Az ámulat szavai: könnyű nekik, gyerekkorukban nem láttak giccset

Ha ritka élményt keresünk: vasárnapig még látható Ferenczy Noémi életmű-kiállítása a szentendrei Ferenczy Múzeumban.

„A XX. századi magyar művészetben ők egy elbűvölő összeesküvés. A Ferenczyek: megannyi elszánt, szelíd forradalmár. Egy zártkörű, laikus szekta, amelyre egy jó hír volt bízva, hogy vele megváltást sugalljanak – szerte Európában – e kezdeteitől fogva oly sokat ígérő, de egyre inkább rosszra hajló XX. századnak.” A Ferenczy családban bujkáló géniusz titka címmel Hubay Miklós író ilyen ihletett sorokkal emlékezett meg 1996-ban a Magyar Hírlap hasábjain a Ferenczyek „családregényéről” annak apropóján, hogy a Hilton különtermében tárlatuk nyílt. Sokan megjegyezték már, hogy a Ferenczyek története akár egy igényes tévésorozatra is érdemes volna: nagyon kivételes, de tipikusan közép-európai történet az övék.

A cseh-osztrák-magyar festőművész, Fialka Olga a lengyel Jan Matejko tanítványa volt egykor Krakkóban, neki köszönhető, hogy a német-magyar Ferenczy (eredetileg Freund) Károly, a nagybányai iskola egyik vezéralakja a festészetnek szentelte életét, míg ő a feleség-anya szerepében felhagyott azzal. A legidősebb fiú, a körmöcbányai születésű Valér művészetét elhalványítja az ikerpár, a már Szentendrén született Béni és Noémi zsenialitása, ám hármójuk közül a textilművész Noémi lepte meg leginkább szűkebb környezetét. Sokáig ő volt az egyetlen a családban, aki semmilyen tevőleges érdeklődést nem mutatott a képzőművészet iránt, bár rendszeresen járta Bécs, Párizs, Firenze múzeumait a testvéreivel, édesanyjával. A chartres-i katedrális üvegablakai látványának és a párizsi Musée des Arts Décoratifs falikárpit-kiállítása élménynek végül mégis megadta magát: 1911-ben beiratkozott a párizsi Manifacture des Gobelins-be, két évvel később, mindössze huszonhárom évesen készítette el egyik főművét, a Teremtést, amely most a Ferenczy Múzeum kiállításának a címét is adta.

A Ferenczy gyerekek első műveit látva Réti István festőművész (Béni egyik mestere) az ámulatát úgy öntötte szavakba: „Könnyű nekik, gyerekkorukban nem láttak giccset!” Pályájukat, sorsukat tekintve persze nem volt könnyű nekik, Ferenczy Noémi a naplójában mindenesetre Réti meglátását támasztotta alá az inspirációjáról: „Amit az ember gyakran látott, azt tudja jobban felhasználni. amit gyerekkorában látott, az a döntő, abból merít mindig legbiztosabban, öntudatlanul ugyan” – írta a tiszta dolgokat szemlélő gyermeki szemről.

Ez a tekintet az, ami összekapcsolja a korszakalkotó és korszakolható műveket, a kezdeti dekoratív, kicsit szecessziós, kicsit franciás, kicsit panteista, bibliai és mitológiai témájú kárpitokat, kartonokat (Teremtés, Az ártatlanság kora, Ádám és Éva, Menekülés Egyiptomba, Vénusz születése, Sapphó-kompozíció) a későbbi művekkel. A vonalak egyre nyugodtabbá váltak, a textilek pedig játékosan árnyaltakká: házépítő, kenyeret sütő, szövő, kaszáló, kertészkedő, szőlőt művelő, bárányokat legeltető, rőzsét vagy gerendát hordó hősei – baloldali elkötelezettségének is megfelelve – a munka dicséretét hirdetik, míg Múzsája könyvet olvas. Modern és klasszikus egyszerre, a szó legnemesebb értelmében primitív, tiszta áttekinthető, tömören egyszerű, érzelmes, eleven és erős. Rendhagyó módon legalább három ember munkáját végezte el egy személyben: a tervezőét, a kartonkészítőét és a szövőét – falikárpitjait saját kezűleg, növényi festékkel színezett gyapjúfonalakból szőtte meg, amelyeket nagyszámú ceruzarajz, színvázlat, karton készítése előzött meg. Talán épp e teljes önátadásra is vonatkozik ars poeticája: „A művészeti munka tulajdonképp iszonyúan intim. Ez a fajta intimitás nem köznyelvi értelemben meghitt. Mindig előfeltétele az őszinteség.”

Tolnai Károly már 1934-ben monográfiát szentelt Ferenczy Noémi művészetének, amire a külföldi kiállításoknak köszönhetően hamar felfigyelt Európa is. Műveinek egy része így került a határon túlra, például a Nővérek című karton alapján készült falikárpitja a londoni Victoria and Albert Museum tulajdonába. Szentendrén viszont most látható a „tündéri” karton, akárcsak egyetlen megbízásra készült – és egyetlen történelmi témájú – műve, a Szent István is. A hatalmas falikárpit az 1939-es pályázati kiírásnak megfelelően az államalapítót magyarokkal és jövevényekkel együtt ábrázolja.

A Bodonyi Emőke által rendezett kiállítás mintegy nyolcvan Ferenczy Noémi-művel a világjárvány vesztese és nyertese is egyben. Ferenczy Noémi művészetének utoljára 1978-ban rendezett ilyen nagy, önálló tárlatot a Magyar Nemzeti Galéria – a művek tizenhét hazai és külföldi köz- és magángyűjteményből érkeztek Szentendrére –, ám a veszélyhelyzet miatt sokáig zárva tartott a kiállítás. Az online tárlatvezetések azonban hihetetlenül népszerűnek bizonyultak. Látni, valamit meglátogatni – várost, műemléket, kiállítást – persze lehet interneten keresztül is, ám átélni, igazán érzékelni csak személyes élménnyel lehet.