tüntetés;Színház- és Filmművészeti Egyetem;

- "A kormány mostani lépése egy kultúrharc utolsó állomása"

Több száz diák és szimpatizáns énekléssel demonstrált a Parlament előtt péntek délelőtt, miközben bent szavaztak. A résztvevők, daloltak, körtáncoltak, örültek egymásnak és szomorkodtak a helyzet miatt.

Össze akarják ugrasztani a magyarokat – magyarázta heves gesztusokkal egy középkorú férfi egy színművészeti egyetemistának péntek délelőtt a Parlament előtt. Az egyetemisták Első figyelmeztetés címmel közös énekkésre hívták azokat, akik szolidárisak velük, vagyis ellenzik az intézmény átalakításának megszavazását. Azért éneklésre, mert pár nappal ezelőtt, amikor Palkovics miniszterrel találkoztak, a tárcavezető azt mondta nekik, azt hitte, hogy énekelni fognak. Hát most énekeltek, sőt körtáncoltak, napoztak, megölelték egymást. Mondhatni, jól érezték magukat. Azt csinálták, amit szeretnek, amiért a hatalom képviselői által szégyenbélyegekkel ellátott egyetemre jelentkeztek. Hangsúlyozottan nem politikai rendezvényre készültek. De ahogy lenni szokott, néhány politikus azért megjelent az eseményen. Igaz, a szervezők az alkalmi emelvénytől távol tartották őket. 

Karácsony Gergely főpolgármester közvetlen vezetőtársaival érkezett. Készültek is rögtön a fotók. Beszédet most nem mondott a főpolgármester, nem úgy, mint tavaly a színházi törvény elleni decemberi Madách téri tüntetésen. – A Fidesz azt hiszi, hogy kulturális értékeket hatalmi szóval lehet létrehozni. Ezzel minden zsarnokság próbálkozik, de hosszútávon egyikük sem járt sikerrel, ezt szerettük volna demonstrálni a jelenlétünkkel – válaszolta a főpolgármester lapunknak arra a kérdésére, miért jött ki a Parlament elé. Most pedig énekelni fogunk – tette hozzá mosolyogva.

Ehhez a résztvevőknek dalszövegeket osztogattak az önkéntesek. A színpadon pedig már hangolt a háromtagú zenekar. Közülük Rozs Tamás nyilatkozott lapunknak. – Elsősorban muzsikálni szeretek, és fiatalokkal együtt lenni. De ehhez szükség van a szabad közegre. Úgy érzem, hogy a kormány mostani lépése egy kultúrharc utolsó állomása. Sokáig zenés színészmesterséget tanítottam a Kaposvári Egyetemen, de a Magyar Teátrumi Társaság nyílt levele után úgy gondoltam, nem maradhatok ott, ezért eljöttem. Arról nem beszélve, hogy a kaposvári intézményben szakmailag még lenne mit sepregetni. A diákok hívtak zenélni és örömmel jöttem. Úgy éreztem, itt a helyem. Jó lenne, ha a fiatalok generációja a most kialakult megosztottságon idővel túl lépne. Ebben a helyzetben jó velük együtt énekelni és muzsikálni. ­

Csernai Mihály, az SZFE Hallgatói Önkormányzatának elnöke pedig arról beszélt lapunknak, hogy az éneklést egy első gesztusnak, figyelmeztetésnek szánják.

Közben Rozs Tamás vezetésével megkezdődött a beéneklés. És jöttek a nóták. Az első: „Jó reggelt kívánok, megjöttek a döntéshozó zsiványok! Így szólunk hozzátok, meg ne szavazzátok!” A Parlamentből egy ellenzéki képviselő egy uniós zászlót lengetett ki az egyik ablakból.

Rozs Tamás

Egy rendező feliratú mellényben Sodró Eliza, a Radnóti Színház fiatal színésznője, aki egyébként Kaposváron végzett, próbálta hasznossá tenni magát. Közben arról kérdeztem miért jött el a demonstrációra. – Annak idején Kaposváron hallgatóként megéltem, milyen, amikor felülről erővel átalakítanak egy működő oktatási rendszert. Most amikor meghallottam, hogy a Színművészetivel történik hasonló, a korábbi traumáim élesen belém hasítottak, még az akkori álmaim is visszatértek. Úgy éreztem, tartozom a hajdani huszonkét éves kori önmagamnak annyival, hogy kiálljak a Színház-és Filmművészeti Egyetem diákjai mellett. Támogassam őket abban, amit mi annak idején nem tudtunk megtenni. Egyszerűen nem hagyhatjuk, hogy a fejünk fölött döntsenek!

Aztán jöttek népdalok, a kissé átírt slágerek: „Szomorú délelőtt száz merész diákkal, / Vártalak kedvesem valódi vitával, / Álmokat kergető pénteken délelőtt,/ Kérésünk hintája nélküled visszajött,/ Azóta nem olyan többé az egyetem,/ Könny csak az italom, elfogy a türelem./ Szomorú egyetem.

És tényleg érződött a csalódottság, amikor bejelentették a téren: a Parlamentben elfogadták a törvénymódosítást, amely szerint a Színház- és Filmművészeti Egyetem a jövőben alapítványi formában működik majd. Az éneklés tovább folytatódott, sőt felhangzott a „Szabad ország, szabad egyetem” skandálás. Majd pedig az ismert kalotaszegi népdal: „Én vagyok az aki nem jó/A fellegajtót nyitogató/Áj ná ná ná ná ná ná ná. Nyitogatom a felleget/Sírok alatta eleget/Áj ná ná ná ná ná ná ná.”

Megszavazták a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításátPénteken megszavazta az Országgyűlés „A Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítványról, a Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítvány és a Színház- és Filmművészeti Egyetem részére történő vagyonjuttatásról” szóló törvényt. Az erről szóló törvénymódosítást 135 igen, 60 nem szavazattal fogadta el az Országgyűlés. A parlament felhívta a kormányt, hogy az állam nevében tegye meg a szükséges intézkedéseket a Színház- és Filmművészetért Alapítvány közérdekű vagyonkezelő alapítvány formájában történő létrehozására. A változtatás kitér az alapítvány részére juttatandó vagyonelemekre is.

Gyorsított manőver

A Színház-és Filmművészeti Egyetem alapítvánnyá alakítása után egyelőre csak az irányokat látni. Az biztos, hogy az egyetem alapítványi tulajdonba kerül, fenntartója és vagyonának kezelője a minisztérium helyett az erre a célra létrehozott Színház- és Filmművészetért alapítvány lesz. Az alapítványt jelenlegi állás szerint egy öt tagú kuratórium vezeti majd, melynek tagjairól, a fenntartó, vagyis a minisztérium dönt. A működés részleteit az alapítvány alapító okirata szabályozza. Ebben lesz szó például a rektor kinevezéséről is, amelyet a kuratórium is kinevezhet majd, kérdés, hogy ebbe a folyamatba mennyire vonják majd be az egyetem szenátusát. Az alapítvány nevéből az előző tervektől eltérően kikerült az egyetem szó. Ez feltételezheti azt is, hogy ebbe az alapítványba a Színház-és Filmművészeti Egyetem mellett más intézmények is bekerülhetnek, például a Nemzeti Filmarchívum, vagy a Nemzeti Filmintézet, vagy akár a Kaposvári Egyetem vagy annak a művészeti kara. Külön alapító okirat rendelkezik majd a Színház-és Filmművészeti Egyetem működéséről. Kérdéses milyen jogköröket kap majd az alapítvány, illetve az intézmény szenátusa. Az új működési rend jelenlegi határideje 2020. szeptember 1., amit az SZFE vezetése és hallgatói nem tartottak reálisnak. Egyelőre arról még korai beszélni, hogy mindez az intézményen belül milyen személycserékhez vezethet, de akár viszonylag gyors változásokra is lehet számítani. B. Gy.

Érvek pro és kontraForgács Péter, a Győri Nemzeti Színház igazgatója: Találkoztam olyan, a Színművészetin végzett hallgatóval, aki szakmailag képtelen volt a fejlődésre, szakmai szempontból jobb lett volna a pályára sem engedni. Balázs Péter, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója: A mostani rendszeren kellene változtatni, nem politikai csatározásokban kellene részt venni, hanem izgalmas, jó színházat kell csinálni. Cseke Péter, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház igazgatója: Volt olyan, aki hozzánk kerülve csillogóan tehetségesnek mutatkozott, és akadt, akiről utólag derült ki, hogy amire képes, az maga a „pusztulat”. Besenczi Árpád, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház igazgatója: A fővárosban már több éve vizsgákat sem nézek, ami nem csupán az én hibám, hanem annak a rendszernek is felróható, amely fókuszon kívül helyezi a vidéki színházakat. Seregi Zoltán, a békéscsabai Jókai Színház igazgatója: A Színművészeti Egyetem ugyanabban a struktúrában működik, mint a szocializmusban. Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke: Az SZFE-n Kerényi Imre volt az utolsó, aki nyíltan vállalta jobboldali meggyőződését és osztályt vezethetett, de elküldték, amikor diplomázott az osztálya. Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója: A vidéki színházi létezés nem vonzó a fiatal színészgeneráció számára, legalábbis, azoknak, akik a fővárosban végeztek. *** Hegedűs D. Géza, a Vígszínház művésze: Törvénybe akarják iktatni, hogy a mi másfél évszázados történelmünk nincs többé. Azt akarják, hogy szeptember elsejével új történet kezdődjön. Az ő történetük. Ascher Tamás, az SZFE korábbi rektora, a budapesti katona József Színház főrendezője: A mi egyetemünk pillanatnyilag, minden üldöztetés ellenére is jobb és sikeresebb is, mint a riválisé. Bagossy László, az SZFE Színházművészeti Intézetének vezetője: A közelmúlt eseményei azt mutatják, hogy azon a sávon, amelyik a kormánnyal szemben halad, a mi egyetemünknél sokkal nagyobb és jóval befolyásosabb hullák hevernek. Nagy Ervin, színművész: A művészet nem politika. Egy darabig persze lehet a hős traktorosokról drámát csinálni, csak nem érdekel majd senkit. Upor László, az SZFE rektorhelyettese: Nem liberális vagy nemliberális oktatóink vannak, hanem humanisták. Összeállította: Vas András

A törvénymódosításról 135 igen, 60 nem szavazattal döntöttek.