A hatalom és a bűn

Kaletáról már mindenki mindent elmondott, amit csak lehet, pedig ő csak az egyik szereplője a drámának. Pénteken végül a miniszterelnök is megszólalt. Nem kapkodta el: egy és egynegyed éve lopták haza a lebukott nagykövetet az emberei, de eddig kuss volt. Azért sikerült újat mondania: ő volt az első és egyetlen, akinek a szennyes ügyről az jutott eszébe, milyen demokratikus is az ő kormánya: „Az enyhe ítélet annak a bizonyítéka, hogy sem az ügyészség, sem a bíróság nem áll a kormány befolyása alatt”.

Persze, lehetett volna rosszabb is. Lesz is, szerintem. Érthető indulataink hullámain egy ügyes manipulátor még sokfelé evezhet. Noha a lincshangulat, a becsapottság érzése, a tehetetlen düh éppen azért támadt fel, mert a hatalom az elejétől a végéig képtelen volt a normális és őszinte magatartásra. Szigorú tükröt tart egy rendszer elé, hogyan viselkedik, amikor a bűnnel találkozik. Még csak nem is olyannal, amit maga követett el. A rezsim urai nem abban vétkesek, hogy a rémes szenvedélyét gondosan titkoló embert nagykövetté nevezték ki. (Az átvilágításra hivatott szolgálatok annál inkább, de erről is lehetne nyíltan beszélni.) Nem túl ízléses azzal sem vagdalkozni, hogy lám, ilyenek a fideszesek. Kaleta nyilván nem ellenzéki érzelmű, de nem is vérfideszes, inkább karrierdiplomata. A külügyi, majd az igazságügyi tárca sajtófőnökeként a végletekig lojális volt a kormánypártokkal, még vállalhatatlan helyzetekben, pl. az azeri baltás gyilkos kiadatásának idején is.

Könnyedén megtehették volna tehát, hogy az első perctől úgy kezelik a bűnét, ahogy bárki normális ember teszi: nyilvános elutasítással, a legteljesebb szigorral és felháborodással. Mégsem ez történt. Nem engedték a kelést felfakadni, míg végül mindannyiunkat elöntött a genny.

A bizarr rémdrámának három felvonását láthattuk. Három különböző stratégiával próbálkoztak, de egyik sem az igazságtételt szolgálta.

Az első reakció a lapítás volt. Tegyünk úgy, hogy ez az egész nincs is. Nincs bűnrészes magyar diplomata, talán még Peru sem létezik. Feltehetőleg az amerikai bűnüldöző szervek leplezték le Kaletát, erről 2019 tavaszán értesítik a magyar kollégákat. A külügy mint a villám, hazahozatja – ha máshol kerül bíróság elé, a botrányt nem lehet elhallgatni, talán további kapcsolatokra is fény derül. Nem tudjuk, hogy ezek feltárására itthon történt-e bármilyen kísérlet.

Pedig a sajtó szerint a gyerekeket meggyalázó képeket vagy pénzért, vagy bizonyos „pontok” szerzésével lehetett letölteni. Azt írják, a legnépszerűbb keresőszavak az oldalon a „2 éves”, a „4 éves”, a „pubertás előtti hardcore” (vagyis szélsőséges, agresszív pornó). Pont jár azért, ha a fogyasztó maga is feltölt hasonló fotót, vagy ismerőseinek ajánlotta az oldalt. Nem tudjuk, Kaleta fizetett-e - akkor nem „passzív” szemlélő, hanem a förtelmes iparág finanszírozója is. Nem tudjuk, inkább ismerősöket toborzott-e. Ha igen, kiket? Esetleg őt is beszervezte valaki? Vannak más nevek is?

Összeesküvés-elmélet? Lehet. Az ember akkor hajlik erre, ha titkolóznak előtte. Az még elfogadható Gulyás Gergely és mások magyarázkodásából, hogy eleinte az amerikaiak kértek diszkréciót a nyomozás érdekében. Eleinte. Csakhogy a sajtóból azt is tudni, hogy a nyomozás lezárulását odakint már 2019 őszén bejelentették, azóta jócskán születtek (persze sokkal keményebb) ítéletek is. De valamilyen okból nálunk még ezután is hallgatás van, pedig 2019 novemberében már az ügyészségi vádemelés is megtörténik (szintén teljes csendben), tehát itthon sem nyomoznak tovább. Az egész ügyről semmit sem tudnánk, ha 2020 februárjában a népszerű független online lap fel nem figyel a nemzetközi hírekre, és nyilvánosságra nem hozza a történetet. (Nem mondom, rá is jár a rúd mostanában, nyilván sok egyébért is.)

Az nem kérdés, hogy az egész akció természetesen a kormányfő tudtával zajlott, nem is lehet másképp. Csakhogy épp 2019 őszén, az önkormányzati kampány finisében kirobban a Borkai ügy. A miniszterelnöknek más sem hiányzik, mint még egy botrány, amelyben szintén szex és politika szerepel. Isten ments még egy Borkai-ügy. Jobbnak látszik a teljes elsunnyogás, erre adja tehát áldását.

Februártól, pláne a bírósági ítélettől ez már nem működik. Jön a második stratégia: áztassuk el a bíróságot, ez még jól is jön. Beindul Deutsch Tamás, kizárólag a bíróságra tüzelve. Folytatja ugyanezzel a Fidesz frakcióvezetője. Jogászként pontosan tudja: a bíróság döntését az ügyészség indítványa eleve szűk keretek közé szorította. Sajna ennek elég sokan hangot adnak, ezért jön a harmadik felvonás: Kaleta voltaképpen baloldali. Csak azt említik, 2002-ben került a külügybe, azt elfelejtik hozzátenni: még a Medgyessy-kormány beiktatása előtt. A karmesteri pálca intésére rázendít a kormánysajtó kórusa. Az Alapjogokért Központ szerint „a liberális oldal valamennyi társadalmi abnormalitás, nemi eltévelyedés kapcsán…csepegtette a megértés és tolerancia molekuláit”. A Fidesz közli: „A baloldal az elmúlt években mindig a bűnözők oldalára állt”.

Na végre, megérkeztünk. Kaleta egy komcsi. Taps, függöny?

A szerző volt országgyűlési képviselő