A nyugdíjas orvosok harmada nem tért vissza a gyógyításba

A szakrendeléseken és a háziorvosi praxisokban is egyre komolyabb létszámhiánnyal küzdenek, a betegek nehezen jutnak ellátáshoz.

Az idősebb orvosokat kibillentette a járvány a régi kerékvágásból, s harmaduk jórészt az egészségpolitika bizonytalankodása miatt még vissza sem tért a gyógyításba. Az is kétséges, hogy aki most kihagyott néhány hónapot, s világos ösztönzést sem kapott a folytatásra, nem vonul-e végleg nyugdíjba. Ezen szakemberek hiánya már nyomot hagy az ellátásban.

A közösségi portálokon mind több a betegpanasz, hogy hiába próbálnak a vészhelyzet alatt lemondott vizsgálatokra újabb időpontot szerezni, gyakran a telefont sem veszik fel a szakrendelőkben. Egy beteg ugyan a harmadik próbálkozására elérte az angiológiát (érgyógyászat), de ott csupán arra kérték: próbálkozzon a nyár végén újra, mert talán addigra lesz orvos is. Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) adatai szerint a praktizáló gyógyítók harmada 60 év feletti, és az elmúlt hetek tapasztalatai szerint közülük minden harmadik nem ment vissza korábbi állásába dolgozni.

- Káosz van, s amíg ebben nem lesz valamiféle rend, megfontolandó, hogy újra bemenjek – mondta lapunknak egy vidéki nagy kórház aneszteziológusa, akit vállalkozási formában alkalmaznak. A miniszter márciusban egyértelműen megtiltotta, hogy a 65 év felettiek olyan tevékenységet végezzenek, amely során közvetlenül találkozhatnak a páciensekkel. Egy áprilisi újabb utasítása szerint viszont az intézmények ismét foglalkoztathatták az idősebb egészségügyi dolgozóikat, ha egyébként nem tudták megszervezni az ellátást és az érintettek önként vállalták, hogy visszatérnek a közvetlen gyógyításba.

Egyértelmű állásfoglalás viszont továbbra sincs, hogy most mi a helyzet, milyen szabályokat kell alkalmazni erre a korosztályra. „Azt látom, hogy a korábbi napi három műtét helyett, most legalább hatot kellene végigcsinálnom nyolc óra alatt” - mondja.

Egy másik orvosnak - aki szintén vállalkozóként vitt egy szakrendelést - akkor ment el a kedve az egésztől, amikor a járvány alatt jóval kevesebb pénzt kapott, mint ugyanannyi munkáért korábban. Ő egyébként 150-200 ezer forintot kap az intézménytől, ám amikor a másodvonalba kényszerült, és csak telefonon konzultálhatott a betegekkel, ugyanazért a munkáért 15 ezer forintot utalt neki a szolgáltató.

Nemcsak a szakrendeléseken, de a háziorvosi praxisokban is egyre kevesebb a gyógyító. Vannak olyan területek, ahol a fiatalabbakra nagyon nagy teher hárul, például Fóton a hét háziorvosból csak kettő 65 év alatti, így a sajátjuk mellett öt praxist segítettek ki.

„A háziorvosi körzetek felében 55 évnél idősebb orvos dolgozik” – idézte a statisztikát lapunknak Cserni István, a Háziorvosok Online Szervezetének alapítója, verőcei háziorvos. Mint mondta: nincs egyértelmű utasítás arra vonatkozóan, hogy kötelező visszaállni vagy sem a régi háziorvosi praxisműködésre, így nagyon vegyes a kép. Van olyan 65 év feletti háziorvos, aki még ma sem dolgozik, mások részmunkaidőben fogadnak beteget, de van olyan kolléga is, aki végig dolgozott a vészhelyzet alatt.

Cserni István szerint a betegfogadás formája is nagyon vegyes: sok helyen megmaradt még, hogy telefonos konzultációnak kell megelőznie a beteg fogadását, van ahol triázsolnak, és csak azután lehet bemenni a váróba. Hozzátette: hónapról hónapra nő a betöltetlen praxisok száma, februárban még csak 488 ilyen volt, mostanra pedig 540 maradt gyógyító nélkül. A szakember szerint ez ugyan még nem azt jelenti, hogy az üres praxisokban ellátatlanul maradnak a betegek, mert valamilyen helyettesítés mindenütt működik, de néhány éven belül biztosan lesznek ellátási problémák.

Tiszaroffon és környékén az idősebb orvosok abba sem tudták hagyni a betegellátást, mert nem volt, aki a helyükbe álljon. Itt, a Tisza szegletében mintegy fél tucat faluban egy hatvankét éves, két 67 éves, egy 71, és egy 81 éves doktor dolgozik. Közülük Katona Gábor tiszaroffi háziorvos a maga a hatvan évével az egyik legfiatalabb. Ő is arra panaszkodik, hogy a körzeti szakrendelőtől se nagyon tud segítséget kérni, mert még az ő hívásait sem fogadják.

Egy belvárosi szakrendelőben megtudtuk, hogy azért sem veszik fel a hívásokat, mert nincs, aki képes lenne az összeset fogadni. Az orvosok egy része még mindig távkonzultációval, telefonon rendel és csak azokat fogadja, akiknél elkerülhetetlen a személyes vizit. Csakhogy telefonon sokkal hosszabb időt vesz igénybe az ellátás, mint amikor bejön a beteg. Itt megmérték, hogy a betegek átlagosan fél, másfél perc után elunják a várakozást, és leteszik a telefont, pedig ha várakoznának nyolc percet akkor sikeres lenne a hívásuk.