kuratórium vezeti majd, melynek tagjairól, a fenntartó, vagyis a minisztérium dönt. A működés részleteit az alapítvány alapító okirata szabályozza. Ebben lesz szó például a rektor kinevezéséről is, amelyet a kuratórium is kinevezhet majd, kérdés, hogy ebbe a folyamatba mennyire vonják majd be az egyetem szenátusát. Az alapítvány nevéből az előző tervektől eltérően kikerült az egyetem szó. Ez feltételezheti azt is, hogy ebbe az alapítványba a Színház-és Filmművészeti Egyetem mellett más intézmények is bekerülhetnek, például a Nemzeti Filmarchívum, vagy a Nemzeti Filmintézet, vagy akár a Kaposvári Egyetem vagy annak a művészeti kara. Külön alapító okirat rendelkezik majd a Színház-és Filmművészeti Egyetem működéséről. Kérdéses milyen jogköröket kap majd az alapítvány, illetve az intézmény szenátusa. Az új működési rend jelenlegi határideje 2020. szeptember 1., amit az SZFE vezetése és hallgatói nem tartottak reálisnak. Egyelőre arról még korai beszélni, hogy mindez az intézményen belül milyen személycserékhez vezethet, de akár viszonylag gyors változásokra is lehet számítani. B. Gy.

Érvek pro és kontra

Forgács Péter, a Győri Nemzeti Színház igazgatója: Találkoztam olyan, a Színművészetin végzett hallgatóval, aki szakmailag képtelen volt a fejlődésre, szakmai szempontból jobb lett volna a pályára sem engedni. Balázs Péter, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója: A mostani rendszeren kellene változtatni, nem politikai csatározásokban kellene részt venni, hanem izgalmas, jó színházat kell csinálni. Cseke Péter, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház igazgatója: Volt olyan, aki hozzánk kerülve csillogóan tehetségesnek mutatkozott, és akadt, akiről utólag derült ki, hogy amire képes, az maga a „pusztulat”. Besenczi Árpád, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház igazgatója: A fővárosban már több éve vizsgákat sem nézek, ami nem csupán az én hibám, hanem annak a rendszernek is felróható, amely fókuszon kívül helyezi a vidéki színházakat. Seregi Zoltán, a békéscsabai Jókai Színház igazgatója: A Színművészeti Egyetem ugyanabban a struktúrában működik, mint a szocializmusban. Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke: Az SZFE-n Kerényi Imre volt az utolsó, aki nyíltan vállalta jobboldali meggyőződését és osztályt vezethetett, de elküldték, amikor diplomázott az osztálya. Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója: A vidéki színházi létezés nem vonzó a fiatal színészgeneráció számára, legalábbis, azoknak, akik a fővárosban végeztek. *** Hegedűs D. Géza, a Vígszínház művésze: Törvénybe akarják iktatni, hogy a mi másfél évszázados történelmünk nincs többé. Azt akarják, hogy szeptember elsejével új történet kezdődjön. Az ő történetük. Ascher Tamás, az SZFE korábbi rektora, a budapesti katona József Színház főrendezője: A mi egyetemünk pillanatnyilag, minden üldöztetés ellenére is jobb és sikeresebb is, mint a riválisé. Bagossy László, az SZFE Színházművészeti Intézetének vezetője: A közelmúlt eseményei azt mutatják, hogy azon a sávon, amelyik a kormánnyal szemben halad, a mi egyetemünknél sokkal nagyobb és jóval befolyásosabb hullák hevernek. Nagy Ervin, színművész: A művészet nem politika. Egy darabig persze lehet a hős traktorosokról drámát csinálni, csak nem érdekel majd senkit. Upor László, az SZFE rektorhelyettese: Nem liberális vagy nemliberális oktatóink vannak, hanem humanisták. Összeállította: Vas András

Megszavazta a parlament a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítását

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.07.03. 12:41
Demonstráció a Parlament előtt, míg odabennt döntenek az egyetem sorsáról
Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A törvénymódosításról 135 igen, 60 nem szavazattal döntöttek.
Péntek délelőtt megszavazta az Országgyűlés „A Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítványról, a Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítvány és a Színház- és Filmművészeti Egyetem részére történő vagyonjuttatásról” szóló törvényt. Az erről szóló törvénymódosítást 135 igen, 60 nem szavazattal fogadta el az Országgyűlés. A parlament felhívta a kormányt, hogy az állam nevében tegye meg a szükséges intézkedéseket a Színház- és Filmművészetért Alapítvány közérdekű vagyonkezelő alapítvány formájában történő létrehozására. A változtatás kitér az alapítvány részére juttatandó vagyonelemekre is.

Módosult a nemzeti felsőoktatási törvény

További felsőoktatási intézményeknél valósulhat meg a fenntartóváltás a nemzeti felsőoktatási törvény módosítása értelmében, amelyet 134 igen, 60 nem szavazattal és egy tartózkodás mellett fogadott el az Országgyűlés. A módosítás tartalmazza a győri Széchenyi István Egyetemért Alapítványról, a Neumann János Egyetemért Alapítványról, és a kapcsolódó vagyonjuttatásokról szóló szabályozásokat. Kitér a Marek József Alapítvány létrehozására, és ezzel összefüggésben az Állatorvostudományi Egyetem részére történő vagyonjuttatásra. A soproni Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt., amely 100 százalékban az állam tulajdona volt eddig, a Soproni Egyetemért Alapítvány tulajdonába kerül. A Neumann János Egyetem Pedagógusképző Kara az egyetemből kiválik, és a Károli Gáspár Református Egyetembe olvad be 2020. július 31-től. A változtatás megteremti a jogszabályi alapjait annak, hogy az érintett vagyonkezelő alapítványok megszerezhessék az állami tulajdonú, Nemzeti Földalapba tartozó, de jelenleg is az intézmények vagyonkezelésében lévő földek vagyonkezelői jogát.

A szavazás közben az egyetem hallgatói a Parlament előtt tiltakoztak.

Nyílt levélben tiltakoztak

Pénteken újabb aláírók csatlakoztak a nyílt levélhez, melyben magyar színészek, rendezők, operatőrök, forgatókönyvírók, dramaturgok tiltakoznak a Színház- és Filmművészeti Egyetem tervezett átalakítása ellen. Levelükben, melyet Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek, Palkovics László miniszternek és az országgyűlési képviselőknek címeztek, így fogalmaztak: „A Színház-és Filmművészeti Egyetemen százötvenöt éve generációk adják egymásnak tovább a tudást és a szakma szeretetét. Nemzeti kultúránk védelmében kinyilvánítjuk, hogy nem támogatunk, sőt, veszélyesnek tartunk minden olyan átalakítást, mely az egyetemen felhalmozott hatalmas tapasztalatot semmibe véve történik. Az elmúlt hetek történései azt bizonyítják, hogy a tervezett, minden hatástanulmányt nélkülöző, indokolatlanul felgyorsított ütemű modellváltást az SZFE vezetése, oktatói, volt és jelenlegi hallgatói és felelős szakmai szervezetek meggondolatlannak és előkészítetlennek tartják.” A levél aláírói azt kérték Semjén Zsolttól, hogy vonja vissza az általa benyújtott törvényjavaslatot, Palkovics Lászlótól pedig azt, hogy kezdjen érdemi tárgyalásokat az egyetemi közösség képviselőivel. A képviselőktől azt kérték, hogy jelenlegi formájában ne szavazzák meg a törvényt. Csütörtök délután kormánypárti művészek válaszoltak: az Origón közöl nyílt levél egyebek között úgy fogalmaz, „nemzeti kultúránk védelmében kinyilvánítjuk, hogy támogatunk minden olyan átalakítást, amely az egyetemen felhalmozott hatalmas tapasztalatot – továbbfejlesztve azt – nemzeti örökségünk megőrzésének és gyarapításának szolgálatába állítja.”
A színművészeti helyzetéről a Népszava is részletesen beszámolt, a témában írt cikkeinket ide kattintva olvashatják.

A festő álma – Egyéni világ, ahol nem kell mindent komolyan venni

Ongjerth Hanna írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.07.03. 12:00

Fotó: PÖLÖSKE ZSÓFIA / COLLEGIUM HUNGARICUM BERLIN
Milorad Krstić műveiből nyílt kiállítás a berlini Collegium Hungaricumban.
Arimateai János és Nikodémus széles létrán állva, óvatos mozdulatokkal veszik le az óriási, csontsovány, sápadt testet a keresztről. Szájuk, szemük nagyra tárva. Az ég fekete a Koponyák hegye mögött. A három alak meglepően kevésnek hat ahhoz a tömeghez képest, amely a „keresztről levételt” ábrázoló híres festményeken össze szokott gyűlni. A vádcímtáblára vésett rövidítés rendesen kiírva, teljes szélességében elfoglalja a keresztfát: Jézus, a zsidók királya. Lecsupaszított ábrázolása az emberiség legnagyobb csodájának: nincsen mítosz, sem megváltás. Ám az expresszionista Max Beckmann „Descent from the Cross” képét újragondoló festményhez egy másik létra is oda van támasztva: rajta egy fekete baseballsapkás fiú áll. Árnyéka hosszúra nyúlik. Mintha csak mellesleg: varjat fest a kereszt mellé a fekete háttérre. Amint az ember szeme hozzászokott Milorad Krstić alakjaihoz és formavilágához, a Collegium Hungaricum Berlin (CHB) RUBENSremBRANDT-kiállításának képeit nézve álmot lát: réteges utalásrendszereket, melyeknek egy-egy eleme ismerősnek tűnik, mégsem biztos benne, hogy látta-e már valahol (arra viszont mérget vehet, hogy ha igen, akkor sem így). S mint az éjjeli műszakban dolgozó agy teremtményei, a képek zavarosnak tűnő motívumai is teljességgel magától értetődőnek tűnnek a maguk környezetében: Hiszen miért ne függhetne a falon Otto Dix kényelmesen cigarettázó Sylvia von Hardenje mögött René Magritte kétes pipájának képe? És miért gondolná bárki, hogy csak Dylan Thomasnak volt kölyökkutya kora? – A festő, amikor alkot, nem kérdezi sem a tanácsát, sem a véleményét senkinek– szögezte le Milorad Krstić a berlini kiállításának megnyitóján vetített videó-üzenetében június 19-én. Nem úgy, mint amikor a művész animációs filmet csinál, mondta, mert ott – mint egy óceánjáró hajó legénységében – az összes munkatársának fontos szerepe van. A CHB tárlatának megszervezése szintén csapatjáték volt, emelte ki, remélve, hogy minél többen el tudnak menni élőben is megnézni a képeit, melyek augusztus 19-éig láthatók a kultúrház első emeleti kiállítótermének fehér falain. Hogy a RUBENSremBRANDT-tárlat megnyitó beszédeit online is közvetítették, március közepe óta nem számít sem különlegességnek, sem szentségtörésnek. Ám a CHB figyelemreméltóan tettre készen ébred a korona-álomból: a június közepi maszkos nyitórendezvény után Krstić Ezüst Medve-nyertes My Baby Left Me-rövidfilmje várta a ház homlokzatára vetítve az óvatos duhajokat, akik még nem merészkedtek be az épületbe; július 2-án – aznap, amikor a berlini mozik is nyitnak – pedig bent, a ház termeiben, a Ruben Brandt, a gyűjtőt mutatták be. Nem baj, hogy a kiállításhoz kapcsolódó animációs film levetítése csak kiegészítő program volt: a RUBENSremBRANDT képei tökéletesen megvannak eredettörténet nélkül is; a 2018-as alkotás nem értelmezi, hanem kontextusba helyezi a festményeket.
A Ruben Brandt, a gyűjtő című film is megjelenik, mintegy montázs
Fotó: COLLEGIUM HUNGARICUM BERLIN
És amint az ember hiúsága hozzászokott, hogy nem fogja egy-két szemlélődő látogatás alatt kibogozni Krstić festményeinek jelképrendszereit (akkor sem, ha szinte végig kíséri az a roppant bosszantó „ott van a nyelvén, csak nem jut eszébe”-érzés), az a kényelmetlen gondolata támadhat, hogy gúnyt űznek belőle. Nem rosszból, nem támadóan. Egyszerű, szerethető formákba öntött joviális mosollyal. Éreztetve, hogy nem kell mindent túl komolyan venni. Ahogyan a kígyót legyőző, „ügyes” Mihály arkangyalt sem. És azt a cirkuszt sem, mely Lajka, a jó, magányos kutya körül volt. Chagallt, De Chiricót, da Vincit sem. És a zsidók királyát is csak akkor, ha a fekete baseballsapkás fiú is úgy gondolja.

Infó:

Milorad Krstić RUBENSremBRANDT-tárlat Collegium Hungaricum Berlin Megtekinthető: augusztus 19-éig