Belgrádban polgárháborús állapotok uralkodtak szerdára virradóan. A tüntetők a parlamentet ostromolták, a rendőrség – főként a civilruhások – pedig rég nem látott brutalitással léptek fel a spontán megmozdulás résztvevőivel szemben. Ilyet úgy húsz éve láthattak a szerb fővárosban, még Slobodan Milosevic idején. A néhai jugoszláv elnök rendőrállamot épített ki, mégis megbukott. Most Aleksandar Vucic hatalma megdönthetetlennek tűnik, a június 21-én ellenzéki bojkott mellett megrendezett választást fölényesen nyerte az általa irányított Szerb Haladó Párt. De a koronavírus-járvány idővel számára is végzetes lehet.
A tüntetők azért vonultak utcára, mert Vucic péntektől hétfőig kijárási tilalmat vezetett be Belgrádban. Tulajdonképpen igaza van, hiszen Szerbiában aggasztó méreteket ölt a járvány, naponta 300 új megbetegedést észlelnek, a dél-szerbiai, novi pazari kórházból pedig hasonló felvételek érkeznek, mint a járvány kezdetén az egyik vuhaniból.
Csakhogy a járvány második hullámának kirobbanásáért egyvalakit terhel súlyos felelősség: magát Vucicot. Bár a szerb kormány alapállása válsághelyzetben következetesen az, hogy mindenért az ellenzéket terheli a felelősség, ezúttal elég könnyen meg lehet állapítani, mi vezetett el idáig. Május elején bejelentették, hogy június 21-én előrehozott választást rendeznek. Ekkortól hirtelenjében minden korlátozást feloldottak, focimeccset lehetett rendezni 16 ezer néző előtt, vígan lehetett kampányolni, aztán a választás estéjén önfeledten ünnepelni a haladók elsöprő diadalát. A politikai haszonszerzés fontosabb volt az emberek egészségénél. Csakhogy ezután hirtelen megugrott a fertőzések száma.
Szó se róla, a belgrádi tüntetőket sem kell félteni, de a dühük érthető, hiszen egyetlen szót vártak volna Vucictól, de azt nagyon. Ez így hangzik: „Bocsánat”!